2008. szeptember 30., kedd

Szerkezeti változások :-)

Családunkban, mint az már köztudott, január elején komoly szerkezeti változások várhatóak. :-)
Ez új szerepekkel és új helyzetekkel jár. A Gönczy család egy új taggal fog bővülni, és ezáltal a Mama kétgyerekes anyává, a Papa pedig kétgyerekes apává avanzsál majd. Borika pedig bár megválik egyeduralkodó kiskirálynőségétől, ugyanakkor komoly nővérré léptetjük őt elő. A bébit egyelőre kezdő fizetéskategóriában alkalmazzuk majd, munkaköri leírásában részünkről csupán az evés, és az alvás szerepel. ;-)

Mindezen események kapcsán ráébredtünk néhány változtatás szükségszerűségére. Így például arra, hogy miután kisebbik gyermekünk sugárzó szépségét is szeretnénk majd megörökíteni, és közzétenni :-) , el kell gondolkodnunk, hogy ezt milyen keretek között tegyük. Hiszen az eddig üzemelő fotóalbum kizárólagos tulajdonosa Borika.
Nem szerettük volna, ha a kishuginak(aki esetleg öcsi) csak úgy lesunyt fejjel kéne becsatlakozni mellékszereplőnek nővére képeihez. Ugyanakkor külön albumot sem gyárthatunk neki, nem lenne értelme, hisz a két testvér nyilván együtt fog szerepelni a legtöbb képen.

Végül arra jutottunk, hogy Borika már úgyis nagylány, mi pedig kinőttünk a kezdő-szülő kategóriából, amikor is az ember még úgy érzi, hogy a világ közepén az ő egyetlen kicsi csemetéje áll, így nemes egyszerűséggel egy családi albumot hoztunk létre. Ebben egyenrangú felekként szerepelnek majd mind Bori, mind Picur, mind pedig mi szülők. Bizony, tehát akár felnőtt programokról is várhatóak eztán képek ebben az új fotóalbumban.
Ezzel mintegy azt is kinyilvánítjuk jelképesen, hogy igazán családdá értünk. :-) Mi így érezzük, ezért merünk ilyesmit sugallni. :-)
(Egyelőre csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen legkésőbb januárban blogunk neve is idejétmúlttá válik, de vannak már terveim a változásokat illetően... :-) )

Természetesen a régi fotóalbumot is megőrizzük, továbbra is látogatható, az az album Borika életének első évét mutatja be(plusz még egy kicsit), az új albumba pedig augusztustól másoltam át a régi képeket, és mostantól ott lesznek láthatóak a családunk hétköznapjait, és különleges eseményeit bemutató fotók.
Ez a váltás újfajta időszámítást is jelent, hiszen így, hogy már nem Borika kizárólagos albumáról, hanem családi albumról van szó, okafogyottá vált Borka születési dátumához a 23.-hoz való igazodás, eztán tehát minden hónap legvégén várhatóak a havi összefoglaló albumok.

Ennyi filozófikus felvezetés után jöjjön tehát a link, családunk fotóalbumának webcíme:

http://picasaweb.google.com/bpanka83/

De természetesen oldalra is kikerül a link, hogy bármikor egyetlen kattintással elérhető legyen.
A szeptemberi, legújabb képek tehát már megtekinthetőek, jó szórakozást kívánunk mindenkinek! :-)

2008. szeptember 28., vasárnap

Eseménydús szombat, nyugalmasabb vasárnap

Már egész múlt héten nagyon vártuk a szombati napot, hiszen remek programok elébe nézhettünk...
Barátaink, Orsi, Tibi és Bogica nemrégiben lakóhelyet váltottak, méghozzá igen előnyös váltás történt, hiszen egy kisebbecske panellakást cseréltek le egy nagyobbacska kertes házra. Ennek örömére trombitáltak minket össze többedmagunkkal egy kerti bográcsozásra.
Bogi is egyre nagyobb lány már, klasszul megtalálták a hangot Borival, egymás nézegetésén kívül sor került már játékdobálásra, kézfogásokra, és simikre is.


Az új házikó nagyon szép, Boginak jó dolga lesz ott. :-)))
A finom gulyásból mi már nem kóstoltunk, mivel hamarosan továbbálltunk egy következő remek programra: Heléna ünnepelte első születésnapját, amelyre mi is hivatalosak voltunk.

Így aztán autóba vágtuk magunkat, és elindultunk Pesterzsébetről Újpestre... Hm, hát igen, nehezen találhattunk volna egymástól ennél távolabb eső helyen programokat - legalábbis Budapesten belül...
Már elindulnunk sem sikerült időben, de a Hungária körúton veszteglő kocsisor végképp esélytelenné tette, hogy időben odaérjünk. :-(

Így aztán jókora késéssel, de mégiscsak megérkeztünk a kis egyéves köszöntésére.
A finom, és bababarát tortáról nem maradtunk le - Borka nagy örömére :-) - és még így is jutott időnk egy kis ismerkedésre a többi gyerkőccel, és szüleikkel.
Bori teljesen le volt nyűgözve a rengeteg játéktól és gyerektől, ide-oda mászkált a Papával, akinek helytállását itt szeretném kiemelni, ugyanis alig néhány óra alvással a háta mögött vállalta be ezt a programáradatot, mivel előző éjjel ért haza Rómából, ahol előtte 3 napig keményen dolgozott és értekezett.


Borka főzött nekünk valami finomat. :-)

Nagyon jól éreztük magunkat családilag, még Picur is kifejezte véleményét, legalábbis csak helyeslésként tudom felfogni, hogy tegnap a sok program ellenére is megúsztam bármiféle keményedés, és hasfájás nélkül.
Meg kell mondanom, hogy a blogokról ismert családok élőben is mind nagyon szimpatikusak voltak, hogy például rögtön a kis ünnepelt erényeivel kezdjem: Heléna annyira kis tündér volt, hogy érkezésünkkor azonnal fesztelenül, puszival köszöntött engem, holott akkor látott először életében.
:-)))
De a többi apróság is nagyon vidám, élénk, és szépséges volt, és az anyukákkal is jókat beszélgettünk, már amennyire ezt a körülmények és a rajcsúrozó csemeték engedték.

Bori dícséretre méltóan bírta ezt a rengeteg történést, jókedve még hazafelé, az autóban is kitartott.

A mai napot azért egy fokkal kevésbé töltöttük aktívan, délelőtt vásároltunk, aztán Laci szüleinél ebédeltünk, végül hazatértünk és megpihentünk.
Elképzelhető, hogy Borin ma jött ki az egész hétvége fáradtsága: hazatértünkkor, 5-kor azonnal letettük egy kis délutáni alvásra - mivel a nagyszülőknél ő nem és nem hajlandó aludni semmiféle körülmények között - és mikor negyed nyolckor még mindig durmolt, én megpróbáltam fölkelteni, hogy legalább az esti tápját egye meg, de szegénykém azt se tudta, hogy hol van, csak eltolta magától a cumisüvegét, és aludt tovább.

Most kicsit aggódunk, hogy ezek után vajon milyen hajnali órán fog ébresztőt fújni nekünk, de nem akartam erőszakkal fölrázni - van mit kipihennie, még ha csupa kellemes élményről is van szó. :-)

2008. szeptember 27., szombat

100...99...98...

Indul a százas visszaszámlálás!!!
Ha Picur pontosan a kiírt napon születik (jan.5.) akkor 100 nap múlva a kezemben tarthatom őt!!! Erre egyébként igen kicsi az esély, egy statisztika szerint a babáknak mindössze 5%-a érkezik a kiírt időpontban, a többiek vagy előbb, vagy később kicsivel.

Ma éjjel róla álmodtam, már megszületett, icipici volt, de egészséges, gyönyörű, egy világoskék rugdalózót viselt, de kislány volt álmomban. :-)
Már nagyon várom/várjuk őt, Borka ugyan nem tudom mennyit ért a helyzetből(nyilván nem sokat) de már ő is tudja, hogy a kistesó baba a hasamban van, és ha mondom neki, hogy simizzük meg a kistesót, jön és simogatja a hasamat, nagyon édes. :-) Sőt, valamelyik nap, csak annyit mondtam, hogy ezt a pulcsit már eltesszük a kistesónak, mert kinőtted, de ő erre is reflex-szerűen megsimogatta hasamat. :-D

Egyelőre sokkal finomabbnak érzem a mozgását, mint anno Boriét. Borikám ilyentájt már rendszeresen meglepett egy kis hólyagba támaszkodással, kemény oldalrugdosással, Picur kicsit finomabban mocorog, eddig még sosem okozott fájdalmat. Persze a java még hátra van mocorgás terén, úgyhogy ez változhat, addig még élvezem, hogy nem rúgja ki a háza oldalát. :-)
Néha beszélgetek vele - persze kevesebbet, mint Borival tudtam, de most már nem aggódom ezen, mert ez természetes egy kicsi gyerek mellett, és ettől még ugyanolyan nagyon szeretem őt már most is, mint Borit, mikor a pocakomban volt.

Már alig várom, hogy a kis babaillatú buksiját érezzem a kezemben, és újból egy aprócska törékeny picikét dédelgethessek. :-) Tudom, hogy lesznek nehézségek, és nem kicsit lesz fárasztó két ilyen kicsi gyerekkel, de ezt is meg fogjuk oldani valahogy, és biztos vagyok benne, hogy sok örömünk lesz négyesben. :-)))

Boriról szólva még pár szót: az elmúlt napokban felfedezte magának a "ty" hangot, és minden halandzsájába és értelmes szavába beleszövi. Úgy tűnik, ezt olyan nagylányos dolognak tartja, mert nagyon komoly fejjel teszi, és összességében tényleg úgy hangzik, mintha magyarázna valamit, ráadásul angolul. :-D
Így lettünk mi Mamlty és Paplty, ő, és minden baba pedig Bablty. :-DDD
Szóval szó szerint hablatyol. Biztosan hamar emúlik, ez valami időszakos dolog lehet, de addig jókat mulatunk rajta. :-)

2008. szeptember 22., hétfő

Hosszú...

Van, hogy az ember egy-egy időszakot később visszagondolva nagyon szépnek lát, jó szívvel emlékszik rá vissza, de amikor benne van, nem veszi észre, hogy milyen remek napokat is él meg. Aztán van olyan is, amikor már benne élve is értékelni tudjuk a jót, de ez a ritkább...
Ez van most velünk: biztosan mostanában is vannak nehezebb napok, és biztosan később is lesznek nagyon boldogok, de most direkt azzal a szándékkal írok, hogy megörökítsem egy szép időszak hangulatát.

Először is kezdjük ott, hogy kedvenc évszakom az ősz. Még akkor is, ha sokat esik. :-) Pedig nem tartom nagyon melankólikus alkatnak magamat, de valahogy mindig is közel állt hozzám az őszi időjárás, az ősz színei, szagai(imádom az avarégetés illatát), és mindenféle őszi örömök: teák, sült krumpli, avarban ugrálás, kirándulás...
Már a tavalyi ősz is szép volt Borival, de az például tipikusan egy olyan időszak aminek a szépségére csak utólag döbbentem rá, túl sok „frissanyukás probléma” és túl kevés alvással töltött óra jellemezte az életemet akkoriban ahhoz, hogy megéljem azoknak a napoknak a szépségét.

Most viszont teljes egészében élvezem ezeket az őszi napokat az én kis-nagylányommal. :-)
Igaz, hogy a kistesóvárás némiképp megnehezíti a mindennapi tevékenységeket – pontosabban csak a sok haskeményedés, és feszülés nehezíti meg – de még így is nagyon szép, békés napjaink vannak, amiket szerintem mindketten nagyon élvezünk Borival.

Borka már nagyon régóta átalussza az éjszakákat, hajnalban 5 és 6 között jelentkezik egy kis tápért, de utána még visszaalszik nagyjából 7-ig. Néha ennél később kel, néha korábban, de ez az átlagos. A reggel első percei ágyban hancúrozással telnek, Borika ilyenkor szeretetteljesen letapossa a vesénket, kinyomja a szemünket, és kitépi a hajunkat. :-D De nagyon aranyosan csinálja, és puszit, meg simit is oszt egyébként ilyenkor, meg mostanában rögtön reggel mesét is követel, már oda van készítve az éjjeli szekrényemre egy kis könyve, azzal kezdjük a napot.

Nálunk a Papa 9 körülre jár csak dolgozni (viszont 7-nél előbb szinte soha nem ér haza), így a reggelek viszonylag kényelmesen zajlanak. Együtt reggelizünk, hármasban, Borka néha többet eszik mint mi. :-D Nem vicc, így igaz, két karéj kenyér, vajjal, sajttal, sonkával, vagy lekvárral simán lecsúszik neki. Én meg reggel nem mindig kívánok ennyit, így eshet meg, hogy az 1 éves gyerekem leköröz evésben. :-)

Reggeli után sűrű pápázással elbúcsúztatjuk a Papát, majd kettesben maradunk. Borka 9 és 10 között szokta megkezdeni délelőtti alvását, ami nála az esetek többségében a hosszabb alvást jelenti, ilyenkor másfél-két óra alvásra lehet nála számítani, délután már csak egy, esetleg másfél órára dől le. Tudom, ez nem kevés napközbeni alvás, hálás is vagyok érte...

Míg Bori alszik, én kicsit összekapom a konyhát, meg a nagyszobát, a fönti részen nem zavargok ilyenkor, nehogy felébresszem.
Miután felébred a délelőtti alvásból, tízóraizik, általában gyümölcsöt, majd kezdődik a játék. Ha jó idő van, ilyenkor lenézünk a kertbe. Régebben ilyenkor sétáltunk, vagy játszótereztünk, de mióta pihenésre vagyok ítélve, nem indulok neki egyedül, mivel egy olyan házban élünk, ahol már a kertkapuig is csak lépcsőkön lehet feljutni, és gyakran már mire oda felcipeltem a babakocsit, begörcsölt a hasam. :-( Így aztán mostanában inkább kertezünk, ami tulajdonképpen hintázást, és sétálgatást jelent Borinak.
Mai képek:



Szerdánként azért elmegyünk a Ringatóra, ilyenkor Bori nagyszülei – akik itt laknak a szomszéd házban – segítenek nekem kicipelni és visszacihölni a babakocsit.
Levegőzés után visszavonulunk a lakásba, és játék, majd ebéd következik.(Főzelék, husi, hol bolti, hol házi, mostanában már egyre gyakrabban eszi nagyjából ugyanazt, mint mi)


Hogy mi mindent játszunk? Hát először is mesélünk, mert ez Bori kedvence, folyamatosan hordja nekem a könyveket, hogy meséljek belőlük. Aztán imád zenét hallgatni – gyerekdalokat, és szép dallamos felnőtt zenét egyaránt – amire vidáman riszálja a popsiját. :-) De egyedül is jól elmolyolgat a játékaival, ide pakol, oda pakol, a kedvencek még mindig a mágneses állatkák a farmos könyvből, de a többi játékával is jól elvan. Néha én is beszállok a játékba, beszéltetem az állatkáit, ilyesmi, de nélkülem is jól eljátszadozik. Mostanában megint szoktam neki furulyázni, azt is nagyon élvezi.

Sok olyan házimunka van, amit Bori ébrenléte alatt végzek el, egyrészt, mert mint mondtam, az „emeleten” (nem igazi emelet, csak egy kis szinteltolódás 6 lépcsőnyi különbséggel) nem szeretek olyankor pakolni, mikor alszik, mert arra könnyen fölébred, de másrészt szerintem jó is, ha látja, hogy miket csinálok. A mosás bepakolását, teregetést mindig vele csinálom, nagyon érdeklődve nézi, az ágyazást is szereti (hm, már amikor beágyazok – pirul-pirul), a porszívótól kicsit tart, de azért ezt is lehet mellette csinálni, felmosásnál persze mindig a vödörben pacsálna, de résen vagyok, és nem hagyom neki. :-)

A délutáni alvása alatt én is pihenek, mostanában néha alszom is, nagyon jól esik.
Mikor Bori fölébred, kicsit megszeretgetem – délutáni alvásból gyakran ébred kicsit nyűgösen, de egy kis ölelgetés helyrebillenti a lelkét – majd uzsi következik(rizspép, gyümölcs, ilyesmi), és megint játék. Illetve ilyenkor szoktunk nekilátni egy kis közös sütésnek, főzésnek. Borit nagyon érdeklik a konyhai műveletek, elég békésen elüldögél az etetőszékében, míg én főzök, sütök.
Azért ilyenkor délután már érezhetően fáradtabb, de általában még ilyenkor is jókedvűen eljátszadozik, persze néha befigyel egy kis hiszti, de nem az az általános.

7 előtt pár perccel megérkezik Laci, kivéve ha spanyol órája(vagy valami extra programja) van, mint pl. ma, mert akkor későn ér csak haza, és egyedül fektetem Borit. De a normál menetrend szerint ilyenkor egy félórás kis apa-lánya örömködés következik, majd fürdés, vacsi Borinak, mese, ének, fekvés, alvás.

Nem, nem azt akartam sugallni ezzel az írással, hogy az életünk mostanában egy vasárnapi Disney matiné :-) és szokott fájni a fejem, és szoktam nyűgös, fáradt, rosszkedvű lenni én is, Laci is, Bori is, de tény, hogy ez most egy szép időszak az életünkben, ezért akartam írásban is megragadni egy kicsit.
Valamelyik reggel ültünk hármasban a konyhában, jó kis jazz zenét hallgattunk, a frissen sült kenyerünket ettük, Bori meg épp kacarászott valamin...na ez már tényleg annyira hálivúdi volt, hogy Lacival egyszerre röhögtünk fel, hogy húdenyálas. :-D De az a helyzet, hogy az ilyen szirupos percek csak filmen olyan rosszak, élőben azért kimondottan kellenek néha. :-)

Az élet afféle apró örömeiről már nem is beszélve, mint a mai. ;-) Ajándékot kaptam postán a jótündéremtől... Egy csodaszép karkötőt! :-) Tudjátok, a Pay it forward játék...



Kedves Ingrid, nagyon szépen köszönöm, gyönyörű ez a karkötő – nyakláncnak is jó, felpróbáltam úgy is, nagy örömet szereztél vele!!!
:-)))

2008. szeptember 21., vasárnap

Esti mese: A Gönczy család hétvégéje képekben

Péntek délután a kis aranyhajú Borka megtanult furulyázni. ;-)
Rögtön két furulyával. :-D

Mivel anyukája úgy látta, hogy már megint nagyon hosszú ennek a Borkának a haja...

...ezért másnap reggel rögtön vágott is neki egy csinos, nagylányos frufrut.

Szemüveghez is jól mutat. :-)

A Mama meg a Papa reggelire finom barackturmixot ittak, Borka csak azért nem, mert sok-sok tejjel készült.


Vasárnap délután a kis család felkerekedett, és Pilisborosjenőig meg sem állt. Ott Papp János látta őket vendégül, sok más barátjukkal együtt, de a kis Borka szülei sajnos nem sok használható képet tudtak összehozni a jól sikerült délutánról. :-)

A délután legfiatalabb résztvevőjéről és szüleiről azért készült egy szép kép. Nem, nem, ezúttal nem Borka volt a legkisebb... hanem a 10 hetes Miki baba.

Azért ez a korosabb kisleány is alaposan elfáradt estére.

Most szépen húzza a lóbőrt a szobácskájában. Itt a vége, fuss el véle! :-)

2008. szeptember 17., szerda

3 kép

Csak mert kihagyhatatlanul aranyos. :-)




2008. szeptember 16., kedd

Rövid hír

Borika ma este megtette élete első 3 önálló lépését! Mindenféle kapaszkodás nélkül.
Tudom, hogy így közel 14 hónaposan ez nem egy hihetetlen bravúr, de mi nagyon nagyon büszkék vagyunk rá, és örülünk a sikerének. Ő is.

Ilyen kis szégyellősen. :-)

Fényképet természetesen nem tudtunk még készíteni a nagy akcióról, de később majd biztosan lesz ilyen is.

Egyébként meg mostanában rengeteget nevet. Hangosan, jóízűen, olykor pusztán a nevetés öröméért, de leggyakrabban annak örül, ha megértjük, hogy mit magyaráz kézzel lábbal, vagyis ha rájövünk mit szeretne, és teljesítjük kívánságát. (Kívánságai leggyakrabban mesemondásra, játékra és dédelgetésre irányulnak. :-) )

2008. szeptember 15., hétfő

24 hetes pocakfotó

A múlt hetihez képest nem sok újdonsággal tudok szolgálni huncut kisebbikünkről, úgyhogy csak a kéróját tudom közszemlére bocsájtani.

Hangsúlyozom tehát, hogy a képen nem egy anyabálna látható - bár erős a hasonlatosság - hanem egy kellemes bébilak. :-)
Legalábbis remélem, hogy kellemesen érzi magát benne a kis lakója, és őt nem viseli meg a viszonylag sok keményedés, hasfeszülés...

Az ál-anyabálna súlya 65 kiló, szóval az elmúlt 4 hétben bizony 2 kiló is felugrott rám, és a kezdősúlyhoz képest 4 kiló pluszban vagyok, de Borinál is ebben a hónapban ugrott meg jobban a súlyom, ami gondolom talán összefüggésben állhat azzal, hogy a pocaklakó babák ilyentájt kezdenek el komolyabb zsírréteget növeszteni magukon, amihez nem árt ha én szolgáltatok némi tartalékot. (Na lehet, hogy ez oltári marhaság, csak én ezt logikáztam ki magamban. :-) )

Borival pontosan ezzel a súllyal vonultam be szülni... Hát most ez nem így lesz... :-/
Eleve szó sem lesz vonulásról, úgy látom, ennek a terhességnek a végére gurulni fogok. És most még tornázni se nagyon tornázhatok...(Bár őszintén szólva szerintem a terhestorna amúgyis afféle placebo, leginkább a lélekre van hatása, nem annyira a testre. Borival így tapasztaltam, pedig vele több különböző kismamatornát is kipróbáltam anno.)

De ezek most tényleg másodlagos dolgok, a kis albérlőm kényelme és biztonsága érdekében igyekszem minél többet pihenni, amire szerencsére nővérkéje is tekintettel van - többnyire. :-)

2008. szeptember 14., vasárnap

Koncert

Úgy éreztük, épp itt az ideje, hogy Borka belevesse magát a bulizós budapesti gyermekforgatagba, ezért ma délután felkerekedtünk, és elkísértük őt élete első koncertjére.
Bár kétség nem fér hozzá(a Papa szerint legalábbis gondolom semmiképp ;-) ), hogy minden zene alfája és omegája a Metallica, azért Bori mégsem ezzel kezdte, hanem egy kimondottan gyerekek számára rendezett délutáni koncerttel.
Ismét a Törökfürdőben jártunk, és a produkciót is ugyanaz a társulat szolgáltatta, mint mikor legutóbb ott jártunk - igaz akkor kettesben voltunk Lacival, egy felnőtt előadáson.
De a Halastó ebben a műfajban sem okozott csalódást. Sőt! Fantasztikus élményt nyújtottak kicsiknek, nagyoknak egyránt. Főként a 80-as évek kedvelt gyerekdalai kerültek terítékre, no meg némi szendvics, goffri, és tea. Merthogy a zenén kívül pazar vendéglátásban is volt részünk, és a gyerekek számára a rajzolás lehetősége is végig adott volt.
A Törökfürdő hangulata ehhez az alkalomhoz is sokat adott, a gyerekeket már a hely is lenyűgőzte, a muzsika már csak fokozta az élményt.

Borka igazi nagylány módjára élvezte a vidámságot, ismerős gyerekek is voltak, akikkel Bori azonnal megtalálta a közös hangot (daddadada) és a közös foglalatosságot(plüssnyuszidobálás).
:-)

De tényleg, nagyon büszkék voltunk rá, és hatalmas öröm volt látni, hogy sikerült egy olyan programot találnunk neki, amit ennyire élvezett. Tapsolt, táncolt a zenére, áhítattal figyelte az előadókat, játszott a gyerekekkel, sőt az előadás utáni hangszerbemutatón szakavatott muzsikusként szólaltatta meg a xilofont. :-)

Büszkeségünket tovább növelte, hogy Borka lelkesedése a koncert után is kitartott, ami azért jött jól, mert még beugrottunk egy barátnőm búcsúbulijára, aki holnap utazik egy évre Svájcba.
De Bori ezt az "akadályt" is remekül vette, békésen elmajszolta a házibuli pogácsakészletének harmadát, majd kedves pápázással köszönt el a háziaktól. :-)

Élménydús, jól sikerült vasárnap délután volt a mai.
(Azok kedvéért, akik értem aggódnak: előtte alaposan rápihentem, egész hétvégén, és végig autóval mentünk, én pedig az idő javarészében ültem, szóval igyekeztem nem túlhajtani magamat, de néha muszáj kimozdulnom, mert ha januárig itthon ücsörgök a kanapén, akkor Borinak előbb-utóbb nagyon frusztrált és levert anyukája lesz... Úgyhogy ésszerű határokon belül azért tervezek néhány pocakkímélő kiruccanást.)

Bezzeg a Kockásfülű, látjátok, hát ő csúnyán kiütötte magát. Duuuurván bekölesgolyózott.
:-DDD

2008. szeptember 12., péntek

Megérkezett!!!

A könyvcsomag a Pagonyból. Élőben is remek választásnak tűnt mind az öt könyv, no meg az egyszem cd is.
A következő darabokkal gazdagodott Borika könyvtára:



József Attila Altatója, Gyöngyösi Adrienn gyönyörű illusztrációival. Nagyon szép, művészi kivitelezésű könyv, kemény lapokkal, Borka máris imádja lapozgatni, és a vers is megtetszett neki, már kéri, hogy mondjam neki.




Őszi böngésző: A böngésző sorozat egy város életét mutatja be képekben, a négy kötet négy évszakot ölel fel. Kicsit olyasféle képeskönyv, mint a Tesz-vesz város, minden egyes oldalon órákig lehetne nézelődni. Ezt is érdeklődve figyeli Bori, bár úgy látom, ez a hatalmas képrengeteg egyelőre kicsit zavarba hozza, kevésbé köti őt le. Valószínűleg ezt majd kicsit később fogja igazán értékelni.


Marék Veronika Boribon sorozata eddig is nagy favorit volt Borinál, imádja névrokonát, a kis medvét, nem lőttem hát mellé ezzel a résszel sem, melyben Boribon kirándul. Máris számtalanszor hallgatta végig a mesét, a végén újból és újból kezembe nyomja a könyvet, és nyüszögve kéri, hogy kezdjem elölről. :-)

A csillámló csillag című könyv egy bájos kismackóról szól, szintén nagyon kedves rajzokkal, de erről egyelőre nem tudom, hogy Borinak hogy tetszik, mivel Lacival úgy döntöttünk, hogy nem zúdítunk rá egyszerre ennyi könyvet, ezt eltettük kicsit későbbre, majd pár hét múlva kapja meg, ha a mostani újdonságok kicsit lecsengtek már. Nekem mindenesetre tetszik. :-)


A Friss tinta című mai magyar gyermekvers antológiát - bevallom - félig-meddig magamnak vettem, persze Borit fogom szórakoztatni a versekkel, de elsősorban én voltam kíváncsi, hogy milyenek is a modern gyerekversek. Nos, némelyik nekem túl modern, de a többségük mindenképp vicces, és van jónéhány igazán eltalált darab is. A könyvnek további erősségét jelenti az igényes illusztráció, mely Takács Mari munkája.

Bár teljesen más jellegű a gyűjtemény, így nem is jogos az összehasonlítás, azért én megemlítem, hogy nálam a jó öreg Cini-cini muzsika versgyűjtemény sem esett ki a pikszisből. :-)

Végül a sok könyv mellé bekéredzkedett a csomagba egy cd is, Halász Judit Mákosrétes című lemeze, amire Lacival mindketten ráztuk már ovis korunkban, és most Borka is nyomdokainkba lépett. :-) Lelkesen riszálja a popsiját az Almaszószra, de a lágyabb dallamok is nagyon tetszenek neki.


Nem volt egy filléres akció ez a könyvvásárlás, de kivételesen semmi kétségem nincs afelől, hogy jól döntöttem, mikor megvettem ezeket az új könyveket.
Természetesen máris megvan a listám a következő könyvrendelésre, de ez már csak decemberben lesz aktuális.
Addig gyönyörködünk a most szerzettekben. :-)))

2008. szeptember 11., csütörtök

Picur, a tréfás kedvű gyermek

Avagy helyzetjelentés kisebbik csemetémről.
Akiről újfent nem tudjuk 100%-ig, hogy kicsoda is...
Ugyanis doktorom ma az ultrahangos vizsgálat alatt egyszer csak ímigyen szólt:
-Magának a 4D-n tényleg azt mondták, hogy lány?
Mire én teljes döbbenetben:
-Mééééér? Hát nem lány?
Doki röhögve:
-Hát azt nem mondtam, de látok itt valami furcsát a lába között.

És tényleg, valóban én is láttam ott ma egy puklit, ahol a múltkor semmi sem volt. :-O
Na erre varrjatok gombot, kedves blogolvasók!!! :-D

Na azért a doki is azt mondta, hogy valószínűleg inkább a 4D-s szonográfus kollégának van igaza, mindenesetre következő alkalommal ismét megvizslatja majd, hogy mi is a helyzet.
Csak hogy kicsit izgalmasabb legyen az élet...

Sajnos egyéb izgalmakkal is szembe kell néznünk: a külső méhszájam kinyílt - ez ugye a múltkori megrövidült méhnyak után már nem annyira meglepő - az orvosság sok-sok pihenés, rengeteg magnézium, kálcium, és egy Salbutamol nevű tabletta. Ettől visszazáródni ugyan már nem fog, de legalább talán nem nyílik tovább. Ez az állapot nem mondható ideálisnak, de azért pánikra sem ad okot, rengetegen hordták már ki a terhességüket akár a 40. hétig is nyílt külső méhszájjal, csak egy kicsivel több óvatosságot, pihenést kíván a helyzet.

Megyek is aludni, jó éjszakát!

2008. szeptember 10., szerda

Ringatón jártunk

Ismét. Nyáron szüneteltek a foglalkozások, de most újraindultak, és mi is lelkesen visszakapcsolódtunk.

Az emlékeimben úgy élt ez a program, mint egy kellemes félóra, amikor Borikával az ölemben vidáman mondókázunk, énekelgetünk... Hát nem egészen ebben volt ma részem, és erről nem a foglalkozásvezető tehet. Sőt, senki sem tehet róla, egyszerűen csak az történt, hogy közben eltelt pár hónap, és az én kislányomnak már bizony esze ágában sincs az ölemben ücsörögni, annál több kedve van mászkálni, ismerkedni, forgolódni, sikongatni. :-)
Persze ez természetes, csak én nem számoltam ezzel, mikor ma útnak indultunk. :-) Sebaj, legközelebb már így készülök lélekben.

A foglalkozásnak egyetlen egy olyan pontja volt, ahol Bori mégiscsak az ölemet választotta menedékül: mikor Erika néni megszólaltatta a furulyáját. Borka először csak furcsán nézett, aztán fölvonta a szemöldökét(én itt már tudtam, hogy mi következik) és hangos sírásban tört ki. Nagyon megijedt, alig győzött odamászni hozzám, és amíg a furulya szólt, még az arcát is az enyémhez szorította.
Na ezen is meglepődtem, mert tavasszal kifejezetten szerette a furulyaszót, de valószínűleg elszokott tőle, mert mostanában valamiért nem furulyáztam neki itthon.
Hazaérve ezt azonnal orvosolni is próbáltam, előkaptam a furulyámat, és eljátszottam neki a Ringatón hallott dalokat, és itthon már nagyon is tetszett neki a produkció, sikongatva követelte az újabb és újabb ismétléseket.

A Ringatóban egyébként úgy fogadtak minket, hogy "Itt a szemüveges kislány!" - de abszolút kedvesen mondták, és persze ismét elhangzottak a szokásos párbeszédek, hogy jééé, meg nahát, és szegényke, és hogy vettük észre, de nem zavart különösebben, már megszoktam, türelmesen válaszolgattam a kérdésekre, és gyorsan elárultam, hogy Borinak hívják a "szemüveges kislányt" hátha akkor nem így fogják eztán emlegetni. :-)
Amúgy a szemüveges kislány ma tényleg szegényke, mert valamitől begyulladt a szemecskéje, vagy a tapasztól, vagy az atropintól, nem tudom, de csupa piros a szemhéja mindkét szemén és meg van duzzadva. Atropinozni most úgysem kell egy darabig, tapaszt meg úgy döntöttem holnap nem adok rá, hátha akkor elmúlik. Ha nem, pénteken orvostól kérek tanácsot.

Borka ma több ponton is kiérdemelte a "stramm kislány" címet, ugyanis a Ringató olyan időpontban kezdődik, hogy ha ott akarunk lenni, kénytelen vagyok kb. 20 perccel korábban ébreszteni a délelőtti alvásából, ezt zokszó nélkül tudomásul vette, vidám volt végig, pedig Ringató után még nem is hazafelé vettük az irányt, hanem egy elég hosszas bevásárlást is lezavartunk, amit szintén egy hang nélkül, békésen nézelődve tűrt. (Azt hogy "egy hang nélkül" természetesen nem szó szerint kell érteni, be nem állt a szája, a boltban nagy derültséget okozott azzal, hogy a polcon sorakozó ételeket hangos és lelkes hamm-hamm felkiáltással üdvözölte, de a lényeg, hogy semmiféle sírás, vagy nyűgösség nem volt.)

Délután egy nagyot aludt, majd mikor felébredt, közös erővel összedobtunk egy finom szilváslepényt. Borka igazán sokat segített nekem azzal, hogy békésen nézte a ténykedésemet, néha elkért egy-egy kanalat, megkóstolta a szilvát, de hihetetlenül türelmesen várta ki, míg a süti bekerült a sütőbe.

Sajnos az este egy fokkal kevésbé volt idilli, fektetés után egy rövid, ám annál intenzívebb sírást rendezett, nem ismertünk rá, ilyesmi csak akkor szokott előfordulni, ha nem itthon alszunk, itthon mindig egy zokszó nélkül elalszik az esti mese-ének-puszi után. Nem tudom mi okozta ezt a nagy bánatot, remélem nem lesz beteg... :-S

Azért legvégül szerényen magamnak is kiosztanék egy "stramm mama" díjat, mert a délelőtti Ringató-dm-biobolt-Kaiser's körünk engem sem kicsit fárasztott le. De most muszáj volt, délután meg pihentem én is, míg Bori aludt.

2008. szeptember 9., kedd

Töltött padlizsán

Hozzávalók(2 főre):
2 közepes padlizsán
kb. 300 g darált hús
1 hámozott paradicsom konzerv
só, bors, oregano
2 fej vöröshagyma
2-3 kanál olaj
egy kis fetasajt
egy kis ementáli sajt


A padlizsánokat megmostam, félbevágtam, leszedtem a csumájukat, és betoltam őket a 200 fokos sütőbe, hogy egy kicsit előpuhuljanak, míg elkészítem a tölteléket.
Az olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, hozzáadtam a darált húst, fűszereztem és a húst fehéredésig sütöttem. Ekkor hozzáöntöttem a hámozott paradicsom konzervet, a fakanál élével pempősre törtem a paradicsomokat és összeforraltam az egész tölteléket.

Eddigre a padlizsánok félig megpuhultak. Kiszedtem őket a sütőből, és egy karalábévájóval kivájtam a belsejüket. A padlizsán így keletkezett üregeibe kis fetaszeleteket tettem, majd rájuk púpoztam a paradicsomos-húsos tölteléket. Végül sajtforgácsokkal szórtam meg a kis padlizsáncsónakokat.
(Elismerem, hogy az „egy kis” az nem éppen hivatalos mértékegység, de nem tudok bővebb felvilágosítással szolgálni a sajtok mennyiségét illetően, mivel maradék anyagokat használtam föl. Tényleg nem sokat.)

A padlizsánokat egy tepsibe ültettem, alájuk locsoltam 3-4 evőkanál vizet, majd betoltam őket a forró sütőbe. 20 percig alufóliával kell sütni, utána 10 percig anélkül. Csak a történeti hűség kedvéért árulom el, hogy én jelen esetben nem így tettem, mivel nem volt itthon alufólia. (Milyen háztartás az ilyen!? :-P) De jó lett volna, mert lehetett volna egy kicsit puhább a padlizsán.


Azért így is nagyon finom volt. :-) Mi most friss zsömlével ettük, de gondolom jól illik hozzá egy kis rizs, esetleg sült krumpli is.
(Tipp vegetáriánusoknak: a darált hús prímán helyettesíthető egy kis barna rizzsel.)

2008. szeptember 5., péntek

Kis könyvmoly

Ez volna Borika. :-)
Gyakorlatilag az első szemüveg kiváltásának másnapján beleszeretett a könyvekbe, és azóta ez csak fokozódott. Bizony, ez nem egy véletlen egybeesés, elég szomorú bizonyítéka ez annak, hogy előtte mennyire nem látott, nem csoda, hogy nem értékelte, hogy elmosódó színes foltokat lengetek a szeme előtt. :-/ Mióta azonban a szemüveg segítségével kitárult előtte a világ, ő belépést nyert a könyvek birodalmába is, én pedig nagyon megtisztelőnek érzem, hogy kísérője lehetek ezen az úton.


Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen sokat ad egy gyereknek a könyvek szeretete. Én is valódi könyvmoly voltam gyerekkoromban, bár én csak olyan 5 éves koromtól emlékszem pontosan a könyvek iránti rajongásomra - akkor tanultam meg olvasni, és onnantól fogva nem volt betű, ami az utamba akadhatott volna úgy, hogy én ne olvassam el.

Ezt gyakorlatilag szó szerint kell érteni, mindenféle válogatás nélkül olvastam, még szerencse, hogy családunk könyvtárában legfeljebb nem nekem való, de sohasem silány irodalommal találkozhattam. Így olvastam 11 évesen Thackeray-től a Hiúság vásárát, 12 évesen Balzactól és Zolától mindent, ami a kezem ügyébe került, 13 évesen meg Maupassant-tal töltöttem az estéimet, bár e legutóbbit, emlékszem, néha még én is túl vadnak találtam a koromhoz képest.

Jó kérdés, hogy mindezekből mennyit értettem, ezeket a könyveket mind elolvastam újból, 20 éves korom után is, és teljesen mást adtak nyilván, mint anno gyerekkoromban, természetesen sok összefüggésre és célzásra csak most döbbentem rá, ennek ellenére végülis nem bánom, hogy gyerekkori emlékek is fűznek ezekhez a cseppet sem gyerekeknek írott könyvekhez. Mindezek mellett persze egy sor valódi gyerekkönyvet is elolvastam, Micimackót, az összes Erich Kästnert, Sanyi manó meséit és természetesen az összes pöttyös és csíkos könyvet. :-)

Nyilvánvaló, hogy először Borkát is igényes, de gyerekeknek szánt irodalommal szeretném megismertetni. (Úgyhogy nem kell tovább aggódnia senkinek, nem Edgar Allan Poe Kegyetlen meséivel altatom a gyerekemet. ;-) ) Eddigi nagy kedvencei Boribon, és a Kisvakond, de néhány hete rákapott a Weöres Sándor versikékre, gondolom ezekben a szöveg ritmusa fogja őt meg.

Van néhány bábozós kiskönyvünk, ezeket sikítva követeli tőlem napjában négyszer-ötször, a legújabb sztár pedig egy nagy mágneses könyv, melyhez 20 kis állatfigura tartozik, és egy tanya életét mutatja be. Ebben mondjuk nyilván kevésbé a könyvet, mint inkább az állatkákat értékeli, de igényli, hogy meséljek neki a képekről.


Az elmúlt hónapokban tehát ezek a könyvek futottak, lassacskán azonban úgy érzem, bővítésre szorul Bori könyvtára. (Ha másért nem, hát már csak azért is, mert mitagadás, néha már rémesen unom századszorra elmondani Sápi kacsát, meg Pötyi katicát, nem ártana egy kis vérfrissítés... :-) )

Szerencsére választékban nincs hiány, ahogy azt ma a Pozsonyi Pagony honlapján böngészve is megállapíthattam. Úgy tűnik, egyre nagyobb rangot jelent igényes gyermekirodalmat írni, rajzolni, számos valódi remekmű közül válogathatok, mára már klasszikussá vált múlt századiak közül is(Bálint Ágnes, Marék Veronika), de a mai modernek közt is vannak igazi gyöngyszemek, hogy csak egyet említsek, például nagyon beleszerettem a Friss tinta című gyermekvers antológiába.

Így aztán csinos kis listát állítottam össze a Borkának vásárlandó könyvekből... Most már csak szponzort kéne találnom a nemes cél érdekében. :-D
Szerencsére ezzel sem lesz nagy gond, ésszerű keretek között Laci is támogatja az ilyen akciókat, ami meg anyagi okokból most kimarad, azt majd rokonoktól fogom kérni Borinak a decemberi ajándékrohamban. (Borinak ugye még a neve napja is decemberre esik, úgyhogy van még egy plusz lehetőség a Mikuláson és a karácsonyon kívül. És nem utolsó sorban, ezzel számomra tetsző mederbe terelhetem a nagyszülők kissé túláradó ajándékozási hajlamát. ;-) )

Ha megérkeznek hozzánk az új könyvek, majd tartok egy kis élménybeszámolót, könyvismertetőt...

2008. szeptember 4., csütörtök

Helyzetjelentés

A szemecske frontról. Szemészeti kontrollon jártunk ma Borival. Május 22-én voltunk utoljára, azóta az volt minden feladatunk, hogy ragasztgassuk, atropinozzuk, és szemüveghez szoktassuk a szemét. Mindhárom feladatot sikerrel abszolváltuk, talán az atropinozás ment a legnehezebben, de többé-kevésbé azt is teljesítettük.

A lényeget tekintve: a diagnózis azt mutatja, hogy a helyzet egyelőre nagyjából változatlan. Minden marad a régiben, ugyanezt a szemüveget(emlékeztetőül: a 8 dioptriásat), és ugyanezt a fajta tapaszt kell hordania Borinak, ugyanazzal a menetrenddel, vagyis egyik nap a jobb, másik nap a bal szemét kell takarni. Nagy nagy pozitívum, hogy a vizsgálat során Bori többször is teljesen egyenesen nézett a bal szemével is, ami arra utal, hogy nem hiába ragasztgatjuk olyan állhatatosan a szemét, ha lassan is, de a javulás útjára lépett a kancsalságra hajló bal szemecske.

Nem tagadom, szívesen hallottam volna olyasmit, hogy máris javult a szeme pár dioptriával, de a racionális énem természetesen elfogadja, hogy ez egy nagyon lassú folyamat, és ezt is szép eredményként könyvelhetjük el, hogy néha már a helyén áll a rendetlenkedő szem.
Az anyai énem - az más tészta, az egy naiv, idealista álmodozó, és mindig valami hihetetlen, csodás gyógyulásban bízik. De ilyenkor a racionális énem jól lehurrogja. (Nem, nem vagyok skizofrén, mielőtt bárki aggódni kezdene értem. :-D)

Továbbá ez a bizonyos racionális énem határozottan örül neki, hogy nem kell megint 38 ezerért egy újabb szemüveget vennünk Borinak, bár az anyai énem ehhez is hozzáteszi, hogy a nemes cél érdekében akár 3 havonta is kiadnék kétszer ennyit, ha ez 3 havonta 1 dioptria javulást jelentene. :-D De nem fenyeget ez a veszély. A doktornő szerint sajnos akár 6-7 éves koráig is maradhat ez az erős szemüveg(nyilván nagyobb keretekkel majd), azt mondta, hogy rohamos javulásra inkább kiskamasz korban kell számítani.

Szeretem ebben a doktornőben(Dr. Reischl Mária), hogy bár mindig nagyon kedves, sosem akar hiú reményekkel kecsegtetni, inkább korrektül megmondja, hogy nem tud konkrét számokat mondani nekem. Így ez volt ma is a válasza arra a kérdésemre, hogy Borinak előreláthatólag meddig kell majd ragasztani a szemét. Azt mondta, amit tulajdonképpen már múltkor is, hogy ezt első körben nagyjából másfél év múlva fogja tudni megvizsgálni, mikor Borka már olyan szinten fog kommunikálni, hogy meg lehet vele csinálni egy hagyományos látástesztet. Addig csak azt tudjuk, hogy egyenként hogy lát a jobb illetve a bal szemével, akkor azonban arról is képet kapunk majd, hogy ebből ő milyen képet kap a két szemével együtt.

Nem tudta ígérni a doktornő, hogy mire óvodába kerül, addigra lekerülhet róla a tapasz, pedig ezt én nagyon szeretném. Nem akarom, hogy csúfolják a tapasz miatt. A gyerekek nehezen tudják kezelni a furcsa helyzeteket, és gyakran gonoszkodással reagálnak az általuk nem értett dolgokra. Óvónőként sajnos sok példát láttam erre, elég volt egy icipici másság is ahhoz, hogy valakit teljesen kiközösítsenek a gyerekek. :-( Gondolom, érthető, hogy Borit ettől minden áron meg akarom kímélni...

Mindezeken kívül egy nem életbevágó, de számomra fontos kérdésemre is nagyon bíztató választ adott a doktornő.
Most elfogult anyuka jelentkezik: az a helyzet, hogy Lacival mindketten egyértelműen úgy látjuk már régóta, hogy Borkának nagyon nagyon jó zenei érzéke van, ezen belül is: fantasztikusan jó ritmusérzéke. Imádja a zenét, a dalokra mindig ritmusra mozog, mióta tud állni, szabályosan táncol, és ezt is nagyon kecsesen teszi. Éppen ezért mindenképpen szeretnénk őt később(óvodás korra gondolunk) beiratni valamilyen tánc foglalkozásra, de nem tudtuk, hogy ennek a szeme miatt van-e bármi akadálya.

Mint kiderült, szerencsére egyáltalán nincs, a doktornő szerint Bori szemproblémája nem olyan jellegű, ami kizárná, hogy ugrálhasson. Ennek nagyon örülünk!!! :-)
Sokféle stílus szóba jöhet, a néptánctól a versenytáncig mindenben látok fantáziát, aztán a lehetőségek, és Bori majd eldöntik, hogy akrobatikus rock and roll, vagy eurithmia lesz-e a favorit. ;-)

(Ez a lelkendezés Borka kiváló képességeiről sokakat talán megmosolyogtat, igen, én is érzem, hogy nyilván ez egy elfogult jellemzés, és még senki szakember nem erősített meg abban, hogy Bori valami istenáldotta tehetség lenne, de szerintem a szülői hivatás egyik legszebb része, hogy állandóan figyeljük a gyermekünket, és megpróbáljuk kitapogatni, hogy mihez van érzéke, kedve, tehetsége, és megpróbáljuk segíteni, hogy mindezeket a képességeket kibontakoztathassa.
Nem vagyok az az anyuka, aki 20 féle különórára akarja járatni a gyerekét 3 éves korától - nekem elég sok különórám volt gyerekként, és nem is élveztem őket túlságosan - de azt vallom, hogy fontos, hogy egy gyerek kipróbálja magát néhány dologban, és ideálisnak tartom, ha ezek közül legalább egy olyan akad, amit kitartással tud csinálni.
Nem kell profivá válni, nem akarok élsportolót, művészpalántát, kis tudóst faragni a gyerekemből - távol álljon tőlem, normális gyerekkort szánok nekik - de szeretném, ha találnának valami olyan hobbit, ami örömöt, sikert és esetleg egy klassz közösséget nyújt nekik. Nos, csak ennyire gondolok, mikor az 1 évesem táncos jövőjét egyengetem. :-) )

Ezeknek a komoly gondolatoknak a végére idekéredzkedett valaki... :-) Emlékeztek Bodrira, az élet császárára? Már bemutattam őt itt, blogunk soraiban, de tegnap, Vera barátnőm lánybúcsúján ismét fontos szerephez jutott. :-) Először ártatlan kisbabát alakított, akit Verának kellett bepelenkázni, később azonban kiütközött a valódi természete, és kemény züllésbe kezdett. :-D
Íme, Vera és Bodri:

2008. szeptember 3., szerda

Ez egy nagy szerelem

Borika nagy szerelméről beszélek. Hogy ki az? Hát ki más lenne egy 1 éves kislány legnagyobb szerelme, ha nem az apukája!?
Nálunk sincs ez másként. A rajongás természetesen kölcsönös, Borka gyakorlatilag születése pillanatától az ujja köré csavarta Lacit.

Bori nagyon cicás természetű, bújós kislány(ez ám prímán megfér a nagy vadócságával! :-) ), felém is rengeteg módon kimutatja a szeretetét, nem fukarkodik a puszikkal, simogatásokkal, de van egyfajta rajongás, ami bizony csak a Papának jár...

És hogy miben nyilvánul meg ez a szeretet? Rengeteg dolog mutatja lelki összetartozásukat, de mostanában a legjellemzőbb Bori részéről az, ahogyan egész nap hiányolja a Papát.

Reggel, mikor Laci elmegy dolgozni, Bori keserves sírásban tör ki az esetek 90 %-ában. Alighogy megnyugszik, újból emlegetni kezdi őt. Járkál a lakásban, fölmegy az emeletre is, és kérdő hangsúllyal kántálja: Papa? Erre a szokásos válaszom persze, hogy most dolgozik, majd este jön.

Ha bárki becsönget hozzánk, Bori azonnal transzba esik, teper az ajtóhoz, és lelkendezve kiabálja: Papa! Papa!
Kicsit csalódott is, mikor kiderül, hogy az illető nem a papa, hanem a nagyszülők, vagy esetleg a postás.
A múltkor valamelyik nagyszülő a kapukóddal jött be hozzánk, míg Bori aludt, ez épp csak egyet pittyen, de Borka még erre is fölnyösszent álmában, hogy: Papa! Nem ébredt föl, aludt tovább, de így kiderült, hogy még álmában is működik a Papa-alarm. :-)

A legédesebb azonban mégiscsak az, mikor a modern technika vívmányait veti be a Papa hazacsalogatására. Nevezetesen, mikor a kis játéktelefonjain "hívja föl" Lacit, és vágyakozó, reménykedő hangon szól bele a kagylóba: Papa? Papa, dejeeee!


Meg kell zabálni, ahogy kiül a remény az arcára, hogy talán visszaszól neki a Papa a vonal túlfeléről, talán meghallja, és tényleg hazajön hozzá.
Ilyenkor néha igaziból is fölhívjuk a Papát, hadd hallja ő is Borka rajongását.

Ha napközben nem is tud csapot-papot otthagyva hazasietni kislányához, esténként, 7 körül, mindig megjelenik az ajtóban, és Borka olyankor mindent feledve rohan a karjaiba és már már kikelve önmagából, cérnavékony hangon sikítozza: Papa, papa, papa!!!

És nekem ezt öröm látni. Lányos anyukának lenni többek közt azért is jó és izgalmas, mert ez az egyetlen helyzet, amiben egy nő megtapasztalhatja, hogy képes megosztozni a férjén egy másik nővel, anélkül, hogy a féltékenységnek a legkisebb jelét is érezné. :-D
Egy nő számára az egyetlen nő, akivel képes megosztani a férje szeretetét, az a lánya. Ha több lánya, van, akkor pedig akár több nővel is hajlandó osztozni. És még boldog is ettől. :-)))

2008. szeptember 1., hétfő

Nyárzáró buli

Ahol kezdtük, ott is fejeztük be a nyarat: Szandaváralján. A hely mit sem vesztett varázsából az elmúlt 3 hónapban, ugyanaz a csend, nyugalom, tisztaság, kényelem várt minket, mint május végén. A társaság összetétele sem változott sokat, épp csak egy fővel gazdagodott kis csapatunk Áky személyében.

A bejegyzés címe akár az is lehetett volna, hogy Szeleburdi család vakációja, hiszen a fejünkön kívül gyakorlatilag mindent itthon felejtettünk:
- Bori gyümölcsleveit - ez mondjuk végül hasznosnak bizonyult, mert így végre megszerette vizet, nem lévén más választása.
- Mindennemű hordozóeszközt a babakocsin kívül - ami végképp lehetetlenné tette a várba való feljutásunkat, igaz, a pocakosság is némiképp gátló tényezőnek bizonyult a meredek úton.
- Bori szemtapaszát. Az egész dobozt. :-( Na, erre nincs mentség, borzasztó dühös voltam magamra, Bori így egy egész hétvégén át csak szemüveget viselt tapasz nélkül, jó, nem dőlt össze a világ, de azért bántott a dolog nagyon.
Oké, tulajdonképpen csak ennyit, de ezeket se kellett volna.

Ezt leszámítva viszont ismét fantasztikusan sikerült a hétvége, a kiscsajok egyre jobban érdeklődnek egymás iránt, már olyasmit is produkáltak, amit szinte közös játéknak lehet nevezni, mi felnőttek pedig kifújtuk a mindennapok fáradtságát alaposan. :-)

Egyetlen negatívumként talán még Bori első esti hisztijét tudom említeni, minden új helyen ezt produkálja az első este - és csak első este - szóval megszokhattam volna, de nem, én mindig arra számítok, hogy talán most nem. Hát de, most is. Kifordul önmagából, akár másfél órán át is nyomja, üvölt liluló fejjel, és még lefeküdni sem hajlandó az ágyában, csak áll és visít. :-( És nem segít igazán semmi. Ha kivesszük megnyugtatni, amint visszatesszük, újrakezdi, ha magára hagyjuk csak még jobban belehergeli magát, ha ott állok mellette, de nem veszem ki, ugyanúgy üvölt... Mindegy, túléltük, végül persze elaludt, csak a végére már legszívesebben én is sírtam volna.

Másnap este már ugyanolyan gördülékenyen ment az elalvás, mint itthon, sőt, reggel 9-ig aludt, amire itthon ritkán van példa. Persze valószínűleg jól kicsapta a kis túránk, bár ő Laci karjában tette meg a hegymenetet a vár felé. Azért csak felé, és nem a várhoz, mert mi gyerekesek félúton visszafordultunk, látván, hogy milyen meredek út állna előttünk. Megfelelő hordozóeszközzel az apukák talán föl tudták volna vinni a lányokat, de egyrészt nem volt ilyenünk, egyikünknek sem, másrészt én semmiképp nem vállaltam volna be a végső kaptatót - így is nagyon befeszült sajnos a hasam a végére. :-(

Finomakat ettünk, első este paprikás krumplit, második este gulyást, ezeket nagyrészt Orsi főzte, én nem vagyok a szabadtéri főzésben túl otthonos, ő viszont remekül eltalálta mind az ízeket, mind az adagokat. Ezen kívül húst sütögettünk, ebben természetesen a férfiak jeleskedtek.

Nem is szaporítanám tovább a szót, mindenkit képeink megtekintésére invitálok... Illetve valamit mégiscsak hozzáfűznék még...

Való igaz, hogy ez a hétvége igazán lazulósra sikeredett, tény, hogy jócskán eleresztettük magunkat, DE: Azok kedvéért, akik a képek láttán a GYIVI számát kezdenék tárcsázni... ;-)

TÉNYLEG NEM állítottunk baltát Bori fejébe. :-D

TÉNYLEG NEM itatjuk sörrel a gyereket.

TÉNYLEG NEM dobtuk be Borkát a medencébe, se bukósisakban, se anélkül.

TÉNYLEG NEM iszom sok alkoholt terhesen - 1 deci bort ittam meg egész hétvégén - aki meg ismer, úgyis tudja, hogy a sörös kép csakis kamu lehet, hiszen terhességtől függetlenül utálom a sört.

TÉNYLEG NEM olvas családunk egyik tagja sem CKM-et, így Borinak sem szokásos olvasmánya, a barátaink ízléséért viszont nem minden esetben vállalunk felelősséget. ;-)

És végül: TÉNYLEG NEM mindenki volt színjózan esténként, én viszont igen, és Bori szempontjából ez a lényeg. :-)

Mindezt csak azért írtam le, mert a képeket visszanézve még magam is elcsodálkoztam, hogy milyen fiatalosra sikerült ez a hétvége. :-)))