2008. június 26., csütörtök

Nekem a Balaton...



Úgyhogy el is ugrunk oda többedmagunkkal a hétvégére. :-)

Update 07.27. reggel 07:43 : Az időjárás monnyon le!!!Grrr.Mrrr. Irgum meg burgum. Ha azt mondom morcos vagyok, akkor nagyon finoman fejeztem ki magamat...
Az a helyzet, hogy utálom a meleget, nagyon nehezen bírom elviselni - terhességtől függetlenül is - de egész héten az éltetett, hogy sebaj, valahogy kibírjuk ezt a hülye kánikulát hétközben, mert hétvégén legalább lesz értelme a melegnek, a Balcsinál azért mégiscsak az az igazi. Hát, nesze nekem kánikula. :-(
Drukkoljatok, hogy kicsit szebb idő legyen...

2008. június 25., szerda

11, és egy kis bosszúskodás

Skandallum! Felháborító! Ilyen még sosem volt, hogy 2 teljes napot késsek a hófordulós beszámolóval. :-O Nem mentegetőzöm, nincs mentségem, lusta voltam, álmos, fáradt, és very busy. ;-)
No de ami késik, nem múlik, ímhol vagyon Borkánk minden jelenlegi tudománya:

Testi fejlődés

Körbejárja a bútorokat : Körbe bizony! :-)
Ha támaszkodva áll, le tud hajolni : igen, ami jó, mert így már nem puffan el mindig állásból, hanem szépen lehajol, leguggol, és lecsüccsen.
Állásból leül, anélkül, hogy elesne : Na, erről beszélek. :-)
Tud lábujjhegyen állni : Igen, épp tegnap próbált így elérni egy bögrét, amit persze nem véletlenül tettem magasra. :-)
Guggol és négykézláb áll : Kezdeget-próbálgat guggolni, és négykézláb is láttam már.
Leveszi a doboz tetejét: Le. Bármilyen dobozról is legyen szó. :-)
Lapoz a könyvben: Igen, nagyon ügyesen. Néha persze több lapot egyszerre, de annyira okos, hogy ettől még remekül tudja követni a mese fonalát. ;-)))
Szándékosan rakosgatja a tárgyakat, például az egyiket egy másikba: Igen.
Apróbb tárgyakat is felvesz : Sőt, azokat veszi csak föl igazán! :-D Porszem, morzsa, hangyahajszál, mind jöhet. :-)
A kanalat a szájához viszi : Igen, de ezt ő nagyon régóta tudja. Már a kezdet kezdetén is próbálkozott vele, mikor elkezdett enni.
Leveszi a zokniját és a cipőjét : Nem, hálistennek, erre még nem jött rá. Azért örülök, mert ahogy ismerem, akkor folyton levenné. :-)


Szociális fejlődés

Nagyon szeret bújócskázni, és a labdát ide-oda gurítani: Bújócskázni, kukucsolni sosem szeretett, ezt már írtam régebben is, labdát gurigatni, dobálni viszont imád.
Nem mindig működik együtt : Ez korra jellemző sajátosság? <:-O Nahááát, azt hittem, ez korra, nemre, bőrszínre való tekintet nélkül minden gyermekre jellemző. :-D

Keresi, elvárja az elismerést: Igen, persze, örül neki, de mint ahogy már az előző hónapban is írtam, ez nem valami direkt dolog, nem az elismerésért csinál dolgokat, nincs utána várakozó tekintet, vagy ilyesmi. Azt mondjuk észrevettem, hogy mivel a nyálas puszijaival úgy elvarázsolt minket, mostanában ha elviszem valahonnan, ahol rosszcsontkodott, hatalmas puszikat nyal az arcomra, gondolom, így próbálja feledtetni velem az épp elkövetett huncutságot. :-) Tulajdonképpen elég nagy sikerrel. :-)

Szellemi fejlődés


Eszközt használ célja elérésére, például egy kis székkel segítheti magát a járásban: Ilyesmit még nem figyeltem meg nála.
Rájött, hogy a szavak a tárgyak jelképei (ha például meghallja azt a szót, hogy „repülő”, felnéz az égre) : Vannak szavak, amiket így felismer, ha azt mondom, "lekapcsoljuk a villanyt" már nyúl is a kapcsoló felé, és a kis bohócát is felismeri így.
Még mindig halandzsázva beszél, de kimond már néhány értelmes szót: Igen. Borika értelmes szavai jelenleg: mama, baba(már idegen gyerekekre, és magára is használja, bár még nem következetesen), valami papa-félét is próbál mondani(bap, pap) mamama=nagymama, nem, hamm, vagy mammm=étel, bár ezt csak úgy kedvtelésből mondogatja evés közben, vigyorogva, és van valami ühüm-féle helyeslő válasz is, kis biccentéssel. Pl. "-Jól aludtál? -Hümm."
Pontosabban utánozza a hanglejtéseket, a beszéd ritmusát és az arckifejezéseket, mint magát a beszédet: Igen, de ez szintén már régóta így van, jó kis tükröt tart így elénk, vicces, de elgondolkodtató is volt pl. a saját bosszús kis csettintgetéseimet, sóhajaimat visszahallani tőle...


Amit még ezen kívül fontosnak tartok megemlíteni: A napokban végérvényesen megtanult fölmászni a lépcsőn, kemény 6 lépcsőfokunk van csak, de azt úgy megmássza, hogy elkapni sincs esélyünk. :-) Egyelőre csak fölfelé, remélem lefelé is megtanulja majd, és nem fejjel előre...
Ezen kívül fontos még, hogy bár már oldalazó lépéseket is tesz állva, egyelőre a mászás a preferált mozgásformája, ami azért nagy öröm, mert ugye elég későn kezdett el mászni, viszont fontos lenne, hogy jópár hónapig gyakorolja ezt a fontos mozgásformát. Immáron egy hónapja mászik lelkesen, úgyhogy gond egy szál se! :-)))

Szóval ügyes, okos, remek kiscsaj, jóóóó erős akarattal, de elbájoló természettel, egy igazi kis oroszlán-skorpió gyermek...(Nem vagyok egy megrögzött horoszkóp hívő, de mikor édesapám - aki jobban otthon van a témában - elárulta, hogy Borika aszcendense az Oroszlán jegy mellé Skorpió, még én is a szívemhez kaptam, hogy ezt aztán kifogtuk... :-D Azt még én is tudom, hogy két igen makacs, akaratos jegyről van szó... Hááát, mi tagadás, Borikám nem hazudtolja meg a csillagokat. Viszont valóban mindkét jegy szülötteit bájos, elragadó emberekként jellemzik, ez is stimmel. :-) )

És akkor az a bizonyos előre jelzett kis bosszúság:
Csak annyit szeretnék megosztani kedves olvasóimmal, hogy tegnap igen rossz tapasztalatokat szereztem a Schöpf-Mérei Kórház Studymed nevű magzatdiagnosztikai centrumával kapcsolatban... Nem akarom rontani a hitelüket, csak a személyes élményeimet tudom leírni. 3/4 8-ra kaptam időpontot éhgyomros vérvételre, és ultrahangra - ez az a bizonyos fizetős vizsgálat, melynek keretében megtudhatom, hogy milyen valószínűséggel születhet beteg, avagy egészséges babám.

Kár most arról vitatkozni, hogy egyáltalán érdemes-e megcsináltatni ezt a vizsgálatot, magam is tisztában vagyok a találati arány pontatlanságával, és még mindig nem tudom, hogy mit is tennék, ha az derülne ki, hogy a bennem növekvő kisgyerek beteg, sérült, de Borival is megcsináltuk ezt a vizsgálatot, most sem akartuk kihagyni. Borival az Istenhegyi úti géndiagnosztikai központban voltunk, most viszont az orvosom ezt a helyet ajánlotta, mondván, hogy olcsóbb. Valóban, nem elhanyagolható összeggel, 10 000 ft-tal kevesebbet kértek, mint ott.

De: én még ennyi pénzért(20 000 ft) is bizony elvárnám, hogy ne kelljen 3 órát! várakoznom az ultrahangos vizsgálatra, vagy ha igen, akkor szóljanak előre, hogy el tudjak menni enni, vagy bárhová, és ne másfél óra várakozás után tudjam meg, hogy a laborból a kolléganő elfelejtett időpontot kérni nekünk az UH-ra. (Egy másik kismamával voltam együtt, ő szegény már teljesen rosszul lett a 3 óra végére.)

De ami a legeslegjobban felháborított, hogy mindezt olyan hangnemben közölte velünk a szonográfus nő, mintha még neki állna feljebb, hogy érdeklődni merünk ennyi várakozás után, valamint még mi lettünk hülyének nézve, hogy hát kérem, ide külön időpont kell.

Na most a telefonban elhangzott az a magyar mondat az ügyintéző asszisztens szájából, mikor időpontot kértem a komplett vizsgálatra, hogy "Akkor kérek magának egy időpontot ultrahangra is..." Javítsatok ki, ha tévednék, de ez az én olvasatomban egész pontosan azt jelenti, hogy kér nekem időpontot az ultrahangra is... Ergo nem nekem kellene pluszban, külön...

Mindegy, végül megvizsgáltak, lényeg, hogy az UH szép, orrcsontos, vékony tarkóredőjű, zárt hasfalú, telt gyomrú, 6,5 centis ülőmagasságú csöppségnek mutatta Picurt.
(Édes, finom kis arcvonásokkal, épp szopizta az öklét a drágám... Minden terhességben elérkezik az a pillanat, mikor az ember először felfogja úgy istenigazából, hogy tényleg egy gyerek lakik benne... Nekem ez tegnap érkezett el... mikor megláttam ezt az édes, törékeny, de határozottan emberformájú kis valakit, és meghallottam a szívdobogását... jó volt, na. :-))) )

A teljes vizsgálati eredményhez még egy vérvétel szükséges majd 4 hét múlva, ismét ultrahanggal egybekötve, szívből remélem, hogy akkor nem várakoztatnak meg így...
(Másfél éve az Istenhegyi úton 2 óra alatt vérvétellel, kiértékeléssel, diagnózis ismertetésével együtt kész voltunk, ráadásul ott 4D-s UH volt, és hát nem mellesleg jóval szebb, barátságosabb volt a környezet. Lehet, hogy nincs igazam, de most úgy érzem, hogy megér 10 000 ft különbséget...)

2008. június 23., hétfő

12 hetes pocakfotó, és helyzetjelentés

Alant látható a Picur-szálloda 12 hetesen, avagy egy piroshasú Panka. :-)

Borival nem készültek menetrendszerűen pocakfotók, persze néhány így is lett, de már nem is igen tudom, hogy melyik mikor készült pontosan. Most szeretnék 4 hetente készíteni egy képet Picur pocakbeli növekedéséről.

Úgy döntöttem, hogy veszek egy nagy levegőt, és 4 hetente a fotók mellett megosztom a nyilvánossággal a súlyomat is, de az így szerzett információval való visszaélés minden formája tilos! :-)

Mivel ezt várandósságot 5 kiló plusszal kezdtem az elsőhöz (és az ideálishoz) képest, ezért fokozottan oda kell figyelnem, hogy ne szaladjon meg nagyon a súlyom. Remélem sikerül...
A száraz adatok: a terhességet 61 kilóval kezdtem, jelenleg egyelőre ugyanennyi a súlyom.

Mivel épp ma voltam védőnőnél, további érdekes adatokkal tudok szolgálni, a vérnyomásomat illetően. Nos, ismét fölmerült a kérdés - ahogy már anno Borinál is - hogy ezzel a vérnyomással egyáltalán hogy jutottam el a rendelőig...90/50.
Nem csoda, hogy nem nagyon pörgök mostanában...

2008. június 20., péntek

Új szelek...

Ez nem holmi bejelentésféle, inkább csak olyan "hangos" gondolkodás, vagy így lesz, vagy nem...

Egyre gyakrabban merül föl bennem, hogy olyan új tartalmakkal gazdagítsam a blogot, amik némiképp túlmutatnak egy szokványos babablog keretein. (Oké, melyik babablog szokványos, a maga nemében mind egyedi...)

Ezzel a bloggal az alapvető célom az volt, mikor elkezdtem, hogy egy szép emléket készítsek Borinak azokról az időkről, amikre később másként nem emlékezhetne. Ehhez járul persze az, hogy a blognak valamilyen szinten kapcsolattartó szerepe is van, más anyukákkal, és nekem is jól esik kiírnom magamból jót, rosszat, ami épp foglalkoztat.
Nos az időm jelentős hányadában valóban Borival kapcsolatos dolgok foglalkoztatnak, de akad azért más is, amin eltöprengek néha. (Nagy baj is lenne, ha annyira be lennék szűkülve, hogy semmi más nem érdekelne a gyerekemen kívül.)

Úgy döntöttem tehát, hogy eztán ezeket a gondolatokat is közzé fogom tenni. Már csak azért is, mivel lassan közeledik Borka 1. születésnapja, aminek alkalmából nyomtatott formában is el fogjuk neki készíteni a blogot(a pontos kivitelezésen még töprengünk) és már most látszik, hogy rengeteg róla szóló írás gyűlt itt össze, bőven belefér, hogy másról is írjak.

A pontos formán agyalok igazából. Mert lehetne a külön témákat külön blogokba írni, tudom, hogy sokan tesznek így, de számomra valahogy vonzóbb egy kerek egészet alkotni, nem szétszabdalni az én kis világomat. :-)
Szóval valahogy úgy képzelem, hogy lesz itt ez is, az is. Nem lesz gasztroblog, sem polblog, sem lakberendezős blog, sem kimondott babablog, sem kizárólag filozofikus, de mindebből lesz benne valamennyi. Azért nyilván mindig a Borkáról szóló részek fognak dominálni, hiszen továbbra is ő, (később pedig majd ő és a testvérkéje) töltik ki az életünk nagy részét, de szívesen írnék néha másról is.
Remélem ezzel együtt is kellemes olvasmány marad/lesz a blog. :-)

2008. június 19., csütörtök

Papa öregszik...

Azért csak szép lassan, egyelőre még csak a 28. szülinapnál tart. :-)

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked, te vagy a legjobb férj és apuka a világon!!! :-) Nekünk legalábbis mindenképp! :-)
Panka, Bori, Picur

2008. június 18., szerda

Csúcsszuper csaj

Csak tényszerűen, így is kiviláglik majd, hogy milyen szuper gyerek ez a Borka. :-)

Délelőtt Bori etetése közben, egyik pillanatról a másikra teljesen rosszul lettem, már épp csak annyit tudtam közölni Borival elhaló hangon, hogy "Bocs kicsim, a Mami nagyon rosszul van.", majd rituális keretek közt megtartottam az első fajansz-szeánszot Picurral. Bizony, bár eddig megúsztam némi émelygéssel, ma sajnos tovább mentem ennél. :-/ Reméljük, ez afféle "one and only" alkalom volt...

Nagyjából 5 percig voltam távol, majd miután visszetértem az élők sorába, folytattam Borika etetését. Hogy mi ebben a történetben az érdekes? Az, hogy máskor, ha csak egy pillanatra is függesztem fel az étel gyors bepakolását Borka szájába, az eredmény hangos sivalkodás... Most viszont, finom radarjaival megérezte Bori, hogy ezúttal komolyabb dologról van szó, és az 5 percet csendes, vidám nézelődéssel töltötte az etetőszékében, orra előtt a teli tál étellel! Ez hatalmas szó az én kis haspókomnál!!!

És ez még nem minden. Bár nagyjából helyrejöttem, és elmúlt a rosszullét, azért etetés után úgy éreztem, jobb lenne egy kicsit vízszintesben... Le is dőltem a kanapéra fél órára, nem aludni, csak pihenni kicsit, Borika pedig ezalatt békésen kolbászolt köröttem, szigorúan az 1 méteres körzetemben - ami megint csak nagy szó egy örökmozgó kislány esetében - és időről időre odajött, megsimogatta a fejemet, és néha még meg is nyalogatott, ami nála a puszival egyenértékű. Nem vicc, tényleg ennyire jófej gyerek. :-)))

De ha ez még mind nem lenne elég: délután orvosnál voltunk, ahol is Borka megkapta a bárányhimlő elleni oltást. Egyetlen kis kiáltást hallatott csak, de amint kihúzták belőle a tűt, abbahagyta a sírást, és fél perc múlva úgy mosolygott, hogy azt a doktornő is hitetlenkedve nézte.
Nagyon büszke voltam ám rá! :-)))

Igen, ez most dicsekedős volt, kell néha olyan is, nem? :-)

2008. június 17., kedd

Nesztek, gyönyörködjetek! :-P

Borzasztó fáradt vagyok, de az mégsem járja, hogy ilyen sokáig ne kerüljön föl semmi a blogra, úgyhogy ideborítok egy adag fényképet, mindenféle koncepció nélkül.
Szerintem szépek, ez közös bennük. :-)


Borika sajtos kenyeret eszik.

Szintén.

Bogica nálunk járt, és még mindig gyönyörű.

Ezt ettük vasárnap ebédre. Zöldséges köles.

Ezt meg tegnap vacsorára. Görögsaláta.


2008. június 13., péntek

Az új szemüveg

Már kedden elkészült, és azóta hordja lelkesen Borika, csak Laci elvitte magával a fényképezőgépet, így csak most tudjuk bemutatni.
Íme:






Ugye milyen jól áll Borkának? És ezt még kevesebbszer veszi le, mint a régit. Gondolom egyrészt jobban is lát vele, hiszen ez már tényleg az ő szeméhez passzol, másrészt valóban egy kényelmesebb darab, mivel puha borítású a szára. (Ennyi pénzért legyen is kényelmes, nem igaz? ...)

Sajnos az új szemüveg olyannyira lelkesíti Borikát, hogy mióta megvan, a kisasszony minden reggel 5-kor, sőt fél 5-kor kel. :-O Biztosan, hogy minél hamarabb ebben parádézhasson. :-)

Remélem erről gyorsan sikerül lebeszélnem, mert nem bírom sokáig zombi-üzemmódban. Nem tudom milyen mértékben képes átlátni az ok-okozati összefüggéseket egy ekkora gyerek, de elég szembeötlően barátságtalan és elviselhetetlen anya vagyok, ha ilyen keveset alszom, úgyhogy talán hamarosan észbe kap...
Ha mégsem, akkor kénytelen leszek Picurt már a pocakban durván koffeinfüggővé tenni. :-/

2008. június 11., szerda

Tinilányblog :-P

"Friss szerelmesek." :-)))


A kép most hétvégén készült, egy ismerősünk kattintotta, mi vagyunk rajta Lacival, egy elkapott pillanat.

Nekem tetszik - khm, nem a minősége, azért elnézést - úgyhogy gondoltam, közzéteszem, kilépve ezzel egy kicsit a szokásos témák sorozatából.
Remélem nem bánjátok. :-)

Laci egyébként hétfő óta Olaszországban van munka miatt, holnap délben jön haza, már nagyon várjuk!!! :-)))

2008. június 10., kedd

Pay it forward-avagy jótündéres pilótajáték

Juhéé, én is csatlakoztam a jótündér bagázshoz. :-)
Bár alapesetben semmilyen pilótajátéknak nem vagyok híve, ez most mégis kivétel. Már egy ideje kering a blogoszférában a játék, ma reggel pedig én is sikeresen csatlakoztam Ingridnél. :-)

A szabályok tehát:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem, valamikor egy éven belül.
3. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Ennyi, várom tehát a lelkes jelentkezőket! :-)))

2008. június 5., csütörtök

Egy csokor aranyosság

A következőkben nyíltan dicsekedni fogok gyermekem tudományaival, kedvességével és okosságával. Borka tömjénezése következik. :-)
De muszáj, mert már annyi ilyen kis aranyosság gyűlt össze, fel kell jegyezzem mindet.

Okos: Egyik reggel nem találtam a saját csatomat, így kölcsönvettem Borka rószaszínű nyuszis csatját, ami valóban nem egy kimondottan anyukás darab, de nem készültünk sehová, gondoltam, itthonra megteszi.
Néhány óra múlva épp mondókáztunk Borival, mikor a kis szemfüles észrevette a csatot a hajamban. Megfogta, megpaskolta, valamit "beszélt" is, majd - egyébként teljesen finoman - elkezdte kihúzni a hajamból. Segítettem neki, és mondtam is, hogy bizony, ez az övé. Mint kiderült, erre ő maga is rájött, hiszen amint megkaparintotta a csatot, akkurátusan odabiggyesztette a saját fejére. :-) Persze a csat nem maradt ott, csak miután beletettem a hajába, mindenesetre Borka egyértelművé tette, hogy szerinte hová való. :-)

Aranyos: Mindenkit elbűvöl, legutóbb például a pénztáros lányokat a kisboltban. Épp fizettem, mikor a pénztáros lány kiintegetett neki a kasszából, és mondta, hogy "szia baba". Mire Bori szintén valami integetésfélét produkált. Ettől persze a lány elolvadt, és kijött a pénztárból megdögönyözni Borit. (Épp nem volt mögöttünk senki.) Borika hálás természet, nem hagyta köszönet nélkül a lelkesedést: hatalmasat berregett a lányra, valamint a kolléganőjére, aki időközben szintén odajött csodálni őt. Ez a berregés tölt be Borkánál jelenleg minden fatikus funkciót, így köszön, így hívja fel magára a figyelmet, így kedveskedik. "Beszélgetni" is lehet vele így. Berregésre berregéssel válaszol.

Tündér: Ad nekünk puszit. Nem cuppanósat, de kérésre odanyomja a kis száját az arcunkhoz, és kicsit meg is nyalogat. :-) Ez a kiváltság csak a Papának és nekem jár.

Ügyes: Ismétli, ha mondogatjuk a kedvenc "szavait". Ezek a mama, baba, dede, brr, tetty. Valamint azt is mondja, hogy aggyá' , emígy parasztosan, és pontosan azt jelenti, hogy adjunk neki oda valamit. Leginkább valami ételt. Említettem már neki, hogy a "kérem szépen" udvariasabb lenne, de ez egyelőre nem hatott rá. :-D
Mindegy, így is nagyon büszkék vagyunk rá. :-)))

Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy szerintünk nagyon szép is. :-)

2008. június 3., kedd

Szolgálati közlemény

Kikerült balra Picur vonalzója is, mint láthatjátok. Múlt csütörtökön az orvosommal ebben a születési dátumban maradtunk, de ez még esetleg változhat, most nagyjából ennyi idős terhesnek tűnök. :-)
Egyébként aznap ismét megcsodálhattam Picurkámat a pocakban, látszik már külön a kis feje, meg a pici teste (fej,tor,potroh állapot :-) ), csak sajnos aznap este az úti előkészületek miatt már nem volt időm ezt elörömködni itt. Már láttuk az apró szívecskéjét is, amint dobog, szóval úgy tűnik jól van, és szépen fejlődik.

2008. június 2., hétfő

Álomhétvége

Nagyon régóta vártuk és terveztük az elmúlt hétvégét, és nem csalódtunk: fantasztikusan sikerült.

Szandaváralján jártunk a barátainkkal,(Bogi, Orsi, Tibi, Geri, Előd, Laci és Laci :-), no meg Bori és én. ) egy hosszú hétvégére.
Pénteken reggel indultunk, 11-re már ott is voltunk (70 km Budapesttől) , és tegnap este értünk haza. Egy gyönyörű, igényesen felújított parasztházban laktunk, az idő nagy részét itt is töltöttük, de unatkozásról szó sem volt, mivel a hely valóságos kis paradicsom, sőt bébiparadicsom.

Hatalmas gyepes kert, a házban van járóka, etetőszék, kismotor, hinta, babakád, szóval nem kamu a honlapon, hogy bababarát hely.
A két kiscsaj, Bogi és Bori ennek megfelelően élvezték is a hely nyújtotta örömöket. Első nap hatalmasat pancsoltak(nyáron van nagy medence is a kertben, ez most még nem üzemelt, de vittünk bébimedencét a piciknek), Bori motorozott is némi segítséggel, és mindketten nagyon virgoncak voltak a friss levegőn.

Szombaton átmentünk autóval Balassagyarmatra, a Svejk vendéglőbe, ahol alaposan besztrapacskáztunk. Bori is, bizony. Szabályosan balhézott velem, ha nem adtam neki elég gyorsan a kis galuskákat! :-D
Első este gulyást főztünk, második este pedig grilleztünk. Senki nem maradt éhen, ezt bizton állíthatom.

Hatalmasakat aludtam, és a múlt hétvégéhez képest Bori is remek teljesítményt nyújtott e téren. Első este volt egy kis morc, de szombaton már minden flottul ment, a nappali alvásnak pedig tényleg csak annyi a titka, hogy idegen helyen csak a babakocsiban hajlandó ilyenkor aludni. Így aztán jó nagyokat aludt a diófa árnyékában.

Tényleg nem is tudom mit írjak még, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a hétvégéről, a hely, a társaság, a program, a picilányok, szóval minden nagyon klassz volt, teljesen feltöltődtem. :-)))
Úgy tűnik, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, hiszen kis csapatunk máris megegyezett: augusztus legvégén ismétlünk egyet!!! Ugyanitt, ugyanígy. És akkor a várat is megnézzük, mert az szégyenszemre most bizony kimaradt.
Még hosszasan tudnék zengedezni erről a hétvégéről, de meséljenek inkább a képek.