VÉGEEEEEEE!!!

A viszgaidőszaknak.

Jelenleg mellékes tény, hogy egész eddigi iskolai pályafutásom leggyengébb félévét teljesítettem, valamint azon sem vagyok hajlandó tovább rágódni, hogy a leíró nyelvészet szigorlat miért haladja meg a képességeimet, most csak az a lényeg, hogy véget ért ez a nagyon nehéz időszak, és ismét minden időmet Borkának szentelhetem.

Akinek néhány napja kedvenc szavajárása, hogy mammam, és hogy babba. Nem állítom, hogy célzatosan, értelemmel használja ezeket a szavakat, de én próbálom benne tudatosítani, hogy mit jelentenek ezek a hangsorok.

Hétvége - frappáns cím, nem?

Tegnap este izgalmas szociológiai tanulmányt folytattunk, mely kutatás helyszínéül a Budai Egyházközségek Bálját választottuk.
Na jó azért táncoltunk is. :-)

Bori ez idő alatt békésen aludt itthon, az álmát Eszter őrizte, aki voltaképp jogos ódzkodással viseltetik az ilyen és ehhez hasonló rendezvények iránt.

Ma pedig tanultam - sokat, de még mindig nem eleget :-) - bár a vizsgát időközben átpakoltam holnapról holnaputánra, mert már tegnap kitűnt, hogy lassan befogadható anyagról van szó.

Több izgalmas esemény nem is volt a hétvégén, úgyhogy be is fejezem ezt a bejegyzést, mely voltaképp úgyis csak ürügyül szolgált arra, hogy Borka egyik új, aranyos képével örvendeztessem meg olvasóinkat.

Féléves nagylány!!!

Immáron fél éve ismerkedik Borikánk a nagyvilággal!
Rohamlépetekkel fejlődik, minden nap tanul valami újat.
Icipici ösztöngombócból, síró kismacskából, okos nagy babává fejlődött, aki már rengeteg mindent ismer és ért a nagyvilágból.

Tud forgolódni, mosolyogni, nevetni, ha megszólítjuk, hogy Bori, ránk figyel, ismer már sokféle ételt, szépen eszik, mármint szépen hagyja, hogy etessem, érti azt is, hogy nem (az más kérdés, hogy szót fogad-e :-) ) , és minden de minden érdekli.


Mindent megtapogat, szájba vesz - azt is amit nem lenne szabad :-) - ügyesen fog, egyre többféle hangsort mondogat, amelyek közt van értelmes is, persze még csak véletlenül.

Hallotuk már így tőle a papa, mama, baba, kaja szavakat, de a legviccesebb mégis az volt, mikor pár hete egy reggel összeráncolta a homlokát, mérges fejet vágott, és közölte: gyülölömmmm. :-D

Egy szó van, aminek gyanús, hogy az értelmét is kezdi sejteni, és ezáltal elkezdte adekvátan használni, ez pedig - ó mily meglepő - a NEMMMMM. Ezt tényleg ellenkezésre használja, felháborodottan kiabálva. Van neki akarata... :-)

Nagyon szeret: fürdeni, sétálni, kendőben csücsülni, játszani, enni, és nagyon szeretne kúszni, mászni, ez egyelőre még csak félig meddig megy neki, ahogy pár napja írtam,hátrafele.

Nem szeret: éjjel aludni (legalábbis annyit semmiképp, amennyit mi szeretnénk :-) ), sapkában várakozni séta előtt az indulásra, sőt úgy általában nem igazán szeret várni semmire, valamint nem szereti, ha a szemébe süt a nap, és azt sem, mikor megtörlöm a száját evés után.

Külsőleg is már igazán nagylány forma :-), szép szöszke haja egyre hosszabb, most már biztos, hogy barna a szeme. (Sajnos a bal szeme gyengébbnek tűnik, emiatt kicsit kancsal még, de biztosan elmúlik, majd beszélek ez ügyben a doktornéninkkel.)

6300 gramm, és biztos a hossza is nőtt már a múltkori 63 centihez képest, de arról most nincs pontos adatom. Nagyon szép arányos baba, már senki nem mondaná véznának, mint kisebb korában. (Már csak azért se, mert velem gyűlne meg a baja annak, aki ilyet állítana. :-) )

Nagyon kedves mosolya van, amivel gyakran meg is örvendeztet minket, valamint pár napja azt az érdekes felfedezést tettem, hogy óriásira nőttek a szempillái, szóval most már biztos, hogy csak évek kérdése, és itten férfiszívek fognak ripityára törni. :-)

De, hogy ne rugaszkodjunk el ennyire a tények rögös talajáról, maradjunk egyszerűen annyiban, hogy Borika szép, okos és kedves.
Én pedig egy cseppet sem vagyok elfogult anyuka - természetesen.




Ezt az ünnepi rizspépet ette Borika a féléves szülinapján. :-)

Bibliaóra

Azt az idézetet ismeritek a Bibliából, hogy:

"Bizony mondom néktek Testvéreim, előbb szerezzetek diplomát, s csak azután szüljetek vala gyermekeket! Mert nem úgy teremté Isten az asszonyt, hogy képes legyen egyszerre tanulni, s gyermeket nevelni." ?

Nem? Pedig elég megszívlelendő.
(Ez az apokrif iratok közt van, tudjátok.)

Ajándék

Egy kis ajándékkal szeretnénk kedveskedni EZREDIK látogatónknak. A látogatás számláló szerint hamarosan köszönthetjük a kedves ismeretlent.

Úgy gondoltuk a legfrappánsabb ajándék egy kedves kép lenne Borkáról.
Ez az egyik a legfrissebbek közül:

Bréking nyúz: Borika kúszik!

Igaz nem előre, amerre szeretne, hanem hátrafelé tolja magát, de igen hatékonyan halad így is. Például eljut a fotelek lábához, hogy megnyalogassa azokat, és előbb utóbb a kiszemelt játékhoz is odaér.
Tegnap délután kezdte pedzegetni a dolgot, mára meg már az egész nagyszobát körbecurukkolta.

Szóval kezdhetem patikatisztán tartani a lakást, és felkészülhetek egy mozgékonyabb életformára. :-)

Magát a mutatványt ugyan nem tudjuk állóképen bemutatni, de a kiinduló állapotot igen, íme:

Válasz

Hát nem.

Csak egy kérdés...

Ha elég intenzíven, mély átéléssel ismételgetem, hogy FRISS VAGYOK ÉS KIPIHENT, FRISS VAGYOK ÉS KIPIHENT, akkor hamarosan az is leszek?

De úgy értem, egy szemernyi alvás nélkül is?

Kipróbálom, jó? Majd beszámolok az eredményről.

A PREFACS

A PREFACS mozaikszó jelentése: prefamiliárceremoniális stressz szindróma

Amennyiben esetleg még sosem hallottatok róla, az csakis azon egyszerű oknál fogva lehetséges, hogy ezidáig nem szabadalmaztattuk az ötletet, s így egyelőre csupán családunk szótárában lelhető fel.

Részletes értelmezése:
Az a nem túl idilli állapot, mikor a családi ünnepeket megelőző másfél-két órában enyhén túlvezérelt Bree Van de Camp-ként rohangálok a lakásban le-föl - súlyosabb esetben némileg alulöltözve, hajmosás utáni törülközőturbánnal a fejemen - és osztok mindenkit, akit érek. (Hát leginkább Lacit.)

A jelenség régebben általában heveny sírógörcsben kulminálódott 5 perccel indulás/vendégfogadás előtt, mára azonban a fejlődőképesség jeleit mutatva, már csak veszettül káromkodok. (Mielőtt bárki ránk küldené a gyermekvédelmet: csak halkan, nehogy Bori meghallja.)
A tünetegyüttes okaként egyrészt perfekciós kényszeremet, másrészt neorealista olasz melodrámába illő családomat jelölném meg.

A kifejezés egy ilyen alkalommal született, és természetesen Laci a szellemi atyja, mert ilyen férjem van nekem, hogy ahelyett, hogy két nagy pofonnal és három hidegzuhannyal térítene észre, kedvesen vigyorogva hátradől a fotelben, és marhaságokat beszél.

Na ilyenem volt tegnap, a keresztelő előtt is. De csak egy light versiont nyomtam.

Ma pedig ismét megbuktam a leíró nyelvészet szigorlat írásbelijén, de immár csak 3 pont hiányzott az üdvösséghez, ezért bizakodva tekintek a jövőbe.

Többé már nem pogány...

Nagy napra virradtunk tegnap: Borika keresztelőjét tartottuk.

Béla atya keresztelte, aki annak idején Lacival összeadott minket. Ő az én tanárom volt még a főiskolán, és mivel ő katona pap, ezért a keresztelőt is az ő székhelyén, a Tábori Püspökség kápolnájában tartottuk.

Az atya ugyan (szokása szerint :-) ) alaposan elkésett, végül azonban mégiscsak lelocsolta Borkát, aki amúgy egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, az egész szertartás alatt komolyan, kerek szemekkel figyelt.

A keresztségben a Borbála Eszter nevet kapta, a keresztszülei pedig Noémi és Attila lettek.

Az esemény fényét tovább emelte az az álomszép kis ruha, ami Dóri jóvoltából került hozzánk kölcsönbe - Dóri unokahúgának, Zsuzsikának is ez volt a keresztelőruhája.

"Angyalka"

Az egész ünnep nagyon szép volt, bár én természetesen megint produkáltam némi PREFACS-ot, bár ismét nem ok nélkül, de ez más lapra tartozik.
(Azok kedvéért, akik számára az előző mondat hottentottai volt - gondolom kb. mindenkinek - majd írok egy szakszerű bejegyzést a PREFACS-ról. :-))

Dolgos hétköznapok

A nyavalya gyors lefolyásúnak bizonyult, és szerencsére csak engem talált el, Laci egy félnapos levertséggel megúszta, Borkát pedig teljesen elkerülte a baj.

Jövő hétfőn szigorlatozom, így hát tanulok, mint a güzü, meg próbálom közepesen tartani a gedvaszintet a lakásban. Meg igyekszem foglalkozni Borikámmal is, szegényt eléggé megviseli, hogy az anyukája most nem 100%-ban az övé, hanem holmi hülye papírokkal foglalkozik. Nem érti, hogy mi a dörgés.

De bizton ígérhetem, hogy hétfőig még jelentkezünk, méghozzá nem is akármilyen bejegyzéssel, mert igen igen jeles eseménynek nézünk elébe...

Nyavalya

Az a wc-n ülős, vödörbe hányós fajta.

Egyelőre szerencsére csak engem döntött le a lábamról, bár már Laci se érzi magát túl jól. Én annyira pocsékul voltam egész éjjel, hogy ma végül vizsgázni se tudtam kimenni.
Nagyon nagyon remélem, hogy Borka nem kapja el.

Valószínű(sőt gyakorlatilag biztos), hogy a csütörtöki baba-mama találkozón kaptam el, mert ma az összes ottlévő anyuka ugyanerről számolt be a fórumon. A szerencsésebbeknél csak a mama kapta el, de az egyik családban már a kislány is rosszul van. :-(

Megyek is aludni, csak szívderítőként fölteszek két édes képet a kisasszonyról:

Egy kompromittáló dokumentum, arról, hogy mennyire kiütötte magát szilveszterkor. :-)


És egy copfos:

Különös szilveszter-Javított kiadás

(Ez a bejegyzés eredeti formájában egyesek szerint túl erős volt, így előkotortam a kamra mélyéről cizelláltabbik stílusomat, és kisebb finomításokat eszközöltem a szövegben. Íme tehát a javított kiadás:)

Hmm. A "különös" jelen esetben a "pocsék" eufemisztikus megfogalmazása. Legalábbis szerintem az volt. Laci szerint sem volt sokkal jobb, csak ő toleránsabb lélek, és nem akarta megbántani a szervezőket, akiket ismerünk, így ő csak visszafogottabban szenvedett.

A meghívásunk a Kortárs Építészek Klubjába szólt, elképzeltem valami kellemesen modern, hangulatos kis helyet, enyhe kultursznob beütéssel, ehelyett egy lebontásra ítélt romház fűtetlen, jéghideg hangárja, és rengeteg 18 éves és/vagy magát elképesztően alternek képzelő ember fogadott minket. (Igen, cinikus vagyok és gonosz, ez az új évben sem változott.)

A zenét egy darabig Panniék együttese szolgáltatta, az egész klassz volt, csak nem voltam ráhangolódva, aztán egy olyan együttes következett, ami állítólag szintén jó volt, de én speciel soha nem is tudnék ráhangolódni, aztán meg nem volt semmilyen zene, úgy egy órán keresztül. Ez nem dobta fel különösebben a buli hangulatát, így végre a többiek is belátták, hogy jobb lesz innen elpályázni.

Én ezt már a megérkezésünkkor beláttam, de az ott eltöltött, nagykabátban végigfagyoskodott másfél óra csak megerősített ebben.
Valamint abban is, hogy öreg vagyok én már ehhez. Meg begyöpösödött is biztosan. Meg túl anyuka.

Mindegy, szerencsére Dóri megmentette a helyzetet, és az egész bagázst meghívta a lakására, így az este végül egy közepesen unalmas, beszélgetős házibuliba szelídült.
Kettőkor jöttünk el, siettünk haza Borikához, aki mindez idő alatt békésen aludt a nagymamáéknál. Állítólag végig aludt, csak kétszer kelt fel enni 9 és fél 3 között, és se a petárdalövöldözés(!) sem T.L. bácsi, sem a doni kozák férfikórus házikoncertje nem zökkentette ki buddhai nyugalmából...

Mindegy. Jövőre itthon szilveszterezünk néhány kedves kisgyerekes barátunkkal. Aztán még pár évig szintén, azután meg majd jön Balázs Pali a nyugdíjasotthonba...

Hogy valami szebbel és vidámabbal zárjak, álljon itt egy szép vers. Küldöm magamnak, és mindenkinek, aki szereti. :-)

Nagy László: Adjon az Isten


Adjon az Isten szerencsét,

szerelmet, forró kemencét,

üres vékámba gabonát,

árva kezembe parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ ő küldjön,

hogy hitem széjjel ne dűljön,

adjon az Isten fényeket,

temetők helyett életet -

nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgyis, ha nem kérem.