Kedves blogolvasók!
Mint azt már korábban is jeleztem, Janka születésével új blogot indítunk, szeretném ha ez a blog ezen a néven őrizné tovább hármasban eltöltött napjainkat.
Ezután itt lesznek olvashatóak írásaink:
http://borkajanka.blogspot.com
Maradtunk tehát a blogspoton, csak a dizájn változik, és a név. :-)
Továbbra is szeretettel várunk mindenkit, aki itt olvasott minket, és persze bárki mást is. Az új blogon természetesen még rengeteg csinosítást finomítást tervezek, de egy új poszt már most is olvasható ott, első négyesben töltött napjainkról.
2009. január 6., kedd
2009. január 5., hétfő
Itthon
Jelentem, már itthon is vagyunk. Most csak ennyi, később még jövök majd...ha lesz időm. :-)
Bori nagyon aranyosan fogadta itthon Jankát, és úgy tűnik engem sem utált meg örökre, amiért így itthagytam két napra. :-) Szóval öröm van és boldogság. :-)))
Bori nagyon aranyosan fogadta itthon Jankát, és úgy tűnik engem sem utált meg örökre, amiért így itthagytam két napra. :-) Szóval öröm van és boldogság. :-)))
2009. január 3., szombat
Gönczy Janka megérkezett!
Kedves Blogolvasók!
Megszületett kislányunk, Gönczy Janka!
Paraméterek: 53/2910, 2009.01.03. 07:06
ezek persze mind lényegtelenek, csak ez számít:
Ő és mamája is egészségesek, a szülés relatív simán ment (főleg, ha engem kérdeztek..), csak elég hosszúra sikerült, mert 9kor kezdődtek a rendszeres fájások, éjfélre mentünk be, és reggel 5 után indult meg igazán. Hamarosan hosszabb beszámoló, mind apai, mind anyai szemszögből.
Együtt a család (mínusz a fényképész):
Büszke apa öklét rágó lányával:
u.i Elnézést mindenkitől, hogy nem írtunk külön SMS-t, képeslapot, nem küldtünk postagalambot, ezek egy részét még pótoljuk, de mivel idén összesen 6 órát aludtam, ezekre mind nem jutott energiám, majd este. Kárpótlásul egy kép 2007. nyaráról:
2009. január 2., péntek
Vaklárma
Hát, ezt a forgatókönyvet is kipróbáltuk: ma reggel potyalátogatást tettünk a Szent Imre Kórház szülészetén.
Az elmúlt éjjel ismét alig aludtam valamit, 3-tól 8-ig szabályos, ám a kelleténél rövidebb tízperces fájásaim voltak. De jó erős fájások - szerintem. Kutyafüle - az NST szerint...
Negyed 6 óta forró dróton voltam a szülésznőmmel, aki 8-ig mindig várakozásra szólított fel, akkor viszont azt javasolta, hogy nézzünk be a kórházba. Én eddigre már olyan állapotban voltam(vagyok), mint egy kicsavart felmosórongy, de már útközben sejtettem, hogy nem lesz itt most ebből szülés, mert nem jöttek elég erősen a fájások.
A szülésznőm nagyon készséges volt, megvizsgált, rákapcsolt majdnem fél órára az NST-re, de ez idő alatt mindössze két fájásom volt, azok sem elég erősek. Így aztán nem lepődtem meg nagyon, hogy miután az ügyeletes orvos is megvizsgált, és ő sem látta úgy, hogy érdemes lenne maradnom, hazaküldtek.
A szülésznőm szerint azért nem tud beindulni, illetve továbblendülni ebből az állapotból a vajúdás, mert én még nem készültem fel lelkiekben a szülésre. Lehet, hogy igaza van, bevallom, rámtört a félsz rendesen, már éjjel, hogy mi vár rám... Ugyanakkor már valóban nagyon szeretnék túllenni rajta... Nem jó állapot ez így. :-/
Reggel már sírva búcsúztam Borikától, na ez is blokkolhatja a szülést, hogy teljesen kivagyok a tudattól, hogy itt kell őt hagynom napokra. :-(
Most pihenni fogok, a szülésznő azt javasolta, hogy próbáljak ülve aludni a kanapén, talán úgy kevésbé fognak gyötörni a fájások, mint fekve, de hangsúlyozta, hogy mindenképp pihenjek, mert ebben a helyzetben valóban az a legrosszabb, hogy felőrli az energiámat, anélkül, hogy a szülés haladna.
Úgyhogy most megyek és megpróbálok aludni, aztán meg meglátjuk. Drukkoljatok, hogy túllendüljek minden félelmemen, és valóban beinduljon már rendesen ez a szülés - és megszülessen a hugi!
Az elmúlt éjjel ismét alig aludtam valamit, 3-tól 8-ig szabályos, ám a kelleténél rövidebb tízperces fájásaim voltak. De jó erős fájások - szerintem. Kutyafüle - az NST szerint...
Negyed 6 óta forró dróton voltam a szülésznőmmel, aki 8-ig mindig várakozásra szólított fel, akkor viszont azt javasolta, hogy nézzünk be a kórházba. Én eddigre már olyan állapotban voltam(vagyok), mint egy kicsavart felmosórongy, de már útközben sejtettem, hogy nem lesz itt most ebből szülés, mert nem jöttek elég erősen a fájások.
A szülésznőm nagyon készséges volt, megvizsgált, rákapcsolt majdnem fél órára az NST-re, de ez idő alatt mindössze két fájásom volt, azok sem elég erősek. Így aztán nem lepődtem meg nagyon, hogy miután az ügyeletes orvos is megvizsgált, és ő sem látta úgy, hogy érdemes lenne maradnom, hazaküldtek.
A szülésznőm szerint azért nem tud beindulni, illetve továbblendülni ebből az állapotból a vajúdás, mert én még nem készültem fel lelkiekben a szülésre. Lehet, hogy igaza van, bevallom, rámtört a félsz rendesen, már éjjel, hogy mi vár rám... Ugyanakkor már valóban nagyon szeretnék túllenni rajta... Nem jó állapot ez így. :-/
Reggel már sírva búcsúztam Borikától, na ez is blokkolhatja a szülést, hogy teljesen kivagyok a tudattól, hogy itt kell őt hagynom napokra. :-(
Most pihenni fogok, a szülésznő azt javasolta, hogy próbáljak ülve aludni a kanapén, talán úgy kevésbé fognak gyötörni a fájások, mint fekve, de hangsúlyozta, hogy mindenképp pihenjek, mert ebben a helyzetben valóban az a legrosszabb, hogy felőrli az energiámat, anélkül, hogy a szülés haladna.
Úgyhogy most megyek és megpróbálok aludni, aztán meg meglátjuk. Drukkoljatok, hogy túllendüljek minden félelmemen, és valóban beinduljon már rendesen ez a szülés - és megszülessen a hugi!
2008. december 31., szerda
B.Ú.É.K.
Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, kívánjuk, hogy a 2009-es év elhozza nektek mindazt, amire vágytok!!!
Mi most egy hugi babára vágyunk leginkább, ami igazán remek kívánság, mert biztosak lehetünk benne, hogy meg is fog hozzánk érkezni néhány napon belül. (Hát idén már nem túl valószínű. :-) )
2008. december 29., hétfő
Egy csokor Borkaság
Csak úgy, mert ezeket is szeretném megörökíteni Boriról, annyira jellemzőek rá ezek a vicces kedvességek. :-)
Nagyon édesen hahózik. :-) Rászokott, hogy reggelente, de máskor is, ha eszébe jut, hahóval köszön. Csücsörít hozzá, és úgy mondja.
Ha előre mondjuk neki a számokat, aranyosan elszámol tízig. Persze tudom, hogy ennek a produkción túl semmi értelme nincs, hiszen fogalma sincs, hogy mit szajkózik olyan lelkesen, de talán a sorrend megmarad benne, és akkor majd könnyebben fog számolni akkor is, mikor már lesz számfogalma. De ha nem, akkor csak aranyos, és kész. :-)
Már nagyon régi játékunk, hogy "leharapja" a lábujjunkat. :-D Reggel, ha kikandikál a lábam a paplan alól, rögtön jön, és mondja, hogy "jaj jaj" merthogy nekem ezt kell reagálnom erre a támadásra. :-D De hihetetlenül óvatos ám, sose harapott még meg igaziból ilyenkor(egyetlen egy esettől eltekintve máskor sem), csak finoman megcsócsálja a lábamat.
Az új Sárika babájának csupaszok a lábacskái, úgyhogy vele is eljátszotta már ezt a játékot párszor. :-)
Énekelget. A Bóta, bótát már írtam régebben, mostanában inkább azt mondja rá, bótata. Ezen kívül a tentét énekli még napjában többször a babáinak, persze dallam nélkül, de felismerhető, hogy ő most "énekel". Karácsony napján egy új dallal lepett meg minket, azóta ez a sláger, egész hosszú ének, saját szerzeménye, a lényege, hogy közben a nyelvét kell fogdosnia a kezével. :-D
Szeret bírkózni Lacival, sikítozva tombol olyankor, de pont ezt szeretem benne, hogy az ilyen kis vadócságai mellett ugyanő az, aki képes fél órán át ülni mellettem, és nézegetni egy szakácskönyvet, csak mert én azt csinálom. És míg az egyik pillanatban hangosan berregve tologatja a kisautóját, vonatát, addig a másikban félrehajtott fejjel cukiskodva csipogja a rózsaszín kiscipőjére, hogy "csini". :-)
Hihetetlenül jól felismeri a könyveit a gerincükről is, azonnal a megfelelő hívószavakat ismételgeti belőle, és a sorrendet is tudja fejből, még mielőtt lapoznék, már mondja is, hogy mi van a követező oldalon.
Vannak teljesen idióta szórakozásaink, ezeket totális fáradtság esetén, sírás ellen szoktam bevetni nála. Ilyen a büdimanózás, elképesztően összetett játék: a lényege, hogy én mély hangon mondogatom, hogy büdibüdibüdimanó, és közben megpuszilgatom a pocakját, ő pedig visítva röhög. :-) Pelenkázás közben játszom vele, ha már nagyon nem bírja türelemmel.
Van Borinak egy mániája, ami lassan már az agyunkra megy, de azért vicces: néhány hete teljesen rákattant egy Péterfy Bori számra: Nézz mélyen a szemembe... Az egyik sora úgy szól: hajolj bele a hajamba, ez tetszett meg Borinak, és napokig követelte napjában hússzor, hogy "néni, hajajja!!!". Még mindig eszébe jut párszor, de keményen ellenállunk, mert lassan piros kiütéseink lesznek ettől a számtól. :-)
Van egy szokása, ami nagyon aranyos, de nekem kicsit szívfacsaró is, abból indult a dolog, hogy ha nagyon belelovalja magát a sírásba, én azt szoktam neki mondani(kiabálni...) hogy hagyja abba. Néhány hete, ha kezd elkeseredni, úgy hüppög: "abba...abba..." és látszik, hogy győzködi magát, és tényleg próbálja abbahagyni.
Továbbra is csupa szeretet, rengeteg puszit és simogatást kapunk tőle, mi is, a babái is, állatkái is, néha csak úgy odajön hozzám, és megsimogatja a lábamat, ha épp azt éri el.
Ha puszit ad, azt mondja "kapa" ami abból ered, hogy én szoktam úgy kérdezni tőle, hogy kapok-e egy puszit. Erre válasz tehát, hogy kapa, és jön a finom nyálas puszi. :-)
Hát most ennyi jutott eszembe, de még rengeteg kis aranyossága van Borinak, amik miatt nagyon vidám vele az élet.
Még ilyen napokon is, mint a mai, pedig ma nincs sok okom a vidámságra: délelőtt egy fincsi kis gyökérkezelésen estem át a fogászaton, mivel tegnap bedurrant az egyik fogam. :-( Kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet, mert szeptemberben, minden félelmemet leküzdve direkt elmentem fogorvoshoz a terhesség miatt, és akkor mindent rendben láttak.
Erre most, hogy bármelyik nap megszülhetek, kapja magát, és belobban az egyetlen igazán problémás fogam. A következő időpontom gyökértömésre konkrétan január 5., tehát a szülés kiírt napja. Megbeszéltük a fogorvossal, hogy vagy megyek, vagy nem, kedvesen megjegyezte, hogy a szülőágyról azért ne másszak le emiatt, de nem vagyok tök boldog, mert párnapos gyerek mellől sem volt vágyam fogorvoshoz rohangálni, márpedig most kénytelen leszek, mivel ez egy többlépcsős folyamat, minimum 3 hetes kezelést jelent. :-( Hát ez van, én már inkább nevetek rajta - mondjuk ebben része van annak is, hogy szerencsére nem fájt a kezelés(hála az érzéstelenítőnek - remélem a babát sem zavarta) és azóta sem fáj, mióta elszállt az injekció hatása. Borka meg végképp gondoskodik róla, hogy mindig legyen min mosolyognunk. :-)))
Nagyon édesen hahózik. :-) Rászokott, hogy reggelente, de máskor is, ha eszébe jut, hahóval köszön. Csücsörít hozzá, és úgy mondja.
Ha előre mondjuk neki a számokat, aranyosan elszámol tízig. Persze tudom, hogy ennek a produkción túl semmi értelme nincs, hiszen fogalma sincs, hogy mit szajkózik olyan lelkesen, de talán a sorrend megmarad benne, és akkor majd könnyebben fog számolni akkor is, mikor már lesz számfogalma. De ha nem, akkor csak aranyos, és kész. :-)
Már nagyon régi játékunk, hogy "leharapja" a lábujjunkat. :-D Reggel, ha kikandikál a lábam a paplan alól, rögtön jön, és mondja, hogy "jaj jaj" merthogy nekem ezt kell reagálnom erre a támadásra. :-D De hihetetlenül óvatos ám, sose harapott még meg igaziból ilyenkor(egyetlen egy esettől eltekintve máskor sem), csak finoman megcsócsálja a lábamat.
Az új Sárika babájának csupaszok a lábacskái, úgyhogy vele is eljátszotta már ezt a játékot párszor. :-)
Énekelget. A Bóta, bótát már írtam régebben, mostanában inkább azt mondja rá, bótata. Ezen kívül a tentét énekli még napjában többször a babáinak, persze dallam nélkül, de felismerhető, hogy ő most "énekel". Karácsony napján egy új dallal lepett meg minket, azóta ez a sláger, egész hosszú ének, saját szerzeménye, a lényege, hogy közben a nyelvét kell fogdosnia a kezével. :-D
Szeret bírkózni Lacival, sikítozva tombol olyankor, de pont ezt szeretem benne, hogy az ilyen kis vadócságai mellett ugyanő az, aki képes fél órán át ülni mellettem, és nézegetni egy szakácskönyvet, csak mert én azt csinálom. És míg az egyik pillanatban hangosan berregve tologatja a kisautóját, vonatát, addig a másikban félrehajtott fejjel cukiskodva csipogja a rózsaszín kiscipőjére, hogy "csini". :-)
Hihetetlenül jól felismeri a könyveit a gerincükről is, azonnal a megfelelő hívószavakat ismételgeti belőle, és a sorrendet is tudja fejből, még mielőtt lapoznék, már mondja is, hogy mi van a követező oldalon.
Vannak teljesen idióta szórakozásaink, ezeket totális fáradtság esetén, sírás ellen szoktam bevetni nála. Ilyen a büdimanózás, elképesztően összetett játék: a lényege, hogy én mély hangon mondogatom, hogy büdibüdibüdimanó, és közben megpuszilgatom a pocakját, ő pedig visítva röhög. :-) Pelenkázás közben játszom vele, ha már nagyon nem bírja türelemmel.
Van Borinak egy mániája, ami lassan már az agyunkra megy, de azért vicces: néhány hete teljesen rákattant egy Péterfy Bori számra: Nézz mélyen a szemembe... Az egyik sora úgy szól: hajolj bele a hajamba, ez tetszett meg Borinak, és napokig követelte napjában hússzor, hogy "néni, hajajja!!!". Még mindig eszébe jut párszor, de keményen ellenállunk, mert lassan piros kiütéseink lesznek ettől a számtól. :-)
Van egy szokása, ami nagyon aranyos, de nekem kicsit szívfacsaró is, abból indult a dolog, hogy ha nagyon belelovalja magát a sírásba, én azt szoktam neki mondani(kiabálni...) hogy hagyja abba. Néhány hete, ha kezd elkeseredni, úgy hüppög: "abba...abba..." és látszik, hogy győzködi magát, és tényleg próbálja abbahagyni.
Továbbra is csupa szeretet, rengeteg puszit és simogatást kapunk tőle, mi is, a babái is, állatkái is, néha csak úgy odajön hozzám, és megsimogatja a lábamat, ha épp azt éri el.
Ha puszit ad, azt mondja "kapa" ami abból ered, hogy én szoktam úgy kérdezni tőle, hogy kapok-e egy puszit. Erre válasz tehát, hogy kapa, és jön a finom nyálas puszi. :-)
Hát most ennyi jutott eszembe, de még rengeteg kis aranyossága van Borinak, amik miatt nagyon vidám vele az élet.
Még ilyen napokon is, mint a mai, pedig ma nincs sok okom a vidámságra: délelőtt egy fincsi kis gyökérkezelésen estem át a fogászaton, mivel tegnap bedurrant az egyik fogam. :-( Kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet, mert szeptemberben, minden félelmemet leküzdve direkt elmentem fogorvoshoz a terhesség miatt, és akkor mindent rendben láttak.
Erre most, hogy bármelyik nap megszülhetek, kapja magát, és belobban az egyetlen igazán problémás fogam. A következő időpontom gyökértömésre konkrétan január 5., tehát a szülés kiírt napja. Megbeszéltük a fogorvossal, hogy vagy megyek, vagy nem, kedvesen megjegyezte, hogy a szülőágyról azért ne másszak le emiatt, de nem vagyok tök boldog, mert párnapos gyerek mellől sem volt vágyam fogorvoshoz rohangálni, márpedig most kénytelen leszek, mivel ez egy többlépcsős folyamat, minimum 3 hetes kezelést jelent. :-( Hát ez van, én már inkább nevetek rajta - mondjuk ebben része van annak is, hogy szerencsére nem fájt a kezelés(hála az érzéstelenítőnek - remélem a babát sem zavarta) és azóta sem fáj, mióta elszállt az injekció hatása. Borka meg végképp gondoskodik róla, hogy mindig legyen min mosolyognunk. :-)))
2008. december 28., vasárnap
Karácsonyi képek
Itten vannak, ni. :-) Én töltöttem fel őket saját kezűleg, tehát nem szültem meg egyelőre. :-)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
