Van neki humorérzéke, ez máris biztos...

Mármint a pocakban lakó kisbabánknak. Aki egyébként máris saját névvel rendelkezik, ő Picur.
És hogy miből gondoljuk, hogy vicces kedvű gyermek?
Hát csak abból, hogy egyelőre úgy tűnik, Karácsony szent napjára tervezi a születését. :-D
Ebből persze még bármi lehet, mindenesetre a várandós öröknaptár ezt mutatja.
Dec. 24. Szenteste.

Hm, mókás kedvű gyermek, némi Messiás-tudattal. :-D
Akárhogy is lesz, nem fogunk unatkozni idén karácsonykor. Minden forgatókönyv tartogat izgalmakat aznapra. Ha pont aznap bújik ki, az is, ha már együtt karácsonyozunk, az se kutya, de mindenórásan ünnepelni sem lehet unalmas mutatvány. :-)

Coming soon...

Hm... Hogy is kezdjem...

Ezúton is elnézést kérek kedves olvasóinktól, igazán elhihetitek, hogy nem szokásom holmi pisis papírfecniket közszemlére tenni, de úgy érzem, jelen esetben mégis kivételt tehetek, ezek talán számot tarthatnak némi érdeklődésre:

Ma készültek. Azért kettő, mert egy teszt nem teszt - mint tudjuk.
De mindkettő ugyanazt mutatja, minden kétséget kizárva.
Teljesen outsider (esetleg férfi) olvasóink kedvéért egyértelművé teszem: igen, ezek terhességi tesztek, és igen, azt mutatják, hogy kis családunk néhány hónap múlva újabb fővel bővül.
:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Szeretném rögtön elejét venni a döbbent kérdéseknek, miszerint terveztük-e.
Hát persze. Igaz, hogy néhány hónappal későbbre, de ez részletkérdés. :-)
Ez mit sem változtat az örömünkön.
Isten hozott kicsim, érezd jól magadat odabenn, remélem kényelmes a kis lakosztályod, gyarapodj, nődögélj, néhány hónap múlva pedig szemtől szembe is megismerjük egymást!!!

Azért az óvatos fogalmazás, hogy "néhány hónap múlva" mert még nem jártam orvosnál, így csak körülbelül tudom, hogy hány hetes terhes lehetek. De jövő héten erre is fény derül, és akkor kikerül majd egy újabb vonalzó a már meglévő mellé...

Természetesen rengeteg érzés, gondolat kavarog most bennem, öröm, boldogság, várakozás, meglepettség, és persze, legyünk őszinték, egy csöppnyi félelem is, hogy miként fogok helytállni kétgyerekes anyukaként.
De hiszem, hogy az életben nincsenek véletlenek, biztosan ennek is oka van, hogy ilyen hamar kopogtat nálunk a kistesó, épp ezért abban is biztos vagyok, hogy sok örömünk fog telni ebben az új helyzetben.

Hát ennyi. Remélem nem fordult le senki a székéről a döbbenettől, én majdnem megtettem ma mikor a fenti látvány tárult elém. :-)))

Képben mondom el :-)

Mostanában rámtört a kattintgathatnék, Borka pedig remek témákat szolgáltat ehhez.

Először is, néhány napja így találtam őt a járókában, mikor pár perc után visszajöttem a konyhából.

Már óvatos vagyok a megfogalmazásokkal, nem merem kihirdetni, hogy ül, mert azóta sem láttam őt így, de hogy akkor, egyszer, valahogy sikerült felülnie, az tény. Mindenesetre nagyon örültem neki!

Következő képünk "Csak lezseren!" jeligével:

Variáció az előzőre, kendővel:

Hordja ám a szemüveget is a mi anyókánk!

Néha. Sajnos újabban félpercenként leveszi, nem dühből, vagy nem is annyira azért, mert zavarja, csak mert örül, hogy le tudja venni, és játszani szeretne a szemüveggel. Máskor meg a tapaszt szedi le, szóval nem állítom, hogy mindig maradéktalanul eleget teszünk a szemészeti előírásnak, de igyekszünk, és türelmesen (khm, vagy türelmetlenül...) ragasztgatjuk újra, és adjuk fel rá hússzor is egy nap az okulárét.

Csodás megfiatalodás, anyókából csinos kislány:

9 hónapos

Már csak 3 hónap, és 1 éves lesz! :-) Ez hihetetlen, mert nekem úgy tűnik, mintha nemrég lett volna fél éves, és furcsa belegondolni, hogy már csak ugyanennyi idő telik el, és tényleg az első szülinapját fogjuk ünnepelni.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre...
Lássuk, milyen is most a mi 9 hónapos Borka manónk!

Testi fejlődés
Tapsol és összeütöget tárgyakat: Nem tapsol, de tárgyakat össze szokott ütögetni.
Egy kezével vesz föl két tárgyat: Ha két aránylag kicsi és puha tárgyról van szó, mondjuk kis plüssökről, akkor megteszi.
Az apróbb tárgyakat a hüvelyk- és a mutatóujjával közelíti meg, a nagyobbakat mindkét kezével: Azt a jellegzetes csipeszfogást, amit több kisbabánál is láttam már, Bori még nem alkalmazza, de ez pont szóba is került a mogásvizsgálóban, és mondta a gyógypedagógus hölgy, hogy ez nem baj. A kétkezes fogás sima ügy. :-)
Ha megkapaszkodik, állni is tud: Igen, általában belénk szeret kapaszkodni, de az asztalba is próbált már. Még nem tudja magát egyedül teljesen felhúzni állásba, de ha kicsit segítünk neki, akkor viszont kapaszkodva megtartja magát állva pár másodpercig, akár fél percig is.
Kúszás közben meg tud fordulni: Ez szinte a kezdetektől megy neki, mióta csak megtanult kúszni.
Felmászik a bútorokra: :-))) Kell-e ide bármit is írnom a múltkori asztalban-kuckózós képek után?

Szociális fejlődés
A szülők közelében szeret játszani: Jajjj. De még mennyire. Ha leülök ide a számítógép mellé, azonnal teper ide hozzám, amit csak azért nem díjazok annyira, mert ez az egyetlen pontja a lakásnak, ahol nem tudtuk teljesen elrejteni a vezetékeket. Valamint nagyon félek, hogy a gurulós székkel egyszer véletlenül agyonnyomom az ujját.
Szándékosan kiválaszt egy játékot, hogy azzal játsszék: Igen.
Érzékenyen reagál a többi gyerekre, sír, ha azok sírnak : Igen, ez is stimmel, olyan aranyos, mikor gyereksírást hallva kétségbeesetten rám néz, majd rázendít. Orvosnál gyakori jelenet. A múltkor is egy másik baba kapott oltást, Bori nem is, de épp úgy bömbölt, mintha őt döfték volna meg. Pedig előtte semmi baja nem volt. Szociálisan érzékeny gyermek... :-)
Kezdi megtanulni, hogyan védje meg saját magát és a holmiját : Hm. Hát nem nagyon járunk gyerektársaságba, szóval fogalmam sincs. Az egyetlen baba, akivel viszonylag rendszeresen találkozik, Bogica, de hát ő meg még annyira csöpp kis manó, hogy nem jelent semmilyen veszélyt Bori játékaira.
Kezdi felmérni az emberek hangulatát: Igen, de Borka erre mindig is érzékeny volt. Ha én dühös, feszült vagyok, ő is nyugtalan lesz, ha vidámak vagyunk, velünk kacarászik.
Játékot kezdeményez: Hááát... nem tudom. Azt hiszem még nem nagyon csinált ilyet, de lehet, hogy csak én nem vettem észre.
Utánozza a köhögést, a nyelvcsattogtatást, sziszegést: Nem, de ezek bármelyikével le lehet őt nyűgözni, a nyelvcsattogtatáson pedig hatalmasakat kacag is.
Előad a közönségének, megismétel valamit, ha megtapsolják: Hm. Hát be kell valljam, ezen a meghatározáson ledöbbentem, és elgondolkodtam... Lehet, hogy én vagyok kifacsart gondolkodású(de most komolyan, néha tényleg úgy érzem), de én erről azt gondolom, hogy a gyerekem nem bazári majom, nincsenek mutatványai, én nem a közönsége vagyok, ergo nem megtapsolom, hanem mondjuk megdícsérem, ha tetszett, amit csinált. Az más persze, ha spontán úgy alakul, hogy egy gyerek élvezi, hogy produkálhatja magát, de nálunk egyelőre nincs példa ilyesmire, és én nem is gerjesztek hasonlót. (Írásban nem megy át a hangsúly, ez nem valami dühös, vagy kioktató kirohanás volt részemről, tényleg csak egy gondolat. Lehet, hogy nincs igazam, nem tudom.)

Értelmi fejlődés
Felfed egy játékot, ha részben takarva látja: Felfedi :-), de meg kell, hogy mondjam, Borit továbbra sem kötik le a kukucsos, elbújós játékok, se emberrel, se tárggyal. Sőt, néha kimondottan dühös lesz, ha ilyennel akarom szórakoztatni. Ezt tényleg nem értem, mert úgy tudom, a kukucs játék gyakorlatilag minden kisbaba kedvence.
Lehet, hogy megun egy sokszor ismételt játékot, tevékenységet vagy más ingert: Igen, és akkor nyüszít. :-)
Emlékezhet egy az előző nap játszott játékra: Nem tudom, nem vettem még észre ilyesmit.
Egyszerű utasításokat követni tud: Igen, ha akarja... Pl., hogy nem szabad. Na jó, a "Gyere ide!" felszólításra mindig tényleg elindul felénk, csak általában félúton feladja, és sírni kezd, hogy vegyük föl.
Tudatosul benne a függőleges tér, fél a magasságtól: Igen, ez már több hete igaz rá, a mérlegét pl. le kell tennünk a földre, ha beletesszük őt, mert a kispolcon, ahol áll, már félt benne. Remegett, és sírva fakadt. Természetesen a magasságtól való félelem nem gátolja meg abban, hogy pl. fejest ugorjon az asztal aljából. :-)

Eddig a száraz tények. Amit még hozzá tudok tenni:
Az elmúlt hónapot nagyban meghatározta számunkra, hogy fény derült Bori szemproblémájára, no meg, hogy megkapta a szemüveget. Annak ellenére, hogy ez még mindig bánattal tölt el minket, reméljük, és látunk is arra utaló jeleket, hogy ez sokat lendít majd a fejlődésén, hiszen nem mellékes tény, hogy eddig nagyon nagyon rosszul látott.

Mondok egy példát. Egészen eddig alig érdekelték a kis mesekönyvei, legfeljebb rágcsálni akarta őket. Mióta megvan a szemüvege, egész meséket(persze csak pár mondatos bébimesékről van szó) hallgat - és főleg néz - végig, de a legdöbbenetesebb mégis az volt, mikor a napokban a bábozós mesekönyvében (ami eddig sosem érdekelte) észrevette a nyuszi bábot, és határozott mozdulattal odanyúlt, és megsimogatta. Eddig szegénykém nyilván csak egy foltot látott ott, most viszont azt is, hogy az egy puha, térbeli, mosolygós figura.

A mászást, ülést segítő játékokat szívesen játssza, reméljük ezek is használnak hamarosan, de ebben nincs semmi kényszer, ha történetesen továbbra is csak kúszik még pár hétig, akkor sem dőlünk kardunkba. :-)

A végére egy gyanúmat hagytam, de elég erős gyanú ahhoz, hogy megosszam olvasóinkkal. :-)
Szerintem érti a Papa, és a Nagymama szavakat. Mindkét személyhez erős érzelmi szálak fűzik :-D, magyarán szólva imádja őket, és megfigyeltem, hogy ha ők csöngetnek, és mondom Borinak, hogy jön a Papa, vagy jön a Nagymama, akkor ezerrel elkezd vigyorogni és ficánkolni, míg ha bárki mást "jelentek be", arra csak komoly, érdeklődő fejecske a reakció.
Ilyen okos. :-)
És ilyen aranyos:

Föld nap - zöld nap

Remek apropónak érzem a mai napot - a Föld napját - arra, hogy beszámoljak egy apró kis változtatásról a háztartásunkban. Sajnos messze vagyunk attól, hogy azt mondhassam, igazán környezetvédő módon élünk, és tisztában vagyok vele, hogy vannak nálunk sokkal- sokkal elszántabbak, akik ennek többszörösét teszik Földünk szebb jövőjéért, de úgy gondolom a kicsi is több a semminél. Az igazán idilli persze az lenne, ha mindenki ökofalukban, energiatakarékosan, bio módon élne, de lássuk be, ez egy utópia - én annak tartom - azonban a realitás talaján maradva is mindenki megtalálhatja azt a néhány pontot, amin könnyűszerrel tud változtatni környezetünk védelmében.

Dicsekvésre semmi okom, sőt, rögtön nyilvános gyónást is rendezek, mert van olyan terület, ahol magam is szégyellem, hogy nem vagyok elég környezettudatos. De van olyan, amiben talán tippeket tudok adni másoknak a továbblépéshez.

A szelektív hulladékgyűjtés alap, ebben megegyezhetünk. Na, és itt jön a mi legnagyobb környezet elleni vétségünk: nekünk ez nem megy. :-( Ugyanis a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtő is autótávra van tőlünk. Mi itt a gond? Hát hogy nincs autónk. :-) Úgyhogy egyelőre, jobb híján, ezzel vigasztalom magamat, hogy amekkora pofont adunk a környezetnek a nem szelektív hulladékgyűjtéssel, akkorát használunk neki azzal, hogy nem szennyezzük a levegőt benzingőzzel.

Kisgyerekesként a következő sarkalatos pont a pelenka.

Ebben sajnos megint csak egy átmeneti megoldással élünk, de talán ez is több a semminél. Az eldobható pelenkák szintetikus anyagból vannak, így használatukkal valójában gusztustalan pelenkahegyeket gyártunk, amik teljes egészében, gyakorlatilag sosem fognak elbomlani. Az igazán környezettudatos megoldás a mosható pelenka. Lenne... Ezt a döntést azonban nem könnyű meghozni, mindenki maga látja, hogy idejéből, energiájából mire telik. Mélységesen tisztelem mindazokat az édesanyákat, akik meg tudták hozni ezt a döntést, nekem nem sikerült, de, hogy mégiscsak enyhítsem a lelkiismeretfurdalásomat, ökopelust használunk. Ez a pelenka sem bomlik el száz százalékban, de jóval több része, és jóval gyorsabban, mint a hagyományos eldobható pelusnak. Mi a Dm saját márkás ökopelusát használjuk, árban is elég jó, és egyéb tekintetben is meg vagyunk vele elégedve. Ez nem a reklám helye, tudom, csak azért árulom el a márkát, hogy ha valaki esetleg szívesen kipróbálná, tudja, hol vegyen ilyet.


Amiért azonban ez a bejegyzés megszületett, a téma, amiben tényleg sikerült egy környezetbarát megoldást találnunk, az a mosás. Már eddig is jóideje illóolajjal illatosítot ecetes vizet használtunk öblítő helyett a mosógépbe - nagyon bevált, egyáltalán nem lesz tőle ecetszaga ruhának - most azonban megtaláltuk a mosópor környezetkímélő alternatíváját is. Ez pedig a mosódió. Itt lehet róla bővebben olvasni, és ezen az oldalon meg is lehet rendelni. Nagyon szépen mos, főleg színes ruhákat, a fehérekhez valóban praktikus beszereni az oxigénes fehérítőt. Nem utolsó sorban jóval gazdaságosabb is, mint a vegyszeres megoldás, 1 kg mosódió 3500 ft, és ez állítólag heti 2-3 mosással számolva 1 teljes évre elegendő egy családnak. Fölösleges vegyszerektől kíméljük meg így a környezetet, és ez jó érzés. :-)

Fejlődni még rengeteget lehet, szeretnénk is, kezdő lépésnek tán ez is megteszi.

Mocorka

Elmaradásban vagyok: már szerdán szerettem volna megírni az aznapi programunkat, csak aztán a szemüveg projekt mellett elsikkadt, pedig ez sem érdektelen.
Előre szólok, hogy az ügy végkimenetele pozitív. Ezzel ugyan lelövöm a "poént" , de inkább megteszem, mert azért elég komoly dologról van szó, nem szeretném, ha bárki akár csak egy pillanatig is komolyan aggódna.

Arról van tehát szó, hogy Borka immáron 3 hónapja csak kúszik, ami ugyan igen hatékony mozgásforma, de felmerült, hogy lassacskán mégiscsak megpróbálkozhatna mászásal, vagy üléssel. Fokozta a felmerülő aggodalmunkat, hogy a kúszás során elég feltűnően hanyagolta a bal lábát, kicsit furán eltartotta, és nem igazán használta. Nem gondoltunk semmi komolyra, de mivel - foglalkozásomból adódóan - anno viszonylag jobban elmélyedtem a normál mozgásfejlődés tanulmányozásában, úgy gondoltam, nem árthat, ha szakember vizsgálja meg, hogy nincs-e semmi problémája Borinak.

Félreértések elkerülése végett, tényleg nem gondoltam nagyon komoly dologra, csak tisztában vagyok vele, hogy pont a mászás az a mozgásforma, aminek a kihagyása komoly problémákat okozhat a későbbiekben, már az iskolai tanulás során, mivel a keresztezett mozgás, amit ennek során valósít meg a baba - jobb kéz bal lábbal mozog, a bal kéz pedig a jobb lábbal - olyan idegpályákat aktivizál és olyan mértékben fejleszti a két agyfélteke szinkronizációját, mint semmilyen más csecsemőkori mozgásforma.

A fentiek miatt kikértem a védőnőnk véleményét is a kérdésben, és bizony ő is úgy látta, hogy érdemes lenne szakemberrel megnézetni Borka mozgását.
Adott egy telefonszámot, ami a Korai Fejlesztőbe szólt. Lelkesen még aznap fölhívtam őket, ám hamar lehűtöttek, kiderült, hogy legkorábban szeptemberre (!!!) van időpontjuk. Elkerekedett a szemem, de csak annyit kérdeztem a hölgytől, hogy akkor milyen más megoldást tudna javasolni, mert addigra Bori reményeim szerint járni fog. Tulajdonképpen készséges volt a hölgy, mondta, hogy azonnal kapcsolja egy kolláganőjét, aki tájékoztat az egyéb lehetőségekről. A kapcsolás sikertelen volt, de megígérték, hogy hamarosan visszahívnak.

Így is történt, negyed óra múlva csörgött a telefonom, illedelmesen bemutatkoztunk mindketten, én viszont jó szokás szerint nem igazán figyeltem, hogy mi is hangzik el a vonal túlfelén, gondoltam, X.Y. a Koraiból, hát mindegy hogy hívják. Így aztán igencsak meglepődtem, mikor a kedves női hang következő mondata így hangzott: Panka, maga az? :-)
Csak néztem bután, hogy akkor most mi van, de hamar kiderült, hogy a vonal túlfelén kedves volt tanárom, szakdolgozati konzulensem beszél. :-)))
Azt rögtön tisztáztuk, hogy valóban nincs szeptembernél hamarabb időpontjuk, de természetesen számos más hely is van, ahol kisbabák vizsgálatával, fejlesztésével foglalkoznak, ajánlott is párat a tanárnő.
Az egyik ezek közül a Mexikói úti Országos Mozgásvizsgáló Szakértői Bizottság volt, és én ezt választottam, mivel egy kedves netes ismerősöm gyes előtt ott dolgozott, és azonnal tudott nekünk időpontot szerezni.

Gondolom mostanra mindenki rájött: itt jártunk szerdán.
Azt leszámítva, hogy több mint 1 órát kellett várnunk a megbeszélt időponthoz képest, minden nagyon flottul, korrektül ment. Borka egy alapos neurológiai vizsgálaton esett át, aminek során megállapították, hogy természetesen semmilyen mozgásszervi rendellenesség nem áll fenn nála, viszont a mozgásfejlődésének üteme kicsit felborult - így fogalmazott a doktornő - ezért segítenünk kell neki néhány gyakorlattal, hogy átlendüljön ezen a holtponton. Erre természetesen konkrét javaslatokat is kaptunk, jópofa játékötleteket, melyek mind mászásra, illetve ülésre ösztönzik Borit.
A vizsgálat után még egy tesztet is felvettek Borkáról, amiből kiderült, hogy több területen is a kora előtt jár (büszke-büszke :-))) ) , másokban pedig teljesen korának megfelelő, egyedül a nagymozgásban van egy kis elmaradás, de még ez is a korának megfelelő szinten van, csak a normál sáv alsó részében.

Borka a fejlesztésből csupán annyit érzékel, hogy kapott mindenféle klassz játékot, amikkel nagyokat mókázunk. Többek közt ezt a felfújható hengert, amin előre –hátra kéne hintázni, bár pont ez egyelőre nincs nagyon ínyére a kisasszonynak, úgyhogy még csak finoman ismerkedünk vele.

Egyébként meg ilyen vidám volt ma. :-)

Két kép a szemüveges tündérről

Szokjuk, szokogatjuk a szemüveget.

Már prímán ment ma vele a hokimeccsnézés Papa öléből...

... valamint a sapkában cukiskodás.

De tényleg nagyon ügyes, majdnem egész nap elviseli magán, csak néha jut eszébe, hogy levegye. Olyankor sír, ha visszaadom rá, de hamar el lehet terelni a figyelmét, és akkor megint órákig magán felejti. :-) Ügyes nagylány!

Elkészült

A szemüveg.
Egyelőre nem szereti igazán, de hát ez nem túl meglepő. Első találkozásra krokodilkönnyekkel üvöltött, ha ráraktam, és fél pillanat után tépte le magáról.

Fürdés előtt viszont már 20 percig elviselte magán. Igaz, csak úgy, hogy beültettem a kendőbe - ezúttal arccal előre, hogy nézelődhessen - de ezt is hatalmas eredményként értékelem, nagyon büszke vagyok Borira.

Maga a szemüveg olyan, mint egy kis ékszer, egyre jobban örülök, hogy egy ilyen finom kis színtelen keretet választottunk, furcsa is lenne ennél karakteresebb, színesebb, Borka kicsi babaarcán.

Bár egész este fotóztuk az új szerzeményben, egyelőre nem vagyunk a szemüveges fotózás nagymesterei, alig készült használható kép.
Hol becsillant, hol bemozdult, hol sírt, hogy vegyük már le...
Ezt az egyet ítéltem közreadhatónak, de biztos lesznek majd még jobb fotók is.

Borikám, drága, gyönyörű vagy, és ezen semmi, de semmi nem változtat, se szemüveg - főleg mivel tényleg tüneményes vagy benne - se tapasz, se bármi más.

Egy igazi tavaszi hétvége

Gondolkodtam, hogy miként számoljak be az elmúlt hétvégéről, hogyan tudnám legjobban visszaadni a hangulatát, végül arra jutottam, a legegyszerűbb, ha megmutatom a képeket, amiket az elmúlt napokban kattogtattunk.

Egy kis magyarázatot azért mellékelek. Szombaton, mint már említettem, Bogika és szülei tették nálunk tiszteletüket, erről most csak néhány kép készült.
Vasárnap családi napot tartottunk, délelőtt hatalmas sétát tettünk a Feneketlen tó környékén, Borka hintázott is.

Hazatérve hirtelen felindulásból fondüzésbe kezdtünk az erkélyen a csodálatos napsütésben. Ez a remek program nem jöhetett volna létre, ha nincs Noémi és Attila, akiktől a fondükészletet kaptuk. Még karácsonyra, de eddig nem volt érkezésünk kipróbálni. Jelentem, a készülék kiválóan üzemel, ezúton is köszönet érte. :-)
Borka is nagyon élvezte a programot, bár egy idő után őt letettük aludni, és nélküle folytattuk az ínyenckedést.
A napot családi videók nézegetésével koronáztuk meg.

Tehát a felvezető után, a képek itt tekinthetőek meg.

Kis színes krónika

Tegnap nálunk járt a BogiOrsiTibi család, sétáltunk egy hatalmasat, a lányok egyre bátrabban nézegették egymást, Orsiék pedig nagyon szép ajándékokkal kedveskedtek Borkának. Egy étkészletet meg egy csinos rugdalózót kapott Bori, amihez egy édes kis sapka is tartozik. A sapkához mi pedig egy szintén édes kis gyermeket csatoltunk. :-)
Íme:

Most pedig tratatataaa, Hörömpő cirkusz, világszáááám! Bemutatjuk Borka legújabb attrakcióját, az asztal aljába mászást... Ez egyben egy remek koncentrációs gyakorlatot is jelent számomra, állandó készenlétben kell lennem, mivel egyelőre csak be tud mászni, ki nem. Illetve ki is tud, de csak fejjel előre koppanva. De tagadhatatlanul aranyos ahogy rosszcsontkodik.

Így indul.

A kuckóban

És akkor elindul kifelé.

De anyukája megmenti, így ő már csak ártatlan fejjel nézelődik: Most mit izéltek? Csak olvasgatok egy kicsit!

Paff.

Bal szem:+7 dioptria
Jobb szem: +6,5 dioptria

Ez lett a mai szemészeti vizsgálat eredménye. 1 hét múlva elkészül a szemüveg is.
Le vagyok sújtva. Talán nem meglepő.
Jó a rosszban: a plusszos szem nem romlik, ez már csak javulhat a növekedéssel. Jó, ilyen sok dioptriát nem lehet teljesen kinőni, de azt mondta a doktornő, hogy már mire iskolába megy, kevesebb lesz pár dioptriával. Azt is mondta, hogy ez nem az a típusú szembetegség, amit jellemzően műtéttel korrigálnának, marad a hagyományos terápia, előreláthatólag évekig tartóan.

A ragasztás továbbra is marad, és továbbra is a szemét ragasztjuk az üveg alatt, nem a szemüveget, mert kilesne alóla, és az többet árt, mint használ. Ezt is évekig kell még folytatni, ha megtanulja mindkét szemét használni, akkor el lehet majd hagyni, és marad a szemüveg, ragasztás nélkül. Viszont kaptunk egy újféle tapaszt, ami talán kevésbé tépi majd a bőrét. Tényleg jobbnak tűnik.

A kezelés kiegészítéseként továbbra is heti 1-2 alkalommal kenegetnünk kell a szemébe ezt az ótvar atropint. Amiről mellesleg kiderült, hogy kétkeresztes méreg. Hm, ezt eddig nem tudtuk, és nem is igazán így jártunk el vele. Pl. nem mindig mostam kezet a kenőcsözés után, csak megtörölgettem a kezem. Na mindegy, most már ennyivel is okosabbak vagyunk.

Megemlítettem a szemtornát is - kicsit félve ugyan, hiszen tudom, hogy a hagyományos orvoslás nem ismeri el ezt a módszert - de ez a doktornő nagyon szimpatikus, bíztatott, hogy nyugodtan csináljuk azt is, a ragasztás mellett, sőt még jótanácsot is adott, hogy pontosan mire is figyeljünk szemtorna közben.

Rögtön néztünk is szemüveget, mivel épp ott volt az optikus. Én magamban már elterveztem, hogy valami igazán csinos, lányos keretet választunk, nos erre nem volt lehetőségünk, mert a kisbabáknak készülő keretekből nincs túl nagy választék. Volt ugyan egy rózsaszínű, csajos darab, de az nem ortopéd keret volt, nekünk pedig arra van szükségünk, azon egyszerű oknál fogva, hogy Borikának még nincs olyan tekintélyes méretű orrnyerge, amire a normál szemüveg illeszkedhetne. (Az ortopéd jelen esetben csak annyit jelent, hogy vastag nyergű, nem az a tappancsos megoldás, mint a nagy szemüvegeknél.)

Így aztán végül egy egészen hagyományos, teljesen minta nélküli, átlátszó keretre esett a választásunk. Nem mondhatnám, hogy gyönyörű, de én is láttam, hogy ez állt a legkényelmesebben rajta, ez volt az egyetlen, ami nem akart lecsúszni az orráról.
Csak tájékoztató jelleggel írom le: 36 000 Ft. Ilyesmire, hála Istennek, tudunk áldozni, nem jelent gondot, de elgondolkodtam, hogy vajon hány rászoruló kisgyerek marad szemüveg nélkül, csak mert ezt a borsos árat nem bírják kifizetni a szülei?
Ajándékba kaptunk a szemüveg mellé egy csinos kiscicás tokot, cicás törlőkendővel.

Ismét igyekeztem tényszerű és aránylag pozitív beszámolót írni, de azért hogy ne legyenek senkinek illúziói arról, hogy én milyen fantasztikusan erős, és optimista nőszemély vagyok, elárulom, hogy – szégyen vagy sem - én a rendelő kellős közepén elsírtam magamat a hírre, és a nap folyamán azóta is többször. Hát ez van. Majd elmúlik, megszokom, reméljük Bori is minél hamarabb. (A doktornő egyébként ebben is nagyon kedves volt, rögtön mondta, hogy nyugodtan sírjak, megért, biztosan ő is sírna a helyemben.)

Nem a szemüveg ténye sújt le, arra már felkészültem lelkileg. Kicsit reménykedtem, hogy legalább a ragasztgatást elhagyhatjuk, de végülis ebben sem volt semmi meglepő, hogy nem. Viszont arra tényleg nem számítottam, hogy ENNYIRE rossz Bori szeme. :-(

Ma utoljára még tartottunk egy gyereknapot, és szüneteltettem a tapaszt egy napra. Délelőtt úgyse volt Borin a vizsgálat miatt. Az elkövetkező években meg mindig lesz, szóval gondoltam nem katasztrófa, ha ma pihenünk egyet.

Kiborulós

Igen, ez most egy olyan lesz. :-( Mert persze, tudom, hogy pozitívan kell gondolkodni, és azt is, hogy ez egy apróság mások bajához képest, és hogy egy anyának mindig erősnek kell maradni, de be kell vallanom: néha tehetetlen düh és elkeseredettség lesz rajtam úrrá, ha Borika szemproblémájára gondolok. És ma ez kitört belőlem.

Alapvetően, a mindennapokban, megszoktam, nekem gyakran már fel sem tűnik, hogy ragasztva van a kis szeme, nem agyalok ezen folyton. De minden nap eljön az este, amikor le kell szedni a tapaszt, és nekem már előre görcsbe áll a gyomrom, mert gyűlölöm azt, hogy a saját kezemmel kell fájdalmat okoznom az én drága kislányomnak, aki még olyan kicsi és védtelen, és még nem éri föl ésszel, hogy mi üt belém nap mint nap, miért őrülök meg minden este, és miért bántom őt... :-(
De már ezt is kezdjük megszokni - amennyire lehet. Kicsi Borikám egyre hősiesebben tűri a megpróbáltatást, meg talán én is belejöttem már valamelyest, és kitanultam, hogy hogy lehet a legkíméletesebben leszedni a szeméről a tapaszt.

Ma azonban egy újabb próbatételhez értünk: mától kezdve 4 napon át esténként, a tapasz levétele után még atropin kenőcsöt is kell kennem a szemébe. Sajnos úgy alakult, hogy ennek a mai első alkalomnak rögtön kettesben kellett nekifutnunk, Lacinak spanyol órája volt, nem volt itthon koraeste.
És küzdöttünk, és igyekeztünk, én hogy ne fájjon, de mégis oda kerüljön, Borka, hogy ne kelljen, de végül együtt sírtunk. Ő az ijedtségtől - pedig végig becézgettem, magyaráztam neki, hogy miért kell - meg a fájdalomtól, én pedig az elkeseredettségtől, hogy miéééééééért??? Miért kell ezzel küszködnünk, Bori egy gyönyörű, egészséges, értelmes kislány, borzasztóan megkeseríti az életünket ez a khr*/%gm*ö43%°*^ szembaj. :-(
Ott ültem a földön a kis zokogóval a karomban, és percekig csak bőgtünk együtt. Szegény még a vacsoráját is hüppögve kortyolgatta el, hiába puszilgattam közben végig. :-(((

Tudom, hogy mások sokkal nehezebb terheket, akár sokkal erősebben is viselnek, és hogy pont inkább annak kéne örülnöm, hogy Bori milyen gyönyörű, egészséges és értelmes, úgyhogy elnézést a kirohanásért, de ki kellett írnom magamból.

Húde lazzzaaaaa!

A képek tegnapelőtt készültek a Margitszigeten, mikor kimentünk meglátogatni Lacit a konferencián. Bori valamiért imádja feldobni a lábát a babakocsi elülső részére, így rendszerint ilyen lezseren közlekedik a kis stíluskirálynő. A rongyiboci meg a babakeksz fontos kellékei az imidzsnek. A szerkó már csak hab a tortán. :-)))

Szemtorna - anyai verzió

Na nem mintha én nem lennék fáradt, de kikívánkozik még belőlem egy részletesebb, vagy legalábbis érthetőbb ;-) megfogalmazás.
Szóval az én drága férjem a szemtornáról szerzett benyomásairól próbált itt értekezést folytatni, egyébként rendkívül szórakoztatóan. Minthogy maga a szemtorna is szórakoztató.

Néhány hete hallottam erről a módszerről, s mivel Bori szemével kapcsolatban pillanatnyilag azon az állásponton vagyok, hogy ami nem árt, az használ, leküzdöttem az alternatív gyógyászati módszerekkel kapcsolatban érzett kétkedésemet, és úgy döntöttem kipróbáljuk.

Áttanulmányoztam a szemtorna honlapot, majd írtam egy levelet a szakértőjének, mivel elsőre úgy tűnt, aránylag nehezen kivitelezhető, hogy egy ilyen picike gyerek is végrehajtsa a gyakorlatokat. A legtöbbel valóban ez is a helyzet, néhányat azonban ő is épp úgy végig tud csinálni a segítségünkkel, mint egy felnőtt, és ez a néhány gyakorlat is elegendő lehet a jelentős javuláshoz. A gyakorlatokat természetesen nem leragasztott szemmel kell végezni, ezért este fürdés előtt egy órával leveszem Boriról a tapaszt, és ilyenkor tornázik a szemecske.

Tegnapelőtt vágtunk bele először a gyakorlásba, és hatalmas élmény volt mindünknek. A sírás fojtogatott, de most meghatottságomban és örömömben, mikor láttam, hogy a gyakorlatok közben milyen szép egyenesen néz Borka!

A legfőbb gyakorlat annyiból áll, hogy jobbra balra hintázom, míg Bori a kenguruban, vagy kendőben csücsül, kivételesen arccal előre, és mivel fontos, hogy mindeközben nagyjából egy pontra fókuszáljon, ezért mindezt a tükör előtt tesszük. Ott aránylag garantált, hogy végig a saját tükörképére figyel.
Mikor elkezd fáradni, ez már kevésbé biztos, na ilyenkor jön a legendás Tasziló. :-) Ő egy élénkpiros, csörgőbörgő, tehát megfelelően figyelemfelkeltő, plüss víziló, akinek a kedvéért Borka továbbra is hajlandó a megfelelő irányba nézni.
Ezen kívül néha eltakarom a kezemmel az egyik szemét, és úgy rázom előtte Taszilót, jobbra, balra, le és föl. Ő pedig követi a szemével. Ami megnyugtató, tekintve, hogy épp ez a cél. :-)

Nagyon nagyon reméljük és bízunk benne, hogy ez az akció, rendszeres gyakorlással meghozza a kívánt eredményt, vagyis megússza Borka a szemüveget, de ha ez mégsem lehetséges, akkor is legalább csak egy rövid ideig kell majd viselnie. (Egyébként már csak 11 nap, és megyünk is kontrollra a szemészetre, úgyhogy hamar kiderül, hogy hogyan tovább.)