2007. október 19., péntek

Nagymamanap

Nagymamanapot tartottunk. Délelőtt a pénteki nagyi jött hozzánk, délután Bori időzött szomszéd nagymamánál, míg én Szabó Ervin bácsinál vendégeskedtem. (Na, jó, azért hazafelé kicsit vásárolgattam is...)

A tegnapi nap punnyadós, nyűgösködős, takarítós volt, szóra sem érdemes.
A nagymamák tiszteletére Borka felöltözött a legcsinosabb farmer miniruhájába, sőt még a mackós topánkáját is magára öltötte. (Majd lesz róla kép is, csak nem a mi gépünkkel készült.)Igaz, pénteki nagyi látogatását majdnem végig átaludta, de csak majdnem, a végén kicsit grúzott neki is.

A GRÚról: ez Borinál kb. annyit jelent: szeretlek, te is engem? Hihetetlenül édesen, egészen kedves lágy hangon mondja, mélyen a célszemély szemébe nézve. "Ártatlantündérkevagyok" mosoly is dukál hozzá. Ellenállhatatlan. Ezt ő is tudhatja, mert engem rendszerint altatás közben bombáz ilyen grú-akciókkal, mintha csak azt mondaná: Naaaa, olyan aranyos vagy, biztos nem akarod komolyan, hogy elaludjak... Látod én is milyen kis édes vagyok, hát lenne szíved berakni az ágyba???
De én kegyetlen anya vagyok, nincs szívem, úgyhogy van szívem - betenni őt az ágyba.
Ez ellen azért az esetek többségében végül nincs is kifogása, csak előtte elegendő ideig kell riszálnom a popsiját.

Este is egyre ügyesebben alszik el, gyakorlatilag az a legegyszerűbb altatás. Ma is még teljesen éberen nézelődött, mikor beraktam az ágyába az esti szopi után, aztán negyed órán belül magától elaludt egy hang nélkül. Olyan büszke vagyok rá! (Ezért is, meg amúgy is.)

Nincsenek megjegyzések: