laci panka borka blogja

Átnyergelünk

2009-01-06T21:19:00.002+01:00

Kedves blogolvasók!
Mint azt már korábban is jeleztem, Janka születésével új blogot indítunk, szeretném ha ez a blog ezen a néven őrizné tovább hármasban eltöltött napjainkat.
Ezután itt lesznek olvashatóak írásaink:

http://borkajanka.blogspot.com

Maradtunk tehát a blogspoton, csak a dizájn változik, és a név. :-)
Továbbra is szeretettel várunk mindenkit, aki itt olvasott minket, és persze bárki mást is. Az új blogon természetesen még rengeteg csinosítást finomítást tervezek, de egy új poszt már most is olvasható ott, első négyesben töltött napjainkról.

Itthon

2009-01-05T13:28:00.001+01:00

Jelentem, már itthon is vagyunk. Most csak ennyi, később még jövök majd...ha lesz időm. :-)
Bori nagyon aranyosan fogadta itthon Jankát, és úgy tűnik engem sem utált meg örökre, amiért így itthagytam két napra. :-) Szóval öröm van és boldogság. :-)))

Gönczy Janka megérkezett!

2009-01-03T10:52:00.011+01:00

Kedves Blogolvasók!

Megszületett kislányunk, Gönczy Janka!

Paraméterek: 53/2910, 2009.01.03. 07:06

ezek persze mind lényegtelenek, csak ez számít:

Ő és mamája is egészségesek, a szülés relatív simán ment (főleg, ha engem kérdeztek..), csak elég hosszúra sikerült, mert 9kor kezdődtek a rendszeres fájások, éjfélre mentünk be, és reggel 5 után indult meg igazán. Hamarosan hosszabb beszámoló, mind apai, mind anyai szemszögből.

Együtt a család (mínusz a fényképész):

Büszke apa öklét rágó lányával:

u.i Elnézést mindenkitől, hogy nem írtunk külön SMS-t, képeslapot, nem küldtünk postagalambot, ezek egy részét még pótoljuk, de mivel idén összesen 6 órát aludtam, ezekre mind nem jutott energiám, majd este. Kárpótlásul egy kép 2007. nyaráról:

Vaklárma

2009-01-02T10:53:00.002+01:00

Hát, ezt a forgatókönyvet is kipróbáltuk: ma reggel potyalátogatást tettünk a Szent Imre Kórház szülészetén.
Az elmúlt éjjel ismét alig aludtam valamit, 3-tól 8-ig szabályos, ám a kelleténél rövidebb tízperces fájásaim voltak. De jó erős fájások - szerintem. Kutyafüle - az NST szerint...

Negyed 6 óta forró dróton voltam a szülésznőmmel, aki 8-ig mindig várakozásra szólított fel, akkor viszont azt javasolta, hogy nézzünk be a kórházba. Én eddigre már olyan állapotban voltam(vagyok), mint egy kicsavart felmosórongy, de már útközben sejtettem, hogy nem lesz itt most ebből szülés, mert nem jöttek elég erősen a fájások.
A szülésznőm nagyon készséges volt, megvizsgált, rákapcsolt majdnem fél órára az NST-re, de ez idő alatt mindössze két fájásom volt, azok sem elég erősek. Így aztán nem lepődtem meg nagyon, hogy miután az ügyeletes orvos is megvizsgált, és ő sem látta úgy, hogy érdemes lenne maradnom, hazaküldtek.

A szülésznőm szerint azért nem tud beindulni, illetve továbblendülni ebből az állapotból a vajúdás, mert én még nem készültem fel lelkiekben a szülésre. Lehet, hogy igaza van, bevallom, rámtört a félsz rendesen, már éjjel, hogy mi vár rám... Ugyanakkor már valóban nagyon szeretnék túllenni rajta... Nem jó állapot ez így. :-/
Reggel már sírva búcsúztam Borikától, na ez is blokkolhatja a szülést, hogy teljesen kivagyok a tudattól, hogy itt kell őt hagynom napokra. :-(

Most pihenni fogok, a szülésznő azt javasolta, hogy próbáljak ülve aludni a kanapén, talán úgy kevésbé fognak gyötörni a fájások, mint fekve, de hangsúlyozta, hogy mindenképp pihenjek, mert ebben a helyzetben valóban az a legrosszabb, hogy felőrli az energiámat, anélkül, hogy a szülés haladna.
Úgyhogy most megyek és megpróbálok aludni, aztán meg meglátjuk. Drukkoljatok, hogy túllendüljek minden félelmemen, és valóban beinduljon már rendesen ez a szülés - és megszülessen a hugi!

B.Ú.É.K.

2008-12-31T17:16:00.003+01:00

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, kívánjuk, hogy a 2009-es év elhozza nektek mindazt, amire vágytok!!!

Mi most egy hugi babára vágyunk leginkább, ami igazán remek kívánság, mert biztosak lehetünk benne, hogy meg is fog hozzánk érkezni néhány napon belül. (Hát idén már nem túl valószínű. :-) )

Egy csokor Borkaság

2008-12-29T21:37:00.006+01:00

Csak úgy, mert ezeket is szeretném megörökíteni Boriról, annyira jellemzőek rá ezek a vicces kedvességek. :-)

Nagyon édesen hahózik. :-) Rászokott, hogy reggelente, de máskor is, ha eszébe jut, hahóval köszön. Csücsörít hozzá, és úgy mondja.

Ha előre mondjuk neki a számokat, aranyosan elszámol tízig. Persze tudom, hogy ennek a produkción túl semmi értelme nincs, hiszen fogalma sincs, hogy mit szajkózik olyan lelkesen, de talán a sorrend megmarad benne, és akkor majd könnyebben fog számolni akkor is, mikor már lesz számfogalma. De ha nem, akkor csak aranyos, és kész. :-)

Már nagyon régi játékunk, hogy "leharapja" a lábujjunkat. :-D Reggel, ha kikandikál a lábam a paplan alól, rögtön jön, és mondja, hogy "jaj jaj" merthogy nekem ezt kell reagálnom erre a támadásra. :-D De hihetetlenül óvatos ám, sose harapott még meg igaziból ilyenkor(egyetlen egy esettől eltekintve máskor sem), csak finoman megcsócsálja a lábamat.
Az új Sárika babájának csupaszok a lábacskái, úgyhogy vele is eljátszotta már ezt a játékot párszor. :-)

Énekelget. A Bóta, bótát már írtam régebben, mostanában inkább azt mondja rá, bótata. Ezen kívül a tentét énekli még napjában többször a babáinak, persze dallam nélkül, de felismerhető, hogy ő most "énekel". Karácsony napján egy új dallal lepett meg minket, azóta ez a sláger, egész hosszú ének, saját szerzeménye, a lényege, hogy közben a nyelvét kell fogdosnia a kezével. :-D

Szeret bírkózni Lacival, sikítozva tombol olyankor, de pont ezt szeretem benne, hogy az ilyen kis vadócságai mellett ugyanő az, aki képes fél órán át ülni mellettem, és nézegetni egy szakácskönyvet, csak mert én azt csinálom. És míg az egyik pillanatban hangosan berregve tologatja a kisautóját, vonatát, addig a másikban félrehajtott fejjel cukiskodva csipogja a rózsaszín kiscipőjére, hogy "csini". :-)

Hihetetlenül jól felismeri a könyveit a gerincükről is, azonnal a megfelelő hívószavakat ismételgeti belőle, és a sorrendet is tudja fejből, még mielőtt lapoznék, már mondja is, hogy mi van a követező oldalon.

Vannak teljesen idióta szórakozásaink, ezeket totális fáradtság esetén, sírás ellen szoktam bevetni nála. Ilyen a büdimanózás, elképesztően összetett játék: a lényege, hogy én mély hangon mondogatom, hogy büdibüdibüdimanó, és közben megpuszilgatom a pocakját, ő pedig visítva röhög. :-) Pelenkázás közben játszom vele, ha már nagyon nem bírja türelemmel.

Van Borinak egy mániája, ami lassan már az agyunkra megy, de azért vicces: néhány hete teljesen rákattant egy Péterfy Bori számra: Nézz mélyen a szemembe... Az egyik sora úgy szól: hajolj bele a hajamba, ez tetszett meg Borinak, és napokig követelte napjában hússzor, hogy "néni, hajajja!!!". Még mindig eszébe jut párszor, de keményen ellenállunk, mert lassan piros kiütéseink lesznek ettől a számtól. :-)

Van egy szokása, ami nagyon aranyos, de nekem kicsit szívfacsaró is, abból indult a dolog, hogy ha nagyon belelovalja magát a sírásba, én azt szoktam neki mondani(kiabálni...) hogy hagyja abba. Néhány hete, ha kezd elkeseredni, úgy hüppög: "abba...abba..." és látszik, hogy győzködi magát, és tényleg próbálja abbahagyni.

Továbbra is csupa szeretet, rengeteg puszit és simogatást kapunk tőle, mi is, a babái is, állatkái is, néha csak úgy odajön hozzám, és megsimogatja a lábamat, ha épp azt éri el.

Ha puszit ad, azt mondja "kapa" ami abból ered, hogy én szoktam úgy kérdezni tőle, hogy kapok-e egy puszit. Erre válasz tehát, hogy kapa, és jön a finom nyálas puszi. :-)

Hát most ennyi jutott eszembe, de még rengeteg kis aranyossága van Borinak, amik miatt nagyon vidám vele az élet.

Még ilyen napokon is, mint a mai, pedig ma nincs sok okom a vidámságra: délelőtt egy fincsi kis gyökérkezelésen estem át a fogászaton, mivel tegnap bedurrant az egyik fogam. :-( Kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet, mert szeptemberben, minden félelmemet leküzdve direkt elmentem fogorvoshoz a terhesség miatt, és akkor mindent rendben láttak.
Erre most, hogy bármelyik nap megszülhetek, kapja magát, és belobban az egyetlen igazán problémás fogam. A következő időpontom gyökértömésre konkrétan január 5., tehát a szülés kiírt napja. Megbeszéltük a fogorvossal, hogy vagy megyek, vagy nem, kedvesen megjegyezte, hogy a szülőágyról azért ne másszak le emiatt, de nem vagyok tök boldog, mert párnapos gyerek mellől sem volt vágyam fogorvoshoz rohangálni, márpedig most kénytelen leszek, mivel ez egy többlépcsős folyamat, minimum 3 hetes kezelést jelent. :-( Hát ez van, én már inkább nevetek rajta - mondjuk ebben része van annak is, hogy szerencsére nem fájt a kezelés(hála az érzéstelenítőnek - remélem a babát sem zavarta) és azóta sem fáj, mióta elszállt az injekció hatása. Borka meg végképp gondoskodik róla, hogy mindig legyen min mosolyognunk. :-)))

Karácsonyi képek

2008-12-28T09:19:00.002+01:00

Itten vannak, ni. :-) Én töltöttem fel őket saját kezűleg, tehát nem szültem meg egyelőre. :-)))

Karácsony

2008-12-26T21:52:00.006+01:00

Mint azt már írtam, nagyon szépen telt az utolsó hármasban töltött karácsonyunk. Mindnyájan élveztük a sok-sok családi programot, Bori is, de azért el kell mondanom, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, mert a sok ünneplés nem kicsit bolygatta meg a szokott napirendjét, és ő ennek ellenére nagyon jól viselkedett mindenhol.

Pedig rögtön úgy kezdtünk, hogy a 23-ról 24-re virradó éjjelen óránként ébredt(talán a foga bántotta, nem jöttünk rá, hogy mi volt az ok), tehát már eleve alváshátrányból indult.

24-én nálunk már fél 5-kor csöngettek az angyalok, mivel 7-re már a szomszédba a nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak ünneplésre és vacsorára. Borka itthon egy csecsemőbabát kapott babaággyal, kissé didaktikus lépésként, a kistesóra való felkészülés jegyében. De nem tűnik rossz döntésnek, ha Bori a kistesóval is ilyen gondoskodó és kedves lesz, mint Sárika babával, akkor nagyon meg leszünk elégedve. :-) Eteti, itatja, tentézi, fekteti, takargatja, hurcolgatja, énekel és mesél neki - egyszóval fantasztikus minianyuka. :-)))

Rajta kívül még egy kis farmot kapott Borka, egy istállót tehénkével(búúú), csacsival(tyatyi), és barival(baji), nekik is nagy sikerük van, no meg úri dolguk, mert hála Borka gondoskodó természetének, ők is a babaágyban alhatnak Sári babával. (Ja, mielőtt valaki komoly elméleteket kezdene gyártani, NEM Sárinak fogják hívni a hugit, a játékbaba csak egy hirtelen ötlettől vezérelve kapta ezt a nevet - tőlem, mert ez jutott eszembe hirtelen, és Bori aranyosan mondja utánam, bár az ő kiejtésében inkább Terinek, vagy ilyesminek hangzik. :-) )

A nagyszülőknél Bori főleg könyveket kapott, valamint egy Kippkopp bábut, aki szintén azonnal belopta magát Borika szívébe. (A mellékelt ábrán a tegnapi reggeli látható, ahová Kippkoppnak is mindenáron Borival kellett tartania. :-) )

Nagymamáéknál az ünneplés után egy késő estébe nyúló vacsora következett, amit Borka nagyon hősiesen, mi több, rendkívül nyugodtan ült végig. Persze ő nagyon szeret enni, tehát volt némi motiváció, de azért szerintünk akkor sem kis teljesítmény egy 17 hónapostól kultúráltan végigülni egy háromfogásos ünnepi vacsorát, főleg ilyen késői órán.

Az ünnepi vacsora után Bori este 10-kor került ágyba, de másnap azért fitten ébredt 8 előtt - mi Lacival egy fokkal kevésbé voltunk fittek. :-) Délelőtt az ajándékokkal játszottunk, meséltünk, déltájban pedig ismét Laci szüleihez vettük az irányt, ahol egy újabb nagy családi ebéden vettünk részt, ezúttal további rokonokkal kiegészülve. Bori ismét a szokásos módon vette az akadályt, és gond nélkül ette végig a háromfogásos menüt. (Nem akarom teljesen erre kihegyezni ezt a beszámolót, de nekünk tényleg nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen ügyes az asztalnál, és ennyire jól bírja a hosszú ücsörgést. Persze beszélgettünk vele, szórakoztattuk egymást :-), és két fogás között kivettük az etetőszékből, hogy fusson egy-egy kört, de mindig csak pár percre, és ő beérte ennyivel.)

Az eddig leírtak is egy mozgalmas ünnepet mutatnak be, de a java csak ma következett: ma két helyen is ünnepeltünk, az én családomnál, előbb az apai turnussal, aztán az anyaival. Nem ez a legrosszabb dolog abban, ha az embernek elválnak a szülei, de tény, hogy ez is eszembe szokott jutni, hogy kicsit egyszerűbb lenne, ha ilyenkor csak egy helyre kéne menni. Ugyanakkor elismerem, hogy jóval izgalmasabb így, bár jelen állapotomban inkább kicsit fárasztónak értékeltem a programdömpinget. (És azt azt megelőző készülődést: szeretek ajándékozni, de be kell vallanom, nem könnyű 28 embernek ötletes ajándékot adni évről évre, márpedig épp ennyi embert "kell" megajándékoznom karácsonykor 3 nap alatt...És ez csak a családom, igaz nem a legszűkebb értelemben véve. Persze panaszra semmi okom, hiszen én is épp ennyi embertől kapok nagyon kedves ajándékokat. :-) )

De valójában tényleg jól éreztük magunkat, nővéremnél (nála volt az egyes számú banzáj) rengeteg gyerek is összegyűlt, amitől Bori először kicsit megijedt, de hamarosan feloldódott, olyannyira, hogy pár óra múlva hosszú időre el is tűnt játszani egy másik szobába az egyik kislánnyal. Ennek nagyon örültünk, jó volt látni, hogy gyerekek között is így feltalálja magát.

3 körül átigazoltunk nagymamámékhoz, mivel a kettes számú családi bulinak ők voltak a házigazdái, nagy szerencsénkre a két helyszín autóval mindössze 2 percre van egymástól, úgyhogy nem kellett sokat utazgatnunk. Borit ott is gyerektársaság várta, bár a fiúk(öcsém és unokatesóm) jóval nagyobbak nála, de egyrészt igazán kedvesek, és bármikor szívesen pesztrálják Borkát, másrészt pedig vannak nekik AUTÓIK, ami Borka szemében a legfantasztikusabb játékok egyike, úgyhogy a család nagy derültségére a kis szőke tündérünk mintegy háromnegyed órán keresztül lelkesülten berregett és tologatta az autókat, mit sem törődve a neki szánt cuki plüssállatkákkal, könyvekkel és egyéb csajos ajándékokkal. :-D

Nem lepődtünk meg nagyon, hogy ez után az élménytömeg után Bori már az autóban elaludt, itthon még játszott ugyan egy picit, de végül azért nemigen tiltakozott az alvás ellen.

Holnap délután még meglátogatjuk anyukámékat is, de délelőtt igyekszünk kipihenni magunkat, és gyönyörködni az ajándékainkban. (Mi is rengeteg mindent kaptunk Lacival, én persze tőle kaptam a legjobb ajándékot: egy varrógépet!!! :-) Kb. azt se tudom, hogy merről kell hozzáülni, de nagyon vágytam már rá, és nagyon szeretnék megtanulni varrni, úgyhogy örülök, hogy most lehetőségem nyílik erre. )

Ó és el ne felejtsem a hugi is szóbeli kitüntetésben részesül, egyrészt mert nem jutott eszébe az ünnepek alatt kibújni, másrészt pedig mert igazán strammul viselte, hogy ennyi helyre hurcibáltam őt a hasamban, és ennyi kaját pakoltam rá. :-D

Már nagyon fáradt vagyok, de mindenképp szerettem volna megörökíteni ezt a szépen sikerült 3 napot. :-)

(Holnap majd feltöltöm az albumunkba az összes karácsonyi képünket, addig ízelítőnek itt ez a néhány.)

Ünnep

2008-12-24T22:42:00.008+01:00

Köszönjük a karácsonyi jókívánságokat, és mi is áldott, békés ünnepet kívánunk minden minket olvasónak!

Borika már alszik, hamarosan mi is nyugovóra térünk, nagyon szépen telt az utolsó hármasban töltött karácsonyunk.
Később majd részletesebb beszámolóval is jövök... :-)
Addig is, egy már-már kötelező klasszikus; gyermek mikulássapkában. :-)

Fotók

2008-12-22T09:43:00.007+01:00

Ideteszek néhány fotót, amiből élesebb logikájú olvasóink arra is rájöhetnek, hogy továbbra is egyben vagyok. :-)

Először is egy kép, ami épp ezt az állapotot örökíti meg, avagy egy 38 hetes pocakfotó.

És két kép a másik lányomról is.

Egy nőcis:

Meg egy pancsis. :-)

-mindenrendben-

2008-12-20T22:00:00.003+01:00

Lassan megyek aludni, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy itthagyjam olvasóinkat az előző bejegyzés kétségeivel. :-D
Szóval nem szültem meg, tehát vállalom: hisztistyúk vagyok, és csak ez állt a mai hangulatom hátterében, semmi több. :-)

PNS

2008-12-20T12:28:00.004+01:00

Prenatális stressz-szindróma. :-)
Nem tudom létezik-e ilyen, a PMS analógiájára, de ha igen, akkor nekem ma ez van, és ez ugye azt jelentené, hogy hamarosan megszülök. :-) Tudjátok, az a feszült, sírós, kissé idegbeteg hangulat, pont olyan, mint menstruáció előtt. Hát az ugyebár kizárt, úgyhogy másra nem tudok gondolni, csak hogy biztos a hugi készülődik kifelé. Jön a havazás is, a frontra is sok szülés szokott beindulni...

Reggel úgy ébredtem, hogy egyrészt szinte fáradtabb voltam, mint ahogy lefeküdtem, másrészt viszont olyan feszültnek éreztem magam - és ebből kifolyólag állítólag olyan undok is voltam - hogy Laci kedvesen ám határozottan visszaküldött aludni reggeli után. Azonban másfél óra alvás után is ugyanolyan sírós-frusztrált kedvvel ébredtem, úgyhogy nem csak a fáradtság volt a probléma.
De egyébként semmi más ennél konkrétabb jelét nem érzem annak, hogy indulna a szülés, úgyhogy ne vegyetek ám nagyon komolyan, lehet, hogy szimplán csak HP vagyok ma. :-P (Nem hülye! Azt nem vállalom. :-))) Hisztis.)

2 in 1

2008-12-19T11:18:00.011+01:00

Még mindig, ne aggódjatok. :-) Szólunk ám, ha bármi változás áll be ez ügyben.
Tegnap elég maratoni rohangálást tartottam délután, az előző napokat pedig takarítással, rendrakással, és ajándékvásárlással töltöttem, szóval ettől a sok lótásfutástól akár meg is születhetett volna a kisbabánk, de egyelőre nem tette.

Tegnap beugrottam Laci egyik munkahelyi karácsonyára, ahonnan elrobogtam az orvosomhoz egy vizsgálatra, ahonnan tovaszáguldottam a szülésznőmhöz egy NST-re, és innen Lacival együtt elnéztünk még a másik munkahelyi karácsonyára, mert már mér' ne egy napon legyen a kettő, természetesen. :-D Nem unatkoztunk tehát, de Borika se, aki ez idő alatt a nagyszüleinél mulatozott, és csak este 10-re került ágyba - aludt is reggel egészen 8-ig, ami minálunk nagy szó ám nagyon.

Természetesen megosztom a hugiról szerzett információimat is: jól van odabenn, pancsol az egészséges magzatvizében, a kicsit sem meszes méhlepényem mellett, a súlyát továbbra is 2600g és 3 kiló közé becsli a gép, ami nem egy meglepő adat, mert én eleve ilyen súlyú babára számítok, és a múltkor is ilyesmit láttunk, bár biztosan hízogatott picit azóta.

Az orvosom még nem látta a méhszájamon a szülés előjeleit, bár félig viccesen felajánlotta, hogy változtathat ezen, de siettem menyugtatni, hogy ettől eltekinthetünk... (Egyébként tényleg nagyon nagyon finoman vizsgál mindig, ez most sem volt másként, csak mondta, hogy ha valaki már majd eleped egy jó kis szülésért, akkor azért ő is tud úgy vizsgálni, hogy rásegítsen. Hát én ennyire azért még nem epekedek...)

Ha addig nem történik semmi, akkor dec. 30-án este vizsgál meg legközelebb, ahogy a szülésznőm is akkor vár legközelebb NST-re. (Jó sokára, Borival ilyentájt már jóval sűrűbben vizsgálgattak.)

A doktor szerint nem valószínű, hogy hugibaba kibújik karácsonyig, de azt is rögtön hozzátette, hogy annyira higgyek neki, mintha a körtéri jóst kérdeztem volna. :-D
Nem tudom milyen jós működik a Móricz Zsigmond körtéren - merthogy nyilván arról beszélt, az van a rendelői vonzáskörzetében - de a lényeget megértettem, és én is épp így gondolom: még a legjobb nőgyógyász sem tudja pontosan megjósolni a szülés várható időpontját, mert bármikor felgyorsulhatnak úgy a történések, hogy egy tökéletesen zárt méhszáj, és magasan fekvő fejecske ellenére fél nap múlva a karjában tartja az anyuka a babáját. Mindenesetre én most valóban átállítottam az agyamat arra, hogy még így kettő az egyben ünnepeljük a karácsonyt, aztán lesz, ahogy lesz, én bármilyen forgatókönyvre nyitott vagyok, az egyetlen kikötésem, hogy happy enddel záruljon. :-)

A szülésznőhöz most Laci is eljött, hogy feltehesse az esetleges kérdéseit(nem nagyon voltak) és a szülésznő őt is felkészíthesse kicsit lelkiekben a szülésre, nem mintha ne emlékezne kristálytisztán a 17 hónappal ezelőtt történtekre, de mégse árt az ilyesmi.
Ahogy nekem sem, én mondjuk garantáltan nem emlékszem kristálytisztán annak a napnak a történéseire, de elképzelhető, hogy ez jobb is így. Nem állítom, hogy nincs bennem félsz a szülésre gondolva, de korántsem akkora, mint Bori születése előtt közvetlenül, és tulajdonképpen most nem annyira magától a szülési fájdalomtól tartok, hanem attól, hogy ne piszkáljanak fölöslegesen, és hogy ne legyen semmi komplikáció.

Hm. Itt most kitöröltem egy bekezdést amiben keszekusza gondolatok voltak arról, hogy milyen szülést szeretnék. Fölösleges, mert egyrészt úgyse rendelésre megy, másrészt meg van rá egyszavas megfogalmazás is: háborítatlant, ó milyen meglepő...
Igen, azt hiszem álmaim szülése egy háborítatlan kórházi szülés, rendelkezésre álló, de végsőkig háttérbe vonuló orvossal és szülésznővel.
Ehhez lehet drukkolni, az időpont teljesen huszadrangú részletkérdés. :-)

Tompa puffanás

2008-12-15T21:24:00.006+01:00

Ha hallottatok ma valami ilyesmit, az a nagy kő volt, ami leesett a szívemről. Jó, mostanra talán már csak egy kis kavics volt, de eredetileg egy nagy, nehéz, súlyos kőként kezdte pályafutását, mikor a 24. héten először hangzott el orvosom szájából a "koraszülés" szó, velem kapcsolatban.
Igen, ez hosszú hetekig beárnyékolta a babavárást, minden kisebb hasgörcs jó nagy lelki görcsöt is okozott, mert tudtam, hogy ha valamit, hát azt nagyon nem akarom, hogy hamarabb szülessen ez a baba.(Jó vicc, ki akarná...)

Nem írtam erről igazán soha, mert még beszélni sem mertem róla, Lacinak is csak elvétve picit, de hogy mennyire nyomasztott ez, arra az a rengeteg cikk, és történet, és tudományos magyarázat a bizonyíték, amiket elolvastam a témában. Úgy voltam vele, hogy ebben semmiképp nem jó a struccpolitika, a koraszülés, ha bekövetkezik, mindenképp egy sokk, legalább alapszinten legyek tisztában azzal, hogy mi vár olyankor babára és mamára. A doktorom szerencsére egyetértett a logikámmal, és készségesen elmondta, hogy mi olyankor a teendő, hol van a legjobb PIC Budapesten, mentővel érdemes menni, nem taxival, még ha az gyorsabbnak is tűnik, stb. és persze közben azért igyekezett is megnyugtatni, hogy reméljük erre nem kerül sor, de legalább nem hajtott el a "Jaj anyuka ilyenre gondolni sem szabad" című álszent dumával. Már miért ne lenne szabad, ha egyszer van rá reális esély...

De nem kellett felhasználnom ezt a tudásomat, és ezért nem győzök eléggé hálás lenni.
Mint ahogy sokmindenért, és úgy döntöttem, most ezeket is megemlítem, ha már errefelé tereltem a szót.

Talán a karácsony előtti hangulat is okozza, de méginkább a terhességi érzékenység, mindenesetre bármi is az oka, örülök, hogy hirtelen elkezdtem így látni ezeket a dolgokat:
Rádöbbentem, hogy mennyire hálás lehetek a családomért, hogy van kiket szeretnem, és ők is szeretnek engem, hogy van hol laknunk, hogy egészségesek vagyunk...és egy sor ilyen rémesen közhelyes gondolat, de valahogy mostanában nap mint nap tudatosul bennem, hogy ezekért igenis hálás lehetek.
Hogy a világnak ezen a részén élek, és nem egy olyan részén, ahol mindennapos az öldöklés és a nyomor, hogy a gyerekemnek nem kell szenvednie, hanem minden alapvető lehetőség az én kezemben van, hogy boldog gyerekkort teremtsek neki, hogy nem kell azért sírnom, mert nincs mit adnom neki enni.

Jaj, tudom, üres szentimentális csöpögésnek hangzik ez, de valahogy most bennem átkattant ez, és komolyan tudok örülni ezeknek a dolgoknak. És nem is kell olyan messzire menni, a világ másik felére, sajnos az elmúlt hetekben ennél közelebb is több olyan tragédiát is "láttam" kívülről, amik ha eszembe jutnak, valahogy rögtön meg kell ölelnem a kislányomat, és olyankor csak arra gondolok, hogy én vagyok a legboldogabb nő a világon, amiért van nekem egy ilyen csodám, és hogy megintcsak hálás vagyok azért, hogy nem kell megtudnom milyen lehet elveszíteni mindezt.

Nem szoktam mindig ezen agyalni, és ettől még egy fáradt nap végén kiabálok a gyerekemmel, hogy álljon már le egy kicsit, és ne bőgjön megállás nélkül(Jelzem, ez Borival is csak fáradt napok végén fordul elő, pl. tegnap, de egyébként nem jellemző, hogy hisztizne.), de aztán megölelem és megbeszéljük a dolgot, és éjjel, ha felriadok(most már elég gyakran, így a terhesség végefelé járva) megintcsak az jut eszembe, hogy nincs ennél jobb dolog a világon, mint hogy van kiket szeretnem, és ismét hálát adok, hogy pillanatnyilag legnagyobb gondom az életben, hogy kinek mit ajándékozzak karácsonyra, elég szép rend van-e a lakásban(nincs), és hogy vajon hány hónap múlva fog koffein csorogni az ereimben vér helyett, ha két gyerek mellett kell helyt állnom. :-D Addig jó, míg van gyerek, van gond, és van kávé. :-)

De viccet félretéve, azt szerettem volna ideírni, hogy köszönöm Istenem.
Azt is, hogy nem jött korábban ez a baba a kelleténél, és most már bármikor is bújik ki, szép kifejlett kisbabának fog számítani, és az összes többi köszönnivalót is.

Vegyük úgy, hogy ez volt az ezévi vallásos tanúságtételem. :) Ennél gyakrabban úgyse szoktam ilyesmiről írni.

Már nagyon várjuk...

2008-12-14T22:49:00.022+01:00

A Hugit. Hála a fészekrakó láznak, mely elhatalmasodott rajtam, az elmúlt napokban intenzív babaváró hétvégét tartottunk, melynek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy ha nem is 100, de 99%-ban felkészültünk második kislányunk érkezésére. :-)
Először is elkészült a lányszoba. Íme:

Tulajdonképpen már az elmúlt hetekben, most már csak az utolsó simításokat végeztük el rajta. Ez volt eddig Borika szobája, és egyelőre persze javarészt az övé is marad, a Hugi még jódarabig csak a pelenkázó komódot fogja használni ott. Ebbe már be is kerültek az aprócska ruhái, ott sorakoznak frissenmosva, tisztán.

Sőt, frissen vasalva is, amire bevallom büszke vagyok, mivel nem vagyok egy vasalóguru, és általában inkább megúszni igyekszem ezt a tevékenységet. De ma elkapott a gépszíj, és nem bírtam leállni. :-D

A gyerekszobába való megfelelő ruhásszekrényt rengeteget kerestük, végül két hete találtunk rá, jó áron. Ez nem egy gyerekbútor, rendes felnőttszekrénynek árulták, de nem túl magas, nekünk pontosan megfelel, és még színben is passzol a szobába.

Borka, mint látható, kapott egy nagylányos ágyat is, amit egyelőre csak mesemondásra, kuckózásra használunk, Bori még nem igazán lelkesedik a gondolatért, hogy ott aludjon. De nem is erőltetünk semmi ilyesmit, hiszen kicsike még ehhez, csak gondoltuk elkezdjük őt szoktatni a gondolathoz, hogy egyszer majd ilyenben kell aludnia. Egyelőre azonban továbbra is a jól megszokott kis rácsoságyában alszik. A cuki zsiráfos ágyneműt eredetileg már a huginak vettük, de végül inkább Borkáé lett, neki is szüksége volt egy jó meleg téli ágyneműre.

És hogy miben alszik akkor a hugi? Hát ebben a "mindenkislányálma" csodaszép bölcsőben, az ágyunk mellett közvetlenül.

Vagy inkább "mindenanyukaálma"? :-)
Azt hiszem, ebben a bölcsőben az a jó, hogy mindkettő egyszerre. A szépséges baldahin, a romantikus dizájn, csak az én anyai lelkemnek kell, de a pihepuhasága, és a leszerelhető oldala miatt, aminek köszönhetően a picibaba majd a közvetlen közelemben alhat, valóban a babák álmait is kielégíti.
A teszveszen lőttem a héten, hihetetlenül örültem neki, mivel már hetek óta vadásztam egy bölcsőre, de ilyen szépet, ilyen jó áron, sehol sem láttam. 1 hónapja megnyertem már egy aukciót a vaterán egy bölcsőre, de sajnos kiderült, hogy az eladó előre hirdetett meg egy olyan árut, ami még nála se volt, a gyártónál meg készlethiány állt be, bizonytalan időre. Így az az üzlet nem jött létre, de már egyáltalán nem bánom, mert ez a bölcső sokkal szebb, és praktikusabb, mint az volt. :-)

Végezetül, de nem utolsó sorban pedig elkészült a kórházi csomagom is, startra készen áll a szobában...

(De még nemnemnem nem szeretnék megszülni. Még egy pár napig ne, jó? :-) )

Mive a címből elsőre talán sokaknak a karácsony ugrott be, mint várnivaló, azért mutatok pár képet abban a témában is, mert persze azt is várjuk, arra is készülünk, csak az most számunkra azért kicsit háttérbe szorul emellett a másik várakozás mellett.

Találós kérdés

2008-12-12T10:00:00.003+01:00

Mai feladványunk: mi látható az alábbi képen?

(Borika szerint hamm.)

Az első helyes megfejtő egy huginévelárulást kap ajándékba, csak mert tudom, hogy mindenkit ez izgat a legjobban. ;-) Mondjuk lassan már mindenki tudni fogja mire megszületik, de úgyis csak a móka kedvéért titkolózunk, más okunk nincs rá, hiszen nagyon szép neve lesz, nem valami eltitkolnivaló. :-)

Gyors állapotjelentés

2008-12-11T10:50:00.004+01:00

Tegnap este voltam NST-n a szülésznőmnél, az eredmény teljesen rendben van: méhem nyugodt, gyermek aktív. :-)

(Mivel tudom, hogy a blogunkat nem csak gyakorlott kismamák olvassák, és nem szeretném ha ezek az olvasóink kirekesztve éreznék magukat, elárulom, hogy mi is az az NST/már azon kívül, hogy egy fociblog neve :-)/ .
A babafalván találtam ezt a rövid leírást:

A magzati szívműködés és a méhösszehúzódások erősségének, ritmusának egyidejű megfigyelése. A kismama hasán két érzékelőfejet helyeznek el: a fájástevékenység észlelése a mechanikus nyomásérzékelőfejjel történik, a szívműködést az ultrahangos fej továbbítja a CTG készülékbe. A magzatmozgásokat a kismama jelzi. Az adatokat a gép regisztrálja, és az idő függvényében két görbén ábrázolja. Ha a magzat átmeneti vagy tartós oxigénhiányt szenved, a görbe rajzolata eltér a szokásostól.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy közel fél órán át ücsörgök egy kényelmes fotelben, a hasamra két kütyü van felcsatolva, én meg egy harmadik kütyüt nyomogatok, ha mozog a bébi. Mivel puccos magánrendelésre járok, a bébit nem nyomkodással, hanem finom bonbonok leküldésével próbáltuk mozgásra bírni, teljesen eredményesen. Tavaly nyáron a Szent Imrében még lépcsőztették is az anyukákat, hogy mozogjanak a dedek a pocakban, holott valójában nyugalmi állapotban kéne nézni az értéket, hát ehhez képest pláne értékeltem ezt a luxust. A vizsgálat végére pedig egy negyedik kütyü kidob egy EKG-ra emlékeztető papírcsíkot, amiből hozzáértő szemek azonnal kibogarászhatják, hogy jól van-e a baba. Az enyém a tegnapi vizsgálat alapján jól van. :-) )

Ezen kívül azt mondta még a szülésznőm, hogy nagyon lent van a hasam, és ne aggódjak, ha esetleg ezen a héten beindulna a szülés, akkor azért már nem dobnának ki a Szent Imréből, szülhetnék ott. Főleg azért, mert állítása szerint ez a bébi olyan gyorsan fog érkezni, hogy nem is lenne idő engem ide-oda küldözgetni. Hát, legyen igaza. :-) Fel is szólított, hogy gyakorlatilag az első két egymás után követező fájásnál hívjam őt föl, még akkor is, ha ezek csak 20 perces fájások lennének. Igyekszem majd szót fogadni, és csak remélem, hogy hugibaba valóban ilyen gyorsan fog kirobbanni belőlem, mert ha van valami amit szeretnék elkerülni, akkor az az, hogy órákig kelljen aszalódnom a vajúdóban a kórházban. Ugyanakkor azért jó lenne időben beérni a kórházba, szóval izgalmas lesz eltalálni a megfelelő időpontot az indulásra...

Ha valaki esetleg drukkolni szeretne nekem valamilyen időponthoz, akkor én azt kérem, hogy jövő péntekig még szuggeráljátok belém ezt a babát, és csak utána kezdjetek el a gyors és szép megszületéséért szurkolni, mert elég sok elintéznivalót halmoztam föl addig. De ez elég fölösleges erőlködés, mert úgyis akkor jön a gyerek, mikor ő szeretne, már most ő diktál. :-D

A tegnap estéről még azt kell leírnom, hogy szegény Borika totál kiborult a hiányomtól, mert pont a fektetése alatt tűntem el itthonról. Ez alapesetben nem szokott gondot okozni, a Papával is remekül el tud aludni, de most valamiért kibukott, egyre csak sírt, és annyira behergelte magát, hogy végül még az orra vére is eleredt kicsit. :-( Annyira sajnáltam szegényt, és hát persze rögtön az jutott eszembe, hogy hogy fogja kibírni, mikor én – jó esetben is legalább 2 napig – távol leszek a szülés miatt... Remélem ennél azért jobban fogja venni az akadályt, én így is épp eleget fogok aggódni érte... :-(

Nagyon fog hiányozni nekem. De nem szeretném, ha én is ennyire hiányoznék neki. Azt tudom valahogy kezelni, ha én bőgök utána, de azt nem nagyon, ha ő bőg énutánam.

Borika a kis anatómus

2008-12-10T10:14:00.006+01:00

Borka beszédét megfigyelve, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a kisasszonynak határozottan természettudományos érdeklődése van. :-) (Melyik gyereknek nem?)

Kezdődött ugye az állatokkal, gyümölcsökkel, növényekkel, mostanában pedig egyik kedvenc szórakozásunk a testrészek megnevezése és megmutogatása.

Fentről lefelé haladva a következőket tudja:
-hajaaaa
-szája, foga, orra, szeme, füle – ezeket csak megmutatja kérésre, de nem nevezi meg.
-keze-így is mondja.
-cici
-pocak-szintén csak mutatja.

És a number one: KÖDDŐŐŐK. Vagyis a köldök, Borka abszolút kedvenc testrésze. Kislányunk kedvéért kedvenc perverz családi szórakozásunkká vált egymás köldökének nézegetése. :-D Ha megigazítom a nadrágomat, és véletlenül kivillan, Bori azonnal transzba esik, és elkezdi üvölteni, hogy köddők, és minden áron meg is akarja tapogatni. Reggelente ha bemegyek a szobájába, néha kedvesen csak így üdvözöl: Köddők! :-D (Még jó, hogy önamagamért szeret a gyerekem. :-D) Arról meg aztán nem is szólok, ha véletlenül zuhanyozás után lát meg pucér hassal, mert ettől olyan önkívületi állapotba esik a kis köldök-fetisiszta, hogy azt külső szemlélő már biztosan kórosnak tartaná. De hát lássuk be, valóban izgalmas testrészről van szó. :-)

Ide tartozik, hogy Borika szerint a baba is egy testrészem, bár mint írtam már, úgy tűnik tudja, hogy valódi babáról van szó, azért mikor a testrészeket soroljuk, őt is mindig hozzáteszi. :-)
Na és végül de nem utolsó sorban tudja még mondani és mutatni, hogy lábaaa, és taapaa.

Orvos lesz, akárki meglássa! :-D (Esetleg bölcsész, mert annyit olvas, de még a jogász sem kizárt, mert kitartóan tud ücsörögni könyvekkel a kezében, a jogi diploma megszerzéséhez pedig állítólag ez a legfontosabb képesség. :-P)

Itt a haját mutatja.

Itt meg a fogát.

36 hetes pocakfotó

2008-12-08T09:33:00.005+01:00

Hú bizony, már itt tartunk. Akár már 1 hét múlva is megszülethet a második lányunk, de egyébként ennyire azért szerintem nem esszük forrón a kását, tovább bentmarad, most úgy érzem. Mindenesetre annyira jó érzés, hogy már csak 7 napot kell kibírnia odabent, és érett kisbabaként, a saját orvosomnál a választott kórházamban szülhetem őt meg. (A Szent Imrében eleve csak betöltött 37 héttől fogadnak kismamákat szülni, mert ugye az azelőtt születő babák koraszülöttnek számítanak, és náluk nincs PIC(koraszülöttek ellátására szakosodott intenzív osztály), ezért a szabály szerint nem fogadhatnak ennél fiatalabb terhességgel érkező nőt.)

Így néz ki most a pocak, ami szerintem hatalmas, bár nem tudom megítélni, hogy Borival kisebb vagy nagyobb volt-e ilyen idősen, hol így látom, hol úgy. A kérdés megítélését nehezíti, hogy Borival nem készítettünk ilyen szép rendszeresen pocakfotókat, így nincs egyértelmű összehasonlítási alapom.

(Update: Most találtam egy Boripocakosat, ami pont ennyi idős, de inkább nem tenném közzé, mert házi használatra készült, és kissé pucér vagyok rajta. :-D De ez eldöntötte a kérdést: ez a has sokkal nagyobb, de Borival jóval hegyesebb volt. Találtam egy 39 hetes publikusat is, ha most is megérem még addig egyben, akkor majd bemutatom az összehasonlítást. :-))

A méreteim minden elképzelhetőt meghaladnak, immár 68 kilót nyomok, tehát az elmúlt négy hétben két kilót híztam, de eljutottam arra a pontra, hogy ez tökéletesen hidegen hagy. :-) Ennek a kétszeresére már nem fogok nőni, az a bizonyos rettegett 70 kiló viszont valószínűleg meglesz, vagy legalábbis nem sok fog tőle elválasztani, de érdekes módon már nem is rettegek tőle annyira, a mostani pacniságomon az a plusz 2 kiló már nem hinném, hogy sokat oszt vagy szoroz. Nem lesz szép, de még így is bőven 10 kilón belül marad a hízásom, úgyhogy nem kesergek, leadom majd, le biz' én. :-)

Egyéb érdekességet nem tudok írni a kiskisasszonyról, virgonc, édes(ezt megbízható forrásból - bizonyos anyai megérzésből - tudom :-) ), szeret zuhanyozni velem, legalábbis olyankor mindig beindul odabenn a bugi, és nagy huncut: szereti jól szájbarúgni az apukáját, mikor az gyanútlanul meg akarja őt puszilni pocakon keresztül. :-)

Szerdán este megyek először NST-re a szülésznőmhöz, jövő csütörtökön meg vizsgálatra a dokimhoz, majd mindkettőről igyekszem beszámolni.

Nálunk is itt járt...

2008-12-06T20:50:00.010+01:00

Hát ki más, mint a Mikulás? És hozott a zsákjában Borkának mindenféle jót: almát, narancsot, egy csokimikit, és egy virgácsot is, mert mifelénk ilyen szigorú Mikulás jár, hogy még egy ilyen jó kislánynak is hoz fenyítőeszközt, hogy azt a kevés nyafogást is kisuppogassa belőle, ami néhanapján előfordul. :-) Na és, mivel a Mikulás jól ismeri minden gyerek titkos kívánságát, természetesen könyv is lapult az ajándékok között: Pom-pom karácsonyáról szóló. Ez máris garantált siker, tekintve, hogy a főszereplő neve könnyen kimondható, és így azonnal a sokat emlegetett sztárok közé lépett elő Borka világában. :-)

Érdekes egyébként, hogy bár Boribon az überalles minálunk, Borka az ő nevét nemigen próbálja mondogatni, csak hozza a könyvet, meg néhány kedvenc mozzanatot emleget a történetekből - ááááá a betegesből, brrrr-az autósból, bumm-a lufisból, stb.

(Khmm, bár valaki más érkezett volna ma hozzánk, nem Pom-pom, legalábbis mi mást beszéltünk meg a Mikulással, csak valahol a Pozsonyi úton lerobbant a szánja nagy bánatunkra, így nemhogy az eredetileg beígért december 4-re, de még mára sem ért ide Kipp-kopp, ahogy a névnapi ajándékok sem... De ezt csak mi tudjuk, Borka nem, így aztán csalódottságnak nyoma se volt rajta. :-) A megkésett kis gesztenyebaba pedig így talán majd a karácsonyfa alatt fog csücsülni a róla szóló mesekönyvekkel együtt. )

Így örült Bori az ajándékoknak:

Ilyen büszkén cipelte le-föl a lakásban az almát meg a narancsot. :-) Szegény csokimikire, akit csak azért tettünk a csomagba, hogy ne tűnjünk már nagyon szőrösszívű szülőknek, estig rá se nézett, szóval nem mondhatnánk, hogy lázba hozta Borkát.

Egy ilyen kompánia is érkezett hozzánk:

Névnapi parádé

2008-12-05T11:11:00.010+01:00

Pompásan megünnepeltük tehát tegnap Borka névnapját, bár inkább már néveste lett belőle, mert szegény Papának nagyon sokáig kellett dolgoznia, utána meg a békávé tett neki keresztbe alaposan, majdnem két órán át jött haza.
Szerencsére Bori jól viselte a várakozást, és nem dőlt ki az álmosságtól, pedig így aztán 8-kor tudtuk csak megkezdeni az ünneplést.

Délután együtt sütöttük meg Borkával a finom névnapi sült túrótortát (amelynek receptje itt található, és amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki Ingridnek, aki közzétette :-) ). Bori nagyon ügyes volt, végig türelmesen asszisztált nekem a sütögetéshez, így:

És amit tegnap írtam nem vicc ám, Bori újabban napjában többször odateszi a cumisüvegét a hasamhoz, és hol baba, hol hammi felkiáltással "megeteti" a kishúgát. Tegnap a tortasütés közben egy citromot adtam neki "főzni", és azzal is megkínálta a hugit. :-))) Ez azon túl, hogy aranyos, azért is érdekes számomra, mert ez nekem azt bizonyítja, hogy Bori valóban érti, hogy valahogy egy igazi, élő baba van a hasamban, máskülönben nem jutna eszébe megetetni.

Visszatérve a névnapra: az ajándéknak hatalmas sikere volt Borinál, bár nem egészen azt kapta, amit elterveztünk neki. Eredetileg a Pagonyból érkezett volna neki az egyetlen Boribon könyv, ami még nincs meg nekünk, és hozzá egy boribonos párna. Sajnos azonban a csomag nem készült el időben, így nem érkezett meg hozzánk tegnap estig, ezért aztán kénytelen voltam a dugi ajándékrejtekünket feltúrni valami játékért Borinak. Igen, nekünk van egy ilyen titkos játékraktárunk az egyik szekrényben, ahol korábban vásárolt játékok várják, hogy mi megtaláljuk a megfelelő alkalmat az átadásukra. :-) Innen került hát elő a Téli böngésző (amit egyébként a Mikulás akart volna hozni), és egy elemmel működő kisvonat, amiről pedig én már teljesen el is felejtkeztem. :-D
Laci vette valamelyik külföldi útján a kisfiának - ja, hogy az nincs neki, hát akkor Borinak :-P - én meg jól elsúvasztottam a szekrény mélyére. Mivel azonban Borinak bizonyos szempontból határozottan fiús az érdeklődése, és már eddig is baráti viszonyt ápolt mindenféle autókkal és vonatokkal, hát úgy gondoltuk, ennek is örülni fog.
És milyen jól gondoltuk! :-) Szerelem volt első látásra, szegény Téli böngésző elég erősen csak a "futottak még" kategóriába került, a vonat mindennél izgalmasabbnak bizonyult.

Én alapvetően nem rajongok az olyan (műanyag) játékokért, amiket tulajdonképpen csak nézni tud egy gyerek, márpedig ez ilyen, de látva Bori örömét, azt mondom, néha belefér egy-egy ilyen is, az meg főleg megnyugtatott, hogy bár ma reggel is első dolga volt megnézni a vonatot, mikor 5 perc után mondtam neki, hogy elfáradt a vonat, pihenni szeretne, zokszó nélkül tudomásul vette, hogy kikapcsoltam, és inkább megetette a vonatot, valamint ha jól értelmeztem, megmutogatta a babáinak. :-)
A névnapozás további képei itt tekinthetőek meg.

És egy bónusz kép egy évvel ezelőttről, Borbála napról. Borka akkor még inkább csak a csomagolást értékelte az ajándékból. :-D

Borbála-nap

2008-12-04T19:35:00.003+01:00

Drága kislányunk!

Nagyon nagyon boldog névnapot kívánunk neked:

Mama, Papa

(és Hugi baba is puszil a pocakból, és köszöni szépen, hogy ma annyiszor megkínáltad a cumisüveged tartalmával, igazán jólesik neki ez a kedves törődés tőled, még ha nem is tudja elfogadni. :-D)

Nagyon illik rád a neved, ezt mindig meg kell állapítanom, bár tartok tőle, hogy bárhogy is hívnának, most már így érezném. :-) Mindenesetre, szerintem egy Bori pont ilyen huncut, kedves kislány, amilyen te vagy. :-)))

Lesz ám ünneplés mindjárt, csak még várjuk haza a Papát a munkából... Holnap majd beszámolok a köszöntésről, csak ma már nem szeretnék gép elé ülni este, úgyhogy gondoltam a köszöntőt ide már most megírom. Folyt. köv. holnap. :-)

Még valami

2008-11-30T20:20:00.004+01:00

Azért az jó érzés, mikor kiderül, hogy ha sokan összefogunk egy jó célért, annak eredménye is van. A múltkori petíció, aminek aláírására buzdítottam olvasóinkat, szerencsére értő fülekre talált. Íme.

Bori és Kun Béla

2008-11-30T19:40:00.007+01:00

Belátom, nem egyértelmű, hogy hogy jön össze a kettő. Úgyhogy elárulom. :-)
Ma délután, a vasárnapi családi ebédet követő, jóleső, punnyadozós-emésztős csevegés közben Borka nagypapájának szájából valamiért elhangzott Kun Béla neve. Borka, aki mindaddig teljesen elmélyülten, látszólag felénk se figyelve játszott a földön, erre fölnézett, és nagy komolyan, mintegy beleegyezően megismételte: kunbéa.
Végül mégsem fulladtunk meg a röhögéstől, de nem volt sok híja. :-)

És ha valaki szeretné újfent megszemlélni ezt a huncut lányt, hát könnyen megteheti, amennyiben ide kattint. Ott láthatók Borka novemberi képei, amikhez annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy becsszóra nem mi állítjuk be a gyereket modelleket megszégyenítő pózokba... Zsenge 16 hónaposunk valamilyen megmagyarázhatatlan okból az elmúlt hónapban rászokott, hogy amint a fényképezőgép előkerül, ő azonnal leveti magát a földre, és olyan pózokba rendezi magát, és olyan pofikat vág, hogy egy profi fotómodell portfóliójának is díszére válnának az így készült képek. Azért majd még próbáljuk terelgetni az érdeklődését valami értelmiségibb munka felé is a következő 15-20 évben. ;-)

Helyzetjelentés lányaimról

2008-11-28T20:29:00.006+01:00

A kisebbiket tegnap kukucskáltam meg az orvosomnál, és köszöni szépen, jól van, és szép nagy is, állítólag már most több mint 2 és fél kiló. (Mondjuk én meglehetős fenntartásokkal viseltetek az efféle súlybecslésekkel kapcsolatban, de most jólesik elhinni. :-) )
Doktorom olyan vidám és derűlátó volt, mint eddig még soha, azt mondta, ha eddig nem szültem meg, akkor most már csak kibírok még 3 hetet, és ennek megfelelően, legnagyobb meglepetésemre, nem is akar már látni addig. Tehát a betöltött 37. hét után találkozunk csak. (A szülésznőmmel azért addig is randizom már CTG ügyben.)

Azt is megtudtam tegnap, hogy Hugi babának lefelé van a feje, amit csak azért említek meg így külön, mert az utóbbi napokban annyira furcsa helyeken rugdosott, hogy fixa ideámmá vált, hogy tutira harántfekvéses a gyerek. De szerencsére alaptalan volt a félelmem.

A nagyobbik meg huncut és tündér egyszerre, valamint könyvmániás. Hogy mennyire, arról az alábbi kép tanúskodik.

Én igazán nem értem más szülők miért panaszkodnak rá, hogy milyen nehéz a totyogókorú gyereküket bepelenkázni!? :-P :-D Vagy más gyerekek nem egy unatkozó angol lord stílusában olvasgatnak a pelenkázón??? :-D (Na jó, a miénk se mindig, de ez ügyben valóban nem lehet rá panaszom, nagyon nyugodtan tűri a pelenkázást, melynek részéről egyébként elengedhetetlen tartozéka a "kaka" szó fennhangon való üvöltözése, függetlenül attól, hogy épp van-e ilyesmi a pelenkában vagy sem. :-) )

"Különös éjszaka volt..."

2008-11-27T10:13:00.005+01:00

Több helyről is kaptam már olyan visszajelzést, hogy a blogot olvasva milyen rózsaszínűnek tűnik az életünk. Ez furcsa nekem, mert én mostanában úgy érzem, rengeteget panaszkodom itt, de ezek szerint ez nem rombolta a kialakult szép képet családunkról senkiben. :-)
Hát most garantáltan rombolni fogom, de legalábbis biztos, hogy ezt a beszámolót senki nem fogja rózsásnak látni. Mentségemre szóljon, egyrészt mindig is igyekeztem őszinte lenni itt is, egyébként meg muszáj kiírnom magamból az ilyen eseteket is.
Mint az a címből sejthető, egy éjszaka történetét szeretném megosztani olvasóinkkal, de nem egy olyan romantikus éjszakáét, mint ami abban a dalban szerepel, hanem egy határozottan rémes éjjelét. Az elmúlt éjjelét.(Közvetlenül utána vagyunk tehát, úgyhogy ha nem lennék teljesen összeszedett, az ennek tudható be.)

Már írtam valamikor a múlt héten, vagy azelőtt, hogy Borka újabban igencsak rémes alvási szokásokat tett magáévá. Ez azóta valamicskét javult, legalábbis ami a korai ébredéseket illeti, mostanában egész gyakran előfordult, hogy 7-ig, fél 8-ig is húzta a lóbőrt. (Ha esetleg nem lenne egyértelmű: ez már hatalmas öröm, ez késői ébredésnek számít!)
De nekem semmi se jó, mer’ én ilyen telhetetlen vagyok. Ugyanis mostanában nagyon nehezen tudok visszaaludni, ha egyszer fölébredek, márpedig ez a 7-ig alvás csakis úgy jön össze, ha valamikor 5 és 6 között megdobjuk a csajt egy üveg táppal. Jelentkezik érte, és az apukája (úgy is mint önfeláldozó férjem) ledönt a gyermek torkán két deci langyos tápit, amitől a kishölgy jó esetben visszaájul az ágyába még 1-2 órára. (Rossz esetben nem.)
Csakhogy én éppúgy felébredek ilyenkor, mint Laci, és ilyenkor azonnal rám is tör az a fajta sürgető pisilhetnék, ami csak a terhes nők sajátja, és mire lenyargalok a wc-be, meg vissza, már ki is megy az álom a szememből annyira, hogy az ezt követő egy-másfél órában ne tudjak visszaaludni. Mire végre mégis sikerül, addigra meg Borka ébreszt.

Hú, már ez a felvezetés is jó hosszúra sikerült, csak muszáj volt tisztáznom, hogy mennyire kialvatlan vagyok mostanában, nehogymár azt higgyétek, hogy egyetlen rosszul sikerült éjszaka miatt nyavalygok itt. Nappal is egyre nehézkesebb lenyomni aludni a kis hölgyet, úgyhogy egyre kevésbé remélhetem, hogy napközben pótolhatom a kiesett alvásidőt.

A konkrét eset pedig:
Adva van tehát egy zombi állapotú, terhes, lestrapált, kimerült, alvásra vágyó anya, és egy kötélidegzetű, mindig víg kedélyű, ámde épp kicsit beteg, vírustól legyengült apa. Meg egy leánygyermek, aki szülei fél 11-es takarodója után fél 2-kor úgy dönt, hogy neki eddig tartott az éjszaka. Ezért hát elkezd csevegni az állatkáival, dobálni a cumiját, majd mikor bebizonyosodik, hogy szülei nem értik az efféle finom célzásokat, hangos bömbölésbe kezd.

Kötélidegzetű apa ugrik, megy, kiságyból kivesz, simogat, becézget, gyermek azonban torkaszakadtából üvölti, hogy MAMAAAAA!!! Anya ért a szóból, fölpattan, bemegy, simogat, ringat, puszilgat, énekel, kisleány látszólag megnyugszik, mindenki fellélegzik, és bebújik a jó puha ágyba. Igenám, csakhogy anya szokás szerint nem tud visszaaludni. Ezen előbb dühöng, később kevésbé, mert hamarosan kiderül, hogy a siker igen rövidtávú volt, a fent említett eset a következő 2 órában különböző cifrázásokkal még 3-szor megismétlődik, cirka félórás különbségekkel. Apa mindannyiszor visszaalszik, édes álmából riad fel, anya pedig nyitott szemmel forgolódik két intermezzo közt.
A cifrák pedig potya pelenkázást, cumiztatást, simogatást, győzködést, sétálgatást jelentenek, melyekből nagyobbrészt apa, de kisebbrészt anya is kiveszi részét, egyelőre mindkettő aránylag türelmesen.

Egészen a negyed 4-es ébredésig, amikor is a kisasszony olymértékben belehergeli magát a hisztibe, hogy még a mindent tűrő apának is elkezd emelkedni a hangszíne, ahogy a visszaalvásról próbálja meggyőzni. És ugyanez az a pillanat, amikor anya agyában feltehetőleg elpattan egy ideg, fejét elönti a vörös köd, és fúriaként ront be a gyerekszobába... és ennek megfelelő stílusban ÜVÖLTI LE kislánya fejét. Miszerint éjszaka van, mindenkinek elege van ebből a műsorból, és azonnal aludni tessék!!! A mondandó nyomatékosítása végett erőteljesen le is nyomja a nevezett gyermeket az ágyba, szájába tömi a cumiját, hozzávágja alvóállatkáját, majd rávágja az ajtót. És láss csodát, megszeppent gyermek elhallgat. Elalszik. Azonnal.

Ugye nem kell bemutatnom a szereplőket? De a történet folytatódik. Hiszen nem azért írtam le, mert büszke vagyok rá. Olyannyira nem, hogy a történetnek az a konkrét folytatása, hogy mindezek után ledübörögtem a konyhába, ahol zokogva rogytam le egy székre, és még mintegy fél órán keresztül sírdogáltam ott azon, hogy mennyire szemét anya vagyok, ugyanakkor pedig azon morfondíroztam, hogy méééééér ilyen hülye ez a gyerek, hogy csak akkor fogad szót, ha üvöltök vele. Mert szerintem sem ez a jó megoldás, még ha jelen helyzetben célravezetőnek is tűnt. Bármilyen meglepő, de nem az a vágyam, hogy én legyek az üvöltözős mumusanya, akinek engedelmeskednek ugyan a gyerekei, de az első ami eszükbe jut róla, az az óriási hangja. (Velem is sokat kiabált anyukám gyerekkoromban, és tudom, hogy mennyire nem jó ez. :-( )
Ezt a tevékenységemet (mármint a sírást és önmarcangolást) végül fél 5-ig folytattam(vagy kicsit tovább, akkor néztem utoljára az órát), csak már az ágyamban, így aztán a mai éjszakán nagyjából 5 és fél órát aludtam, azt is két részletben. A zombi állapot tehát maradt, sőt fokozódott, úgyhogy mindenki jól felfogott érdekében remélem, hogy nem kerül sor a történet ismétlésére.

A történet pontos megértéséhez szükséges háttérinformációk: Bori régebben azért elég jól aludt éjszaka, ezért is van, hogy nálunk nem alakultak ki különböző altatási rituálék, este mindig van ének, többnyire mese is, majd a kisasszony zokszó nélkül elalszik, éjjel egyszeri diszkrét ébredés tápért, majd ismét szó nélkül visszaalvás. Ez volt az eredeti forgatókönyv, úgy 6-7 hónapos kora óta.

A melléfekvős-kezétfogós-dédelgetős hadműveletek nálunk csődöt mondtak, igaz, eleve csak idegen helyen kerültek sorra, hiszen az elalvással csak ott volt gondja Borinak. Nála nem igazán működik, ugyanis azt hiszi, hogy akkor ez a játék ideje, és esze ágában sincs még csak lefeküdni sem, ha mellette vagyunk, nemhogy elaludni. (Egy ismerősünk a mai napig emlegeti azt az esetet, mikor Lacival nyáron Alsóörsön másfél órán át próbálták elaltatni Borit úgy, hogy bent voltak vele. Majd kizavartam őket, lefektettem Borit, aki még 10 percig torkaszakadtából bőgött, majd elaludt. Tehát volt már hasonló eset, csak nem itthon, és akkor mondjuk üvöltenem nem kellett, de akkor is az bizonyosodott be, hogy Bori csak egyedül tud elaludni, még ha ez némi sírásba is kerül.)
A másik pedig, amit még tisztázni szeretnék, hogy amennyire erről meg lehet győződni, annyira meggyőződtünk arról is, hogy Borinak nem fájt ma éjjel semmije. Nem tűnik betegnek (jelen pillanatban is épp békésen játszik mellettem, és vidáman mosolyog), és egyik alkalommal sem éles sírással ébredt, hanem nyüszögéssel, dumálással, így inkább azt valószínűsítjük, hogy valahogy kizökkent a ritmusból ma éjjel, és utána már sehogy sem tudott mélyen visszaaludni.

Ennyi tehát a történet. Tanulság? Nem tudom, nincs, egyelőre csak nagyon álmos vagyok, aztán ha kialudtam magam (hahaha) majd biztos lesznek okos gondolataim is. Csak le kellett írnom, egyrészt, hogy kiadjam magamból kicsit a feszültséget, másrészt pedig, mert ez is hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és igen, sajnos tudok ilyen is lenni, és ezt nem hallgathatom el.

Bóta, bóta...

2008-11-25T10:58:00.007+01:00

Avagy a Bóbita, bóbita táncol kezdetű Weöres Sándor vers megzenésített változata G. Borbála művésznő előadásában. :-) Ez nálunk most a sláger. Esténként már hónapok óta ezt éneklem altatóul Borinak, és bár már hetek óta kíséri az én énekemet valamiféle danolászással, szöveget csak most kapott a mű.

Lényegretörően ennyit: Bóta, bóta. A dallam persze még nem stimmel, inkább amolyan gregoriános recitálást kell elképzelni, de nagyon mély átéléssel énekli Borka ezt a két szót, és az utána következő halandzsát. :-) Ha egyszer, valamikor a Papa megteremti a technikai hátteret, akkor talán videót is tudunk majd mutatni erről. (Nem célzás szívem, ugyan. ;-) ) Bár egyébként nem csak rajta múlik, mert Borika is olyan, mint a legtöbb gyerek, nem igazán hajlandó produkálni magát kamerába.

Ezért illusztrációként - a változatosság kedvéért két, szemüveg nélküli - képet teszek föl, még én is ritkán látom őt így (nagyjából napi nettó 35 percet, kb. 15-öt reggel, 15-öt este, a maradék meg a nappali alvás körül egy-két perc, mert persze ahhoz is levesszük a tapaszt és a szemüveget) de gondoltam mások már azt sem tudják, hogy néz ki Borka ezek nélkül a kötelező kiegészítők nélkül.

Babásabban egyébként, és hát persze elég kancsin. Nekem nagyon tetszik így is, minden reggel gyönyörködöm benne egy sort, mielőtt kialakítjuk a szemüveges outfitjét ;-), de pont a képeken látom jól, hogy valójában mennyire csinos is szemüveggel, hiszen úgy nem hunyorgós-vakondkás a szeme, és nem kancsalít. (Aki nem látta eleget a kiinduló állapotot, és rajtunk kívül tulajdonképpen senki nem látta annyit, hogy ezt megítélhesse, az általában elborzad, hogy jujj, de nagyon befelé áll a bal szeme. De én mindenkit megnyugtathatok, hogy ez bizony már sokkal szebb a pár hónappal ezelőtti állapothoz képest.)

Vagyunk

2008-11-23T19:26:00.009+01:00

Mivel már többen érdeklődtek aggódva, hogy miért írtam olyan régen a blogra,(tegyük hozzá, ha jól látom 6 napja, azért az nem vészesen sok) gondoltam mindenki megnyugtatására adok magunkról valami életjelet. Tehát nem, nem szültem meg (eszem ágában sincs, még jópár hétig), és nem, nem süllyedtem teljes depresszióba (bár ez utóbbira volt némi esély), valamint Borka is remekül van.

Ezeken kívül viszont nincs nagyon sok témám, itthon töltöttük az elmúlt napokat, péntek reggeltől ma délutánig a Papa nélkül, aki kötelező szakmai hétvégén vett részt. Voltak nehezebb pillanatok, pénteken a ronda esős időben mindketten nyűgösek voltunk Borival, tegnap már jobb kedvre derültünk, főleg mikor délután háromkor megérkezett a felmentő sereg, avagy a Nagyi-Doma takarító-és szórakoztató kommandó. :-)

Értelemszerűen anyukám takarított, Doma(tájékozatlanabbak kedvéért: a 9 éves kisöcsém) pedig egy két lábon járó élménycentrumként funkcionált Borika számára, aki ezt őszinte rajongással hálálta meg. (Én ma délelőtt 2 órán keresztül konkrétan alig láttam Borit, Domával magukra csukták az ajtót, és csak a kacagását hallottam, de azt szinte folyamatosan. :-) Az ajtón bekukucskálva hol plüssállatokkal szaladgáló teknősautót, hol magas tornyokat, hol pedig mesekönyvbe mélyedt gyerekfejeket láttam. Borinak kétségkívül bejön egy ilyen okos nagyfiú társasága. Bátyót sajnos nem tudok szülni neki, remélem a kishúgának is így fog örülni. :-) )
És akkor néhány kép, mindenki örömére:
:-)

Szép komoly nagylány.

Ez egy ablakkép, amit a héten csináltam Bori ablakára. Jókor... majd jövő héten kicserélem télire. :-)

Doma és Bori. Utóbbinak teli van a szája csokis müzlivel.

Szintén a fent nevezettek. Borka nem volt hajlandó a gépbe nézni, de azért ideteszem, mert az öcsémről jó kép, pont ilyen kis sármos szívtipró élőben is. :-)

Ez pedig Piroska, akarom mondani Boriska, a kosarával. A kupi közepén. :-)

Képek és jókedv

2008-11-17T22:01:00.006+01:00

Még múlt hétvégén vettünk részt azon a családi murin, aminek a képeit most küldte el nekünk Attila - Borka keresztpapája. Szerintem nagyon vidám képek lettek, visszaadja a jó hangulatát a délutánnak. Aki kíváncsi rá, hogy milyen is egy vidám négyes-szülinap Bíróéknál, az megnézheti itt. (Nem sok kép.)

Egyébként meg jókedvem van, mert délután meglátogattam a nagymamámat(aki Erzsébet, így előre felköszöntöttem a névnapja alkalmából), és vettem még a városban egy-két dolgot, és mindez idő alatt egy icuri picurit sem görcsölt a hasam, sőt, még csak el se fáradtam, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Már-már egészséges fiatal nőnek éreztem magam. Nem valami leselejtezett öregecskedő elefántnak. :-P
Bori meg természetesen hiperjófej volt, mert ezalatt végig vidáman játszadozott a nagyszüleivel. Akik szintén jófejek, hogy bevállalták őt, bár imádják, így bármikor szívesen vannak vele, de azért a nagypapája megjegyezte, mikor érte mentem, hogy hát a Borika azért nem az a nyugodtan ücsörgős fajta gyermek. :-D
Na nem mintha ez nekik újdonság lenne, csak gondolom több órán át, a maga tömény valóságában még őt is meglepte, hogy mennyire mozgékony energiahurrikán is a kisunokája. :-D

Hétvégénk

2008-11-17T09:31:00.010+01:00

Ezt a bejegyzést most másodjára írom meg, tegnap este már megírtam egyszer, majd egy pillanatnyi elmezavar hatására egyetlen gombnyomással végleg töröltem. :-D Semmi meglepő nem történt, ugyanis a Delete gombot nyomtam meg. Hogy miért, azt nem tudom megmondani. Ez már kóros? Forduljak orvoshoz? :-P

Épp emiatt most sajnos nincs kedvem újból ugyanolyan részletességgel megírni mindent, csak nagyvonalakban.
Beszámoltam a szombatunkról, amikor is Borkához egy fess fiatalember érkezett látogatóba. Máté apukája Áron az én osztálytársam volt gimnáziumban, innen az ismeretség a közel 20 hónapos nagyfiúval. Borika nagyon nagyon örült neki, hihetetlenül fel volt dobva, hogy majdnem egykorú játszótársa akadt. Máté pedig udvarias, jólnevelt gyermekként tűrte Borka rajongását. :-) Igazán aranyosak voltak, nem volt semmi komoly súrlódás, ügyesen megoldották azokat a helyzeteket is, mikor mindketten ugyanazt a játékot akarták volna megkaparintani.

Itt tekinthetők meg a vidám találkozó további képei.

Szombat estére még nekem is jutott egy kis kimozdulás, ami figyelembe véve a depresszióhoz közelítő kedélyállapotomat, igazán jól jött. Végre akadt egy olyan program, ami kellőképpen közelinek és nyugodtnak ígérkezett ahhoz, hogy én is bevállaljam: egy barátunknál ültünk Szilvia napot. Jó volt embereket látni végre...hát igen, nekem most már lassan ez is eseményszámba megy. :-(

A tegnapi napunkról pedig semmi különöset nem tudok írni, Laci délután focizni volt a barátaival, ezalatt mi Borkával főztünk, és játszottunk itthon, a nap fennmaradó részében pedig családilag mókáztunk, punnyadoztunk. De nem is hiányzott semmi más program, örültünk, hogy nyugiban együtt lehetünk hármasban(három és felesben :-) ), főleg mivel jövő hétvégén ez nem így lesz, mert Lacinak egy kötelező szakmai hétvégén kell részt vennie, ahonnan vasárnap déltájban fog csak hazaérni. :-/

A tegnapi eredeti bejegyzésben hosszasan kitértem Bori újabban rémes alvási szokásaira, most egy kicsit kevésbé hosszasan: hajnalban kel iszonyú korán, aztán délelőtt már 10 előtt kidől, délután viszont egy szemhunyásnyit sem hajlandó aludni, amitől este 7-re használhatatlanná válik, és mindenen elsírja magát. Ördögi kör, mert épp ezért kénytelenek vagyunk korán lefektetni, aminek másnap ismét korai kelés a következménye. De ez azért nem olyan érdekes, mert hamarosan biztosan megoldjuk, csak tőlem követel a helyzet egy kis szigort és következetességet, kénytelen leszek átmenni autoriter diktátor mamiba, és én fogom megmondani Borinak pár napig, hogy mikor alszik...
Gonosz dolognak hangzik, de ebben az esetben a legjobb amit tehetek vele, és mindannyiunkkal, mert Laci ma reggel pl. már úgy ébredt, hogy azt mondta, fáradtabb, mint péntek este volt... És én is zombi vagyok. Ha belegondolok, hogy mikor Borit vártam, napi 10-12 órát aludtam... az igény most is meglenne bennem erre, amúgy is elég nagy alvásigényem van, de terhesen valódi álomszuszék vagyok/lennék.

Úgyhogy most óraátállítás következik. Mármint Bori biológiai órájának átállítása. :-) Egy hosszasabb délutáni alvásra, későbbi fekvésre, és későbbi kelésre. (Semmi extrémre nem gondoltunk, nem 10-ig akarunk aludni, csak jó lenne legalább néha 6 után kelni...)

"Messzeringó gyermekkorom világa..."

2008-11-13T10:43:00.005+01:00

Évitől kaptam ezt a játékot. A szabályok a következők:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Tehát a gyerekkori emlékek... Akad ilyen is, olyan is. Voltak nagyon szép pillanatok is, de sokszor volt feszült a hangulat otthon, én meg érzékeny kisgyerek voltam, úgyhogy mindkét véglet élénken él bennem. Fűtött, komfortos lakásban éltem, sok játékkal, és mindig volt mit ennem – ha hóvégén csak vajaskenyér is volt az a valami - mégsem csak felhőtlenül gyönyörű élmények jutnak eszembe a gyerekkoromról. Így utólag belegondolva elég sokat szorongtam hülyeségeken gyerekkoromban, és ezeket nem mertem elmondani senkinek. És nagyon hiányzott egy apuka az életemből, ez meghatározta a gyerekkoromat.

Az egyik legkorábbi emlékeim egyike, hogy nagymamámnál – ahol rengeteget voltam gyerekkoromban, sőt egy rövid ideig laktam is ott – minden áldott reggel ráültettek a bilimre, és addig nem kelhettem le róla, míg nem „produkáltam” bele valamit. Volt egy Dorka ollóm(nem tudom miért így hívták, egy lekerekített végű gyerekolló volt), azt adták mindig a kezembe a trónoláshoz, meg egy köteg papírt, és míg ott ücsörögtem, papírfecniket vagdostam. Volt, hogy ebédig, ha nem jött az ihlet... Nekem nem rossz emlék, mert elég tejbetök kisgyerek voltam, jól elültem egy helyben, de így utólag ki vagyok akadva, hogy hogy lehet ilyen marhaságot csinálni egy gyerekkel.

Egy nagyon szép emlékem nagyjából 8 éves koromból egy Húsvét, amikor elmentünk családilag az Állatkertbe (akkor még a húgom apukájával, a nevelőapámmal éltünk, nekem az igazi szép családi élményeim abból az 5 évből valók) , és mire hazaértünk, a lakás minden kis zegzugában ajándék várt minket. Én akkor már erősen kapizsgáltam, hogy nincs is húsvéti nyuszi, de a keresgélés izgalmában még azt is elhittem, hogy hátha mégis. :-) Még arra is emlékszem, hogy mit kaptunk a csokikon kívül: két kifordítható kis plüssállatkát, akikből valami gyümölcs lett kifordítva. :-)

Egyszer öt évesen, nem sokkal a húgom születése előtt, egyedül hagytak otthon, míg anyukámék elintéztek egy nagybevásárlást. Anyukám gondolom csak belém akarta sulykolni, hogy véletlenül se engedjek be senkit, de ezt egy olyan horror történettel tette élményszerűvé(valami megtörtént esetet mesélt el, hasonló témában, ami rosszul végződött), hogy végigrettegtem azt a másfél-két órát. A fotel alá bújva zokogtam, és tényleg rettegtem, iszonyatosan féltem mindvégig, míg haza nem értek. A legrosszabb az volt, hogy utána még ki is nevettek, amiért így betojtam. :-(

Középső csoportos ovis voltam, mikor egyszer leestem az oviban az udvaron a mászókáról, és beütöttem a fejemet. Nem volt komoly, csak egy kis púp nőtt a fejemre, az óvónéni meg hozott egy hideg kést a konyháról, és mondta, hogy lenyomja, hogy ne dagadjon be nagyon. Én meg visítottam, és teljesen kiborultam, hiába mondta, hogy nem fog fájni, pontosan emlékszem rá, hogy azt gondoltam magamban, ez hülyének néz engem, hát hogy a fenébe ne fájna, ha egy kést nyom a fejemre – mert én nem ismertem ezt a módszert, és persze úgy gondoltam, hogy az élével fogja belenyomni a kést az amúgy is fájó homlokomba. :-D

Az egyik legszebb emlékem anyukámmal kapcsolatban, mikor egy reggel elmeséltem neki, hogy álmomban egy gyönyörű kék fésűvel fésültem a hajamat, és délutánra vett nekem egy kis kék fésűt, és azzal jött értem az iskolába. (Ez elsős koromban volt.) Nagyon kedves dolognak találtam, hogy így figyelt rám, mesébe illőnek, hogy valóban teljesült az álmom.

Szintén szép emlék egy régi Mikulás úgy 9 éves koromból, anyukám nem csokival lepett meg minket, hanem estefelé kiküldött a konyhába, hogy hozzak már be neki egy kis vacsorát...és a hűtőt kinyitva egy hatalmas tálca, kókuszgolyóból formált kis mesesereg nézett rám. :-) Mikulás, hóember, szarvas, kiskutya, minden kókuszgolyóból formálva., anyukám gyártotta nekünk. :-)
(Ilyesfajta meglepetésekben, csodateremtésekben nagyon jó volt anyukám, ha ez nem társult volna a mindennapokban rengeteg türelmetlenséggel, üvöltözéssel, hirtelen eljáró kézzel, akkor kevesebb rossz emlékem lenne gyerekkoromból... Évi, tudom, nem vigasztal, de nálunk is visszatérő fenyegetés volt a „mész az intézetbe”, és egyszer nekem is összepakolt anyukám, igaz végül nem rakott ki. Úgy 8 éves koromig el is hittem, és bármit megígértem, csak hogy mégis otthon maradhassak. És én se mertem elmondani a rossz jegyeket – pedig jó tanuló voltam, alig akadt – és volt, hogy fakanállal kaptam érte, mikor kiderült. Hát ilyenek. Biztos van ennél sokkal rosszabb is, és tudom, hogy szeretett az anyukám, csak nehéz volt neki egyedül velünk, de azért én a gyerekeimmel nagyon sok mindent nem így szeretnék.)

Gondolom a játék lényege az lenne, hogy pozitív, vagy vicces történeteket szedjen össze az ember a gyerekkorából, nekem most sok nyomasztó is eszembe jut, semmi nagyon komoly, de nem az a felhőtlen viháncolós élménytömeg. Nem tudom kinek adjam tovább a fonalat, nem szeretnék darázsfészekbe nyúlni, biztos más is akad, akinek nem csak húdeszép emlékei vannak, vagy ha meg igen, akkor azért lehet fájó, mert esetleg már nem élnek a szülei... Azért elmondom, hogy kikre lennék kíváncsi, de mindenféle magyarázat nélkül ki lehet siklani a feladat elől, és ettől még nem fogom azt gondolni, hogy az illetőt vizes kötéllel verték gyerekkorában, sok oka lehet annak, ha valakinek nehéz az emlékezés. (Akár csak időhiány is. :-) ) Mindenesetre passzolom a labdát Orsinak, Ingridnek, ÁronyanyuBeának, Csigamamának, és Pocakos Macskának, és bárkinek, akinek van kedve írni a gyerekkoráról. (Nem linkelgetek, mert lusta vagyok, mindenki ki van linkelve oldalt. ;-) )

Játszósarok

2008-11-12T22:05:00.011+01:00

Nem tudom más családokban hogy van ez, de nálunk Bori az alvásidőket leszámítva egész nap a nappaliban van, (vagy a konyhában, fürdőszobában, leginkább ott, ahol én) és igazából soha nem is gondoltuk komolyan, hogy ennek máshogy kéne lennie. Ehhez persze hozzátartozik, hogy a "hivatalos" gyerekszobája nem valami nagy, az ágya és a pelenkázó szekrénye mellett már elég minimális hely marad játszani. Azért néha fölmegyünk oda is, negyedórákra, de az a tér kevés Bori mozgékony természetének. (Így pedig, hogy végleg telezsúfoljuk, azaz két főre szabjuk, végképp szűkös lesz. Majd erről is beszámolok, de ott még folyamatban van az átalakítás.)

Szóval, mint mondtam, nincs is ezzel bajunk, de ahogy Borka egyre inkább meghódította magának a nappalit, és lassan már mindent beterítettek a játékai, melyeket jobb híján két műanyag ládában tartottunk itt lent, lassan elgondolkodtam, hogy valami más megoldás kéne.

''A" tervem, miszerint költözzünk egy hodálynagy házba, ahol egy táncteremnyi játszószobája lehet a gyermeknek, aránylag nehezen megvalósíthatónak tűnt, így maradt a "B" terv. :-)

Ez is remek terv, és némiképp kisebb anyagi- és energiaráfordítással megvalósíthattuk: kialakítottunk egy játszósarkot Borinak, amit igazán a magáénak érezhet. Vettünk neki egy kisasztalt két székkel - ez lassan mindenképp aktuálissá vált volna - valamint egy kis polcos szekrényt, amiben a játékait tárolhatja.

Bori meglepő módon, minden reményünket meghaladóan jól reagált erre a kis sarokra, na nem azt mondom, hogy most aztán csak a szőnyeg által kijelölt határok közt játszik, de tény, hogy rengeteget tevékenykedik ott, és ezáltal, ha nem is rohamosan, de némiképp csökkent az egy négyzetméterre eső játékok százalákos aránya a szoba egyéb területein - ami egy kicsit rendezettebb külsőt kölcsönöz a helyiségnek. :-) (A játszósaroknak egyetlen komoly szépséghibája, hogy kénytelenek voltunk a kellős közepére tenni a tévét, most nem kezdek magyarázkodni, hogy mi alig, és szinte sose, de egyébként tényleg ez az igazság, napközben meg pláne sosincs bekapcsolva, Bori tükörnek használja, és rendszeresen üdvözli benne a babát, vagyis visszacsillanó tükörképét. :-) )

Ennyi felvezetés után, íme néhány kép a Borka-kuckóról:

(Azért azt ugye nem kell mondanom, hogy aktív használat közben nem így néz ki... Ez a standby állapot. ;-) )

Egyébként erről a csajsziról beszélek itt ni, akinek még meg sem született a kistesója, de máris folyton picibabásat játszik, hencsereg a földön, és elképesztően huncut pofikat vág. :-) (Frappánsan beleszőttem ebbe a posztba ezt a két édes képet, igaz? :-D)

32 hetes pocakfotó, és helyzetjelentés

2008-11-10T09:35:00.006+01:00

Így néz ki Hugibaba lakosztálya a mai napon. El se tudom képzelni, hogy hová fog még nőni, Borival ekkora hassal szerintem már szülni mentem, de persze lehet, hogy az emlékezetem csal.
Mázsálás eredménye 66 kg, ami az előző hónap óta 1 kg pluszt jelent, összesen pedig 5 kilót a kezdősúlyhoz képest. Ha a kezdősúly nem lett volna eleve több a kelleténél, (és nem 158 centi magas lennék) még örülhetnék is. Így viszont csak reménykedem, hogy majd, egyszer, valamikor még vissza tudok fogyni az igazi versenysúlyomra.

Múlt szerdán voltam a jól bevált, Borinál kipróbált, kedves szülésznőmnél egy megbeszélésen a kórházban (láttam 1 napos babákat, bibííí :-) ), csütörtökön meg az orvosomnál a szokásos vizsgálaton. Méhszáj továbbra is nyitva - nem meglepő, hát összecsukódni nemigen szokott - de most kevésbé volt aggodalmas az orvosom, mint az eddigiekben, persze most is sok-sok pihenést javasolt, és továbbra is szednem kell a gyógyszereket (MagneB6, Salbutamol), de hosszú hetek óta először, nem hangzott el a vizsgálaton a "koraszülés" szó, mint fenyegető lehetőség, ami mindenesetre megnyugtató. Most már csak 5 hetet kell kihúznia a bébinek, aztán felőlem akár jöhet is, már kifejlett csecsemőnek fog számítani. De azért ismerve Bori aprócska születési súlyát 40hét 3 napra (2800 g), azt mondom, hogy inkább maradjon még bent pár héttel tovább ez kicsilány is, hadd hízzon, legalább ugyanakkorára, mint a nővérkéje. (Sokkal nagyobbra nem kell, mert akkor meg nem bírom megszülni, legalábbis az orvosom már Borinál is mindig azt mondta, hogy én ne nagyon növesszek 3 kilónál nagyobb gyereket, mert az az én esetemben elég nyilvánvaló téraránytalanság lenne, és könnyen lehet, hogy császár lenne a vége. De ez csak amolyan jósolgatás ám, anyukámnak is mindig ezt mondta - ugyanez a doki, ugyanis én is, és a testvéreim is ennél az orvosnál születtünk - aztán minden különösebb gond nélkül megszülte a 3400 grammos öcsémet is. )

Ami a saját érzéseimet illeti, én nagyon bizakodó és optimista vagyok, szerintem most már nem lesz semmi baj, bent marad ez a baba addig, amíg kell, igyekszem sokat pihenni. A szülést mondjuk bevállalhatná helyettem valaki ( Nos, valaki??? De a gyereket kérem ám utána!!! ), de valahogy csak túlélem azt is.
Az kicsit elszomorított, hogy a kórház híres-neves, kacsalábon forgó alternatív szobájába nekem nincs nagy esélyem bejutni, mert a streptococcus-pozitivitásom miatt a szülés során kétszer is anitbiotikumot kell kapnom vénásan, és ez csak és kizárólag a normál szülőszobában valósítható meg. Hogy miért nem lehet egy infúziósállványt betolni az alternatív szobába, azt ne kérdezze senki - én sem tudom. Illetve de: ez a kórházi protokoll. :-P

Vicces, hogy bár a szülésznőm állítólag lelkes híve az alternatív szobának, mégis ő volt az, aki azonnal lelombozott, hogy az én esetemben szó sem lehet róla, míg az orvosom, bár úgy kezdte válaszát ezirányú érdeklődésemre, hogy:
- Nézze, megmondom magának őszintén, én rühellem azt a szobát... :-D -na ennek ellenére ő mégis oda lyukadt ki végül, hogy akár szülhetek is ott, ha nagyon akarok. Például határozottan ajánlgatta a kádban-vajúdás lehetőségét, ami csak ott megvalósítható.
Egyébként nem azért utálja, mert gonosz, és begyöpösödött, én is megértettem az érveit, azt mondta, szeretné, ha jobban felszerelt lenne, vagy ha szülés után mindig lenne egy szabad szoba klasszikus, lábtartós szülőággyal, "rendbetenni" az anyukát. Azt nehezményezte ugyanis, hogy a franciaágy előtt guggolva egy kissámlin, nem a legkényelmesebb összevarrni, vagy akár csak kitisztogatni egy anyát... Én végülis megértem. Bár megjegyzem, szülni sem a legkényelmesebb egy keskeny kis szülőágyon, igaz emlékeim szerint ez ott és akkor nem nagyon szokta zavarni az embert. Vagy mondjuk úgy, hogy nem ez szokta zavarni leginkább. :-D

Mindenesetre, bárhol is fogok szülni, a kórházi csomagomat szép lassan elkezdem összeállítani... Juj, ezt már Borinál is olyan ijesztően véglegesnek éreztem...ha elkészül, akkor már semmi akadálya nincs, hogy szüljek. Jaj.
Bár nem ártana, ha a baba holmijai is szép rendben sorakoznának, mire ő megérkezik. A lányok szobáját épp a hétvégén kezdtük el átalakítani, ha elkészül, majd mutatok képet, egyelőre csak egy nagylányos gyerekágy került be Borinak, amivel persze még össze kell barátkoznia, egyelőre csak mesehallgatásra használjuk, úgy érzem hosszú idő kell még neki ahhoz, hogy hajlandó legyen aludni is benne.
De nem szorít az idő, tényleg csak azért tettük be már most az ágyat, hogy ismerkedjen vele, hiszen az első hónapokban Hugi is a mi szobánkban, mellettem fogja tölteni az éjszakákat egy mózeskosárban - esetleg egy bölcsőben. Úgyhogy, ha Borinak úgy tartja kedve, még akár fél évig is alhat a régi kis rácsos ágyában. Ebben semmiféle kényszer nem lesz, erre nagyon figyelek, nem kell attól minden áron nagylánnyá válnia, hogy születik egy kistesója, ha nem születne, még jó 1 évig eszem ágában sem lenne kipaterolni őt a rácsoságyból. Szükségünk lenne még egy ruhásszekrényre is, bőszen keresem a megfelelőt, ha bárki tud jó áron világos színű(fenyő, esetleg bükk) gyerekszekrényt, az ne habozzon, szóljon nekem!!!

Ezen kívül arról tudok még beszámolni, hogy fáradtnak, nagynak, szélesnek, és lomhának érzem magam, néha vannak kimondottan kellemetlen fájásaim, olyan jóslószerűek, amire azt mondta a dokim, hogy nem jó, hogy vannak, de azért nem fogok rögtön megszülni tőlük, ha rendszeresednének, be kell menni a kórházba, és jól megállítják a gyereket. De erre nem fog sor kerülni, mert nincs hozzá kedvem. :-)

Egyébként pedig várjuk őt nagyon... azt hiszem ez a leglényegesebb. :-)

Borka üzenetei barátainak

2008-11-09T20:26:00.012+01:00

Borka ezúttal a blogon keresztül szeretné ápolni baráti kapcsolatait, én pedig rendes anyukához illően segítek neki ebben.

Először is Szonjának szeretne küldeni két képet, amin az ő Heidi babájának tesójával, Esztivel látható. (Hehe...hogy Borika valójában milyen mértékben volt együttműködő ez ügyben, az abból sejthető, hogy 5 képből egyen sem sikerült rávennem, hogy a kamerába nézzen, de hát itt úgyis a baba a lényeg, akit valóban nagyon szeret, itt éppen egészségtudatos anyukaként C-vitaminnal tömi őt. :-) )

Ezen kívül pedig Áron barátjának (és mindenkinek, aki szereti :-) ) szeretné elküldeni kedvenc mozdonyos versét a Friss tinta című versgyűjteményből. Ezen szokott ő hatalmasakat kacagni, és nem szeretné, hogy Áron kimaradjon ebből az élményből, így hát tisztelettel javasolja Bea néninek, Áron anyukájának, hogy gyakran olvassa föl ritmusosan csühögve ezt a versikét kisfiának. :-)

Szabó T. Anna

Vörös mozdony

Sz-te, sz-te, sz-te-ne-te!

Szisszen a gőze, prüsszen a füstje!

Szénszagú, hűvös kőalagútból

kirobog a napra, színesedik újból.

Sz-te-sz-te-sz-te-ne-te!

Lassan fordul kereke.

Hengerkémény! Forró orra

félig-meddig rombusz-forma!

Suhannak a tört terek:

Háromszögek, négyzetek.

Sz-te-sz, sz-te-sz,

máris gyorsul, füttyent: fűűű!

Vörös körök, sárga körök,

hengert rajzolsz: füst

hömpölyög.

Végezetül hadd biggyesszek ide még két aranyos képet Borikáról, ezeket már csak én, úgy magánszorgalomból, az ő szerénysége nem engedné, hogy csinosságával kérkedjen. :-) Én viszont, a büszke és elfogult anyuka, megjegyzem, hogy szerintem nagyon bájos és kedves ezeken a képeken. :-))) (A képek egy bonyolult koreográfia bemutatása közben készültek, Borka egyik rögtönzött táncbemutatója közben. :-) )

Közérdekű (2)

2008-11-08T13:12:00.002+01:00

Egy petíciót szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani. (link a bejegyzés végén)

Az új költségvetési törvényjavaslat megvalósulása esetén az egész hazai korai fejlesztés lehetetlen helyzetbe kerülne, mivel az eddig sem túl magas állami támogatásukat olyan mértékben tervezik csökkenteni, hogy az gyakorlatilag a korai fejlesztő intézmények teljes ellehetetlenülését vonná maga után.

Talán van, aki a korai fejlesztést csak afféle szabadidős elfoglaltságnak képzeli, olyan gyerekek számára, akikkel "máshol úgyse foglalkoznának", de ez nagyon nem így van. Korai fejlesztéssel egy-egy fogyatékot akár teljes mértékben fel lehet számolni, de mindegyikre nagyon kedvező hatással van, azok a fogyatékos gyerekek, akik megkapják ezt a fejlesztést, később sokkal nagyobb eredményeket tudnak elérni az életben, másként fogalmazva, sokkal "hasznosabb tagjai" lesznek a társadalomnak, tehát ha minden érzelemtől, és moráltól elvonatkoztatunk, még akkor sem nevezhető ésszerű, vagy jogos döntésnek ez az intézkedés.

Köszönöm ha aláírjátok , szerintem ez egy olyan ügy, ami mellé érdemes kiállni.

Közérdekű (1)

2008-11-08T12:40:00.009+01:00

Babahordozó hét

Még nem tudom, hogy én el tudok-e menni valamelyik programra, bár közel van hozzánk, úgyhogy szeretnék, majd meglátom hogy leszek jövő héten. De mindenkinek ajánlom, szerintem nagyon jó programok lesznek!!!

2008. november 12. és 18. között a világ számos országában rendezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hetet. A MAMAMI internetes közössége színes programsorozattal csatlakozik a kezdeményezéshez.

A hordozás a kisbaba és kisgyerek szállításának praktikus módja, sokaknak életformájává is vált. Megkönnyíti a babára való ráhangolódást, erősíti a kötődést, felébreszti az ösztönöket. Ez az örömteli közelség kielégíti a gyermek elemi igényét, hogy változatos ingerek érjék a szülő testének védelmében. Az anyának szabad a két keze, végezheti napi teendőit, és közben a babának sem kell lemondania a testközelségről. A jól megválasztott, helyesen használt hordozóeszköz harmóniában van a kisbaba anatómiai adottságaival. A szülővel való együttmozgás segíti a csecsemő egyensúlyérzékének és mozgásának fejlődését.

A Babahordozó Hét magyar szervezői sokat köszönhetnek a hordozásnak, ezért élményszerűen szeretnék megmutatni, hogy:
1. a hordozás mennyire megkönnyíti az életet,
2. mennyi örömöt lel a testközelségben baba és szülő egyaránt,
3. milyen szabadság rejlik a babázás hónapjaiban,
4. nem csak az anyák hordoznak,
5. a hordozókendőn kívül is vannak szemgyönyörködtető, könnyen megköthető, egyszerű, akár otthon is elkészíthető hordozóeszközök!

Ma már Magyarországon is a babakelengye része a hordozókendő, de sokan nem tudják, hogyan kössék meg. A színes programsorozat mellett a Babahordozó Hét minden napján hordozóbemutatóval és hordozós tanácsadással segítik őket gyakorlott szakértők.

A Babahordozó Hét civil, nonprofit kezdeményezés. A rendezvények helyszíne (a kerekasztal kivételével) a budapesti Tranzit Art Café (a Kosztolányi Dezső térnél, az Ulászló-Bukarest utca sarkán), amely füstmentes és gyermekbarát: pelenkázóhelyiség van, és játszósarok is várja a kicsiket. Rendezvényeink ingyenesek.

MMR-ről és egyéb oltásokról – avagy egy nehéz nap Borka életében (rém hosszú bejegyzés...)

2008-11-06T21:56:00.012+01:00

Ha Bori már tudna folyékonyan beszélni, és valaki megkérdezné őt erről, hát szegénykém valószínűleg azt mondaná, hogy a tegnapi napot köszöni szépen, inkább kihagyta volna.

Délelőtt a szülésznőmnél voltam megbeszélésen a kórházban. Hogy időben odaérjek, föl kellett ébresztenem Borit 1 óra alvás után délelőtt 10-kor, hogy átvihessem őt a nagyszüleihez, akik vigyáztak rá ez idő alatt.
Épphogy csak hazaértem, és már indultunk is oltásra. Szegény már nagyon fél az orvosi rendelőben, mivel már emlékszik a régebbi oltásokra, így már megmérni sem engedte magát, keservesen sírt, és kapaszkodott belém.
Az oltáson végképp megsértődött, szegény úgy sírt, hogy már levegőért kapkodott, viszont mindössze pár másodpercig, aztán azonnal abbahagyta, és fél perc múlva már vidáman mosolygott rám.

Ekkor már mindketten azt hittük, hogy vége van a megpróbáltatásoknak a mai napra, Nagypapa autóval hazaröpített minket, Bori pedig azonnal ment aludni, és én is lepihentem.
Tehát már épp megnyugodtunk mindketten, amikor is... hatalmas kalapálásra ébredtünk, a fölöttünk lévő lakásból jöttek a hangok. Én csak bosszús voltam, Bori viszont halálra rémült: úgy ébredt, hogy szabályosan remegett az ágyban ülve, és percekig alig tudtam megnyugtatni. Kicsit több mint 1 óra alvás után kapta ezt az otromba ébresztést. Igazából még csak dühös sem lehetek a szomszédra, hiszen hétköznap délután 4-kor kalapálni azért nem halálos vétség. Csak nekünk most nagyon rosszul jött.

A délután további részét békésen töltöttük, úgy tűnt, végül mégis szépen végződik a nap.
Lefektettük Borkát, és amint azt már előre elterveztük, elindultunk abba a bizonyos svéd lakberendezési áruházba, gyerekbútorokat venni, a kisasszonyt pedig nagymamája gondjaira bíztuk. Már rengetegszer voltunk így este vásárolni, ez bevett gyakorlat nálunk, és ilyen alkalmakkor Bori és a nagymama még soha nem is találkoztak egymással, ugyanis Borka minden ilyen alkalmat végigaludt. Nem így a tegnapit... Negyed 11-kor arra értünk haza, hogy keservesen sír a nagyija karjaiban, és minket emleget, mint kiderült, nem is aludt semennyit, indulásunk után pár perccel fölébredt, és azóta folyamatosan bánatoskodott. :-(
Nagyon sajnáltam, hogy egy ilyen nap után még az estéje is ilyen pocsékul alakult, ha tudom, semmiképp nem megyünk el. (És ha tudom, hogy ez van, természetesen hazajövünk, csak hát nem tudtunk róla, amíg haza nem értünk...) Megpuszilgattuk, és fél 11-kor végül elaludt, amiből mi naiv szülők arra következtettünk, hogy most aztán reggel minimum fél 9-ig fogja húzni a lóbőrt, de nem volt szó ilyesmiről, 7 előtt fújta az ébresztőt ma is.
Arról most nem is írok hosszabban, hogy én mennyire fáradtam ki a tegnapi naptól, maradjunk annyiban, hogy nem kicsit...

Ennyit tehát Bori ramaty napjáról, remélem hamar kiheveri. A továbbiakban még magáról az MMR oltásról szeretnék ejteni pár szót. Nem vagyok hozzáértő, még csak természettudományos érdeklődésű sem, én tényleg csak mint érdeklődő anya próbáltam utánajárni, hogy mégis mit fecskendeztetek a gyerekembe – nem mintha bármiféle döntési helyzetben lennék arról, hogy döfjék-e vagy sem... kötelező oltásról lévén szó.

Az ÁNTSZ hivatalos oldalán bárki alapszinten tájékozódhat a kötelező védőoltásokról, így erről is, a betegségekről, amik ellen védenek, a szövődményekről, röviden, velősen. Boldog az az ember, aki ennyivel megelégszik, hiszen itt rövidre zárják a témát, fel sem merül, hogy egy oltás komolyan káros is lehet. Ez tehát a hivatalos álláspont.
Nem kell azonban nagyon meszire menni, hogy az ember olyan rémisztő információkba ütközzön ezzel az oltással kapcsolatban, amiket elolvasva komoly aggályai támadhatnak.Autizmust, és egyéb szörnyű betegségeket hoznak összefüggésbe az MMR oltással.(Vigyázat ez egy meglehetősen szélsőséges, és elég keményen a beijesztésre játszó információhalmaz - szerintem. De azért érdemes elolvasni, mert nyilván van valóságalapja, csak ez meg kizárólag a negatívumokat sorolja föl az oltással kapcsolatban.)

Nemrégiben keringett a babablogokon is egy cikk erről, sok anyuka olvasta szerintem, nekem őszintén szólva az a véleményem róla, hogy épp olyan mértékben ferdíti a valóságot, mint a minden szövődményt elkendőző hivatalos álláspont, én nem szeretem az ilyen szélsőséges, amerikaiaknak való összeesküvés-elméleteket. (A férfi, aki régebben minden oltás kutatásánál segédkezett, de ma már mindet károsnak tartja... Háááát... Nekem utoljára a bibliában voltak hitelesek az ilyen pálfordulások, de itt inkább pénzről van szó, nem annyira hitről... )
Ez persze csak egy vélemény, bár a belinkelt oldalt végigolvasva már sokkal színesebb képet kaphatunk a témában.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy elég alaposan elmélyültem ebben a témában, több cikket is elolvastam erről a védőoltásról, mellette és ellene szólókat egyaránt.
Több linket is tudok javasolni az érdeklődöknek, röviden összefoglalva pedig el tudom mondani a saját véleményemet, ami mindezekből nekem lecsapódott.

Egészen biztos vagyok benne, hogy az átlagos magyar állampolgár nem kap elegendő információt a kötelező (és választható) védőoltásokról, illetve, hogy az a tájékoztatás, amit megkap, teljesen egyoldalú, és csak az oltáspárti, hivatalos véleményt tükrözi. Valamint arról is meggyőztek az olvasmányaim, hogy naivitás azt hinni, hogy az elterjedt oltási rend (akár hazánkban, akár máshol) kizárólag orvosi és járványügyi megfontolások alapján alakult volna úgy ahogy, kőkemény üzlet, lobbi áll a háttérben, amiről valós információkat mi szülők nemigen kaphatunk. Nincs is ezzel olyan nagy baj, a gyógyszeriparról mindenki tudja, hogy hatalmas pénzek vannak benne, de például ezt tőlünk nyugatabbra nem is titkolják az emberek előtt, nem próbálják tisztán egészségügyi kérdésnek beállítani az oltások terjesztését.

Ahogy Hajdu Ráfis Gábor, a Nyitott Kapu közhasznú Alapítvány elnöke nyilatkozott:
„Nyugaton evidencia az is, hogy a védőoltás egy hatalmas üzlet, amivel nincs semmi baj, de a pénz és a hozzá fűződő politikai hatalom információ és döntéstorzító hatását mindenki ismeri. Így ezért sem fogadható el a fejlettebb etikai, morális és jogi színvonalon működő nyugati egészségügy számára, hogy kényszert alkalmazzon egy olyan ügyben, aminek tálalásába és döntés mechanizmusába mindenképpen belekeveredik valami, aminek semmi köze, sem az emberek egészségéhez, sem a gyógyításukhoz...”

Itt olvasható ez az interjú vele, és mellette még két másik szakértőt is megszólaltatnak, egyikük kimondottan oltáspárti, így több álláspontot is megismerhetünk a témában, nekem ez a cikk tetszett leginkább, épp ezért. Ami miatt a fent említett H.R.G. gondolkodása számomra szimpatikus, az az, hogy ő nem kimondottan az oltások ellen szól, hanem a mai magyaroroszági oltási rend ellen. Én is ésszerűbbnek, és demokratikusabbnak tartanám a nálunk bevett kötelező oltási rend helyett mondjuk a vegyes oltási rend bevezetését. Bizonyos halálos kimenetelű betegségek ellen akkor is kötelező lenne az oltás, de a többinek a beadatása a szülő saját döntéskörébe tartozna.

Jogos az ellenérv, hogy sajnos nem mindenki döntene felelősséggel ez ügyben, és így az amúgy is rossz szociális és higiénés körülmények között élő gyerekek járványügyi veszélyeztetettsége komolyan nőne. Szerintem azonban erre is van megoldás (nem egy hihetetlenül újszerű ötlet, már többen több helyen javasolták): Ne az oltás beadását kelljen kérnie a szülőnek, hanem a lemondást kössék egy olyan, aránylag hosszasabb, bonyolultabb adminisztratív folyamathoz, amit tényleg csak az csinálna végig, akinek szívügye, tudatos elhatározása, hogy gyermeke NE kapja meg az adott oltást. A többieknek járjon automatikusan, viccből senki nem fog végigjárni egy hivatali procedúrát.

Ez azért már jelentős különbség lenne ahhoz képest hogy most elméletileg börtön jár annak a szülőnek, aki megtagadja gyermeke beoltatását. Természetesen a vegyes oltási rendben is lennének olyan oltások, amiket kivétel nélkül mindenkinek be kéne adatni, de azokban az országokban, ahol ez így működik, jóval kevesebb ilyen kötelező oltás van, mint nálunk.
Azt az érvet meg soha nem értettem, hogy a beoltatlan gyerek veszélyezteti a többieket. Hát nem épp arra jó az oltás, hogy megóvjon járvány idején is a betegségtől? Akkor miért kéne félteni egy-egy oltatlan gyerektől az én beoltott gyerekemet? Vagy akkor nem is olyan jók az oltások, nem nyújtanak valós védettséget? Nem tudom, mint mondtam, nem értek hozzá, nem vagyok szakember, csak bennem ezek a kérdések merülnek fel az efféle hőbörgéseket hallva...

Az MMR oltás konkrétan a morbilli(kanyaró), mumpsz, rubeola(rózsahímlő) ellen véd, a kanyaró a legsúlyosabb, a másik két betegség ellen még az én gyerekkoromban nem is oltottak, én pl. voltam mumpszos is, rubeolás is. Amivel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy ebből is látszik, hogy túl lehet élni, hiszen én is tudom, hogy mindkét betegségnek lehetnek súlyos szövődményei. De kötelezővé nem feltétlenül tenném az ellenük való oltást, vagy legalábbis nem ebben a formában. Például biztosan sok szülő lenne, aki a háromból egy, vagy két betegség ellen beoltatná a gyerekét, ha külön-külön oltás is lenne ezekre a betegségekre, de nem egyszerre a három ellen. Ám ma Magyarországon nincs erre lehetőség (külföldön igen).

Azt a tényt sem szokták nagydobra verni, hogy az oltást egy higanytartalmú szerrel, a thimerosal-lal konzerválják, mely ugyan nyilvánvalóan jóval az egészségügyi határérték alatt tartalmaz higanyt, én mégsem gondolom, hogy mellékes információ lenne, nem hiszem, hogy sokakat tölt el boldogsággal, hogy ezt az oltással közvetlenül adagolják a gyermekük szervezetébe.

Egy rugalmasabb oltási rendszerben bármelyik szülő dönthetne úgy, hogy bizonyos oltásokat a most szokásosnál jóval később adat be a gyermekének, főleg mivel az sem mellékes körülmény, hogy a gyermek jár-e már közösségbe, vagy sem. Egy közösségbe nem járó gyerek szervezetét nem biztos, hogy elengedhetetlenül fontos ilyen komoly vegyszerekkel megterhelni, hiszen jóval kisebb az esélye, hogy elkapjon bármilyen fertőző betegséget.

Semmiképp nem nevezném magamat oltásellenesnek, látható, hogy mindezen kétségeim ellenére tegnap, tehát menetrend szerint, 15 hónapos korában elvittem Borit az MMR oltásra, de egy másik rendszerben máshogy döntöttem volna. (Később, és külön-külön oltattam volna.) Nem lelkes meggyőződésből oltattam be tehát, hanem mert törvénytisztelő alkat vagyok, nem én leszek az, aki tűzön-vízen át harcol a hatóságokkal, hogy kibújhasson ez alól az oltás alól, de nem volt jó érzés odacipelni a gyerekemet egy olyan oltásra, amiről az előnyei mellett igen sok hátrányt is fel tudnék sorolni. (Ha mást nem, azt még a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerni, hogy egy igen erős, lórúgás-szerű oltásról van szó, hiszen gyengített, de valódi vírusokat kap vele a gyerek. Mert ez tény, nem vita kérdése, mint a többi.)

Az általam megismert információk alapján én csupán arra jutottam, hogy egy sokkal, de sokkal széleslátókörűbb, kevésbé egyoldalú tájékoztatás engem - és szerintem sok más szülőt is - nyugodtabbá tenne. A hivatalos orvosi "tájékoztatás" mindent elkendőző magatartása bennem csak azt az érzést erősíti, hogy én itt csúnyán „meg vagyok vezetve”. Az ellenkező oldalon meg szintén komoly túlkapásokat lehet néha olvasni, nem ördögtől való minden oltás, ezt sem gondolom. De jó lenne például egy olyan tájékoztató füzetke, ami valós információkat nyújtana, és egyik „párt” érdekeit sem szolgálná, csak a szülők tisztánlátását, hogy mindenki maga dönthessen felelősen ebben a kérdésben. Ehhez természetesen az oltási rendet is meg kéne változtatni... Utópia?

.

2008-11-04T22:13:00.004+01:00

Két szülő szíve ma megszakadt. Nincsenek szavak arra, amit most ők érezhetnek.

Nyugodj békében, kicsi fiú. Úgy küzdöttél, mint a legnagyobbak, nevedhez illően, kis buzogányos harcos... Most már megpihenhetsz... :-((((((((((((

Őszi séta

2008-11-02T20:38:00.005+01:00

Bevallom, alaposan kirúgtam ma a hámból: kerek 1 órát sétáltam a családommal. :-P Vad, mi?
Afféle fekvésre ítélt terheseknek való, ereszdelahajam buli. :-)

A séta egyébként még így is csak azért nyúlt ilyen hosszúra, mert Borika már indulásnál egyértelművé tette, hogy ő aztán nem fog holmi babakocsiban ücsörögni, mint valami kisbaba, hanem nagylányosan, lezseren, a saját lábán kíván jönni. Beleegyeztünk. Mert ilyen jófej, liberális szülők vagyunk. :-) Meg mert büszkék vagyunk a járási tudományára, és a lelkesedésére, amivel a hosszú utakat rója.
Saját mércéjével mérve kimondottan hosszú távot tett meg így gyalog, a Papa kezébe kapaszkodva. Még mikor elfáradt, akkor sem akart beülni a babakocsiba, sírva ellenkezett, de a gonosz szülei begyömöszölték, mert már esett-kelt a fáradságtól. Azért a kocsiban is élvezte a séta további részét a kishölgy, ártatlan kiskutyákat ijesztgetett bősz vava felkiáltásokkal, és ezzel szintén ártatlan járókelőket mosolyogtatott meg. :-)

Bezártsági szindrómámat mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy még egy ilyen aprócska útra is égetően fontosnak éreztem elvinni a fényképezőgépet, hogy mindent az utolsó mozzanatig dokumentálhassak. A végeredmény azért nem lett rossz szerintem. :-) (Köszönhetően a díszleteseknek, és a kiváló statisztáknak. ;-) )

---

2008-11-01T20:45:00.002+01:00

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

/Kosztolányi Dezső: Halottak/

Terhesnyavalygások

2008-10-31T20:35:00.005+01:00

Na hadd nyavalyogjak már egy kicsit így terhességileg. Nem áldott állapot, az se hordott még ki egy gyereket se, aki szerint ez a helyes kifejezés. Másállapot, esetleg. Meg várandósság is, mert várom Őt, hát hogyne várnám, máskülönben végig se csinálnám ezt a hajcihőt. :-)

Pedig nincs is sok nyavalyám, tudom, hogy sokan boldogok lennének ilyen terhességgel is, de azért jólesik kicsit elsorolnom sokasodó nyűgeimet.

Hányás, rosszullét: most összesen 4 alkalommal jutottam odáig, hogy leborulva áldoztam a nagy fajanszistenség előtt, ez kiskutyafüle ahhoz képest, hogy Borival 10 héten át masszívan hánytam napjában kétszer. Meg ez már amúgy is régen volt, utoljára nyár elején fordult elő ilyesmi. Csak megemlítettem, de menjünk is tovább, aktuális nyavalyákból is össze tudok szedni egy csokorra valót.

A hajam ronda. Ezen kicsit meg vagyok sértődve, mert Borival anno gyönyörű lett, dús és fényes, és teljesen zsírmentes, akkoriban elég volt hetente egyszer hajat mosnom. Most nincs ilyen jó dolgom, maradt a szokásos, tőnél zsíros, hajvégnél száraz kombináció.
A hajszálerek az arcomon is kitágultak, jó rondák.

Ez nem túl nőies, de bevallom: folyamatosan izzadok, mint egy ló.
Szintén nem egy finom vallomás, de a melleim engem személy szerint két hatalmas, ámde fonnyadt görögdinnyére emlékeztetnek. Mondjuk végső soron lényegtelen, hogy engem mire emlékeztetnek, a lényeg, hogy Lacit állítólag nem erre.

Elérkeztünk a legkritikusabb pontomhoz - terhességtől függetlenül a legproblémásabb testrészem: a hasam. Viszket, húzódik, hájas, és épp ma reggel konstatáltam, hogy minden elképzelést felülmúlóan csíkos. :-(

Jó az összes eddigit csak félig poénból nyavalyogtam, de ez az egy komolyan elkeserít, 25 évesen valahogy nem dob fel a gondolat, hogy soha többé az életben nem vehetek föl bikinit nyilvános helyen.(Nem túlzok, ez már az a kategória, amit büntet az ízlésrendőrség, gyengébb idegzetűek elsírnák magukat a látványomtól a strandon.) Illetve ugye van a sebészkéses megoldás, de az sem egy vonzó alternatíva számomra. Pedig kentem én (és masszíroztam, és csípkedtem, és váltózuhanyoztam, és ráolvastam) Borival is, most is, drágábbnál drágább, majd olcsó, de garantáltan hasznosnak mondott csodaszerekkel, de ezúton üzenem minden érintettnek: kár a gőzért, ez színtisztán hajlam kérdése, ha a bőröd repedni akar, hát repedni fog, ha mannával kened, akkor is.

Ehhez képest a lábamon lévő visszereken már csak kacagok. Mondjuk azok tényleg kispályásak, nem is fájnak, és csak közepesen rondák. (Úgyse látok el odáig a hasamtól.)
Mozgásom erőteljesen emlékeztet egy mozgáskorlátozott pingvinére.
A gyomrom rengeteget ég mostanában, Borival az elején égett, Hugival csak most kezdődött. A hasgörcsökről meg nem is beszélek, sajnos vannak, és egyáltalán nem a fájdalom a legrosszabb benne, hanem a pánik, hogy nehogy már megszülessen ez a gyerek idő előtt. Most azt beszéltem meg vele, hogy ha még legalább 6 hétig jókislány lesz, és bentmarad, akkor ha kibújik, kap csokit. De lehet, hogy anyatejben maradtunk, már nem emlékszem. :-)

És akkor a lelkemről még nem is szóltam, pedig lenne mit. Nyargalásznak bennem a terhességi hormonok le, s föl, és bár igazán könnyed stílusban csevegek erről bárkivel, teljesen őszintén szólva rég voltam ilyen depresszióközeli állapotban, mint most. De legalább pontosan tudom az okát, és azt is, hogy csak időszakos.
Nem csak az aktuális bezártság, és tehetetlenségemből adódó nehézségek okozzák a rosszkedvet, levertséget, hanem azt is bevallom - ha már ilyen őszinte lett ez a bejegyzés - hogy rendesen teli vagyok szorongással, hogy miként fogom megállni a helyemet kétgyerekes anyukaként.
Igazán sokat segít, hogy kivétel nélkül mindenki, akivel szót váltok erről, azzal kezdi: hát igen, az eleje borzasztó nehéz lesz... Függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e akár csak egy gyereke is, ezt mindenki tudni véli, hogy én meg fogok pusztulni. Szép kilátások.

Nem vagyok mindig ennyire negatív (de mostanában azért többnyire igen), és mindettől függetlenül nem csak a társadalmi elvárások miatt mondom, hogy nagyon várom, és máris imádom a kisebbik lányomat, hanem mert valóban így van, nem ő tehet róla, hogy nehéz ez a helyzet.
Hát csak gondoltam ezt is megosztom kedves olvasóinkkal, hátha valaki kíváncsi a szegény kisterhes panaszaira.

Ja, és még azt akartam mondani, hogy feltöltöttem az albumba az októberi képeinket, jó sok, de szépek, meg viccesek, nézzétek meg!

Csak egy szösszenet

2008-10-30T22:19:00.003+01:00

De muszáj leírnom, annyira nevettem rajta, tulajdonképpen Borka első félreértésen alapuló gyerekszáj szövegéről van szó, amit ma alkotott.

Uzsonnára almát és répát reszeltem neki. Míg készítettem az ételét, ott téblábolt köröttem a konyhában, már elég éhesen, én meg nyugtatgattam, hogy mindjárt kapja az uzsonnát. Mondtam neki: Borikám, mindjárt készen van az uzsi, almát kapsz, RÉPÁVAL.

Sajnos nem tudom leírni, hogy milyen fejet vágott erre, de egyszere volt döbbent, csodálkozó, és elgondolkodó. Majd, mint mikor felvillan a lámpa, egyszerre kiderült a kis arca, és boldogan kezdett brekegni: kkkkkkaaaaaaa!

Hát annak, hogy répa, semmi értelme az ő fogalmai szerint, hát kiötlötte, hogy biztosan BÉKÁT mondtam. Almát, békával. Jó kis uzsonna, nem? :-DDD

Azt hiszem megalkothatom a "Borkaszáj" címkét, tartok tőle, hogy lesz még egy pár ilyen gyöngyszemünk. :-)

Mindennapi Borkaságok

2008-10-28T21:01:00.009+01:00

Az utóbbi pár bejegyzésnek nem Bori állt a középpontjában, mindig akadt valami más írnivalóm. Ez nem feltétlenül baj, de most már mindenképp szeretnék írni róla is, mert igazán van miről.
Minden túlzás nélkül, őszintén állíthatom, hogy Borka rengeteg módon aranyozza be mindennapjainkat, igazi élmény vele lenni. Nyílt színen bevallom: el vagyok varázsolva a lányomtól. :-)
Szerintem végtelenül finom, kedves és bájos természete van, ugyanakkor igazi kis kópé, klassz humorérzéke van, és hihetetlen jópofa dolgokat talál ki.

Nehéz így rendszerezve összeszedni...
Az biztos, hogy mostanában mi a szövegelésén derülünk a legjobbakat. Nagyon sokat beszél, rengeteg mindent megnevez, igaz, ha objektív akarok lenni, el kell árulnom, hogy nem beszél kimondottan tisztán, kívülálló nehezen értené meg. Mi viszont 99%-ban megértjük őt.

Fő érdeklődési köre a természet, azon belül is az állatok. De kerti sétái során - amiket leginkább a nagymamájával szokott megejteni - rendszeresen megnevezi a fát, és a követ is. Ezeket pontosan úgy ejti, ahogy kell. A kerti séták egyik nagy sztárjának, a gyíknak, azonban külön Borka-féle neve van: kügy. Már mesekönyvben is megismeri, igaz, a kígyó és a vízisikló is ezen a néven fut, de hát a hasonlóság vitathatatlan.

Könyveket nézegetve megismer sok állatot, és lelkesen skandálja a nevüket. Kedvencei: a béka (kkkkkkkaaaaa - irtózatos hosszú brekegést kell elképzelni, nem értem, hogy nem fullad meg, vöröslő fejjel fél percig is kuruttyol), a kutya (még mindig vava) valamint a kacsa (kadaaa). De tudja azt is, hogy mit mond a tehén: búúúú (náthásan tanulta meg, és komolyan ezért mond búút múúú helyett :-) ), a tyúk: ko(t), ko(t), ko(t), a kakas - akit természetesen következetesen kakának nevez, de azt jól tudja, hogy kuku-t mond, és a halacska(cuppog).
Gyümölcsök közül az almát, körtét és a diót nevezi meg, úgymint aamma, köte, didíí.
Ékszereket is tud: kötőő a karkötő, tatt, vagy valami ilyesmi, meg természetesen a hajcsat.

A kanál már nemcsak ka, hanem kadá, vagy valami hasonló. Kérdésre megmondja, hogy mi van a pelusában. :-) Bősz kakaaa a válasz, ha tényleg az van benne, és néma csend a válasz, ha nincs benne semmi. Olyankor csak néz rám, afféle "Nem érted, hogy nincs? Hagyj már békén!" fejjel.

Aztán van két szó, amiket soha senki más nem értene meg rajtunk kívül, mi is csak a következetes szóhasználatból jöttünk rá, hogy mit jelentenek. A lámpa, ami Boriul bügye, és a vízóra, amit minden egyes kézmosásnál lelkes didiee felkiáltással üdvözöl. :-)

A cserfelésen kívül mostanában énekelni is kezdett, lelkesen, beleéléssel áriázik, nagyon kedves hangon, egyáltalán nem hamisan és magasan, hanem tényleg kellemesen. Néha kérésre is hajlandó előadást tartani, de a spontán koncerteket eddig mindig pelenkázás közben adta.

Egy igazi szeretetgombóc! Puszilgat, ölelget minket, boldog, ha kézenfogva sétálhat velem, napjában százszor megsimogat engem is, a kistesót is, most már magától jön, és mondja a hasamat simogatva, hogy baba. Nem akarok túl sokat belelátni a gyerekembe, de valahogy azt látom az arcán ilyenkor, hogy bár nem tudja hogyan, de érti, és elfogadja, hogy az én hasamban tényleg egy baba van. Olyan gyengéden, ugyanakkor örömmel fogja meg mindig a hasamat, ezért is gondolom, hogy a lényeget érti.

Gondoskodó kis lényéből fakad a kedvenc játéka: mindent és mindenkit megetet. Az összes állatkáját, és minket, amikor csak eszébe jut, naponta rengetegszer. Járkál körbe egy kanállal, vagy bármilyen hosszúkás tárggyal (hajkefe, csörgő, toll, pálcika ugyanúgy lehet kanál) néha főz is előtte egy lábosban(ami persze szintén dobtól vödörig bármilyen kicsit is kerek üreges tárgy lehet) és sorra megeteti az útjába akadókat. Van egy műanyag halacskája, ő szegény a tápláléklánc legaljára szorult, más állatai nem szokták megenni egymást, de ezt a halacskát már mindenki, még az igazán szelíd Malacka is megkóstolta. :-D

Nálunk még a zokni sem marad éhen. :-)

Az állatkáit, babáit is dédelgeti, puszilgatja, hurcolja magával, sőt könyvet is nézeget velük. Egyébként, bár rengeteg mesélést igényel, újabban már egyedül is remekül elnézegeti a képeskönyveit. (De a képhez sem ragaszkodik, ma délután például a Kommunista Kiáltványt tanulmányozta elmélyülten, vagy 5 percen keresztül. :-D Remélem nem lép politikai pályára. :-) )

A kedveskedésen kívül mókázni is nagyon jól lehet vele, mindenféle viccelődésre, csikizésre, dobálásra, hangos, boldog kacagás a válasz, még fáradtan is. (Egyedül a délutáni alvás után nincs viccelődös hangulatában, olyankor ébredés után 5-10 percig még dédelgetést igényel.)

Partner bármiben, igazán megértő, majdnem mindent meg lehet neki magyarázni, el lehet vele fogadtatni. Van akarata persze, és nála is eltörik néha mécses, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarta, de nagyon nagyon fáradtnak kell ahhoz lennie, hogy ebből komoly sírás kerekedjen. Általában pár nyösszenés után megérti, hogy ezt most tényleg nem lehet, kevés ilyen dolog van, tehát nem nehéz betartani, és olyankor komoly kis fejjel szipogva már ő magyarázza nekünk, hogy mem, mem, vagyis hogy nem szabad.

Ha ő nem akar csinálni valamit, azt magakérető neee, neee szócskával hozza tudtunkra. Ezen sokat nevetünk, mert utánozhatatlanul vicces a hangsúly, és a hozzá tartozó kézmozdulat. Tényleg olyan ilyenkor, mint valami békebeli jóházból való úrihölgy, aki szeretné ám, de neeeem, szó se lehet róla, ő tisztességes lány. :-D Borival is pont ez a helyzet, többnyire csak amúgy tisztességből ellenkezik, leginkább evésnél, de ha ráhagyom, fél perc múlva már folytatja is az evést, ivást. (Továbbra is nagyon jó evő, nem válogat, ez az ellenkezősdi tényleg csak a kötelező kűr része. :-) )

Nem is tudom, mit írjak még... órákig tudnék írni róla, és akkor sem tudnám, hogy hogy mutassam be csöpögés nélkül, hogy mennyire édes, kedves természetű, szeretnivaló gyerek. Jó vele lenni nagyon. :-)

És ismét játék

2008-10-28T08:35:00.005+01:00

Újabb játékra kaptam meghívást. Méghozzá két helyről is, úgyhogy most már igazán illik teljesítenem a feladatot. :-)
Csigamama és Nórikáék is szeretnék, ha megosztanék magamról 7 dolgot, amit eddig nem említettem.

A játékszabályok a következők:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.

Hát legyen: :-)

1. Balkezes vagyok.
(Néha kétbalkezes, de ez más kérdés. :-) )
2. Még soha nem tört el egyetlen csontom se, így nem is tudom, milyen érzés gipszben lenni, viszont az arccsontom 5 évesen elrepedt egyszer, ugyanis elfújt a szél egy nagy viharban a Balatonnál, és nekirepített a teraszunk élének.
3. 11 évig tanultam zongorázni. Ez jól hangzik, de mivel sosem voltam szorgalmas, ezért csak olyan közepes, nagyon iskolás szinten tudok muzsikálni. Viszont vágyom egy zongorára(vagy csak egy pianinóra) ha lenne, szívesen játszanék rajta.
4. Borzasztó félős vagyok. :-( Hétköznapi dolgoktól, mélységtől, magasságtól, extrém balesetektől, és egyáltalán ezerféle dologtól bírok parázni.
5. Gyerekkoromban fölvettek a Magyar Rádió gyerekkórusába, sikeresen végigjártam a többfordulós felvételit, de végül mégsem léptem be a kórusba, mert nem volt kedvem átmenni a kórusiskolába, a sajátomból meg nem engedtek volna el annyi fellépésre. Lehet, hogy kár, én ma már inkább csak érdekességként tartom számon, így is évekig énekeltem különböző kórusokban, ha nem is ennyire nívósban, mint a rádióé.
6. Szoktam csúnyán beszélni, főleg ha dühös vagyok. Nem azért említem, mert büszke vagyok rá, sőt küzdök ellene, főleg Bori miatt, de ez mondjuk a blogból tényleg nem derül ki, és ennek azért örülök, hogy legalább írásban vissza tudom fogni magamat. Élőszóban pl. az előző bejegyzés szövege is kicsit vulgárisabban hangzana...
7. 3 testvérem van, egy nővérem, egy húgom, és egy kisöcsém, de mindegyikük féltestvérem - és például a húgomnak, meg az öcsémnek a nővérem egyáltalán nem rokona - bár nekem ettől még mind ugyanolyan édesek. :-) Szóval kicsit kusza családom van, sokan többszöri magyarázat után sem értik, hogy akkor nálunk ki kinek a kicsodája.

Most ezek jutottak eszembe így hirtelen.
Hú, nem is olyan könnyű találni 7 további játékost... nézzük csak...
Pocakos Macska, RKriszta, Ingrid (bár lehet, hogy ő már unni fogja, mert én emlékszem rá, hogy néhány hónapja ő már megosztott magáról egy hasonló listát a blogján, szintén egy játék keretében...Szóval Ingridem, csak ha van hozzá kedved.)Valamint: Orsi, Áron és anyukája Bea - és ez esetleg tényleg lehetne két kör, hiszen Áron már komoly nagyfiú, biztos róla is akad 7 érdekesség, de természetesen nekik adunk most egy kis haladékot, mivel úgy értesültünk, hogy Bea épp egy intenzív náthával küzd, ezúton is jobbulást neki!
És végül, de nem utolsó sorban AnyabanyaÉvi listájára is kíváncsiak lennénk.

Valami, amiről nem terveztem írni...

2008-10-27T19:23:00.003+01:00

De úgy érzem nem tudom magamban tartani a véleményemet.
Botiról van szó, a kisfiúról, akiről írtam itt a blogon pár napja. A legtöbbeknek nemigen kell magyarázni, hogy ki is ő, egy pici hős, aki keményen küzd most egy szörnyű betegséggel, a leukémiával, és sajnos egy agyvérzés utóhatásaival is meg kell bírkóznia.
Mióta írtam róla, sokakkal együtt mindennap rengeteget gondolok rájuk, ismeretlenül is, és sok könnyet hullattam érte, és még több imát mormoltam már el a gyógyulásáért.

Amiért ismét írok most róluk, annak az az oka, hogy sajnos az ő életükbe is begyűrűzött az emberi kicsinyesség és butaság, épp most, mikor kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy mindenféle beteglelkű emberekkel foglalkozzanak.

Arról van szó, hogy Lyndy, Boti édesanyja bezárta a blogot a nagyközönség előtt, ahol nap mint nap tájékoztatta az érdeklődőket Boti hogylétéről. Csak néhány személyes barátja, ismerőse olvashatja őket tovább. Nem ismerem a döntésének pontos hátterét, ha jól értettem túl sok kéretlen javaslat, felajánlás, zargatás érkezett felé, és úgy érezte, nem bír már ezekkel is foglalkozni ebben a nehéz helyzetben.
Ami miatt úrrá lett rajtam a döbbenet, hogy emberek tömkelege nem bírja tiszteletben tartani egy beteg gyermek édesanyjának a döntését, és kígyót-békát kiabálnak mindenféle oda nem illő helyeken erre a borzasztó bánatot és aggódást átélő fiatal nőre. (Egészen biztos vagyok benne, hogy senki, aki nem élt át hasonlót, még a legjobb szándékkal sem képes átérezni azt a jeges rémületet, aggodalmat, és bánatot, amit ilyenkor érezhet egy anya.)

Nem ismerem Lyndyt, se személyesen, se virtuálisan, így én sem kaptam most meghívót Boti blogjára. És???? Akkor mi van? -kérdem én.
Így talán nem tudok imádkozni érte???? Nem tudok gondolni rá???? Dehogynem!
Világnézet kérdése, de én például vadidegen, sosem látott afrikai éhező kisgyerekekért is elmondok néha egy-egy imát, pedig se blogjuk nincs, se fórumuk, se fényképet nem láttam róluk, a nevüket sem tudom, de hiszem, hogy ettől még imádkozhatok a jobb sorsukért.

De rendben, tudom, sokan nem hisznek Istenben, ők drukkolnak, és pozitív energiákat küldenek, ez is épp olyan jó, ha szívből jön. Mert a szeretet ereje az, ami segíthet - ha ugyan, mert azért tegyük hozzá, én a hitem mellett igencsak szkeptikus is vagyok sok kérdésben, és azért lássuk már be, hogy az orvostudománynak is talán van némi szerepe egy ember gyógyulásában, és ehhez nekünk nem sok közünk van.

Na de szívből jön-e az olyan pozitív energia, amit átadója csakis akkor tud kiárasztani, ha napról napra kielégítik információéhségét, katasztrófahajhászó kedvét... Szívből jött-e az az ima, amit "gazdája" most felhánytorgat Lyndynek, és úgy érzi, neki azért cserébe jár az információ, és hogy őt, szegényt, kihasználták, potyára mondott imát.
Milyen energiaadomány az, ami csak Boti fényképe láttán hat??? Jó, rendben, mondjuk baromira ezoterikus, és ehhez én nem értek, de fénykép a wiwen is van Botiról, nézegessék azt az önjelölt gyurcsokjózsefek, ehhez nem kell a blog.

Elnézést a kirohanásért, de mélységesen felháborít ez a fajta önző, buta, elbizakodott hozzáállás, amivel a témában találkoztam... Emberek, akik komolyan gondolják, hogy Boti akkor és csak akkor fog jobban gyógyulni, ha ők minden nap virtuális katasztrófaturizmust rendeznek a blogján, és személyesen mondják meg a frankót Lyndyéknek.

Hát elnézést, ez most kibukott, és tán kicsit nyers is lett, de így gondolom.

Kicsi Boti, gyógyulj, küzdj, továbbra is ilyen bátran, ügyesen, ahogy eddig tetted, én továbbra is csendben imádkozom érted, és hiszem, hogy meggyógyulsz, de a lényeg úgysem rajtam múlik, hanem a te élni akarásodon, anyukád és apukád beléd vetett hitén, a Jóistenen, és az orvosokon.

Álmok...

2008-10-26T08:57:00.006+01:00

Hát hozzám is elért az álmodozós játék. :-) Pocakos Macskától kaptam a feladatot, ami most kering a blogvilágban: képzeljem el az életünket 1, 2, illetve 3 év múlva, és írjam le, hogy milyen terveim, vágyaim vannak addigra. Aztán 1,2, illetve 3 év múlva jól vissza lehet nézni, hogy teljesült-e... De mint tudjuk, csak merni kell nagyot álmodni, a pozitív gondolkodás bevonzza a megvalósulást is.
Hát lássuk csak...

2009.10.26.
Borka már igazi cserfes lányka, a Hugi meg tündéri kisbaba, a csajok imádják egymást, nagyon jól elszórakoznak együtt, már most is. Szeptemberben elkezdtem az egyetemet, gyógypedagógiát tanulok Győrben, levelezőn. Az utazós, tanulós napok fárasztóak, de megéri, mert érzem, hogy megtaláltam, amivel foglalkozni szeretnék. Épp a legutóbbi alkalommal próbáltam ki először, hogy milyen az út Győrbe autóval, hiszen nyáron végre megszereztem a jogsit. :-) Sikerült ledobnom magamról minden súlyfelesleget, ami a szülés után megmaradt, de nem is csoda, a két aktív kislányom rendes edzést biztosít. ;-)
Laci neve előtt egy ideje ott díszeleg két kis betű...igen, sikeresen megvédte a doktoriját!

2010.okt.26.
Bori szeptember óta nagy óvodás, de még csak fél napot jár, hiszen én úgyis itthon vagyok a Hugival, ebéd után mindig hazahozom. Nagyon élvezi, rengeteg barátja van, és az óvónénik is odavannak érte.
Nyáron végleg lekerült a szeméről a tapasz, már csak szemüveget kell hordania, abból is már sokkal enyhébbet, már csak 5 dioptriánál tartunk. A szemész szerint, ha így haladunk, suliba már egy laza kis 3 dioptriással mehet. :-)
Egyébként már sokkal nagyobb a lakásunk, mert sikerült megvennünk a mellettünk lévőt, egybenyitottuk a kettőt, és gyönyörűen felújítottuk, végre elkészült álmaim konyhája is, a csajoknak hatalmas játszószobájuk van, és van egy sarokkádas fürdőszobánk is. :-)
Délelőttönként a Hugival izgalmas gyerekfoglalkozásokra járunk, de a nap fénypontja számára azért mindig az, mikor megyünk délben a nővérkéjéért az oviba.

2011. okt.26.
Írom a diplomamunkámat az egyetemre(ez egy két és fél éves képzés, szóval tényleg akkor lesz aktuális), Bori már ottalvós az oviban, de ezt is szereti. A Hugi is egy cserfes huncuttá nőtte már ki magát, heti 3 alkalommal a közeli bölcsi játszócsoportjában szocializálódik, én ezeken a napokon 6 órában már dolgozom, egy játszóházban tartok fejlesztő foglalkozásokat kicsiknek.

Hát valahogy így...
Én a következő kedves blogtársaim álmaira lennék kíváncsi: Orsi, AnyabanyaÉvi, és Csigamama.

Kamaszos romantika :-)

2008-10-25T22:14:00.004+02:00

A történeti hűség kedvéért - no meg, hogy senki ne vádolhassa egyoldalúsággal, szirupos ömlengéssel, életünk rózsaszínben való feltüntetésével a blogunkat - elárulom, tegnap este veszekedtünk az urammal. Igen, néha nálunk is előfordul ilyesmi, főképp, mikor ő fáradt, bennem meg nyargalásznak a terhességi hormonok.
Ma viszont kaptam tőle rózsát, puszit, és végül még moziba is elvitt. Olyat is mondott, hogy szeret. Én is mondtam neki ilyet, mer' tényleg. Tisztára mint a filmekben.

:-P :-)))

Egy kis ízelítő a filmből, amit néztünk: (Igazi blődli hálivúdi limonádé, de most épp amúgy sem filozofikus magasságokban szárnyaló művészfilmre vagytam. :-) )

Aztán az aktuális blogos játék keretében hamarosan én is megosztom nagyratörő álmaimat a kedves olvasókkal, de most képtelen vagyok negyed óránál hosszabb távra tervezni, amikor is reményeim szerint aludni fogok. :-)

56 és 15

2008-10-23T22:30:00.007+02:00

Az első számot talán azért nem kell magyaráznom, a másodikhoz is csak a fáradt olvasók kedvéért fűzöm hozzá, hogy Bori életkorát jelöli hónapokban. :-) Ügyes is, okos is, mi mindent mondhatnék róla...aki követi a blogunkat, úgyis tudja miket tud mostanság, jövő héten megyünk orvoshoz, akkor majd a pontos méreteiről is tájékoztatom a kedves olvasókat. :-)

Az első meg nem azért került a címbe, mert most egy összetett, minden kérdésre kitérő elemzés következik az '56-os forradalomról, csupán van egy ilyen fura késztetésem, hogy erről is megemlékezzem pár szóban. Sokkal alaposabban nem is menne, elgondolkodva a témáról, arra jutottam, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy pontosan mire és hogyan kéne ilyenkor emlékezni.

Mennyivel könnyebb volt, mikor gyerek voltam, és az '56-os eseményeket még csak egyetlen nézőpontból ismertem: Nagymamáméból.
"Gyönyörű napsütéses idő volt, mire délután kijöttünk a hivatalból, már hatalmas tömeg hömpölygött az Élmunkás hídon..." Kivétel nélkül mindig így kezdte az emlékezést Nagymama. Számomra lenyűgözően érdekes volt újból és újból hallani, hogy hogyan ért haza aznap, hogyan szereztek kenyeret a forradalom napjai alatt, hogyan éltek egy hétig az összecsomagolt bőröndök között az örökre-elutazás gondolatával fejükben, s végül hogy nem tudták rávenni magukat mégsem, hogy itthagyják Magyarországot. Nagypapa legjobb barátja minden áldott délután, 3 órakor megjelent náluk, és győzködte őket, hogy menjenek, és ők minden délután eldöntötték, hogy mennek, majd minden másnap reggel úgy ébredtek, hogy mégsem. Nagypapa barátja végül elment nélkülük, ő azóta is Svájcban él. (Nagypapa azt mondja, végül úgy érezte, ha '45-ben az életét kockáztatta azért, hogy itt élhessen - Ukrajnából gyalogolt haza heteken át, miután leugrott az orosz fogságba tartó vonatról - hát most nem fogja újból kockára tenni az életét azért, hogy ne éljen itt.)
Kislányként természetesen ez a "mi lett volna ha" gondolat ragadta meg legjobban a fantáziámat, de végül persze mindig arra jutottam, hogy jó, hogy nem mentek nagymamáék, hiszen akkor én, nem én lennék. :-)

Szóval könnyű volt, míg 1956-ról csak ennyit tudtam, és könnyű volt, míg fel nem fogtam teljes egészében, hogy ez nem csupán egy érdekes történet, hanem valóság, ami emberek ezreinek az életét formálta valamilyen módon azokban a napokban.

Kevés vagyok hozzá, hogy bármi általános érvényűt is mondjak az 1956-os forradalomról, egyelőre megelégszem azzal is, hogy már tudom, sok-sok '56 van, tán épp annyi, ahányan átélték. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy több igazság van, mert azt nem hinném. De soha, semmilyen kerekasztal beszélgetés hatására nem fogja az '56-os forradalom ugyanazt jelenteni például nagymamámnak, aki összességében azért mégiscsak épségben átvészelte azokat a napokat, mint a barátnőm nagyapjának, akit utána 8 évre börtönbe csuktak, vagy anyukám tanárának, aki 16 éves kislányként egy teljes napon át lógott az úttörőnyakkendőjénél fogva egy ruhafogason, ahová megtorlásként akasztották felbőszült forradalmárok, mert nem egyeztek a nézeteik, és ahol szerencséjére szovjet katonák, s nem pedig még bőszebb forradalmárok találtak rá. És az ávós fiú családjának, akit meglincseltek - nem tudom ki volt ő, és mi száradt a lelkén, lehet, hogy sok, de azt a képet, amit róla láttam két éve egy fotókiállításon, soha nem fogom elfelejteni, és Laci nagymamájának, akinek a sapkája amit azokban a napokban viselt, a mai napig bekeretezve lóg Laci szüleinek lakásában, és nem mint divattörténeti érdekesség, hanem a rajta tátongó két lyuk okán, amik akkor kerültek oda, mikor egy puskagolyó úgy fúrta át, hogy Laci nagymamájának a haja szála se görbült.
És a sort folytathatnám végtelenségig.

Nekem egy valami jutott most eszembe, ami szerintem kivétel nélkül mindenkinek az '56-os emlékezéseiben helyet kapna: Beethoven Egmont nyitánya. Ami akkor szinte éjjel-nappal szólt a rádióból, és nekünk magyaroknak örökre összekapcsolódott 1956-tal.
Szeretem ezt a zenét, én ma ezzel emlékezem '56-ra. (És direkt nem olyan felvételt választottam, ahol '56-os képek láthatók a zene közben.)

Egynapos hétvége

2008-10-20T11:28:00.005+02:00

Az elmúlt hétvégét több jelzővel is jellemezhetném, de ezek közt semmiképp nincs ott a "pihentető". Hogy jónak viszont mégiscsak nevezhető, az végül a tegnapi estének köszönhető, amikor is több barátunk tette nálunk tiszteletét egy pizza-partyra. Az apropó Írisz hazalátogatása volt - Londonból ez nem egy mindennapos esemény, utoljára júliusban volt itthon, akkor is nálunk volt a welcome party :-), és mivel már akkor is jól sikerült, most megismételtük.

Szombaton reggel fél 8-tól este fél 8-ig Borkával ketten tartottuk a frontot, míg a Papa - munkanap lévén kötelező jelleggel - csapatépített. Tegnap meg rendezkedtünk, takarítottunk, és bosszankodtunk. Ez utóbbit azért, mert az esti bulihoz vett marhahúsról (amiből finom burgundi marhatokány készült volna) délután fél 1-kor derült ki, hogy romlott. :-/ Úgy adták el, hogy már lejárt a szavatossági ideje...

Marhahúst vasárnap délután erősen esélytelen volt vásárolni a környéken, így egy hirtelen jött ötlettel a menüt az örök favorit pizzára módosítottuk, és emiatt végül senki nem panaszkodott. :-)

Visszatérve a bulira - melynek képei itt tekinthetőek meg(nem sok, 14 kép) - igazán jól sikerült, minket elfogult szülőket pedig külön örömmel tölt el, hogy Bori megint nagyon vidáman, kedvesen fogadta a nagy társaságot, élvezte a nyüzsgést, ugyanakkor egyáltalán nem vadult be az este végére sem, mosolygósan halandzsázva járkált a felnőttek között. Akik pedig roppant mód élvezték, hogy végre kedvükre játszhatnak totyogósoknak való játékokkal. :-D

Máris divatozik...

2008-10-17T11:25:00.004+02:00

A Hugi. Igaz ugyan, hogy nővérkéjétől tekintélyes mennyiségű babaruhát fog örökölni, ő azonban huncutul mégis rábeszélt engem, hogy lepjem már meg őt is pár vadiúj cuccal. Mit is tehettem volna? Engedtem neki. :-)

Néhány téliesebb, hosszúujjú darabra valóban szükségünk lesz, hiszen Bori rekkenő hőségben volt újszülött, így abban a méretben nekünk inkább nyáriasabb darabjaink vannak. Úgyhogy nem csak levetett göncökben fog járni ez a szegény gyermek, kap majd néhány újat is. :-)

(Hehe, mi természetesen mostanra már végleg eldöntöttük a hugi nevét, és itthon már úgy is emlegetjük őt, de - mivel ugye köztudottan undok természetű vagyok - hagyom, hogy hadd furdalja az oldalát a kíváncsiság minden olvasónknak. A titokról csupán Picur születése után lebbentjük le a fátylat... Jó, vannak akik már tudják, de el ne árulják, mert bősz haragommal fogják szembetalálni magukat. ;-) )

Blogszülinap

2008-10-16T11:00:00.004+02:00

Ma 1 éve kezdtem el írni ezt a blogot. :-)

Már gyerekkoromban is nagy naplóíró voltam, még most is megvan néhány kamaszkori naplóm, szóval részemről azért nem akkora meglepetés, hogy sikerült ennyi ideig vezetni ezt a fajta naplót is. Arról nem is beszélve, hogy ilyen izgalmas, sokoldalú témám, mint Borka, még soha nem volt. :-)

Minden napra szolgáltatna valami megemlíteni valót, hogy mégsem írok róla mindennap, annak csupán az én lustaságom az oka. Néha adódnak más témák is, szívesen írok ezekről is, mert szeretem kiírni magamból az engem foglalkoztató dolgokat, és úgy gondolom, hogy később, visszaolvasva talán ez is érdekes információ lehet Borinak, hogy mi minden foglalkoztatta az anyukáját az ő fejlődésén kívül. Merthogy nem titkolt szándékunk ezt a blogot nyomtatott formában is elkészíteni, és eltenni emlékbe Borinak - meg persze egy kicsit magunknak.

Bori születésekor én is megkaptam anyukámtól a rólam vezetett "naplóját", és bár az egy meglehetősen száraz feljegyzéshalmaz kakis pelusokról, szopikról, oltásokról és almapempőkről, még így is elmondhatatlanul sokat segített nekem az első időkben Bori születése után.

Hát akkor mekkora segítség lesz majd egy ilyen részletes napló a lányomnak annak idején, mikor ő is anyuka lesz! (Hú, ezt egyelőre még elképzelni is furcsa. :-) )

Egy szó, mint száz, nagyon jó ötletnek tartom, hogy egy éve belevágtam az internetes naplóírásba! A fent felsorolt indokokon kívül azért is, mert sok kedves anyatársamat, és édes gyereküket ismerhettem meg ez által, virtuálisan, de van akit személyesen is, és ez is sokat jelent számomra. Mások naplóját olvasgatva rengeteg klassz ötletet kaptam, megoldásokat babás gondokra, programajánlókat, játékötleteket, és még sorolhatnám.

A blogról szólván már most megemlítem - hogy mindenki elkezdhesse szokni a gondolatot - hogy a Kishugi születésével egy új blogot fogunk indítani, ezt pedig szépen eltesszük emlékbe. Így döntöttem, mert rájöttem, hogy nem szeretném ezt a blogot átkeresztelni, ez maradjon csak LaciPankaBorkaBlogja, és őrizze meg hármasban töltött napjaink emlékét.

A Hugi születésével úgyis egy új korszak veszi kezdetét, ennek pedig szép jelképe lehet egy új blog. Még szorgalmasan agyalok, hogy ennél a blogszolgáltatónál, vagy egy másiknál kezdjünk új naplót, ezt már végülis megszoktam, de ki tudja, hátha máshol jobb... Majd elválik, abban mindenki biztos lehet, hogy időben értesülni fog a váltásról.

Addig is, itt vagyunk, Bori szorgalmasan gyártja a témákat, én pedig nem kevésbé szorgalmasan lejegyzem kalandjainkat. :-)

Végezetül egy kép Borkáról egy évvel ezelőtt, és most:

28 hetes pocakfotó - és még valami

2008-10-13T17:20:00.006+02:00

Íme. A súlyom stagnál, továbbra is 65 kiló, immár egy hónapja. Ezt azért annyira nem bánom. Főleg mivel a dokim megnyugtatott, hogy Picur nagyon is szépen fejlődik, megfelelő súlyban van, tehát ő hízik, én fogyok. Mielőtt bárki meggyanúsítana: nem teszek érte semmit, nem fogyózom terhesen. Borival is volt ilyen időszakom, szerintem másnál is van.

Az én kicsilányom - most a pocakbélire gondolok, de a másik is - jól van, icánkol, meg ficánkol, és reményeink szerint mindenét egészségesre növeszti, minden rendben van, a kényszerpihenést meg elviseljük valahogy, sose legyen nagyobb bajunk.

Más valakiért aggódom most, és hálát adok, hogy nem a saját gyerekemért kell. Nem ismerem a családot személyesen, csak a blogjukat, de sokan gondolnak most rájuk ismeretlenül, köztük mi is. Egy 7 hónapos kisfiúról tegnap derült ki, gyakorlatilag minden előzmény nélkül, hogy leukémiás. Most válságos az állapota, az életéért küzd. De nagyon sokan imádkoznak, drukkolnak a gyógyulásáért, aki úgy érzi, imádkozzon érte, vagy legalábbis gondoljon a kis Botira nagy szeretettel, hátha segít...

Anyamedve

2008-10-09T21:05:00.005+02:00

Ma ismét látogatást tettem az orvosomnál, hogy Picur hogyléte felől érdeklődjek. Picur köszöni szépen, remekül van, szépen hízogat, és ma már az orvosom is egyértelműen lánynak látta. :-)

A jóhírek sora ezzel azonban véget is ér sajnos. :-( Mivel a külső méhszájam teljesen kinyílt, és a Salbutamol ellenére is keményedett a hasam az utóbbi hetekben is, az orvosom fekvésre szólított fel, s hogy a felszólítás súlyát is érezzem, elárulta, csak azért nem fektet be kórházba az elkövetkező hetekre, mert ilyen pici gyerekem van - valamint azért, mert aktuálisan annyira nincs hely a kórházban, hogy csak olyan betegeket tudnak felvenni a terhespatológiára, akiket a mentő visz be fenyegető vetéléssel. (Erre nem is tudom mit mondjak... Siralmas. Mármint az egészségügy. )

Ez azt jelenti, hogy a következő néhány hónapot leginkább itthon, a 4 fal közt fogom tölteni, ami ugyan nem dob föl nagyon, de ennél jóval nagyobb fejtörést okoz nekem, hogy Borira milyen hatással lesz ez.
Laci szülei rengeteget segítenek, már eddig is gyakran elvitték Borit sétálni, kertben játszani, de tőlük azért mégsem várhatom, hogy a fél életüket a játszótéren töltsék.
A saját bezártságomon kívül ez nyomaszt a leginkább, hogy Borit ebben az aktív, nyíladozó korszakában egy sor élménytől fosztják meg a körülmények. De az orvosom is azt mondta - és az eszemmel én is felfogom - hogy Bori számára pótolható lesz ez a kiesett idő a hugi születése után, Picurnak azonban nem állna módomban pótolni a hiányzó heteket az anyaméhben, ha hamarabb megszületne a sok rohangálás miatt...

Nem könnyű hónapok állnak tehát előttünk(már az elmúlt heteket is sok pihenéssel töltöttem, és nehezen tudom elképzelni, hogy ez még fokozható, de muszáj lesz), de igyekszem arra koncentrálni, hogy ez csak egy időszak az életünkből, ami egyszer véget fog érni, és akkor ismét felvehetem a fonalat, aktívkodhatok, amennyit csak bírok - két gyönyörű kislányommal. :-)

A medve tehát téli álomra hajtja a fejét... (Ó bárcsak valóban alhatnék januárig - azzal nem is lenne semmi bajom. :-) )

Tündérem :-)

2008-10-09T12:32:00.004+02:00

Csak úgy. Mert szép. :-)

Hétvége - ismét képekben

2008-10-05T22:03:00.013+02:00

Folytatjuk népszerű "Hétvégénk képekben" című rovatunkat. ;-)
Az elmúlt pár napot kivételesen nem zsúfoltuk teli programokkal, egész hétvégén itthon voltunk. Egyrészt, hogy végleg kikúráljuk Borka nátháját(majdnem teljesen sikerült), másrészt pedig, hogy pihenjünk(nem teljesen sikerült - háztartottunk).

De azért aki attól tartana, hogy unalmasan telt a hétvégénk, az nagyon is téved.
Szórakoztatásunkról természetesen leginkább Borka gondoskodott.

Mindenekelőtt artistamutatványaival kápráztatott el minket.

Azután színre lépett HAL, akit Bori először is udvariasan bemutatott nekünk.

De nem csak mutogatta, hanem ízletesen el is készítette, és gondos gyermek módjára meg is etette munkában megfáradt apukáját.

Igaz, előtte maga is kivette részét a Papa kifárasztásából...

Mikor azonban ő is elfáradt, kedvesen odakucorodott az ölébe.

Mifelénk most van lomtalanítás, amit Bori feltehetőleg a legjobb mókák egyikének tart. :-) Egyrészt hatalmas kuplerájt gyártottunk a lakásban szortírozás címén - a felfordulásnál pedig kevés izgalmasabb dolog van egy kisgyerek számára :-) - másrészt pedig ilyen remek régi játékok is előkerültek a szekrény mélyéről:

(Azt már nem is említem, hogy micsoda izgalmas szociokulturális fesztivált vonzott a házunk elé a lomozás, pedig Borit ez is nagyon szórakoztatta az ablakból nézve... Azér' a kis Gazsihoz nem küldtem ki játszani a ház elé. ;-) )

A nap végére aztán a rend is helyreállt szerény hajlékunkban, Bori pedig ilyen kellemes, nyárias öltözékben fogyasztotta el vacsoráját. (A sapka egyébként hajmosás utáni fejmelegítés céljából van rajta.)

Dátha

2008-10-02T21:02:00.003+02:00

Bizony, sajnos Borit is elkapta egy kis nátha. De tényleg kicsike, ha tudna már egyedül orrot fújni, akkor említésre sem méltatnám. Épp csak kicsikét folyik az orra, reggelenként meg be van neki dugulva, csak hát a fránya orrszívás a porszívóval nagyon megviseli szegénykémet.

És őszintén mondhatom, nem csak őt, minket is, rossz látni, hogy ennyire retteg valamitől, ugyanakkor muszáj megcsinálnunk napjában párszor,(Sterimaros bespricceléssel megspékelve) mert máskülönben könnyen a fülére is mehet a dolog.(Borinak még soha nem fájt a füle - minthogy a 3 napos lázon, és ezzel együtt 3 náthán kívül még soha nem volt beteg - nekem viszont gyerekkoromban rengetegszer szúrták fel a fülemet, és ez sajnos maradandó károsodást is okozott a hallásomban, így aztán kicsit rá vagyok stresszelve a témára.)

De azért egyre jobb a helyzet, tegnapelőtt kezdődött a tortúra, és akkor este még egy csillapíthatatlan, 15 perces, lilafejes, levegőkapkodós üvöltéssé fajult az orrszívás, ráadásul majd megszakadt a szívem, mert annyira megharagudott rám érte, hogy utána látni sem akart, hiába hívogattam egy kis vigasztalásra, bebújt a sarokba a függöny mögé, és ott zokogott. Láttam rajta, hogy csalódásként élte meg ezt, nem gondolta volna rólam, hogy ilyen gonoszságot művelek vele - és hát nem értette, hogy miért őrültem meg ennyire.

Aztán azóta is sír persze minden alkalommal, mikor rájön, hogy mi is következik, el akar bújni a kanapé alá, és hasonló ötletes helyekre(amitől egyszerre támad nevethetnékem, ugyanakkor kicsit sírhatnékom is, mert átérzem a félelmét) de már végre elértem, hogy csak a nyúzás ideje alatt tart a zokogás, utána azonnal abbahagyja.

Ebben nagy segítségünkre volt Bodri, a kutyus, akit odaadok neki orrszívás után vigaszként. :-) Arra gondoltam, egy puha kis plüssállat akihez hozzábújhat, segít neki megnyugodni, és őrá nem haragszik ilyenkor, mint ránk, úgyhogy elfogadja. Ez az ötlet szerencsére bevált, Bodrira már a könnyein keresztül is mosolyog orrszívás után, belefúrja a kis fejét, és megnyugszik. Bodri pedig ezáltal olyannyira bekerült a cukrospikszisbe, hogy ma még aludni is magával vitte, pedig az ágyba csak Rongyiboci és Vavakutya szoktak vele menni. :-)

Láza most sem volt, egyáltalán, és bár nem akarom elkiabálni, de szerintem legfeljebb egy-két nap és teljesen kilábal a náthából, már alig folyik az orra, és a ma esti szívásnál már nem sokminden került a csőbe - már ha értitek a finom körülírást. ;-)

Reméljük az idei őszre, esetleg télre le is tudtuk ezzel a betegségeket... Vagy ez kicsit túl nagyravágyó álom?

Mi mindenesetre felkészültünk a farkasordító hidegekre, egy ilyen szép, puha, meleg sapkában várja Borka a telet:

Szerkezeti változások :-)

2008-09-30T17:05:00.007+02:00

Családunkban, mint az már köztudott, január elején komoly szerkezeti változások várhatóak. :-)
Ez új szerepekkel és új helyzetekkel jár. A Gönczy család egy új taggal fog bővülni, és ezáltal a Mama kétgyerekes anyává, a Papa pedig kétgyerekes apává avanzsál majd. Borika pedig bár megválik egyeduralkodó kiskirálynőségétől, ugyanakkor komoly nővérré léptetjük őt elő. A bébit egyelőre kezdő fizetéskategóriában alkalmazzuk majd, munkaköri leírásában részünkről csupán az evés, és az alvás szerepel. ;-)

Mindezen események kapcsán ráébredtünk néhány változtatás szükségszerűségére. Így például arra, hogy miután kisebbik gyermekünk sugárzó szépségét is szeretnénk majd megörökíteni, és közzétenni :-) , el kell gondolkodnunk, hogy ezt milyen keretek között tegyük. Hiszen az eddig üzemelő fotóalbum kizárólagos tulajdonosa Borika.
Nem szerettük volna, ha a kishuginak(aki esetleg öcsi) csak úgy lesunyt fejjel kéne becsatlakozni mellékszereplőnek nővére képeihez. Ugyanakkor külön albumot sem gyárthatunk neki, nem lenne értelme, hisz a két testvér nyilván együtt fog szerepelni a legtöbb képen.

Végül arra jutottunk, hogy Borika már úgyis nagylány, mi pedig kinőttünk a kezdő-szülő kategóriából, amikor is az ember még úgy érzi, hogy a világ közepén az ő egyetlen kicsi csemetéje áll, így nemes egyszerűséggel egy családi albumot hoztunk létre. Ebben egyenrangú felekként szerepelnek majd mind Bori, mind Picur, mind pedig mi szülők. Bizony, tehát akár felnőtt programokról is várhatóak eztán képek ebben az új fotóalbumban.
Ezzel mintegy azt is kinyilvánítjuk jelképesen, hogy igazán családdá értünk. :-) Mi így érezzük, ezért merünk ilyesmit sugallni. :-)

(Egyelőre csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen legkésőbb januárban blogunk neve is idejétmúlttá válik, de vannak már terveim a változásokat illetően... :-) )

Természetesen a régi fotóalbumot is megőrizzük, továbbra is látogatható, az az album Borika életének első évét mutatja be(plusz még egy kicsit), az új albumba pedig augusztustól másoltam át a régi képeket, és mostantól ott lesznek láthatóak a családunk hétköznapjait, és különleges eseményeit bemutató fotók.
Ez a váltás újfajta időszámítást is jelent, hiszen így, hogy már nem Borika kizárólagos albumáról, hanem családi albumról van szó, okafogyottá vált Borka születési dátumához a 23.-hoz való igazodás, eztán tehát minden hónap legvégén várhatóak a havi összefoglaló albumok.

Ennyi filozófikus felvezetés után jöjjön tehát a link, családunk fotóalbumának webcíme:

http://picasaweb.google.com/bpanka83/

De természetesen oldalra is kikerül a link, hogy bármikor egyetlen kattintással elérhető legyen.
A szeptemberi, legújabb képek tehát már megtekinthetőek, jó szórakozást kívánunk mindenkinek! :-)

Eseménydús szombat, nyugalmasabb vasárnap

2008-09-28T20:28:00.007+02:00

Már egész múlt héten nagyon vártuk a szombati napot, hiszen remek programok elébe nézhettünk...
Barátaink, Orsi, Tibi és Bogica nemrégiben lakóhelyet váltottak, méghozzá igen előnyös váltás történt, hiszen egy kisebbecske panellakást cseréltek le egy nagyobbacska kertes házra. Ennek örömére trombitáltak minket össze többedmagunkkal egy kerti bográcsozásra.
Bogi is egyre nagyobb lány már, klasszul megtalálták a hangot Borival, egymás nézegetésén kívül sor került már játékdobálásra, kézfogásokra, és simikre is.

Az új házikó nagyon szép, Boginak jó dolga lesz ott. :-)))
A finom gulyásból mi már nem kóstoltunk, mivel hamarosan továbbálltunk egy következő remek programra: Heléna ünnepelte első születésnapját, amelyre mi is hivatalosak voltunk.

Így aztán autóba vágtuk magunkat, és elindultunk Pesterzsébetről Újpestre... Hm, hát igen, nehezen találhattunk volna egymástól ennél távolabb eső helyen programokat - legalábbis Budapesten belül...
Már elindulnunk sem sikerült időben, de a Hungária körúton veszteglő kocsisor végképp esélytelenné tette, hogy időben odaérjünk. :-(

Így aztán jókora késéssel, de mégiscsak megérkeztünk a kis egyéves köszöntésére.
A finom, és bababarát tortáról nem maradtunk le - Borka nagy örömére :-) - és még így is jutott időnk egy kis ismerkedésre a többi gyerkőccel, és szüleikkel.
Bori teljesen le volt nyűgözve a rengeteg játéktól és gyerektől, ide-oda mászkált a Papával, akinek helytállását itt szeretném kiemelni, ugyanis alig néhány óra alvással a háta mögött vállalta be ezt a programáradatot, mivel előző éjjel ért haza Rómából, ahol előtte 3 napig keményen dolgozott és értekezett.

Borka főzött nekünk valami finomat. :-)

Nagyon jól éreztük magunkat családilag, még Picur is kifejezte véleményét, legalábbis csak helyeslésként tudom felfogni, hogy tegnap a sok program ellenére is megúsztam bármiféle keményedés, és hasfájás nélkül.
Meg kell mondanom, hogy a blogokról ismert családok élőben is mind nagyon szimpatikusak voltak, hogy például rögtön a kis ünnepelt erényeivel kezdjem: Heléna annyira kis tündér volt, hogy érkezésünkkor azonnal fesztelenül, puszival köszöntött engem, holott akkor látott először életében.
:-)))
De a többi apróság is nagyon vidám, élénk, és szépséges volt, és az anyukákkal is jókat beszélgettünk, már amennyire ezt a körülmények és a rajcsúrozó csemeték engedték.

Bori dícséretre méltóan bírta ezt a rengeteg történést, jókedve még hazafelé, az autóban is kitartott.

A mai napot azért egy fokkal kevésbé töltöttük aktívan, délelőtt vásároltunk, aztán Laci szüleinél ebédeltünk, végül hazatértünk és megpihentünk.
Elképzelhető, hogy Borin ma jött ki az egész hétvége fáradtsága: hazatértünkkor, 5-kor azonnal letettük egy kis délutáni alvásra - mivel a nagyszülőknél ő nem és nem hajlandó aludni semmiféle körülmények között - és mikor negyed nyolckor még mindig durmolt, én megpróbáltam fölkelteni, hogy legalább az esti tápját egye meg, de szegénykém azt se tudta, hogy hol van, csak eltolta magától a cumisüvegét, és aludt tovább.

Most kicsit aggódunk, hogy ezek után vajon milyen hajnali órán fog ébresztőt fújni nekünk, de nem akartam erőszakkal fölrázni - van mit kipihennie, még ha csupa kellemes élményről is van szó. :-)

100...99...98...

2008-09-27T09:53:00.006+02:00

Indul a százas visszaszámlálás!!!
Ha Picur pontosan a kiírt napon születik (jan.5.) akkor 100 nap múlva a kezemben tarthatom őt!!! Erre egyébként igen kicsi az esély, egy statisztika szerint a babáknak mindössze 5%-a érkezik a kiírt időpontban, a többiek vagy előbb, vagy később kicsivel.

Ma éjjel róla álmodtam, már megszületett, icipici volt, de egészséges, gyönyörű, egy világoskék rugdalózót viselt, de kislány volt álmomban. :-)
Már nagyon várom/várjuk őt, Borka ugyan nem tudom mennyit ért a helyzetből(nyilván nem sokat) de már ő is tudja, hogy a kistesó baba a hasamban van, és ha mondom neki, hogy simizzük meg a kistesót, jön és simogatja a hasamat, nagyon édes. :-) Sőt, valamelyik nap, csak annyit mondtam, hogy ezt a pulcsit már eltesszük a kistesónak, mert kinőtted, de ő erre is reflex-szerűen megsimogatta hasamat. :-D

Egyelőre sokkal finomabbnak érzem a mozgását, mint anno Boriét. Borikám ilyentájt már rendszeresen meglepett egy kis hólyagba támaszkodással, kemény oldalrugdosással, Picur kicsit finomabban mocorog, eddig még sosem okozott fájdalmat. Persze a java még hátra van mocorgás terén, úgyhogy ez változhat, addig még élvezem, hogy nem rúgja ki a háza oldalát. :-)
Néha beszélgetek vele - persze kevesebbet, mint Borival tudtam, de most már nem aggódom ezen, mert ez természetes egy kicsi gyerek mellett, és ettől még ugyanolyan nagyon szeretem őt már most is, mint Borit, mikor a pocakomban volt.

Már alig várom, hogy a kis babaillatú buksiját érezzem a kezemben, és újból egy aprócska törékeny picikét dédelgethessek. :-) Tudom, hogy lesznek nehézségek, és nem kicsit lesz fárasztó két ilyen kicsi gyerekkel, de ezt is meg fogjuk oldani valahogy, és biztos vagyok benne, hogy sok örömünk lesz négyesben. :-)))

Boriról szólva még pár szót: az elmúlt napokban felfedezte magának a "ty" hangot, és minden halandzsájába és értelmes szavába beleszövi. Úgy tűnik, ezt olyan nagylányos dolognak tartja, mert nagyon komoly fejjel teszi, és összességében tényleg úgy hangzik, mintha magyarázna valamit, ráadásul angolul. :-D
Így lettünk mi Mamlty és Paplty, ő, és minden baba pedig Bablty. :-DDD
Szóval szó szerint hablatyol. Biztosan hamar emúlik, ez valami időszakos dolog lehet, de addig jókat mulatunk rajta. :-)

Hosszú...

2008-09-22T22:07:00.011+02:00

Van, hogy az ember egy-egy időszakot később visszagondolva nagyon szépnek lát, jó szívvel emlékszik rá vissza, de amikor benne van, nem veszi észre, hogy milyen remek napokat is él meg. Aztán van olyan is, amikor már benne élve is értékelni tudjuk a jót, de ez a ritkább...
Ez van most velünk: biztosan mostanában is vannak nehezebb napok, és biztosan később is lesznek nagyon boldogok, de most direkt azzal a szándékkal írok, hogy megörökítsem egy szép időszak hangulatát.

Először is kezdjük ott, hogy kedvenc évszakom az ősz. Még akkor is, ha sokat esik. :-) Pedig nem tartom nagyon melankólikus alkatnak magamat, de valahogy mindig is közel állt hozzám az őszi időjárás, az ősz színei, szagai(imádom az avarégetés illatát), és mindenféle őszi örömök: teák, sült krumpli, avarban ugrálás, kirándulás...
Már a tavalyi ősz is szép volt Borival, de az például tipikusan egy olyan időszak aminek a szépségére csak utólag döbbentem rá, túl sok „frissanyukás probléma” és túl kevés alvással töltött óra jellemezte az életemet akkoriban ahhoz, hogy megéljem azoknak a napoknak a szépségét.

Most viszont teljes egészében élvezem ezeket az őszi napokat az én kis-nagylányommal. :-)
Igaz, hogy a kistesóvárás némiképp megnehezíti a mindennapi tevékenységeket – pontosabban csak a sok haskeményedés, és feszülés nehezíti meg – de még így is nagyon szép, békés napjaink vannak, amiket szerintem mindketten nagyon élvezünk Borival.

Borka már nagyon régóta átalussza az éjszakákat, hajnalban 5 és 6 között jelentkezik egy kis tápért, de utána még visszaalszik nagyjából 7-ig. Néha ennél később kel, néha korábban, de ez az átlagos. A reggel első percei ágyban hancúrozással telnek, Borika ilyenkor szeretetteljesen letapossa a vesénket, kinyomja a szemünket, és kitépi a hajunkat. :-D De nagyon aranyosan csinálja, és puszit, meg simit is oszt egyébként ilyenkor, meg mostanában rögtön reggel mesét is követel, már oda van készítve az éjjeli szekrényemre egy kis könyve, azzal kezdjük a napot.

Nálunk a Papa 9 körülre jár csak dolgozni (viszont 7-nél előbb szinte soha nem ér haza), így a reggelek viszonylag kényelmesen zajlanak. Együtt reggelizünk, hármasban, Borka néha többet eszik mint mi. :-D Nem vicc, így igaz, két karéj kenyér, vajjal, sajttal, sonkával, vagy lekvárral simán lecsúszik neki. Én meg reggel nem mindig kívánok ennyit, így eshet meg, hogy az 1 éves gyerekem leköröz evésben. :-)

Reggeli után sűrű pápázással elbúcsúztatjuk a Papát, majd kettesben maradunk. Borka 9 és 10 között szokta megkezdeni délelőtti alvását, ami nála az esetek többségében a hosszabb alvást jelenti, ilyenkor másfél-két óra alvásra lehet nála számítani, délután már csak egy, esetleg másfél órára dől le. Tudom, ez nem kevés napközbeni alvás, hálás is vagyok érte...

Míg Bori alszik, én kicsit összekapom a konyhát, meg a nagyszobát, a fönti részen nem zavargok ilyenkor, nehogy felébresszem.
Miután felébred a délelőtti alvásból, tízóraizik, általában gyümölcsöt, majd kezdődik a játék. Ha jó idő van, ilyenkor lenézünk a kertbe. Régebben ilyenkor sétáltunk, vagy játszótereztünk, de mióta pihenésre vagyok ítélve, nem indulok neki egyedül, mivel egy olyan házban élünk, ahol már a kertkapuig is csak lépcsőkön lehet feljutni, és gyakran már mire oda felcipeltem a babakocsit, begörcsölt a hasam. :-( Így aztán mostanában inkább kertezünk, ami tulajdonképpen hintázást, és sétálgatást jelent Borinak.
Mai képek:

Szerdánként azért elmegyünk a Ringatóra, ilyenkor Bori nagyszülei – akik itt laknak a szomszéd házban – segítenek nekem kicipelni és visszacihölni a babakocsit.
Levegőzés után visszavonulunk a lakásba, és játék, majd ebéd következik.(Főzelék, husi, hol bolti, hol házi, mostanában már egyre gyakrabban eszi nagyjából ugyanazt, mint mi)

Hogy mi mindent játszunk? Hát először is mesélünk, mert ez Bori kedvence, folyamatosan hordja nekem a könyveket, hogy meséljek belőlük. Aztán imád zenét hallgatni – gyerekdalokat, és szép dallamos felnőtt zenét egyaránt – amire vidáman riszálja a popsiját. :-) De egyedül is jól elmolyolgat a játékaival, ide pakol, oda pakol, a kedvencek még mindig a mágneses állatkák a farmos könyvből, de a többi játékával is jól elvan. Néha én is beszállok a játékba, beszéltetem az állatkáit, ilyesmi, de nélkülem is jól eljátszadozik. Mostanában megint szoktam neki furulyázni, azt is nagyon élvezi.

Sok olyan házimunka van, amit Bori ébrenléte alatt végzek el, egyrészt, mert mint mondtam, az „emeleten” (nem igazi emelet, csak egy kis szinteltolódás 6 lépcsőnyi különbséggel) nem szeretek olyankor pakolni, mikor alszik, mert arra könnyen fölébred, de másrészt szerintem jó is, ha látja, hogy miket csinálok. A mosás bepakolását, teregetést mindig vele csinálom, nagyon érdeklődve nézi, az ágyazást is szereti (hm, már amikor beágyazok – pirul-pirul), a porszívótól kicsit tart, de azért ezt is lehet mellette csinálni, felmosásnál persze mindig a vödörben pacsálna, de résen vagyok, és nem hagyom neki. :-)

A délutáni alvása alatt én is pihenek, mostanában néha alszom is, nagyon jól esik.
Mikor Bori fölébred, kicsit megszeretgetem – délutáni alvásból gyakran ébred kicsit nyűgösen, de egy kis ölelgetés helyrebillenti a lelkét – majd uzsi következik(rizspép, gyümölcs, ilyesmi), és megint játék. Illetve ilyenkor szoktunk nekilátni egy kis közös sütésnek, főzésnek. Borit nagyon érdeklik a konyhai műveletek, elég békésen elüldögél az etetőszékében, míg én főzök, sütök.
Azért ilyenkor délután már érezhetően fáradtabb, de általában még ilyenkor is jókedvűen eljátszadozik, persze néha befigyel egy kis hiszti, de nem az az általános.

7 előtt pár perccel megérkezik Laci, kivéve ha spanyol órája(vagy valami extra programja) van, mint pl. ma, mert akkor későn ér csak haza, és egyedül fektetem Borit. De a normál menetrend szerint ilyenkor egy félórás kis apa-lánya örömködés következik, majd fürdés, vacsi Borinak, mese, ének, fekvés, alvás.

Nem, nem azt akartam sugallni ezzel az írással, hogy az életünk mostanában egy vasárnapi Disney matiné :-) és szokott fájni a fejem, és szoktam nyűgös, fáradt, rosszkedvű lenni én is, Laci is, Bori is, de tény, hogy ez most egy szép időszak az életünkben, ezért akartam írásban is megragadni egy kicsit.
Valamelyik reggel ültünk hármasban a konyhában, jó kis jazz zenét hallgattunk, a frissen sült kenyerünket ettük, Bori meg épp kacarászott valamin...na ez már tényleg annyira hálivúdi volt, hogy Lacival egyszerre röhögtünk fel, hogy húdenyálas. :-D De az a helyzet, hogy az ilyen szirupos percek csak filmen olyan rosszak, élőben azért kimondottan kellenek néha. :-)

Az élet afféle apró örömeiről már nem is beszélve, mint a mai. ;-) Ajándékot kaptam postán a jótündéremtől... Egy csodaszép karkötőt! :-) Tudjátok, a Pay it forward játék...

Kedves Ingrid, nagyon szépen köszönöm, gyönyörű ez a karkötő – nyakláncnak is jó, felpróbáltam úgy is, nagy örömet szereztél vele!!!

:-)))

Esti mese: A Gönczy család hétvégéje képekben

2008-09-21T21:06:00.016+02:00

Péntek délután a kis aranyhajú Borka megtanult furulyázni. ;-)
Rögtön két furulyával. :-D

Mivel anyukája úgy látta, hogy már megint nagyon hosszú ennek a Borkának a haja...

...ezért másnap reggel rögtön vágott is neki egy csinos, nagylányos frufrut.

Szemüveghez is jól mutat. :-)

A Mama meg a Papa reggelire finom barackturmixot ittak, Borka csak azért nem, mert sok-sok tejjel készült.

Vasárnap délután a kis család felkerekedett, és Pilisborosjenőig meg sem állt. Ott Papp János látta őket vendégül, sok más barátjukkal együtt, de a kis Borka szülei sajnos nem sok használható képet tudtak összehozni a jól sikerült délutánról. :-)

A délután legfiatalabb résztvevőjéről és szüleiről azért készült egy szép kép. Nem, nem, ezúttal nem Borka volt a legkisebb... hanem a 10 hetes Miki baba.

Azért ez a korosabb kisleány is alaposan elfáradt estére.

Most szépen húzza a lóbőrt a szobácskájában. Itt a vége, fuss el véle! :-)

3 kép

2008-09-17T21:02:00.004+02:00

Csak mert kihagyhatatlanul aranyos. :-)

Rövid hír

2008-09-16T21:41:00.004+02:00

Borika ma este megtette élete első 3 önálló lépését! Mindenféle kapaszkodás nélkül.

Tudom, hogy így közel 14 hónaposan ez nem egy hihetetlen bravúr, de mi nagyon nagyon büszkék vagyunk rá, és örülünk a sikerének. Ő is.

Ilyen kis szégyellősen. :-)

Fényképet természetesen nem tudtunk még készíteni a nagy akcióról, de később majd biztosan lesz ilyen is.

Egyébként meg mostanában rengeteget nevet. Hangosan, jóízűen, olykor pusztán a nevetés öröméért, de leggyakrabban annak örül, ha megértjük, hogy mit magyaráz kézzel lábbal, vagyis ha rájövünk mit szeretne, és teljesítjük kívánságát. (Kívánságai leggyakrabban mesemondásra, játékra és dédelgetésre irányulnak. :-) )

24 hetes pocakfotó

2008-09-15T22:02:00.005+02:00

A múlt hetihez képest nem sok újdonsággal tudok szolgálni huncut kisebbikünkről, úgyhogy csak a kéróját tudom közszemlére bocsájtani.

Hangsúlyozom tehát, hogy a képen nem egy anyabálna látható - bár erős a hasonlatosság - hanem egy kellemes bébilak. :-)

Legalábbis remélem, hogy kellemesen érzi magát benne a kis lakója, és őt nem viseli meg a viszonylag sok keményedés, hasfeszülés...

Az ál-anyabálna súlya 65 kiló, szóval az elmúlt 4 hétben bizony 2 kiló is felugrott rám, és a kezdősúlyhoz képest 4 kiló pluszban vagyok, de Borinál is ebben a hónapban ugrott meg jobban a súlyom, ami gondolom talán összefüggésben állhat azzal, hogy a pocaklakó babák ilyentájt kezdenek el komolyabb zsírréteget növeszteni magukon, amihez nem árt ha én szolgáltatok némi tartalékot. (Na lehet, hogy ez oltári marhaság, csak én ezt logikáztam ki magamban. :-) )

Borival pontosan ezzel a súllyal vonultam be szülni... Hát most ez nem így lesz... :-/

Eleve szó sem lesz vonulásról, úgy látom, ennek a terhességnek a végére gurulni fogok. És most még tornázni se nagyon tornázhatok...(Bár őszintén szólva szerintem a terhestorna amúgyis afféle placebo, leginkább a lélekre van hatása, nem annyira a testre. Borival így tapasztaltam, pedig vele több különböző kismamatornát is kipróbáltam anno.)

De ezek most tényleg másodlagos dolgok, a kis albérlőm kényelme és biztonsága érdekében igyekszem minél többet pihenni, amire szerencsére nővérkéje is tekintettel van - többnyire. :-)

Koncert

2008-09-14T21:01:00.012+02:00

Úgy éreztük, épp itt az ideje, hogy Borka belevesse magát a bulizós budapesti gyermekforgatagba, ezért ma délután felkerekedtünk, és elkísértük őt élete első koncertjére.
Bár kétség nem fér hozzá(a Papa szerint legalábbis gondolom semmiképp ;-) ), hogy minden zene alfája és omegája a Metallica, azért Bori mégsem ezzel kezdte, hanem egy kimondottan gyerekek számára rendezett délutáni koncerttel.
Ismét a Törökfürdőben jártunk, és a produkciót is ugyanaz a társulat szolgáltatta, mint mikor legutóbb ott jártunk - igaz akkor kettesben voltunk Lacival, egy felnőtt előadáson.
De a Halastó ebben a műfajban sem okozott csalódást. Sőt! Fantasztikus élményt nyújtottak kicsiknek, nagyoknak egyránt. Főként a 80-as évek kedvelt gyerekdalai kerültek terítékre, no meg némi szendvics, goffri, és tea. Merthogy a zenén kívül pazar vendéglátásban is volt részünk, és a gyerekek számára a rajzolás lehetősége is végig adott volt.

A Törökfürdő hangulata ehhez az alkalomhoz is sokat adott, a gyerekeket már a hely is lenyűgőzte, a muzsika már csak fokozta az élményt.

Borka igazi nagylány módjára élvezte a vidámságot, ismerős gyerekek is voltak, akikkel Bori azonnal megtalálta a közös hangot (daddadada) és a közös foglalatosságot(plüssnyuszidobálás).
:-)

De tényleg, nagyon büszkék voltunk rá, és hatalmas öröm volt látni, hogy sikerült egy olyan programot találnunk neki, amit ennyire élvezett. Tapsolt, táncolt a zenére, áhítattal figyelte az előadókat, játszott a gyerekekkel, sőt az előadás utáni hangszerbemutatón szakavatott muzsikusként szólaltatta meg a xilofont. :-)

Büszkeségünket tovább növelte, hogy Borka lelkesedése a koncert után is kitartott, ami azért jött jól, mert még beugrottunk egy barátnőm búcsúbulijára, aki holnap utazik egy évre Svájcba.
De Bori ezt az "akadályt" is remekül vette, békésen elmajszolta a házibuli pogácsakészletének harmadát, majd kedves pápázással köszönt el a háziaktól. :-)

Élménydús, jól sikerült vasárnap délután volt a mai.
(Azok kedvéért, akik értem aggódnak: előtte alaposan rápihentem, egész hétvégén, és végig autóval mentünk, én pedig az idő javarészében ültem, szóval igyekeztem nem túlhajtani magamat, de néha muszáj kimozdulnom, mert ha januárig itthon ücsörgök a kanapén, akkor Borinak előbb-utóbb nagyon frusztrált és levert anyukája lesz... Úgyhogy ésszerű határokon belül azért tervezek néhány pocakkímélő kiruccanást.)

Bezzeg a Kockásfülű, látjátok, hát ő csúnyán kiütötte magát. Duuuurván bekölesgolyózott.

:-DDD

Megérkezett!!!

2008-09-12T21:32:00.014+02:00

A könyvcsomag a Pagonyból. Élőben is remek választásnak tűnt mind az öt könyv, no meg az egyszem cd is.
A következő darabokkal gazdagodott Borika könyvtára:

József Attila Altatója, Gyöngyösi Adrienn gyönyörű illusztrációival. Nagyon szép, művészi kivitelezésű könyv, kemény lapokkal, Borka máris imádja lapozgatni, és a vers is megtetszett neki, már kéri, hogy mondjam neki.

Őszi böngésző: A böngésző sorozat egy város életét mutatja be képekben, a négy kötet négy évszakot ölel fel. Kicsit olyasféle képeskönyv, mint a Tesz-vesz város, minden egyes oldalon órákig lehetne nézelődni. Ezt is érdeklődve figyeli Bori, bár úgy látom, ez a hatalmas képrengeteg egyelőre kicsit zavarba hozza, kevésbé köti őt le. Valószínűleg ezt majd kicsit később fogja igazán értékelni.

Marék Veronika Boribon sorozata eddig is nagy favorit volt Borinál, imádja névrokonát, a kis medvét, nem lőttem hát mellé ezzel a résszel sem, melyben Boribon kirándul. Máris számtalanszor hallgatta végig a mesét, a végén újból és újból kezembe nyomja a könyvet, és nyüszögve kéri, hogy kezdjem elölről. :-)

A csillámló csillag című könyv egy bájos kismackóról szól, szintén nagyon kedves rajzokkal, de erről egyelőre nem tudom, hogy Borinak hogy tetszik, mivel Lacival úgy döntöttünk, hogy nem zúdítunk rá egyszerre ennyi könyvet, ezt eltettük kicsit későbbre, majd pár hét múlva kapja meg, ha a mostani újdonságok kicsit lecsengtek már. Nekem mindenesetre tetszik. :-)

A Friss tinta című mai magyar gyermekvers antológiát - bevallom - félig-meddig magamnak vettem, persze Borit fogom szórakoztatni a versekkel, de elsősorban én voltam kíváncsi, hogy milyenek is a modern gyerekversek. Nos, némelyik nekem túl modern, de a többségük mindenképp vicces, és van jónéhány igazán eltalált darab is. A könyvnek további erősségét jelenti az igényes illusztráció, mely Takács Mari munkája.

Bár teljesen más jellegű a gyűjtemény, így nem is jogos az összehasonlítás, azért én megemlítem, hogy nálam a jó öreg Cini-cini muzsika versgyűjtemény sem esett ki a pikszisből. :-)

Végül a sok könyv mellé bekéredzkedett a csomagba egy cd is, Halász Judit Mákosrétes című lemeze, amire Lacival mindketten ráztuk már ovis korunkban, és most Borka is nyomdokainkba lépett. :-) Lelkesen riszálja a popsiját az Almaszószra, de a lágyabb dallamok is nagyon tetszenek neki.

Nem volt egy filléres akció ez a könyvvásárlás, de kivételesen semmi kétségem nincs afelől, hogy jól döntöttem, mikor megvettem ezeket az új könyveket.

Természetesen máris megvan a listám a következő könyvrendelésre, de ez már csak decemberben lesz aktuális.

Addig gyönyörködünk a most szerzettekben. :-)))

Picur, a tréfás kedvű gyermek

2008-09-11T21:21:00.002+02:00

Avagy helyzetjelentés kisebbik csemetémről.
Akiről újfent nem tudjuk 100%-ig, hogy kicsoda is...
Ugyanis doktorom ma az ultrahangos vizsgálat alatt egyszer csak ímigyen szólt:
-Magának a 4D-n tényleg azt mondták, hogy lány?
Mire én teljes döbbenetben:
-Mééééér? Hát nem lány?
Doki röhögve:
-Hát azt nem mondtam, de látok itt valami furcsát a lába között.

És tényleg, valóban én is láttam ott ma egy puklit, ahol a múltkor semmi sem volt. :-O
Na erre varrjatok gombot, kedves blogolvasók!!! :-D

Na azért a doki is azt mondta, hogy valószínűleg inkább a 4D-s szonográfus kollégának van igaza, mindenesetre következő alkalommal ismét megvizslatja majd, hogy mi is a helyzet.
Csak hogy kicsit izgalmasabb legyen az élet...

Sajnos egyéb izgalmakkal is szembe kell néznünk: a külső méhszájam kinyílt - ez ugye a múltkori megrövidült méhnyak után már nem annyira meglepő - az orvosság sok-sok pihenés, rengeteg magnézium, kálcium, és egy Salbutamol nevű tabletta. Ettől visszazáródni ugyan már nem fog, de legalább talán nem nyílik tovább. Ez az állapot nem mondható ideálisnak, de azért pánikra sem ad okot, rengetegen hordták már ki a terhességüket akár a 40. hétig is nyílt külső méhszájjal, csak egy kicsivel több óvatosságot, pihenést kíván a helyzet.

Megyek is aludni, jó éjszakát!

Ringatón jártunk

2008-09-10T20:31:00.004+02:00

Ismét. Nyáron szüneteltek a foglalkozások, de most újraindultak, és mi is lelkesen visszakapcsolódtunk.

Az emlékeimben úgy élt ez a program, mint egy kellemes félóra, amikor Borikával az ölemben vidáman mondókázunk, énekelgetünk... Hát nem egészen ebben volt ma részem, és erről nem a foglalkozásvezető tehet. Sőt, senki sem tehet róla, egyszerűen csak az történt, hogy közben eltelt pár hónap, és az én kislányomnak már bizony esze ágában sincs az ölemben ücsörögni, annál több kedve van mászkálni, ismerkedni, forgolódni, sikongatni. :-)
Persze ez természetes, csak én nem számoltam ezzel, mikor ma útnak indultunk. :-) Sebaj, legközelebb már így készülök lélekben.

A foglalkozásnak egyetlen egy olyan pontja volt, ahol Bori mégiscsak az ölemet választotta menedékül: mikor Erika néni megszólaltatta a furulyáját. Borka először csak furcsán nézett, aztán fölvonta a szemöldökét(én itt már tudtam, hogy mi következik) és hangos sírásban tört ki. Nagyon megijedt, alig győzött odamászni hozzám, és amíg a furulya szólt, még az arcát is az enyémhez szorította.
Na ezen is meglepődtem, mert tavasszal kifejezetten szerette a furulyaszót, de valószínűleg elszokott tőle, mert mostanában valamiért nem furulyáztam neki itthon.
Hazaérve ezt azonnal orvosolni is próbáltam, előkaptam a furulyámat, és eljátszottam neki a Ringatón hallott dalokat, és itthon már nagyon is tetszett neki a produkció, sikongatva követelte az újabb és újabb ismétléseket.

A Ringatóban egyébként úgy fogadtak minket, hogy "Itt a szemüveges kislány!" - de abszolút kedvesen mondták, és persze ismét elhangzottak a szokásos párbeszédek, hogy jééé, meg nahát, és szegényke, és hogy vettük észre, de nem zavart különösebben, már megszoktam, türelmesen válaszolgattam a kérdésekre, és gyorsan elárultam, hogy Borinak hívják a "szemüveges kislányt" hátha akkor nem így fogják eztán emlegetni. :-)
Amúgy a szemüveges kislány ma tényleg szegényke, mert valamitől begyulladt a szemecskéje, vagy a tapasztól, vagy az atropintól, nem tudom, de csupa piros a szemhéja mindkét szemén és meg van duzzadva. Atropinozni most úgysem kell egy darabig, tapaszt meg úgy döntöttem holnap nem adok rá, hátha akkor elmúlik. Ha nem, pénteken orvostól kérek tanácsot.

Borka ma több ponton is kiérdemelte a "stramm kislány" címet, ugyanis a Ringató olyan időpontban kezdődik, hogy ha ott akarunk lenni, kénytelen vagyok kb. 20 perccel korábban ébreszteni a délelőtti alvásából, ezt zokszó nélkül tudomásul vette, vidám volt végig, pedig Ringató után még nem is hazafelé vettük az irányt, hanem egy elég hosszas bevásárlást is lezavartunk, amit szintén egy hang nélkül, békésen nézelődve tűrt. (Azt hogy "egy hang nélkül" természetesen nem szó szerint kell érteni, be nem állt a szája, a boltban nagy derültséget okozott azzal, hogy a polcon sorakozó ételeket hangos és lelkes hamm-hamm felkiáltással üdvözölte, de a lényeg, hogy semmiféle sírás, vagy nyűgösség nem volt.)

Délután egy nagyot aludt, majd mikor felébredt, közös erővel összedobtunk egy finom szilváslepényt. Borka igazán sokat segített nekem azzal, hogy békésen nézte a ténykedésemet, néha elkért egy-egy kanalat, megkóstolta a szilvát, de hihetetlenül türelmesen várta ki, míg a süti bekerült a sütőbe.

Sajnos az este egy fokkal kevésbé volt idilli, fektetés után egy rövid, ám annál intenzívebb sírást rendezett, nem ismertünk rá, ilyesmi csak akkor szokott előfordulni, ha nem itthon alszunk, itthon mindig egy zokszó nélkül elalszik az esti mese-ének-puszi után. Nem tudom mi okozta ezt a nagy bánatot, remélem nem lesz beteg... :-S

Azért legvégül szerényen magamnak is kiosztanék egy "stramm mama" díjat, mert a délelőtti Ringató-dm-biobolt-Kaiser's körünk engem sem kicsit fárasztott le. De most muszáj volt, délután meg pihentem én is, míg Bori aludt.

Töltött padlizsán

2008-09-09T22:04:00.005+02:00

Hozzávalók(2 főre):

2 közepes padlizsán
kb. 300 g darált hús
1 hámozott paradicsom konzerv
só, bors, oregano
2 fej vöröshagyma
2-3 kanál olaj
egy kis fetasajt
egy kis ementáli sajt

A padlizsánokat megmostam, félbevágtam, leszedtem a csumájukat, és betoltam őket a 200 fokos sütőbe, hogy egy kicsit előpuhuljanak, míg elkészítem a tölteléket.
Az olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, hozzáadtam a darált húst, fűszereztem és a húst fehéredésig sütöttem. Ekkor hozzáöntöttem a hámozott paradicsom konzervet, a fakanál élével pempősre törtem a paradicsomokat és összeforraltam az egész tölteléket.

Eddigre a padlizsánok félig megpuhultak. Kiszedtem őket a sütőből, és egy karalábévájóval kivájtam a belsejüket. A padlizsán így keletkezett üregeibe kis fetaszeleteket tettem, majd rájuk púpoztam a paradicsomos-húsos tölteléket. Végül sajtforgácsokkal szórtam meg a kis padlizsáncsónakokat.
(Elismerem, hogy az „egy kis” az nem éppen hivatalos mértékegység, de nem tudok bővebb felvilágosítással szolgálni a sajtok mennyiségét illetően, mivel maradék anyagokat használtam föl. Tényleg nem sokat.)

A padlizsánokat egy tepsibe ültettem, alájuk locsoltam 3-4 evőkanál vizet, majd betoltam őket a forró sütőbe. 20 percig alufóliával kell sütni, utána 10 percig anélkül. Csak a történeti hűség kedvéért árulom el, hogy én jelen esetben nem így tettem, mivel nem volt itthon alufólia. (Milyen háztartás az ilyen!? :-P) De jó lett volna, mert lehetett volna egy kicsit puhább a padlizsán.

Azért így is nagyon finom volt. :-) Mi most friss zsömlével ettük, de gondolom jól illik hozzá egy kis rizs, esetleg sült krumpli is.

(Tipp vegetáriánusoknak: a darált hús prímán helyettesíthető egy kis barna rizzsel.)

Kis könyvmoly

2008-09-05T22:00:00.009+02:00

Ez volna Borika. :-)
Gyakorlatilag az első szemüveg kiváltásának másnapján beleszeretett a könyvekbe, és azóta ez csak fokozódott. Bizony, ez nem egy véletlen egybeesés, elég szomorú bizonyítéka ez annak, hogy előtte mennyire nem látott, nem csoda, hogy nem értékelte, hogy elmosódó színes foltokat lengetek a szeme előtt. :-/ Mióta azonban a szemüveg segítségével kitárult előtte a világ, ő belépést nyert a könyvek birodalmába is, én pedig nagyon megtisztelőnek érzem, hogy kísérője lehetek ezen az úton.

Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen sokat ad egy gyereknek a könyvek szeretete. Én is valódi könyvmoly voltam gyerekkoromban, bár én csak olyan 5 éves koromtól emlékszem pontosan a könyvek iránti rajongásomra - akkor tanultam meg olvasni, és onnantól fogva nem volt betű, ami az utamba akadhatott volna úgy, hogy én ne olvassam el.

Ezt gyakorlatilag szó szerint kell érteni, mindenféle válogatás nélkül olvastam, még szerencse, hogy családunk könyvtárában legfeljebb nem nekem való, de sohasem silány irodalommal találkozhattam. Így olvastam 11 évesen Thackeray-től a Hiúság vásárát, 12 évesen Balzactól és Zolától mindent, ami a kezem ügyébe került, 13 évesen meg Maupassant-tal töltöttem az estéimet, bár e legutóbbit, emlékszem, néha még én is túl vadnak találtam a koromhoz képest.

Jó kérdés, hogy mindezekből mennyit értettem, ezeket a könyveket mind elolvastam újból, 20 éves korom után is, és teljesen mást adtak nyilván, mint anno gyerekkoromban, természetesen sok összefüggésre és célzásra csak most döbbentem rá, ennek ellenére végülis nem bánom, hogy gyerekkori emlékek is fűznek ezekhez a cseppet sem gyerekeknek írott könyvekhez. Mindezek mellett persze egy sor valódi gyerekkönyvet is elolvastam, Micimackót, az összes Erich Kästnert, Sanyi manó meséit és természetesen az összes pöttyös és csíkos könyvet. :-)

Nyilvánvaló, hogy először Borkát is igényes, de gyerekeknek szánt irodalommal szeretném megismertetni. (Úgyhogy nem kell tovább aggódnia senkinek, nem Edgar Allan Poe Kegyetlen meséivel altatom a gyerekemet. ;-) ) Eddigi nagy kedvencei Boribon, és a Kisvakond, de néhány hete rákapott a Weöres Sándor versikékre, gondolom ezekben a szöveg ritmusa fogja őt meg.

Van néhány bábozós kiskönyvünk, ezeket sikítva követeli tőlem napjában négyszer-ötször, a legújabb sztár pedig egy nagy mágneses könyv, melyhez 20 kis állatfigura tartozik, és egy tanya életét mutatja be. Ebben mondjuk nyilván kevésbé a könyvet, mint inkább az állatkákat értékeli, de igényli, hogy meséljek neki a képekről.

Az elmúlt hónapokban tehát ezek a könyvek futottak, lassacskán azonban úgy érzem, bővítésre szorul Bori könyvtára. (Ha másért nem, hát már csak azért is, mert mitagadás, néha már rémesen unom századszorra elmondani Sápi kacsát, meg Pötyi katicát, nem ártana egy kis vérfrissítés... :-) )

Szerencsére választékban nincs hiány, ahogy azt ma a Pozsonyi Pagony honlapján böngészve is megállapíthattam. Úgy tűnik, egyre nagyobb rangot jelent igényes gyermekirodalmat írni, rajzolni, számos valódi remekmű közül válogathatok, mára már klasszikussá vált múlt századiak közül is(Bálint Ágnes, Marék Veronika), de a mai modernek közt is vannak igazi gyöngyszemek, hogy csak egyet említsek, például nagyon beleszerettem a Friss tinta című gyermekvers antológiába.

Így aztán csinos kis listát állítottam össze a Borkának vásárlandó könyvekből... Most már csak szponzort kéne találnom a nemes cél érdekében. :-D

Szerencsére ezzel sem lesz nagy gond, ésszerű keretek között Laci is támogatja az ilyen akciókat, ami meg anyagi okokból most kimarad, azt majd rokonoktól fogom kérni Borinak a decemberi ajándékrohamban. (Borinak ugye még a neve napja is decemberre esik, úgyhogy van még egy plusz lehetőség a Mikuláson és a karácsonyon kívül. És nem utolsó sorban, ezzel számomra tetsző mederbe terelhetem a nagyszülők kissé túláradó ajándékozási hajlamát. ;-) )

Ha megérkeznek hozzánk az új könyvek, majd tartok egy kis élménybeszámolót, könyvismertetőt...

Helyzetjelentés

2008-09-04T19:32:00.005+02:00

A szemecske frontról. Szemészeti kontrollon jártunk ma Borival. Május 22-én voltunk utoljára, azóta az volt minden feladatunk, hogy ragasztgassuk, atropinozzuk, és szemüveghez szoktassuk a szemét. Mindhárom feladatot sikerrel abszolváltuk, talán az atropinozás ment a legnehezebben, de többé-kevésbé azt is teljesítettük.

A lényeget tekintve: a diagnózis azt mutatja, hogy a helyzet egyelőre nagyjából változatlan. Minden marad a régiben, ugyanezt a szemüveget(emlékeztetőül: a 8 dioptriásat), és ugyanezt a fajta tapaszt kell hordania Borinak, ugyanazzal a menetrenddel, vagyis egyik nap a jobb, másik nap a bal szemét kell takarni. Nagy nagy pozitívum, hogy a vizsgálat során Bori többször is teljesen egyenesen nézett a bal szemével is, ami arra utal, hogy nem hiába ragasztgatjuk olyan állhatatosan a szemét, ha lassan is, de a javulás útjára lépett a kancsalságra hajló bal szemecske.

Nem tagadom, szívesen hallottam volna olyasmit, hogy máris javult a szeme pár dioptriával, de a racionális énem természetesen elfogadja, hogy ez egy nagyon lassú folyamat, és ezt is szép eredményként könyvelhetjük el, hogy néha már a helyén áll a rendetlenkedő szem.
Az anyai énem - az más tészta, az egy naiv, idealista álmodozó, és mindig valami hihetetlen, csodás gyógyulásban bízik. De ilyenkor a racionális énem jól lehurrogja. (Nem, nem vagyok skizofrén, mielőtt bárki aggódni kezdene értem. :-D)

Továbbá ez a bizonyos racionális énem határozottan örül neki, hogy nem kell megint 38 ezerért egy újabb szemüveget vennünk Borinak, bár az anyai énem ehhez is hozzáteszi, hogy a nemes cél érdekében akár 3 havonta is kiadnék kétszer ennyit, ha ez 3 havonta 1 dioptria javulást jelentene. :-D De nem fenyeget ez a veszély. A doktornő szerint sajnos akár 6-7 éves koráig is maradhat ez az erős szemüveg(nyilván nagyobb keretekkel majd), azt mondta, hogy rohamos javulásra inkább kiskamasz korban kell számítani.

Szeretem ebben a doktornőben(Dr. Reischl Mária), hogy bár mindig nagyon kedves, sosem akar hiú reményekkel kecsegtetni, inkább korrektül megmondja, hogy nem tud konkrét számokat mondani nekem. Így ez volt ma is a válasza arra a kérdésemre, hogy Borinak előreláthatólag meddig kell majd ragasztani a szemét. Azt mondta, amit tulajdonképpen már múltkor is, hogy ezt első körben nagyjából másfél év múlva fogja tudni megvizsgálni, mikor Borka már olyan szinten fog kommunikálni, hogy meg lehet vele csinálni egy hagyományos látástesztet. Addig csak azt tudjuk, hogy egyenként hogy lát a jobb illetve a bal szemével, akkor azonban arról is képet kapunk majd, hogy ebből ő milyen képet kap a két szemével együtt.

Nem tudta ígérni a doktornő, hogy mire óvodába kerül, addigra lekerülhet róla a tapasz, pedig ezt én nagyon szeretném. Nem akarom, hogy csúfolják a tapasz miatt. A gyerekek nehezen tudják kezelni a furcsa helyzeteket, és gyakran gonoszkodással reagálnak az általuk nem értett dolgokra. Óvónőként sajnos sok példát láttam erre, elég volt egy icipici másság is ahhoz, hogy valakit teljesen kiközösítsenek a gyerekek. :-( Gondolom, érthető, hogy Borit ettől minden áron meg akarom kímélni...

Mindezeken kívül egy nem életbevágó, de számomra fontos kérdésemre is nagyon bíztató választ adott a doktornő.
Most elfogult anyuka jelentkezik: az a helyzet, hogy Lacival mindketten egyértelműen úgy látjuk már régóta, hogy Borkának nagyon nagyon jó zenei érzéke van, ezen belül is: fantasztikusan jó ritmusérzéke. Imádja a zenét, a dalokra mindig ritmusra mozog, mióta tud állni, szabályosan táncol, és ezt is nagyon kecsesen teszi. Éppen ezért mindenképpen szeretnénk őt később(óvodás korra gondolunk) beiratni valamilyen tánc foglalkozásra, de nem tudtuk, hogy ennek a szeme miatt van-e bármi akadálya.

Mint kiderült, szerencsére egyáltalán nincs, a doktornő szerint Bori szemproblémája nem olyan jellegű, ami kizárná, hogy ugrálhasson. Ennek nagyon örülünk!!! :-)
Sokféle stílus szóba jöhet, a néptánctól a versenytáncig mindenben látok fantáziát, aztán a lehetőségek, és Bori majd eldöntik, hogy akrobatikus rock and roll, vagy eurithmia lesz-e a favorit. ;-)

(Ez a lelkendezés Borka kiváló képességeiről sokakat talán megmosolyogtat, igen, én is érzem, hogy nyilván ez egy elfogult jellemzés, és még senki szakember nem erősített meg abban, hogy Bori valami istenáldotta tehetség lenne, de szerintem a szülői hivatás egyik legszebb része, hogy állandóan figyeljük a gyermekünket, és megpróbáljuk kitapogatni, hogy mihez van érzéke, kedve, tehetsége, és megpróbáljuk segíteni, hogy mindezeket a képességeket kibontakoztathassa.
Nem vagyok az az anyuka, aki 20 féle különórára akarja járatni a gyerekét 3 éves korától - nekem elég sok különórám volt gyerekként, és nem is élveztem őket túlságosan - de azt vallom, hogy fontos, hogy egy gyerek kipróbálja magát néhány dologban, és ideálisnak tartom, ha ezek közül legalább egy olyan akad, amit kitartással tud csinálni.
Nem kell profivá válni, nem akarok élsportolót, művészpalántát, kis tudóst faragni a gyerekemből - távol álljon tőlem, normális gyerekkort szánok nekik - de szeretném, ha találnának valami olyan hobbit, ami örömöt, sikert és esetleg egy klassz közösséget nyújt nekik. Nos, csak ennyire gondolok, mikor az 1 évesem táncos jövőjét egyengetem. :-) )

Ezeknek a komoly gondolatoknak a végére idekéredzkedett valaki... :-) Emlékeztek Bodrira, az élet császárára? Már bemutattam őt itt, blogunk soraiban, de tegnap, Vera barátnőm lánybúcsúján ismét fontos szerephez jutott. :-) Először ártatlan kisbabát alakított, akit Verának kellett bepelenkázni, később azonban kiütközött a valódi természete, és kemény züllésbe kezdett. :-D
Íme, Vera és Bodri:

Ez egy nagy szerelem

2008-09-03T08:26:00.007+02:00

Borika nagy szerelméről beszélek. Hogy ki az? Hát ki más lenne egy 1 éves kislány legnagyobb szerelme, ha nem az apukája!?
Nálunk sincs ez másként. A rajongás természetesen kölcsönös, Borka gyakorlatilag születése pillanatától az ujja köré csavarta Lacit.

Bori nagyon cicás természetű, bújós kislány(ez ám prímán megfér a nagy vadócságával! :-) ), felém is rengeteg módon kimutatja a szeretetét, nem fukarkodik a puszikkal, simogatásokkal, de van egyfajta rajongás, ami bizony csak a Papának jár...

És hogy miben nyilvánul meg ez a szeretet? Rengeteg dolog mutatja lelki összetartozásukat, de mostanában a legjellemzőbb Bori részéről az, ahogyan egész nap hiányolja a Papát.

Reggel, mikor Laci elmegy dolgozni, Bori keserves sírásban tör ki az esetek 90 %-ában. Alighogy megnyugszik, újból emlegetni kezdi őt. Járkál a lakásban, fölmegy az emeletre is, és kérdő hangsúllyal kántálja: Papa? Erre a szokásos válaszom persze, hogy most dolgozik, majd este jön.

Ha bárki becsönget hozzánk, Bori azonnal transzba esik, teper az ajtóhoz, és lelkendezve kiabálja: Papa! Papa!
Kicsit csalódott is, mikor kiderül, hogy az illető nem a papa, hanem a nagyszülők, vagy esetleg a postás.
A múltkor valamelyik nagyszülő a kapukóddal jött be hozzánk, míg Bori aludt, ez épp csak egyet pittyen, de Borka még erre is fölnyösszent álmában, hogy: Papa! Nem ébredt föl, aludt tovább, de így kiderült, hogy még álmában is működik a Papa-alarm. :-)

A legédesebb azonban mégiscsak az, mikor a modern technika vívmányait veti be a Papa hazacsalogatására. Nevezetesen, mikor a kis játéktelefonjain "hívja föl" Lacit, és vágyakozó, reménykedő hangon szól bele a kagylóba: Papa? Papa, dejeeee!

Meg kell zabálni, ahogy kiül a remény az arcára, hogy talán visszaszól neki a Papa a vonal túlfeléről, talán meghallja, és tényleg hazajön hozzá.

Ilyenkor néha igaziból is fölhívjuk a Papát, hadd hallja ő is Borka rajongását.

Ha napközben nem is tud csapot-papot otthagyva hazasietni kislányához, esténként, 7 körül, mindig megjelenik az ajtóban, és Borka olyankor mindent feledve rohan a karjaiba és már már kikelve önmagából, cérnavékony hangon sikítozza: Papa, papa, papa!!!

És nekem ezt öröm látni. Lányos anyukának lenni többek közt azért is jó és izgalmas, mert ez az egyetlen helyzet, amiben egy nő megtapasztalhatja, hogy képes megosztozni a férjén egy másik nővel, anélkül, hogy a féltékenységnek a legkisebb jelét is érezné. :-D

Egy nő számára az egyetlen nő, akivel képes megosztani a férje szeretetét, az a lánya. Ha több lánya, van, akkor pedig akár több nővel is hajlandó osztozni. És még boldog is ettől. :-)))

Nyárzáró buli

2008-09-01T16:51:00.005+02:00

Ahol kezdtük, ott is fejeztük be a nyarat: Szandaváralján. A hely mit sem vesztett varázsából az elmúlt 3 hónapban, ugyanaz a csend, nyugalom, tisztaság, kényelem várt minket, mint május végén. A társaság összetétele sem változott sokat, épp csak egy fővel gazdagodott kis csapatunk Áky személyében.

A bejegyzés címe akár az is lehetett volna, hogy Szeleburdi család vakációja, hiszen a fejünkön kívül gyakorlatilag mindent itthon felejtettünk:
- Bori gyümölcsleveit - ez mondjuk végül hasznosnak bizonyult, mert így végre megszerette vizet, nem lévén más választása.
- Mindennemű hordozóeszközt a babakocsin kívül - ami végképp lehetetlenné tette a várba való feljutásunkat, igaz, a pocakosság is némiképp gátló tényezőnek bizonyult a meredek úton.
- Bori szemtapaszát. Az egész dobozt. :-( Na, erre nincs mentség, borzasztó dühös voltam magamra, Bori így egy egész hétvégén át csak szemüveget viselt tapasz nélkül, jó, nem dőlt össze a világ, de azért bántott a dolog nagyon.
Oké, tulajdonképpen csak ennyit, de ezeket se kellett volna.

Ezt leszámítva viszont ismét fantasztikusan sikerült a hétvége, a kiscsajok egyre jobban érdeklődnek egymás iránt, már olyasmit is produkáltak, amit szinte közös játéknak lehet nevezni, mi felnőttek pedig kifújtuk a mindennapok fáradtságát alaposan. :-)

Egyetlen negatívumként talán még Bori első esti hisztijét tudom említeni, minden új helyen ezt produkálja az első este - és csak első este - szóval megszokhattam volna, de nem, én mindig arra számítok, hogy talán most nem. Hát de, most is. Kifordul önmagából, akár másfél órán át is nyomja, üvölt liluló fejjel, és még lefeküdni sem hajlandó az ágyában, csak áll és visít. :-( És nem segít igazán semmi. Ha kivesszük megnyugtatni, amint visszatesszük, újrakezdi, ha magára hagyjuk csak még jobban belehergeli magát, ha ott állok mellette, de nem veszem ki, ugyanúgy üvölt... Mindegy, túléltük, végül persze elaludt, csak a végére már legszívesebben én is sírtam volna.

Másnap este már ugyanolyan gördülékenyen ment az elalvás, mint itthon, sőt, reggel 9-ig aludt, amire itthon ritkán van példa. Persze valószínűleg jól kicsapta a kis túránk, bár ő Laci karjában tette meg a hegymenetet a vár felé. Azért csak felé, és nem a várhoz, mert mi gyerekesek félúton visszafordultunk, látván, hogy milyen meredek út állna előttünk. Megfelelő hordozóeszközzel az apukák talán föl tudták volna vinni a lányokat, de egyrészt nem volt ilyenünk, egyikünknek sem, másrészt én semmiképp nem vállaltam volna be a végső kaptatót - így is nagyon befeszült sajnos a hasam a végére. :-(

Finomakat ettünk, első este paprikás krumplit, második este gulyást, ezeket nagyrészt Orsi főzte, én nem vagyok a szabadtéri főzésben túl otthonos, ő viszont remekül eltalálta mind az ízeket, mind az adagokat. Ezen kívül húst sütögettünk, ebben természetesen a férfiak jeleskedtek.

Nem is szaporítanám tovább a szót, mindenkit képeink megtekintésére invitálok... Illetve valamit mégiscsak hozzáfűznék még...

Való igaz, hogy ez a hétvége igazán lazulósra sikeredett, tény, hogy jócskán eleresztettük magunkat, DE: Azok kedvéért, akik a képek láttán a GYIVI számát kezdenék tárcsázni... ;-)

TÉNYLEG NEM állítottunk baltát Bori fejébe. :-D

TÉNYLEG NEM itatjuk sörrel a gyereket.

TÉNYLEG NEM dobtuk be Borkát a medencébe, se bukósisakban, se anélkül.

TÉNYLEG NEM iszom sok alkoholt terhesen - 1 deci bort ittam meg egész hétvégén - aki meg ismer, úgyis tudja, hogy a sörös kép csakis kamu lehet, hiszen terhességtől függetlenül utálom a sört.

TÉNYLEG NEM olvas családunk egyik tagja sem CKM-et, így Borinak sem szokásos olvasmánya, a barátaink ízléséért viszont nem minden esetben vállalunk felelősséget. ;-)

És végül: TÉNYLEG NEM mindenki volt színjózan esténként, én viszont igen, és Bori szempontjából ez a lényeg. :-)

Mindezt csak azért írtam le, mert a képeket visszanézve még magam is elcsodálkoztam, hogy milyen fiatalosra sikerült ez a hétvége. :-)))

Megfejtés

2008-08-29T09:15:00.003+02:00

Bár úgy látom, nem sokaknak sikerült álmatlan éjszakát okoznom :-D, azért elárulom a megfejtést. A két lelkes játékos mindegyike rosszul tippelt... :-)

Azok kedvéért, akik az ilyen burkolt célzásokat nem értik: igen, kislány. :-))))))))

Egy bejegyzés, melyből kiderül, hogy mennyire undok is vagyok...

2008-08-28T14:18:00.007+02:00

Az ajándékról fogok írni.Amivel megleptem Lacit tegnap este. És magamat is. :-)
Merthogy ez olyasvalami, ami mindkettőnket foglalkoztatott már nagyon az elmúlt hetekben... Én pedig úgy éreztem, hogy a házassági évfordulónk kiváló alkalom lenne arra, hogy örömteli körülmények között kiderüljön a nagy titok... mégpedig, hogy Picur kisfiú, avagy kislány?

Így aztán még a múlt héten bejelentkeztem a Praxis rendelőbe egy 4D-s ultrahangra, ugyanahhoz a kedves és precíz szonográfushoz, akinél már Borival is jártunk anno.
A méltán népszerű Győrffy Mátyáshoz azonban már csak tegnap reggelre volt időpont, ezért kértem hát meg Lacit, hogy halasszuk el az ünneplést egy nappal.

A mindent leleplező felvétel el is készült tegnap reggel, Borka ezalatt a nagyszülőknél mókázott, Laci pedig csupán annyit tudott, hogy az ajándékával kapcsolatban van elintéznivalóm, ezért megyek el itthonról kora reggel.

Este viszont rám várt meglepetés, mivel fogalmam se volt, hogy hová cipel el Laci vacsorázni. De nekem sem kellett csalódnom, egy fantasztikus, egzotikus, Nepáli étteremben ünnepeltük 2. házassági évfordulónkat. Kicsit tartottam az idegen ízvilágtól, de minden nagyon finom volt, ráadásul nagyon meghitt volt a hangulat, hiszen az este nagyobbik felében mi voltunk az egyetlen vendégei a helynek.

Ami az én meglepetésemet illeti, tökéletesre sikerült, Laci mit sem sejtett a szándékomról, de nagyon jó ötletnek tartja így utólag. :-) És nagyon örül az eredménynek.

Ja, hogy áruljam már el végre, hogy akkor most kislány vagy kisfiú?
Merthogy mindenki tűkön ül, és rágja a körmét?
Na de hát megmondtam már a címben is, hogy undok vagyok. :-D
De nem nagyon, csak egy picikét, úgyhogy holnap reggel, mielőtt elindulunk a nyár utolsó mininyaralására, el fogom árulni a megfejtést.
Addig főjetek csak a levetekben, kedves blogolvasók. Tippelgetni is lehet... ;-)
(Annak aki már tudja: nem ér elárulni!!!)

2 éves

2008-08-26T12:06:00.005+02:00

Na nem Bori - ennyire gyorsan azért nem öregszik - hanem a házasságunk Lacival. :-)
Ma két éve volt az esküvőnk.
Gyönyörű idő volt, nem túl meleg, nem túl hideg, épp tökéletes, és ezt gyakorlatilag az egész esküvőnkről is el lehet mondani. Szerintünk nagyon jól sikerült esküvő volt, de a vendégek visszajelzései alapján azt mondhatom, hogy nem csak mi gondoltuk így.:-)

Nem mondhatnám, hogy az azóta eltelt időben sokat unatkoztunk volna, pedig 2 év valójában nem is olyan sok idő, pláne egy házasságban. :-)
Ami a házassági évfordulóinkat illeti, egyelőre elég rendhagyó módon ünnepeljük őket...
Tavaly Borika épphogy csak 1 hónapos volt ezen a jeles napon, így a hatalmas ünneplés kimerült annyiban, hogy életében először 2 órára kölcsönadtuk a bébit a nagyszülőknek, a két holtfáradt szülő pedig kókadtan nézegette egymást itthon az üres lakásban. :-D Ha jól emlékszem, nagyjából egy koccintásra telt tőlünk, majd befeküdtünk az ágyba, és...neeeeeem, itt most nem intim pillanatok részletes leírása következik: konkrétan egy jóízű szunyókálással ünnepeltük 1. házassági évfordulónkat. :-DDD

Idénre azért már kicsit izgalmasabb programot tervezünk, ám bizonyos okokból nem mára, hanem holnap estére időzítettük az ünneplést. Ez a bizonyos ok pedig annyi, hogy a különleges ajándék, mellyel ez alkalomból szeretnék kedveskedni férjuramnak, csak holnap készül el, így az én kérésemre 1 nappal eltoltuk az ünneplést.
Így aztán ma este várhatóan ismét csak egy kis koccintással emlékezünk meg a 2 évvel ezelőtti fergeteges napról.

Azért, hogy rendhagyó programból most se legyen hiány, én úgy döntöttem, hogy egy gestatios diabetesszűrés céljából végzett orális glükózterheléssel emelem a nap fényét... Terheléses vércukorméréssel, na, ha így érthetőbb. :-D
(És nem sok szabad választásom volt benne, most kellett mennem, és eléggé utálom ezt a vizsgálatot, de sebaj, túl vagyok rajta. :-) )

Azért, hogy a lényeg nehogy lemaradjon ;-) :

Köszönöm az elmúlt 2 évet, nagyon szép napok vannak mögöttünk, még ha akadt köztük nehezebb is, eddig még együtt mindent megoldottunk, remélem - sőt tudom - hogy ez eztán is mindig így lesz. :-) Vigyázz, még legalább 50-60 évet tervezek veled... (Utána mehetsz csajozni, nem bánom.:-P)

Ui. : Dömdödöm. :-))) Ja, és: Járunk, szépfiú? ;-)))

Használati útmutató gyermekekhez

2008-08-25T14:34:00.007+02:00

Az alábbiakban néhány mellékelt ábrán mutatjuk be kedves vásárlóinknak, hogy a birtokukban lévő "Gyermek" névre hallgató háztartási fenevadat miért ne hagyják őrizetlenül egyetlen percre sem.

1. ábra: Mert egy szempillantás alatt őskáoszt hoz létre bármely helyiségben - jelen esetben ruhásszekrényének teljes tartalmát söpörte a földre.

2. ábra: Mert hajlamos popsikenőccsel ápolni finom arcbőrét...

3. ábra: ...és méltatlankodva veszi tudomásul rosszallásunkat.

Szocializálódunk

2008-08-23T20:27:00.011+02:00

Mi szülők is igyekszünk, de nekünk már kisebb újdonság ez, mint Borkának. A héten felnőtt-és gyerektársaságban egyaránt kipróbálta magát Borika. Őszintén mondhatom, hogy mindkét társaságban megállta a helyét.

István királyunk napját augusztus 20-án Dóri barátnőmnél töltöttük, aki István-napi pörkölttel és kuglóffal kedveskedett nekünk és barátainknak. Ez utóbbit Borka is megkóstolta, mondanom sem kell, nagyon ízlett neki.
Barátaink már jól ismerik Borkát, legutóbb Alsóörsön nyaraltak vele együtt, és azt kell mondanom, kislányunk igen nagy népszerűségnek örvend a körükben. :-) Így aztán most is lelkesen szórakoztatták őt, amit Bori sok vidám mosollyal és karattyolással hálált meg.

Játszott a "bácsikkal". :-)

Kicsit pasizni is próbált, de aztán megmagyaráztuk neki, hogy Péter már kissé túlkoros hozzá. :-)

Mivel azonban Borinak mégiscsak a gyerektársaság az igazi közege, tegnap az egész délutánt vidám gyerekekkel töltöttük egy klassz játszótéren: ismerős anyukákkal és gyerkőceikkel találkoztunk. Mi anyukák is remekül szórakoztunk, de a gyerekek sem panaszkodhatnak, mindenki talált magának játszótársat, így Bori is, a nála egy héttel idősebb kis Viola személyében.

Barátnők egymás közt.

Három grácia.

Igazán vidám délután volt, Bori este 9 után került ágyba, nem nagyon kellett ringatni, eldőlt, mint a zsák. :-)

A mai nap nagy részét pedig autósülés vásárlással töltöttük. Már 2 hete vadászunk egy megfelelő darabra(megfelelő=kifizethető, ugyanakkor jó minőségű), de ma sikerült megvennünk ezt a darabot. Szegény Bori a boltban feltehetőleg azt hitte, hogy azért akarjuk bekötni ezekbe az ülésekbe, hogy aztán jól otthagyjuk őt, vagy nem tudom, de borzasztóan üvöltött, minden egyes próbálkozásnál, jócskán megnehezítve ezzel a dolgunkat. Kicsit aggódtunk, hogy hogy fogjuk így rábírni az ebben való utazásra, de úgy tűnik, valóban csak addig tartott tőle, míg meg nem értette, hogy ez csak az új helye az autóban, nem pedig valami kényszerkaloda, mivel hazafelé máris nagyon vidáman ücsörgött benne.

Félidő

2008-08-18T10:40:00.004+02:00

Vége az első félidőnek. :-) A meccs elején úgy tűnt, Picur K.O.- val győzni fog, és teljesen kikészíti a Mamáját, de mostanra egyenlítettem. :-) Izgatottan várjuk a második félidőt, aminek a végén remélhetőleg egy 1:1-es végeredménnyel egy egészséges gyermek és egy boldog, egészséges anyuka fog lejönni a pályáról. ;-)))

Picur a vizsgálatok és ultrahangos kukucskálások tanúsága szerint teljesen jól van, korának megfelelően, szépen fejlődik, és már most feltűnően cuki. :-)

Én is jól vagyok, (koromnak megfelelően, szépen fejlődöm ;-) ) csak mostanában igyekszem kicsit többet pihenni. Bár én nem érzem úgy, hogy túlhajtottam volna magamat az elmúlt időszakban, de orvosom múlt csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy erősen meg van rövidülve a méhnyakam, és mivel ennek a folyamatnak a következő állomása a méhszáj megnyílása, amire így a 20. hét környékén egyelőre nincs sok szükségünk, sőt... hát nyomatékosan fel lettem szólítva, hogy szedjem ki a hangyákat a bugyimból és ücsörögjek/feküdjek többet otthon, nyugton.

Mivel orvosomnak jól felfogott érdeke volt, hogy alaposan befosasson - és ezáltal komolyan vegyem a pihenést - mindenféle koraszüléseket emlegetett összevont szemöldökkel, de nem olyan fából faragtak, hogy könnyen berezeljek, úgyhogy őszintén mondhatom, nincs bennem semmi aggodalom, de bízom az orvosomban, és betartom az utasításait, úgyhogy pihenősebbre veszem a tempót - már amennyire ez egy örökmozgó egyéves mellett lehetséges.

Picur szerény hajléka így fest kívülről - most épp lilában, mert a szokásos piros pocakfotós pólóm épp mosásban van. :-)

Tudom, jó nagy, de hát ez van, úgy látszik, Picur kedveli a tágas teret. :-)

Hízni még csak 2 kilót híztam, tehát 63 kiló vagyok, szerintem ez nem rossz a 20. héten.

Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Picurkám erőteljesen mocorog, és én ezt immáron 1 hónapja érzékelem is, sőt, az utóbbi napokban ténykedése már kívülről is érzékelhető, úgyhogy már Laciba is rúgott pár kedveset a gyermek. :-) Egyelőre örömmel fogadjuk, hogy így megrugdos minket, idekint lévő gyermekünket már inkább lebeszélni próbáljuk efféle akcióiról - egyébként sikerrel, Borka mostanában egyértelműen rájött, hogy miként kell finoman közeledni embertársaihoz, és ha ez nem is jön össze mindig maradéktalanul, azért tény, hogy rengeteg kedves, finom simogatást és puszit kapunk tőle, amik mellett néhány hajtépés és szemkivájás már igazán eltörpül. :-)

Duma Franci

2008-08-14T11:05:00.005+02:00

Borka egy ideje olyan nagy dumás lett, hogy most már nem halogathatom tovább, meg kell örökítenem a tudományát.
A mama, papa, baba az alap, már hónapok óta tudja. Érdekes, hogy régebben a papa is mama volt, mostanában pedig én vagyok olykor papaként emlegetve. :-D Persze a kis luvnya, ha nagyon akar tőlem valamit, akkor rögtön tudja, hogy hogy hívnak... ha arról van szó, hogy vegyem fel, vagy segítsek neki feljutni valahová, akkor rögtön hatalmas szemekkel édes kis hangon csiripeli, hogy Mama, mama! :-)
Baba minden, és mindenki, pillanatnyi hangulattól függően, bármikor elhangozhat ez a szó, napjában 20-szor is.

No de lássuk a különlegesebb, Borka-specifikusabb szavakat!
Először is ott van a kkkkaaaa, azaz béka, akit már régóta emleget egy vízijátéka kapcsán, de most 2 napja egy plüss példánnyal is hatalmas barátságba keveredett.

Aztán ott van a ka, ami kanalat jelent, ami szintén Borka kedvenc játékainak egyike - olyannyira, hogy lassan egyetlen kávéskanalunkat sem találjuk, mert a kisasszony mindet elcsaklizta. :-D Figyelmetlen hallgató ezt a szócskát összekeverhetné a békával, de a mi figyelmes szülői fülünk pontosan hallja az intonációbeli különbséget.

Íme, a vidám trió: A kkkaaa, a baba meg a ka. :-)

A számunkra legmulatságosabb szava a ká, azaz kávé. Szerintem vicces, hogy Borka első szavai közt ez is ott van, pedig becsszóra nem is vagyunk olyan nagy kávéivók. De Borinak elég már csak a kávéscsésze látványa, és rögtön mondja, hogy ká. Méghozzá amolyan okos magyarázó hanglejtéssel, mintha előzékenyen közölni akarná velünk, hogy mi is az, amit iszunk - ha esetleg nem tudnánk.

Régóta emlegetett pajtás a kiskutya, aki régebben még csak lihegett :he-he-he-he, de újabban már ugat is: vavavava.
Nagymama kitartó oktatómunkájának köszönhetően Borka gyönyörűen megnevezi a lepkét is, úgy mint ekke, esetleg keeee. Egyébként Nagymamának elvitathatatlan érdemei vannak Borka beszédfejlődésében, nagyon lelkesen tanítgatja neki a szavakat. :-) Én kevésbé szoktam így direktben okítani, de nem zavar, hogy Laci anyukája ezt megteszi, mert úgy látom semmi kényszerűség nincs benne Bori részéről, nagy örömmel próbálja formálni a szavakat.

Amihez semmiféle oktatómunka nem kellett, kis haspókunk magától is megtanulta mondani, az természetesen a hamm szócska. Tegyük hozzá, hogy ezt a szenvtelen, érzelemmentes szót inkább csak akkor használja, ha úgy nagy általánosságban evésről, ételről beszélünk, a konkrét étel látványa inkább a hőő-hőő-hee-hee-heőőőőőő felkiáltásokat váltja ki Boriból, amolyan"Ide vele, de rögtön!" hangsúllyal. :-D

Kell-e mondanom, hogy Bori is gyakran hallatja a gyerekek kedvenc szavát, miszerint nem! Kicsit inkább mem-nek mondja, de azért egyértelmű, hogy erről van szó. Lassan kezdi ellenkezésre is használni, de egyelőre gyakoribb, hogy olyankor mondogatja, mintegy magának, ha olyasvalamit csinál, amiről jól tudja, hogy nem szabad. Pl. mikor egyedül bemegy a konyhába, fürdőszobába, le akar rántani, dobni valamit...

Van még egy kedvenc állatka, akit megnevez Bori, őt azért hagytam utoljára, mert ha őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy ezt rajtunk kívül senki más nem ismerné föl, mi is csak a szövegkörnyezetből tudjuk, hogy a tadaaa, az bizony kacsát jelent.

Most így hirtelen ennyi jut eszembe, nem tudom, hogy ez sok-e, vagy kevés, mi mindenesetre nagyon nagyon büszkék vagyunk Bori beszédtudományára, hatalmas öröm látni, ahogy napról napra több szót mond ki, egyre pontosabban, érthetőbben.

Kellemes kötelesség

2008-08-13T13:04:00.006+02:00

Kellemes kötelességnek teszek eleget most, végre hivatalosan is fogadom az Ingrid és Heléna által nekünk adományozott kreatív blogger díjat. Nagyon jól esett a megtiszteltetés, csak hát a nyaralás kellős közepén nemigen volt lehetőségem teljesíteni a díjjal járó kötelezettségeket.
Merthogy a díjat viselőnek feladatai is vannak - bár mivel amint látom, a blogoszférában már végignyargalt ez a díj, azt hiszem mindenki tudja, miről is van szó.
Azért ismétlés gyanánt leírom, hogy milyen feladatok hárulnak a díj büszke tulajdonosára:

-a díj lógója meg kell jelenjen az oldalon a menüsorban
-az adományozót ki kell linkelni
-további 5 blogbarátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni
-a kiválasztottaknak üzenetet kell hagyni

Nem vagyok könnyű helyzetben, mert az általam olvasott blogok közül már majdnem mindenhol járt a díj, ahol meg nem, az zárt blog, így tulajdonosa nemigen fog tudni eleget tenni a feladatoknak.
De sebaj, azért kiosztom én is a magam díjait.

Földanyó-Noémi: Azt hiszem aki ismeri a blogját, annak egy percig sem kell magyaráznom, hogy a kreativitás szóról miért ő ugrik be nekem elsőre...
Áron, aki(illetve akinek nevében anyukája) egy valódi irodalmi kreatív.
Bogicáéknak, azaz Orsi barátnőmnek is szeretném átnyújtani ezt a díjat, igaz, ők nem fogják tudni továbbadni, de én nagyvonalúan engedélyezem ezt nekik. Nagyon örültem, mikor ők is blogírásra adták a fejüket, és meg kell hagyni, hogy igen formás, kreatív kis blogot vezetnek, immáron hónapok óta. Csak így tovább! :-)))
Pocakos Macskánál is járt már a díj, de szeretném én is megszavazni neki, egyrészt mert nagyon sokoldalú blog az övé, mindenféléről olvashatunk benne, másrészt pedig ő magát is kreatívnak tartom, mint édesanya, és mint háziasszony. Csodálom őt a gyakorlatiasságáért és hihetetlen teherbíró képességéért!
Végül, de cseppet sem utolsó sorban pedig én is megemlíteném Lóci és Dominó blogját, ahol a két kislegény kalandjain kívül annyi hasznos információhoz juthatunk, mi anyukák, amennyit semelyik másik blogon sem találhatunk.

Mindenhol jó, de legjobb...

2008-08-10T23:45:00.004+02:00

...itthon. :-)
Szó se róla, a nyaralás is remek volt, Borinak egyértelműen, és persze nekünk is élvezetes volt, de azért volt néhány nehezítő körülmény, és tanulságok is akadtak a jövőre nézve.
Mindenesetre sokat pihentünk, aktívan és passzívabban is, az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk – főleg, ha figyelembe vesszük az eddigi nyár hihetetlen csapadékmennyiségét, amihez képest nyaralásunk 2 hete alatt igazán alig volt esős idő.

Mint azt már előre írtam, nyaralásunkat Balatonszárszón kezdtük meg, nagybátyám nyaralójában. Csak 3 és fél napot töltöttünk itt, ami lehetett volna tökéletes is – a körülményekhez képest még így is az volt – de az első éjszakán egy arra járó tehervonatról a szabályos helyen parkoló kocsinkra zuhanó emberfejnyi kő némiképp átírta ezeknek a napoknak a forgatókönyvét. A telek a vasúti töltés mellett található, gyerekkoromban minden vendégünk ott parkolt – a másik oldalon meglehetősen keskeny a hely – de ilyen baleset még sosem történt. (Másmilyen sem.) Mégis lelkiismeret furdalásom van azóta is, mert én mondtam Lacinak, hogy parkoljon oda nyugodtan, holott neki már akkor is rossz megérzése volt – igaz, ő szándékos dobálástól tartott.

Másnap délben fedeztük fel a hatalmas horpadást az autó oldalán. Ez az autó valójában Laci szüleié, bár most hosszú távú használatra megkaptuk, de így egy fokkal méginkább idegesítő a helyzet.
Mindegy, nem ragozom tovább, igyekeztünk hamar túltenni magunkat az eseten, csak a szárszói 3 napot gyakorlatilag mindvégig a MÁV-val, a biztosítónkkal, és a rendőrőkkel való ügyintézés töltötte ki. Az ügy végére még igen sokára fog pont kerülni, az Opel márkaszervízben 150 ezer forintosra becsülték a kárt, azért reméljük, hogy kevesebből is megússzuk.

Evezzünk vidámabb vizekre, lássuk, mivel is töltöttük első igazi, hosszú, családi nyaralásunkat:
Július 27-én vasárnap délután 1 körül tudtunk csak elindulni itthonról, mivel remek érzékkel az indulásunk előtti estére szerveztünk egy hatalmas vendégséget, és a másnapi romeltakarítás kissé elhúzódott. Kárpótlásul viszont igazán gyorsan leértünk Szárszóra. Borinak az első napon itt is nehézségei akadtak az elalvással – magyarán üvöltött, mint akit nyúznak – de ezt már megszoktuk, minden új helyen így indít, de második naptól már mindig megoldódik a probléma. A helyzetet tovább nehezítette, hogy sikerült itthon hagynunk Bori tápszerét – kezdőanyuka.hu :-D – de másnap ezt is megoldottuk.

Első napunkon - az autós sokkból felocsúdva – azonnal meglátogattuk Bogiékat Bogláron, egy vidám strandolós napot töltöttünk el velük. Meg kell említenem Bogi zenélős Micimackóját, amitől Borika szabályos transzba esett, sikítva követelte, hogy húzzuk fel, újból és újból. :-D
Másnap délelőtt Földváron jártunk, fagyiztunk, sétáltunk a kikötőben, igaz, Laci a rendőrökhöz is benézett közben, egy kis egyeztetésre a kocsi ügyében, akik egyébként meglepően készségesek voltak.

Szerdán – vagyis 30-án - délután átkompoztunk az északi partra, Alsóörsre, de előtte még a minket váltó Nagyiékkal(alias Mama) is meghúzkodtuk Borka fülét utószülinapilag.
Bori a nyaralás alatt egyre vidámabban és felszabadultabban pancsolt a Balatonban, igaz, a felfújható kis vízijárgányába a nyaralás végéig sem sikerült beültetnünk, valamiért borzasztóan fél tőle.
Borika keresztszülei, Noémi és Attila épp Balatonfüreden nyaraltak, ami csak egy ugrás Alsóörstől, így több közös programot is szerveztünk velük, amik mind remekül sikerültek.
Jártunk velük Kapolcson a művészeti (bűvészeti?) fesztiválon, amit Borka is igazán élvezett, vacsoráztunk velük Füreden egy igazán remek étteremben, valamint vitorláztunk is egyet közösen – ez utóbbi két programot Borka nélkül abszolváltuk, ő ez idő alatt a nagyszülőkkel mulatozott. ( Alsóörsön mindvégig Laci szüleivel nyaraltunk, aminek köszönhetően néha alkalmunk nyílt Bori nélkül is kikapcsolódnunk. Ellenben nem igazán nyílt alkalmunk hármasban lennünk – csak ha elmentünk otthonról. De ez egy ilyen biznisz, nem panaszképp mondom. Csak úgy megemlítem itt, ezen a nyílt blogon... ;-) )

A fürdőzésen kívül a vitorlázással is megismertettük Borkát, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy máris nagyon élvezte ezt a sportot – bár ő egyelőre csak egy mókás játszótérnek tekinti a hajót. :-)
Egy alkalommal Tihanyba is ellátogattunk, amit Bori a nagy meleg ellenére is nagyon élvezett – főleg, hogy egy hatalmas fagyitölcsért is bekebelezhetett. :-)
Mindannyian szépen lebarnultunk, ha nem is épp csokibarnára, de ez ügyben igazán nem lehet panaszunk. Borika rengeteget fejlődött ez alatt a két hét alatt is, legfőként a szókincse, de erről majd a napokban egy külön írásban számolok majd be.
Végezetül pedig, de egyáltalán nem mellékesen, közzétesszük a nyaralás képeit. Vigyázat, igen sok van!

Napfény járja át a szívem újra ;-)

2008-07-27T08:59:00.003+02:00

Most egy kis időre búcsúzunk, elutazunk 2 hétre a Balatonhoz.
Reméljük, meglesz az a bizonyos napfény is, ami átjárhatja a szívünket, mindenkinek szép időt kívánunk, akár nyaral, akár nem, kedves olvasóinkat arra buzdítjuk, hogy ne felejtsenek el minket, aki fanatikus Borka-rajongó ;-), annak azt tanácsoljuk, hogy az elövetkező 2 hétben szemezgessen a blogarchívumból, illetve nézegesse a fotóalbumot, ezzel csillapítandó hiányérzetét. :-)
De akinek ez idő alatt egyszerűen koktélt kortyolgatni lenne kedve egy tengerparti nyugágyban, nos mi azt is maximálisan támogatjuk - erkölcsileg. :-D

Balatoni túránkat a déli parton kezdjük, gyermekkorom nyarainak emlékezetes helyén, Balatonszárszón, majd onnan szerdán átigazolunk az északi partra a már sokat emlegetett, jó öreg Alsóörsre. Ott még az is előfordulhat, hogy sikerül elcsípnünk egy kis drótnélküli internetet, így talán egyszer majd bejelentkezünk onnan egy rövid bejegyzés erejéig - ezt most még nem tudom biztosra ígérni.
Mindenkinek minden jót kívánunk, találkozunk 2 hét múlva, reméljük sok-sok szép élményről számolhatunk majd be - csokibarnán. :-) (Vagy ne legyek ennyire elbizakodott az időjárás tekintetében?)

Az ünnep percei

2008-07-23T21:49:00.003+02:00

Minden szónál beszédesebbek a képek, amiket készítettünk.
Remekül sikerült Borka első szülinapja, a jelek szerint ő is nagyon élvezte. :-)

15 óra 15 perc

2008-07-23T15:18:00.005+02:00

"2007. 07. 23. 15 óra 15 perckor megszületett gyönyörű, egészséges kislányunk Gönczy Borbála.
Borika 2800 gramm és 54 centi. Mindannyian jól vagyunk."
Ezt az smst küldtem el 1 éve este minden kedves barátomnak, ismerősömnek.

És ez a gyönyörű kislány ma 1 éves, tényleg hihetetlen.
Most sül a tortája, várjuk haza a Papát, este majd még írok arról, hogy hogyan ünnepeltünk. :-)

"Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod, hisz ma van reggeltől estig a születésnapod!!!"

2008-07-23T08:07:00.005+02:00

Drága Kislányunk!

Életed első születésnapján kívánunk neked minden szépet és jót, Isten éltessen sokáig! Egy huncut kis tündér vagy, nagyon sok örömet hoztál az életünkbe, nagyon nagyon boldogok vagyunk, hogy a szüleid lehetünk!!! Nagyon nagyon szeretünk téged, te vagy a legnagyobb kincsünk!!!

Millió puszi: Mama, Papa

1 évvel ezelőtt...

2008-07-22T21:56:00.003+02:00

Tavaly ilyenkor már a kórházban voltam, ahová este 8 körül rendszertelen, de egyre erősödő fájásokkal mentem be. A napot előtte itthon töltöttem összevissza fájásokkal tarkítva, de nagyon szép napként él ez az emlékeimben, nyugodt voltam, és boldog, mert tudtam, hogy ez már a vajúdás kezdete. Nagyon jó dolognak tartom, hogy még itthon kikísérletezhettem, hogy milyen pózokban tudom legjobban elviselni a fájásokat(állva leginkább), teljesen magamtól ráéreztem egy "légzéstechnikára" amit egészen a szülés legvégéig tartani tudtam, talán épp azért, mert ez nem valami betanult dolog volt, hanem a saját testem diktálta. (Tudom ám még, remélem Picurnál is jól jön majd: há-há-há - belégzés hu-hu-hu - kilégzés. Elég viccesen hangzik, de nekem nagyon bevált. Nem lihegésszerűen kell elképzelni, hanem igazi mély be- és kilégzésekként. A legvégén már elég elgyötörten háháháhuhuhuztam, de a lényeg az volt, hogy ezáltal végig bőven jutottam oxigénhez, mert szülés közben ez az egyik legfontosabb dolog.)

A kórházban már bent tartottak, de rögtön mondták, hogy ebből legkorábban másnap reggel lesz csak gyerek.
Kaptam egy kis lazító, bódító injekciót elalvás előtt, amiért nagyon hálás vagyok, mivel valószínűleg ennek köszönhettem, hogy bár az éjszaka 15-20 percenként rámtörő fájásokat már csak állva viseltem el, minden egyes ácsorogva végigszuszogott fájás után azonnal visszaaludtam. Így ha szaggatottan is, de voltaképpen kipihentem magamat valamelyest reggel 7-re, amikor is a vizsgálat alatt elfolyt a magzatvizem.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak 22. este van... :-)

Kicsit nyomasztó volt a vajúdó szoba légköre, a sok jajgató nő, de akkor már elkezdtem szép lassan magamba fordulni - a szó jó értelmében, ahogy ez minden szülő nőre jellemző - és egy idő után már csak egyetlen gondolat volt a fejemben: Innen én már csak gyerekkel fogok elmenni, a kislányom ma vagy holnap megszületik, innen már nincs visszaút, így vagy úgy, de valahogy most már ki fog bújni...
Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy igazam lett. :-D
De erről majd holnap...

16 hetes pocakfotó

2008-07-21T22:50:00.006+02:00

Csak távirati stílusban, mert mindjárt kidőlök.

61,8 kg vagyok, de ha nem szőrözünk, és felkerekítjük 62-re, még akkor is elégedett vagyok, mert ez még mindig csak 1 kiló hízás eddig.

Picur jól van, legalábbis gondolom, hétvége óta, finoman de biztosan, érzem őt mozgolódni. :-))))

A héten valamikor eljutok az orvosomhoz is, aki végre hazatért a szabadságáról, és akkor talán többet is megtudok leendő másodszülöttemről. :-)

Az "1 évvel ezelőtt" című rovathoz pedig: 1 éve ilyenkor este ország-város-fiú-lányt játszottunk Lacival. :-))) Közben egyszer-egyszer már éreztem valami furcsát, de még egyértelmű volt, hogy nyugodtan lefekhetek aludni, reggelig nem lesz semmi extra történés. :-)

1 évvel ezelőtt...

2008-07-20T22:21:00.004+02:00

Annyi gondolat kavarog bennem most, hogy közeledik Borika első születésnapja... Egyre csak jönnek elő az 1 évvel ezelőtti képek, ez alapvetően csupa pozitív emlék, és minden más is, ami azóta történt, a nehezebb időszakok, meg a jók egyaránt. Közhely, de tényleg hihetetlen, hogy ennyi idő telt el azóta, de máskor meg furcsa, hogy csak ennyi idő... A legizgalmasabb azonban mégis az, hogy mennyit változott, fejlődött a kislányunk. Tényleg nem is tudom szavakba foglalni, akinek van gyermeke, az úgyis érti miről beszélek.

A tavalyi évnek van egy hete, aminek minden egyes napjára kristálytisztán fogok emlékezni, egész hátralévő életemben. Ez a hét július 19-től 26-ig tart. Borka július 23-án született, de a születése előtti és utáni pár nap nagyon kiemelt az emlékeimben.
Mivel úgyis folyton ilyen gondolatok kavarognak bennem a napokban, arra gondoltam, itt is emlékezem kicsit...

1 éve ilyenkor...
Júl. 19-én egy "ottalvós" házibuliban voltunk Nagykovácsiban, ahol minden mellém vetődő szerencsétlent azzal sokkoltam, hogy a kedves "És mikorra várod a babát?" kérdésre azt válaszoltam: "Holnapra vagyok kiírva." Majd éjfél után ez "Mára" módosult. :-D Hát, azokat a fejeket látni kellett volna! Lacival azóta is ezen kuncogunk, ahogy az ártatlan tizen-és huszonévesek összesúgtak a hátam mögött... A fejükre volt írva, hogy komplett idiótának tartanak, amiért mindenórásan ilyen kalandnak teszem ki magamat, ahelyett, hogy otthon vasalgatnám a babaruhákat. :-)

Pedig jó volt nagyon, mellesleg egy széken ücsörögtem egész este, és falatoztam a finomabbnál finomabb ételekből, meg beszélgettem a barátaimmal, szóval nem mondanám, hogy nagyon duhajkodtam volna. :-) Azzal is tisztában voltam, hogy a babám az elkövetkező napok bármelyikét választhatja a kibújásra, nincs nagyobb esélye a kiírt napnak a többihez képest, ráadásul a buli előtti napon a szülésznőm biztosra állította, hogy itt 2-3 napig még nem lesz baba, ugyanis Borka feje még teljesen fent volt, nem állt be a szülőcsatornába. Igaza is lett, de ha nem lett volna, még akkor sem lett volna gond, Nagykovácsiból is bőven időben beértünk volna a kórházba. :-)
Erre persze nem került sor, békésen hazavillamosoztunk hajnalban a Moszkva térről, ameddig a barátaink elkocsikáztattak minket. :-)

Júl. 20-án tehát egy hatalmas alvással indítottuk a napot, majd mikor déltájban fölkeltem, a tükörbe nézve valahogy az volt az első gondolatom: Tőlem akár szülhetünk is!
Akkor éreztem ezt először ilyen nyugodt bizonyossággal, hiszen, bár 8 és fél hónapig egy cseppnyi félsz sem volt bennem a szüléssel kapcsolatban, az utolsó két hétben rámtört a borzasztó félelem, és szorongás.

Ennek az volt az oka, hogy 2 héttel a kiírt időpontom előtt részt vettem egy szülőszoba-látogatáson, ahol véletlenül meghallottam egy nőt szülés közben üvölteni, és az az előtte sosem hallott, számomra már-már állati hang, iszonyatos félelemmel töltött el. Akkor döbbentem rá, hogy ez bizony minden elképzelhetőnél jobban fog fájni... Nem akartam úgy üvölteni, féltem attól, hogy így kiforduljak magamból. Erre az én esetemben nem is került sor, mert én inkább befelé éltem meg a fájdalmat, a kiabálásra már erőm sem maradt, de akkor ezt még nem tudhattam.

Ez a rettegés szállt el belőlem egy pillanat alatt azon a reggelen. Megéreztem, hogy közeleg a szülés napja, és egyszerre erősnek, és felkészültnek éreztem magamat. És ez az érzés már a szülés pillanatáig el sem hagyott.
A további napok emlékeiről később... :-)

Tegnap ünnepélyesen megkezdődött...

2008-07-20T20:59:00.003+02:00

...Borka szülinapi ünnepségsorozata. Hát igen, egyesek már az első születésnapjukat is hosszas buliáradattal ünneplik, de hát egy ilyen komoly korhoz már komoly ünneplés dukál. :-)
Valójában arról van szó, hogy Borka számos rokonát, barátját, üzletfelét és ismerősét nem volt könnyű egyetlen időpontra összetrombitálni, így ki-ki ideje és lehetősége szerint járul a kis ünnepelt elébe, aki egyelőre rugalmasan alkalmazkodik mások időbeosztásához.
Tegnap délután például keresztszülei, Noémi és Attila köszöntötték.

Nem mellesleg, tegnap került sor arra a bizonyos csajos napomra, amit pár napja beharangoztam. Délelőtt tehát Borit és Papát egymásra bíztam :-), én pedig belevetettem magamat a mini wellness napba. Konkrétan egy fantasztikus kismama-masszázson, egy manikür, valamint egy pedikür kezelésen vettem részt. Fodrásznál és kozmetikusnál már voltam a hét során, azt rövid kis szökésekkel oldottam meg, szintén Laci, illetve a nagyszülők segítségével.
Nagyon kikapcsolt és feltöltött ez a sok kényeztetés, a végeredmény önbecsülésemre tett pozitív hatásairól nem is beszélve...

A szépészet után egy remek ebédet fogyasztottam el Noémivel, akivel már régóta vágytunk egy igazi lányos, fecsegős programra, így nagyon örültünk, hogy ez végre összejött. Az étteremből hazafelé fölcsíptük Attilát, öööö... akarom mondani, ő csípett föl minket :-D, de a lényeg, hogy együtt érkeztünk meg ide hozzánk, ahol Bori már nagyon nagyon várt minket. Illetve alapvetően engem - állítólag délután már elég sűrűn mondogatta, hogy mama - de természetesen Noémiéket is kitörő örömmel, és lelkes "baba" kiáltásokkal fogadta. :-)

Borika lelkesedését már csak tovább fokozta az ünneplés, azaz az ajándékok átadása. Noémi és Attila egy 12 darabos gyönyörű viaszkréta-készlettel lepték meg Borkát, aki ugyan egyelőre inkább megenni próbálta a szép színes rudakat, de bízunk benne, hogy később nagy öröme telik majd benne. Ezekkel a krétákkal élmény rajzolni - még egy olyan botkezűnek is, mint én vagyok - így arra gondoltam, majd jópéldát mutatok Borinak, s talán ha sokszor látja tőlem, hogy mire is való ez a sok színes izé, majd ő is ráérez az alkotás ízére. Természetesen majd beszámolok róla, ha történik valami előrelépés az ügyben. :-)
Torta is volt, már tegnap is, Borika minden teketória nélkül lekapta róla a barackokat, még mielőtt mi megkóstolhattuk volna, hiába próbáltuk erről lebeszélni kis haspókunkat. :-D

A szép napot egy közös csobbanással koronáztuk meg a medencében, majd Borika nyugovóra tért, Noémiék pedig elindultak az éjszakába, pontosabban egy ismert svéd lakberendezési áruházba, tulajdonképpen épp azért, hogy később nekik is legyen hol álomra hajtani a fejüket. :-D (Jó, most is van hol, de az még nem az igazi. :-) )

Ma napközben szintén pancsoltunk egy nagyot, kihasználván, hogy végre kaptunk egy kis meleget, délután pedig előbb Laci nagynénjét köszöntöttük otthonában név-és születésnapja alkalmából, majd pedig a nagyszülők és a tanti húzták meg Borka fülét, mivel ők holnapután ismét visszatérnek a Balatonhoz, s legközelebb majdnem 2 hét múlva találkozunk csak velük.
Bori tőlük is remek ajándékokat kapott, ruhákat, játékokat, és torta is volt ismét, csak sajnos eddigre a kis ünnepelt már meglehetősen fáradt, álmos, s ennek következtében nyűgös volt.
A csomagolópapírok azért tetszettek neki nagyon. ;-D

Erről a sok ünnepről sajnos nem készült képünk, mivel persze épp most merült le a gépünk, de talán majd később teszünk föl pár képet a keresztszülők és a nagyszülők archívumából. :-)

Ezazamaz

2008-07-18T22:02:00.009+02:00

Csak úgy összevissza, családunk vidám mindennapjairól.
Mivel a medencevásárlással úgy tűnik egész nyárra bebiztosítottuk magunkat a kánikula ellen, alább adtuk igényeinket, és rájöttünk, hogy borongós, koratavaszias időben is hajlandóak vagyunk kipróbálni új szerzeményünket.
A próbacsobbanáson kisöcsém(akarom mondani a 9 éves komoly férfiú) Doma is részt vett, mivel épp nálunk voltak anyukámmal.

Bori itt még csak óvatos duhajként ismerkedik a vízzel...

Még itt is csak Domával huncutkodik...

De később azért ő is megmártózott.

Tényleg, úttörőbecsületszavunkra ;-), csak arról nincs fotónk. :-)

Egy ilyen hedonista, élvhajhász családban;-) még a plüssállatoknak is kedve támad lazulni egy kicsit... Íme, Bodri, az élet császára! :-D
(Avagy, a Mamának is kedve szottyan néha játszani. :-) )

Hedonizmusunk mellett demokratikus szemléletünkről vagyunk híresek, ékes bizonyítéka ennek, hogy a kistesó nevéről is együtt döntünk, a döntésből Borkát sem hagytuk ki, őt is megkérdeztük.

A felelősségteljes feladatot felelősségteljes arckifejezéssel hajtotta végre.

A következő képen lévő elszánt arcocska láttán pedig kénytelenek voltunk megígérni neki, hogy átgondoljuk eddigi álláspontunkat, és ha valóban ennyire ragaszkodik a Tasziló és az Edentina nevekhez, akkor az ő kedvéért... Na jó, ezt még tényleg meggondoljuk. :-D

Kell-e mondanom...

2008-07-14T21:54:00.006+02:00

...hogy ma nemigen próbáltuk ki az új medencét? :-/ Na sebaj, ami késik, nem múlik. :-D
Hogy az exkluzív medenceparty-beszámoló nélkül maradt kedves olvasóink ne búslakodjanak, egy vidám rejtvényjátékkal szeretnénk feldobni a hangulatot. :-D
A feladat: Keresse meg a képen rejtőzködő fakopáncsot!
Rejtvényjátékunk mottója: "Ilyen az, mikor a Mama nem tud normálisan rázoomolni a kép témájára."