Szemtorna -apai verzió

"Erremegyavíziló...Arramegyavíziló...Taszilóavíziló"


Ha ezt hallod, vagy elmegyógyintézetbe kerültél, és a napi extra mackósajt/sör megszerzéséhez ezentúl el kell mélyedned a Seduxen feketekereskedelmének felvirágoztatásában, vagy épp ún. szemtorna zajlik. Ennek lényege, hogy a tapasztól frissiben megszabadított gyermeket hirtelen mindenféle fizikai kísérletnek vetjük alá, hintáztatjuk, tükör előtt ökörködünk, stb., miközben megpróbáljuk rávenni, hogy az épp látásban kezünk által nem akadályozott 1-2-x szemével egyenesen nézzen, amit normális kisgyerek nyilvánvalóan nem tesz sosem.

Na, pont ilyenkor jön Tasziló.

Egyébként a szemtorna jó, a szemtorna szép, a szemtorna csodálatos, reméljük, sikerül is megelőzni/lerövidíteni a szemüveges időszakot.

Itt asszem kellett volna még valamiről írnom a szemtorna kapcsán, de az 5 óra alvás után egyhuzamban végigkonferenciázott másik 14 óra, majd az időszak végén elfogyasztott néhány pohár bor jobban predesztinál Tudósok számok intenzív átélésére, mint babás blog írására. (Nem mintha panaszkodnék, egyébként, csak épp effáradtam.)

Egynapos hétvége

Igen, nekünk most sajnos csak ennyi jutott, így családilag, mert Laci egy 600 fős konferencia egyik főszervezője most több mint egy hétig. A vendégek tegnap érkeztek, így mindenképp ott kellett lennie, már az is nagy szó, hogy ma végül mégis itthon maradhatott.

Azért igyekeztünk ezt az egy napot maximálisan kiélvezni, és tartalmasan eltölteni. Azt hiszem, sikerült. :-)

Mi Borival azért tegnap sem unatkoztunk, egy kedves barátnőm látogatott meg minket, aki nagyon messze lakik tőlünk, az ország másik felében, így jó ha félévente talákozunk. Nagy volt az öröm, méghozzá Bori részéről is, rögtön nagyon megszerette Boszit, aki amúgy szintén óvónéni - főiskolai barátság - szóval nem túl meglepő, hogy szót ért a gyerekekkel.

Borka ma elég korán kelt, de én nagyjából kipihenten ébredtem, úgyhogy rögtön főztem is egy kis tejbegrízt reggelire, ez tipikus hétvégi finomság, nem tudom, ki hogy van vele, hétköznap nekünk nem fér bele az időbe ilyen kényelmes reggeli elkészítése, és elfogyasztása.

Reggeli után még kicsit játszottunk, aztán Bori bealudt vagy másfél órára.
Így. :-)

Egy kapucnis pulcsi volt rajta, aminek a kapucnija fölcsúszott a fejére alvás közben, ráadásul a feje alá tett pelenkát is magára húzta. :-) (Ja, meg a takarót is lerúgta magáról, de az alap, szóval azt már nem is említem. :-) )

Miután fölébredt, megebédelt - de csak ő - és felkerekedtünk együtt a Feneketlen tóhoz sétálni egyet. Gyönyörű idő volt, még a játszótérre is benéztünk, ahol is történelmi esemény következett: Borka életében először ült igazi hintában, és nagyon nagyon tetszett neki.

Becsszóra így volt, de nincs róla bizonyíték, mert nagy okosan itthon felejtettük a fényképezőgépet. :-/

Itthon még aludt egy kicsit az erkélyen, aztán játszottak Lacival, míg én megfőztem az ebédet.(Chillis babot ettünk, sült krumplival, felidézvén a két héttel ezelőtti látogatásunkat a mexikói étteremben.)

Mire az ebéd elkészült, Borka ismét elaludt. Rengeteget aludt ma, remélem ennek nem éjszaka lesz a böjtje... Ebéd után fölsírt egyszer, én biztos voltam benne, hogy most már fölébred, de Laci fölment hozzá, betakargatta, beszélt kicsit hozzá, Bori pedig ezek után még két órán át aludt!

Kérdezgettem is Lacit, hogy hány sallert ígért be neki, ha nem alszik, vagy hogy mákteát itatott- e vele :-D, de a tuti módszer állítólag csak annyi, hogy megbeszélték szépen, hogy még alszik egy kicsit. :-)))

Holnap kipróbálom. :-) De már nincsenek illúzióim, több családtól hallom mostanában, és a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá: az apák tudnak valamit altatás terén, amihez mi anyák kevesek vagyunk. :-)

Miután fölébredt és meguzsonnázott a kis hölgy, még egy hatalmas móka-és játék party következett - Laci közben hellyel-közzel dolgozni is próbált - valamint beiktattunk még egy nagyon érdekes programot is... Lásd majd: következő poszt. (Azt hiszem már csak holnap, most megyek aludni...)

Még egy aranyos kép: Borka, mint díjbírkózó. :-)

New hardware

Csak egy mókás kis szösszenet:
Tegnap estefelé el kellett küldenem egy levelet a neten, itt ültem a gép előtt, Borka meg köröttem kolbászolt.
Hozzá se nyúltam épp a géphez, csak olvastam a levelet, amire válaszolni akartam, így aztán eléggé meglepődtem, mikor egyszer csak a semmiből föllőtt a gép egy ablakot a következő üzenettel: "New hardware found(USB device)"

Egy pillanatra nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen semmit nem csatlakoztattam az USB kábelhez, de aztán lenéztem a földre, és megvilágosodtam: Borka épp vígan csócsálta az USB kábel végét... Őt nézte a gép új hardvernek. Hát "hard"-nak elég hard, nem tagadom. :-)

(Mielőtt még bárki felelőtlen anyának néz: igen a röhögés után egy kis infarktust is kaptam, hiszen ez valójában azt jelenti, hogy ugyan nagyon alacsony feszültségen, de áramkör jött létre Bori és a gép között... Szerencsére nem lett semmi baj. Gyakorlatilag az összes kábelt és vezetéket elpakoltam már valamilyen rejtekhelyre a lakásban, de Bori fixálva van arra az egyre, amit sehogy nem tudunk elrejteni. Mindegy, hogy milyen játékot ajánlok neki, vagy hogy milyen énekkel, mondókával szórakoztatom, két percen belül garantáltan megindul a kábelek felé. A napjaim nagy része abból áll, hogy odébbpakolom őt, ő meg méltatlankodva bömböl. Ez egy ilyen korszak. Néha már odáig fajul a dolog, hogy járókába teszem tízpercekre. Fuj, szőrös szívű anya! :-) )

Tényszerűen

Gondoltam, tényszerűen is beszámolok a húsvéti napokról, érdemes, mivel még a vártnál is jobban sikerült az ünnepünk.

Pénteken Borinak nagyinap volt, délelőtt a szomszéd nagyinál vendégeskedett, délután pedig anyukám jött hozzánk egy barátnőjével.

A szombati nap javarésze még munkával telt, bár nem épp a legrosszabb fajta munkával: sütöttem-főztem az ünnep hátrelévő részére. Készült egy húsvéti fonott kalács - a kenyérsütő gép dagasztotta helyettem, de meg kell mondjam, nem voltam elégedett a munkájával, nem kelt meg eléggé. Azért ehető lett. ;-)

Ezen kívül elkészítettem még egy nagy adag római tálas(pataki tálas, römertopfos, ki hogy ismeri...) csirkés egytálételt, aminek a felét másnap átvittük nagymamámékhoz, a másik felével pedig mi laktunk jól hétfőn.

A körmenetet elbénáztuk. Én mindenképp szerettem volna menni, méghozzá számomra egyértelmű volt, hogy Borival. Azonban az elérhető templomok mindegyikében borzasztó későn kezdődött már a tűzszentelés is, körbetelfonáltuk mindet. Én még ennek ellenére is belevágtam volna egy közös körmenésbe, de végül a vad szél engem is lebeszélt erről. Mire viszont végre felmerült bennünk az az - amúgy teljesen kézenfekvő - ötlet, hogy akkor Borit hagyjuk a nagyszülőkre, mi pedig menjünk el nélküle, már mindenhonnan elkéstünk volna. Meg akkor már a családi vacsorát is borítanunk kellett volna, és azt sem akartuk. Szerintem ez volt nagyon nagyon hosszú ideje(kb. 13 éve) az első Húsvét, mikor nem jutottam el a körmenetre. Pedig nagyon szeretem, sokat jelent nekem. Nem baj, majd jövőre, akkor már biztosan Boristul.

Ettől eltekintve igazán szép volt a vacsora, amit a nagyszülőknél töltöttünk a szomszédban. Bori végig velünk ült az asztalnál a kis etetőszékében - átvittük neki itthonról. Hihetetlenül élvezte az egészet, produkálta magát, csapkodta a tányérkáját, de evett is rendesen egy kis sonkát, meg pár galacsin kalácsot, sőt egy csipet tojássárgájával is megkínáltuk őt nagy bátran.

Vacsi után viszont egyik pillanatról a másikra kikattant szegénykém, úgyhogy kvázi menekülve hoztuk haza a kis üvöltőt, de hát érthető volt az akció, még így is majdnem másfél órával később került ágyba a szokottnál. Azért összességében véve, szerintem ő is nagyon élvezte az estét.

Másnap ugyebár közös szülinapunkat ünnepeltük. Az ebédet szintén Laci szüleinél tartottuk, ott keresztbe-kasul felköszöntöttük egymást(Laci apukája József), és persze a speciális ünnepelteken kívül is mindenki átvehette a nyúl ajándékát. (Akit ezúton is dicséret illet, hogy ebben a nagy hidegben sem fagyott be a feneke, és hűen szolgálván a szocializmust, nugátos tejfiguráival homályosította a feltámadás ünnepét. :-P ) Bát természetesen a mi nyulunk esetében szó sem volt ilyesmiről, kizárólag minőségi valódi csokoládét adtunk és kaptunk, de azt is csak mérsékelt mennyiségben, Bori inkább játékot és egy pár ruhát kapott.

Tőlünk a már bemutatott manó volt az ajándéka, illetve Laci Münchenből hozott golyóvezetője. (Majd megpróbálok ide betenni képet, tudjátok ez az a színes drótos kacskaringós, amin golyókat lehet tologatni.)

Ebéd után viszonylag hamar elpályáztunk - Laci apukájának hatahatós segítségével - a dédiékhez. Vittünk nekik enni, valamint két álló órán keresztül szórakoztattuk őket, ebben főleg Bori vette ki a részét derekasan.

Én eddigre már nagyon izgatott voltam, mivel a kiszivárogtatott hírek alapján annyit tudtam, hogy este valami meglepetés vár rám, de hogy mi, azt titok övezte... csak annyit tudtam, hogy nagymamáéktól Laci szülei hazaviszik Borit, mi pedig elpályázunk...de hogy hová, arról sejtelmem sem volt.

Hála a tájékozodó képességem teljes hiányának az Örkény Színház kapuja előtt fél méterrel esett csak le, hogy hová is cipel engem Laci olyan lelkesen. Krisztinát néztük meg a Finito című darabban, aki a jegyek mellett egy kis ajándékot is hagyott nekem a portán: egy édes kis barit, meg egy kupont, amit egy natúrkozmetikában válthatok be egy kényeztető arckezelésre!!!

A darab nagyon tetszett, vicces, találó, Krisztina pedig haláli mint Tigris Niki popdíva.

Utána felugrottunk hozzá egy puszira a büfébe, aztán még beültünk egy közeli helyre Lacival, felidézni gyermektelen éveink világmegváltós, iddogálós estéit. Hazafelé azért már szaporán vettük a lépéseket, aminek fő oka természetesen az volt, hogy látni akartuk hőn szeretett gyermekünket, az csupán másodlagos körülmény, hogy dézsából ömlött ránk az eső. Bőrig áztunk, ami nekem kedves elfoglaltságom, főleg ha kihalt utcán, kézenfogva-visítva-rohanással lehet egybekötni. Lehetett, úgyhogy ezt is afféle bónusz szülinapi ajándékként fogtam fel. :-)))

Boriról ismét bebizonyosodott, hogy tapintatos gyermek: másnap majdnem 9-ig hagyott minket aludni! Mivel főzni sem kellett, békésen punnyadoztunk itthon, élveztük a semmittevést. Borival túlestünk a kötelező bebüdösítésen is, de nem lehet okunk panaszra, csak a legközelebbi férfi családtagjaink vetemedtek ilyesmire.

Délutánra spontán programot szerveztünk, a BogiOrsiTibi család látogatott meg minket, egy Lacival kiegészülve, aki azonban nem azonos a mi Lacinkkal. :-) Remek kis délután volt, Bori nagyon érdeklődött Bogica iránt, ez egyelőre még nem igazán volt kölcsönös, de ami késik, nem múlik, lesz itt még lánybuli néhány hónapon belül! :-)

Egy ilyen tartalmas hétvége után furcsa volt tegnap visszacsöppenni a hétköznapok megszokott menetébe, az efölött érzett nosztalgikus bánatomat enyhítendő ma igazi ünnepi vacsorával vártam Lacit, burgundi marhatokányt vacsoráztunk, vagyis, ahogy reggel, álmosan sikerült belegabalyodnom: marhandi burgatokányt. :-)

Közös születésnap

Ketten ünnepeljük ma születésünk napját: Bori 8 hónapja született, én pedig 300. :-D
Lehet számolgatni...

Íme Borkáról a hófordulós beszámoló a múlt hónapban bevezetett módszer alapján:

Testi fejlődés

Csipeszfogást alkalmaz: Igen.
Képes az egyik tárgyat a kezében tartani és manipulálni vele, miközben a másikat figyeli: igen, ügyesen megosztja a figyelmét.
Rámutat dolgokra, és szemével követi azokat a tárgyakat, amelyekre rámutattunk: Nem mutat rá a tárgyra, amit akar, hanem egész testével felé lendül, megfeszül. Ha mi mutatunk valamire, csak úgy néz arra, ha a szeméhez közelről indítom az ujjamat, és úgy vezetem a tárgyhoz, akkor nézésével követi az ujjamat, és meglátja végül, hogy mire mutatok. Lehet, hogy ez összefüggésben áll a szemproblémával.

Úgy is tud előre vagy hátra kúszni, hogy az egyik kezében tart valamit: Tud.
A bútorokba kapaszkodva feláll: Na ettől szerintem még nagyon messze vagyunk...
Ha valaminek nekitámaszkodhat, már úgy is megáll, hogy a kezét nem használja: Mondom, szó sincs semmiféle állásról, még ülni sem tud.
Álló helyzetben az egyik lábát a másik elé helyezi: Értelemszerűen ilyen sincs még. Úgy látom, Borikámat per pillanat tökéletesen kielégíti, hogy kúszva bárhová eljut, így egyelőre nem forszírozza más mozgásformák megismerését. Mostanában néha megpróbál felülni, valamint egyre ügyesebben gyakorolja a négykézláb állást, a haladás formája azonban továbbra is a kúszás.
Tapsol és integet: Hát integetni talán integet, néha csinált már olyasmit, de tapsolni nem szokott.
Mindent megkóstol: Na, ez aztán nagyon jól megy!

Szociális fejlődés

A neki nem tetsző tárgyakat ellöki magától: A cumisüveget, ha már eleget evett.
Ragaszkodik a szüleihez, az idegenekkel jobbára óvatos: Igen, néhány hete látom az egyértelmű jeleit, hogy megkezdődött Borkánál a szeparációs szorongás. Elsírja magát ha idegent lát, különösen, ha férfi az illető. Ilyenkor csak nálam nyugszik meg.
Megsimogatja a tükörképét, rámosolyog és megcsókolja: Azért ennyire nincs elragadtatva magától. Mosolyog a kislányra tükörben, mindig megnézegetjük és tetszik neki, de puszi, meg simogatás nincsen. Csapkodja a tükröt.
Kiabál, hogy felhívja magára a figyelmet: Hát persze!
Ha nem is látja vagy hallja, utánozza az embereket és viselkedésüket: Engem szokott utánozni. Konkrétan a bosszankodó sóhajaimat. Vicces visszahallani. :-D
Nem szereti a korlátokat: Mármint képletesen? :-D Hát valóban kicsit zokon veszi, ha mi akarjuk megmondani neki, hogy mit csináljon és mit ne. :-)

Értelmi fejlődés

Emlékszik a múltbeli eseményekre: Hát most ezt honnan tudjam??? Nem nagyon mesél ilyesmiről... :-) Na jó, hát nyilván emlékszik, de ennek nem látom különösen szembeszökő jelét egyelőre.
A tárgyakat mint külső, háromdimenziós valóságot veszi szemügyre: Igen, tudja már régóta, hogy azok nem hozzá tartoznak.
A „mamá”-t és a „dadá”-t mint neveket ismételgeti: A mamát mondja nekem, de néha csak úgy, a maga örömére is. Dadát én még nem hallottam tőle.

Amit ezen kívül fontosnak tartok elmondani róla: Bárhová eljut kúszva, néhány hete már a konyhába is kijárkál így, nagy-nagy örömömre...
Kedvenc játéka mostanáság, hogy berreg, mint egy kisautó. Rengeteget beszél, gagyarászik. Értelmetlen halandzsa, de értelmes, ellesett hangsúlyokkal, hanglejtéssel. Vicces. :-) Bár rendkívül mozgékony, ha nyüzsgés, és sok esemény van körötte, azt akár fél órán át is nyugodtan figyeli, élvezi.

Ilyen a nyolc hónapos Bori.

És hogy milyen a 300 hónapos Panka? Hát azt hiszem az egy elég hosszas beszámoló lenne... Nem kezdek bele.
De elég boldog. Ez biztos. :-)

Húsvét

Pilinszky János:

Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.

Húsvétváró

Idén nem volt túl sok időm a lakás húsvéti díszbeöltöztetésére, így meglehetősen instant megoldásokat választottam, de nekem így is tetszik a végeredmény.

Az utolsó előtti képen Borka húsvéti ajándék manója látható, aki szeretne látni(netalán rendelni) hasonlókat, annak ajánlom figyelmébe a baloldali oszlop "Kedvenc nem blogok" rovatában található "Gyönyörű rongybabák" linket.

Majd teszek föl képeket Boriról is amint játszik a manóval, csak egyelőre még nem kapta meg hivatalosan. Nem mintha ennek különösebb jelentősége lenne egyelőre, de őrizzük a látszatot.:-)

Egy fárasztó nap krónikája

Egy babablogon várható lenne, hogy ilyen cím alatt egy hosszas, nyűgösködéssel teli nap története következik. De most nem erről van szó, Borka kisangyal volt tegnap is, ma is. Neki nem sok szerepe van a történetben, sőt, az igazat megvallva szegénykém meglehetősen háttérbe is szorult az elmúlt napokban.

A főszereplő dédi(alias nagymama) volt, aki megelégelvén a kórházi tartózkodást, még hétfőn eldöntötte, hogy saját felelősségre hazajön onnan. Ez nem kis szervezést igényelt, melyet két okból osztok most meg a nyilvánossággal: egyrészt, hogy kiírjam magamból a szervezés okozta stresszt, másrészt, mert bárkinek hasznos lehet még valamikor - bár természetesen senkinek nem kívánom, hogy bármely hozzátartozója ilyen helyzetbe kerüljön.

Tegnap délután bementem a kórházba Nagymamához, nem utolsó sorban azzal a feltett szándékkal, hogy megpróbálom lebeszélni a hazajövetelről - értem én, hogy borzasztó nyomasztó hely az a kórház, de Nagymama egyelőre gyakorlatilag magatehetetlen, igencsak elkél még neki a szaksegítség. A kórházba érve azonban már kész tények vártak, Nagymama már aláírta a nyilatkozatot, hogy saját akaratából elhagyja a kórházat, és hát annyira boldog volt szegénykém, hogy nem volt szívem lelombozni őt.

Ezért aztán kis beszélgetés után eljöttem tőle, hazaérvén pedig Lacival azonnal elkezdtük számba venni a helyzet megoldására kínálkozó lehetőségeket.
Már a múlt héten beszéltem telefonon a nagymamáék lakhelye szerint illetékes gondozási központtal, hiszen az már a baleset pillanatától világos volt, hogy egyszer majd szükség lesz ápolói segítségre.

Ott a következő derült ki:
ahhoz, hogy ők kiutaljanak egy ápolónőt, szükség van egy kitöltött formanyomtatványra nagymamáék háziorvosának szakvéleményével. Ez az űrlap csak náluk kapható - hogy a netről miért nem letölthető, azt ne kérdezze senki, ez előtt én is értetlenül álltam...
A háziorvos azonban csak a kórházi zárójelentés alapján írhatja meg azt a bizonyos szakvéleményt. Ergo a mai napig lehetőségünk sem lett volna bármit intézni.
Miután leadjuk a gondozási központnak a kitöltött, orvos által aláírt űrlapot, no meg az utolsó havi nyugdíjigazolást - mert ez is kell még - ők elküldik mindezt még egy közjegyzőhöz hitelesítésre, és csak azután kezdenek el egyáltalán ápolónő után nézni, hogy a közjegyző visszajuttatja hozzájuk a dokumentumokat.

Hát igen, tiszta sor, hogy ezzel az ügymenettel legjobb esetben is egy hét, mire ápoló jut nagymamához. Aki jelenleg teljesen magatehetetlen, a legalapvetőbb személyi higiéné fenntartásában is segítségre szorul. (Kevésbé cizelláltan: pelenkázni és mosdatni kell. )

Egyértelmű volt, hogy más megoldás után kell néznünk, így kigyűjtöttük a netről a számunkra szimpatikus ápoló szolgálatok elérhetőségét. 9 ilyet találtunk - a google vagy 40-et dobott ki a "háziápolás", "ápolási szolgálat" keresőszavakra - ezeket ma reggel elkezdtem felhívogatni. Végül egy maradt, ahol azonnali kezdést tudtak ígérni. Ha tényleg beválnak, majd leírom, hogy kik ők, tájékoztató jelleggel viszont már most elárulom, hogy 1600 ft-os órabérben dolgoznak. Ez - viszonyítva a többi ajánlathoz - középkategóriásnak mondható.
Mindez leírva egyszerűnek hangzik, valójában azonban az egész délelőttöm ráment a telefonálgatásra. Főleg mert mindenképp kellett volna találnom valakit a családból, aki oda tud menni ma délután 5-re nagymamáékhoz beengedni az állapotfelmérésre és szerződéskötésre érkező hölgyet, de hasztalan telefonáltam körbe az egész családot, a vége sajnos az lett, hogy Borikámat megint le kellett passzolnom nagyszüleihez, és nekem kellett odamennem.

A délelőtt folyamán beszéltem telefonon:
-7 ápolási céggel
-nagymamáék háziorvosával
-a gondozási központtal
-5 családtagommal
-Laci szüleivel - persze ők is családtagok, csak őket most külön veszem.
Más azt hiszem nem volt.

Bori persze jól érezte magát a nagyszülőknél, mint mindig, és végül nekem is akadt segítségem, mert Lacinak szerencsére épp nagymamáék környékén akadt dolga, s így ő is odajött. A hölgy az ápoló cégtől csak 6 után ért oda - szólt előtte telefonon, hogy késik - de végül mindent megbeszéltünk teljesen részletesen, és egy nagyon ideális megoldásra jutottunk, miszerint holnap reggeltől kezdve, minden nap - Húsvét alatt is - kétszer egy órán át (reggel és délután) segíti nagymamát egy ápolónő. Eteti, fürdeti, tisztába teszi, stb.

Ez nagyon megnyugtató, örülök, hogy rátaláltunk erre a lehetőségre.
Csak mire idáig eljutottunk, én gyakorlatilag zombi állapotba kerültem, fél 9-re értünk haza, Borkát már csak megpuszilgattuk, átöltöztettük, és hajítottuk is be az ágyba. :-)
Megyek, követem példáját...

Borka mostanában...

... előre mutató lépéseket tesz az önálló, felnőttes életforma irányába. Ennek része az ismerkedés a csőrös pohárral:

Valamint az önálló (maszatolás) evés is jól megy már neki.

Ebéd után a betűkkel ismerkedik...(Ilyen szemlesütős szégyenkezéssel veszi tudomásul, hogy már megint rajtakaptam, és már megint meghiúsítom abbéli törekvését, hogy apróra "olvassa" a családi könyvtárat. :-) )

Művelődés után pedig a jóleső testmozgás (értsd: kúszás) következik, ami igen komoly és koncentrált munka, mint azt a kis sportoló elszánt arckifejezése is mutatja. :-)

Orsinak szeretettel :-)

Mamatársammal Orsival mostanában gyakran beszélgettünk a hordozás különböző lehetőségeiről. Azt hiszem érthető módon, hiszen akinek van kisgyermeke, az hamar megtapasztalja, hogy a kisbabák legelemibb igénye a születés után még hosszú hosszú hónapokig, hogy édesanyjuk testközelségét élvezzék.
Ez azonban az anyukának - minden szépségével együtt is - fárasztó, gyakran érezzük úgy, hogy karizmaink felmondják a szolgálatot, valamint az sem túl élvezetes, ha órákig nem haladhatunk a dolgainkkal, csupán azért, mert a kis nyűgös épp anyára vágyik...

Szerencsére azonban erre a „problémára” rengeteg megoldás létezik már az ősidőktől fogva, de manapság is egyre bővül a hordozóeszközök tárháza.
Bizonyára rengeteg olyan hordozó is létezik amiről én még csak nem is hallottam, de azt a néhányat, amit én is ismerek, szeretném most bemutatni.
Vigyázat, jó sok link következik, és ez hosszas netes barangolást vetít előre. :-)

A legklasszikusabb, legősibb időktől fogva létező hordozóeszköz a kendő. Nekem is van, rögtön kétféle is, bár ebből is rengeteg fajta létezik. Puha, lágy, körülöleli a kisbabát, fekvő és állított helyzetben egyaránt használhatja a baba, alhat is benne, a gyerek súlya egyenletesen oszlik el az anya hátán és vállain... Mi jót mondjak még róla? Talán nem véletlen, hogy a világ minden táján évezredek óta alkalmazzák.

Nekem egy Nandu van, ami szintén remek darab, csak az enyém egy kicsit rövidnek bizonyult nekem, valamint boldog tulajdonosa vagyok egy gyönyörű Lana kendőnek.

Mindkettő nagyon praktikus, de nem árt kitanulni a megkötés csínját-bínját, mert a hozzáadott útmutató füzetke alapján nem biztos, hogy elég kényelmesen köti meg az ember.
Erre is van azonban megoldás: a hordozó tanfolyam. Ebből is több iskola létezik, én Ónódi Ági „tanfolyamán” vettem részt – voltaképp csak két alkalomról van szó, de ez bőven elég a lényeg elsajátításához. Itt lehet róla bővebben olvasni.

Modernebb, de mára már szintén klasszikussá vált megoldás a kenguru. Ilyenünk is van(egy Chicco), mivel a kezdet kezdetén nem tudtunk választani a kendő és e között, ezért mindkettőt beszereztük. Szintén praktikus, használata nem igényel különösebb előtanulmányokat, bár nekem mondjuk eléggé nyomja a vállamat, ha sokáig van rajtam, és Bori sem elégszik meg mindig a mellkasom látványával.
(Gyakran lehet előre néző csecsemőket látni kenguruban, nyilván nem halálos a veszedelem, de azért erről tudni kell, hogy az ortopédorvosok nem ajánlják ennek a pozíciónak a gyakori alkalmazását, mert kedvezőtlen irányba befolyásolja a csípő fejlődését.)

Az eddig említett hordozóeszközöket valószínűleg szinte mindenki ismeri, hiszen sokan használják mindkettőt, az utcán járva biztosan láttunk már kendőt is, kengurut is.
Van azonban még jónéhány lehetőség a babák testközeli hordozására, bizonyára még annál is jóval több, mint amit itt most megemlítek, de gondoltam, néhány kedvencemet még bemutatom.

Kicsi és egyszerűen nagyszerű a babaerszény. Fontolgatom, hogy egy ilyet is beszerzek, főleg itthoni használatra, mert ezt nem kell kötözgetni, és örökmozgó Borikám bármikor ki-be pattanhatna belőle, ami azért – valljuk be – a kendővel kicsit macerásabb mutatvány.

Nagggyon kúúúl :-) a Baby Premaxx – amennyire tudom, csak külföldön kapható -hordozószerkentyű, ezt mondjuk inkább csak az érdekesség kedvéért vettem be a felsorolásba, nekem kicsit kényelmetlennek, vagy furcsának tűnik benne a baba helyzete, de van aki teljesen oda van érte.

Amibe én vagyok teljesen belezúgva az a távol-keleti kultúrák hagyományos bébihordozója a mei tai. Itthon is kapható, de siralmasan kicsi a választék, és eddig valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Van azonban egy amerikai internetes oldal, ahol szinte végtelen sok lehetőségből választhatja ki a kedves vevő a neki tetszőt. Titkos nagyratörő álmom, hogy egyszer innen rendelek egy ilyen gyönyörű darabot...

Van még persze többféle háti hordó( például ilyenek, meg ilyenek), ezeket most azért nem említettem részletesebben, mert egészen kis csecsemők hordozására nem alkalmas, csak ülni tudó baba rakható bele.

Szóval a felsorolás távolról sem teljes, de már ennyiből is mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb megoldást. A babáknak – kis túlzással - gyakorlatilag mindegyik szimpatikus, a lényeg, hogy az anyukájukkal lehessenek. :-)

További izgalmas órákat lehet eltölteni a téma tanulmányozásával itt.

Dzsászt ö pörfikt déj ...

Igen, ez egy igazán tökéletes nap volt, de még a tökéletes napok végére is elfárad az ember. Ezért beszéljenek hát a képek inkább helyettem, hogy én mehessek gyorsan aludni. :-)

Dióhéjban azért: Barátainkkal Orsival és Tibivel - Bogica szüleivel - valamint Ákyval, és Bernáttal kirándultunk Szentendrére. A kis Bogi ez idő alatt Nagymamájával mulatott otthon. Orsiéktól indultunk, ahol megbabusgattam kicsit Bogikát, annyira furcsa, hogy pár hónap alatt így elszokik az ember egy ilyen aprócska baba méreteitől, pedig Borka még kisebb is volt ennyi idősen, mint Bogi.

Szentendrén egy nagyon remek kis mexikói étterembe tértünk be, ahol Borika példásan viselkedett, de ez amúgy az egész napról elmondható, egyetlen nyikkanást sem hallottunk tőle a nap folyamán, szinte egész nap csak mosolygott.
Evés után sétáltunk egyet a Duna-parton, majd egy fagyizással koronáztuk meg a tökéletes napot.

Jóképű apák csinos lányaikkal.

Borika ilyen türelmesen, derűsen játszadozott a vendéglőben mindvégig.

Ilyen finomat ettünk!

Borka kicsit nehezményezte, hogy ő még nem ehetett fagyit. Majd jövőre... :-)

Hazafelé a villamoson.

Körkérdés

Gyakran gondolkodom rajta, hogy hogyan szórakoztassam Borit, persze van egy pár bevett gyakorlatunk, klassz mókánk, és a jelek szerint ezek is kielégítik az igényét, tehát a kérdés kivételesen nem segélykérés jellegű, csak az ismereteimet szeretném bővíteni, gyűjtögetni az ötleteket.
Ezért gondoltam, hogy kommentelésre bíztatom kedves olvasóimat, írjátok le, ha van kedvetek, hogy ti miként szórakoztatjátok pár hónapos gyerekeiteket.

Borinak leggyakrabban énekelek, mondókázom, meg lovagoltatom. Úgy tűnik a legnagyobb élvezetet az jelenti számára, ha a levegőben lengetem, de mégsem hajigálhatom egész nap. :-)
Nincs túl sok "fejlesztő játéka", tanuló mackója sincs ;-), néha azt gondolom jó ez így, néha viszont rámtör a félsz, hogy mégsem oké ez.

Furcsa, mert nem azt szoktam gondolni, hogy önmagához képest nem fejlődik ezek nélkül, csak néha eszembe jut, hogy hogy fogja magát érezni szegénykém, ha bekerül majd egy óvodába, csupa "fejlesztett", háromévesen angolul gagyogó "okosbaba" közé, és sajnálni kezdem, hogy köztük majd azt hiszi Borikám, hogy ő nem eléggé okos.
(Na a történetnek ezen a pontján szoktam gyorsan olvasni egy kis Vekerdyt, és az határozottan átbillent ezen a dilemmán. Hogy ugyanis tök fölösleges, mi több, még ártalmas is, olvasni, matekozni, bármizni tanítani direktbe egy csecsemőt, óvodást. Vekerdy szerint még az iskolást is. :-) )

Ha olvas okosbabázós anyuka, kérem, hogy nehogy megsértődjön! Aki csinálja, biztos lát benne valamit, ami jót, örömet, többletet ad neki, meg a gyerekének, én másként látom, ezért nem csinálom, de ki-ki kedve szerint. :-)

Szóval a kérdés tömören, mivel múlatod az időt babakorú gyerekeddel, mit játszol vele?
Köszönöm. :-)

Igen!

És ígérem többet nem politizálok itt, tudom, hogy egy babablogon nem illik. De azért most örül a lelkem.

Bár a teljesség kedvéért elárulom, hogy én igen, nem, igennel voksoltam ma. Mert én kérem egyéniség vagyok. :-) Meg mert a vizitdíjnak bizonyos formában még értelmét is látnám. Persze akkor sem sírnék, ha eltörölnék.

(Más kérdés, hogy szerintem ettől még nem fogják eltörölni, és többnyire minden marad a régiben. De legalább asszisztálhattunk egy kis erőfitogtatáshoz Fletó és Vitya homokozójában.)

De mint mondtam, nem politizálok, másnak sem tanácsolom, árt az idegeknek. :-)

Inkább ideteszek egy képet Boriról, aki ma is nagyon nagyon tündér volt!

"Hófehérke"

Cebitelek

Külföldi tudósítónk jelenti:


Ennek a bejegyzésnek kivételesen semmi köze Borihoz, leszámítva, hogy persze hiányzik
és fürdetés után hívom a mamáját, hacsak le nem hal az internet. Éppen nemzetközileg kapcsolatot építek a cebiten, lesz is majd hamarosan kép Prezentáló Papáról addig is annyi, hogy este a kapcsolatépítés jegyében elmegyünk sörözni keresztapával.


Lesz majd bővebb élménybeszámoló is, addig is a mai nap tanulsága:


Bármilyen ingyen ajándék bármely országban képes tömeges őrületet kiváltani. Egy félkarú rablón megnyerhető piros esernyő jólétileg tespedt németek tucatjait ingerli elszánt tolakodásra. Nem is beszélve Attiláék pendrive-járól (ami nem is ajándék) és a magyar stand Rubik-kockával ellátott kulcstartójáról (na, abból még én is hoztam, de persze csak hogy Borinak legyen játéka :-)

Dupla bréking

Bréking No.1. : Kedves ismeretlen ismerősünknek, RKriszta blogger-mama társnak ma délelőtt megszületett kicsi fia: Barni!
Isten hozott idekinn, Barnabás, már nagyon sokan vártunk téged!
Talán furcsa, de így ismeretlenül is annyira drukkoltam nektek Kriszta, egész délelőtt jártomban keltemben csak arra tudtam gondolni, mi lehet most veletek, és nyílt színen bevallom, elsírtam magam a meghatódottságtól, mikor kitudódott, hogy megszületett a gyönyörű kislegény!
Akkor még egyszer, itt is,( hátha egyszer majd Barni körüli bokros teendőid közt jut rá időd, és benézel hozzánk) :GRATULÁLUNK!!!

Bréking No.2. : Tény, hogy kisebb dologról van szó, de a mi életünkben most ez is hatalmas áttörés - szó szerint:-) - BORIKÁNAK KIBÚJT AZ ELSŐ FOGA!!!
Vicces, mert én lehet, hogy észre sem vettem volna, de anyukám itt járt ma nálunk, és ő vette észre, mikor Borka jó szokásához híven megkóstolta az ujját. Még csak egy kis éles fodrocska, úgy érzésre - mert megnézni nem hagyja - de szerintem mire a Papa hazaér(holnapután) már teljesen ki fog bújni.
Mit szólsz, Ingrid, ezek szerint lehet, hogy jó volt a diagnózisod pár napja, mikor a fogzásnak tulajdonítottad Borka nyűgeit! Bár a doktornő vírust emlegetett, azt hiszem most már örökké homály fedi, hogy mi is volt a lázas nyavalya oka.

Bukincai Boreszke, született G. Borbála

Már régóta készülök írni egy bejegyzést Bori beceneveiről, hogy akkor is emlékezzünk erre a sok kedves névre, mikor már nagylány lesz, és mindenki csak Borinak(vagy ki tudja hogy :-) ) fogja szólítani.

Bori, Borka, Borika, ez az alap.
Néha Borbála is, mikor gyönyörködünk benne, de azért inkább csak mókából mondjuk neki.
Mivel kicsikének elég bukós baba volt,már a kórházban elneveztem Bukincának, de szólítottam Bukincai Borbálának, vagy csak egyszerűen Buki Borinak.
Hamar beugrott, hogy jól illik a kis huncut lényéhez a Bobek becenév, tudjátok a nyuszis rajzfilmből, Bob és Bobek. Ezt továbbragozva: Bobszi, Bobszika.

Ritkán vicceskedésből Boriska, sőt Boriski. (A Panki név analógiájára, ahogy kisöcsém hívott engem kiskorában, amit aztán elég sokan át is vettek tőle.)
Néha Borinka-nem tudom, ki emlékszik rá, Janikovszky Éva valamelyik gyerekkönyvében hívják így a szomszéd leányzót.
Aztán persze jön az egész állatkert: maci, mackó, nyuszika, sünike, kiskutyám, bogaram.
Mesebeli becenevek: Manó, Bogyóka, Csillag.

A haverok elnevezték Boresznek. Ha a fiúk isznak rá társaságban, mindig így hangzik a koccintás: Boreszre! :-) Ebből jött a Boreszke - ez a vagány neve.
Nemzetközileg: Bébi Bó.
Bubu, Bubuka, de csak titokban, mert Laci nem szereti, ha így hívom lelkéből lelkedzett gyönyörű leánykáját. :-P

Tiltólistás a Borcsi, Borcsa, nekem ezek nagyon nem tetszenek. Aztán persze lehet, hogy Bori meg majd direkt szeretné, ha így szólítanák. :-)

Szóval úgy érzem, sikerült igencsak sokoldalú nevet választanunk a kislányunknak! :-)))

Ami igaz, az igaz... :-)

A baj nem jár egyedül...

Tegnap délután meglátogattuk Nagymamát a kórházban(Mama, meg én, Borka közben itthon volt Lacival). Magánál volt, lehetett vele beszélgetni is, de nagy fájdalmai voltak, több csavart tettek a combjába. Mialatt ott voltunk, nagyon felszökött a láza, és borzasztó magas lett a vérnyomása(190/100 !!!), de közben folyamatosan kapta infúzióban a láz-és fájdalomcsillapítót, meg a vérnyomáscsökkentőt, így mire eljöttünk kezdett jobban lenni. Nagyon örült nekünk, vittem neki egy fényképet Borikáról, hogy erőt adjon neki a gyógyuláshoz.

Hogy biztosan ne unatkozzunk... : Borika is lebetegedett. Még soha nem volt lázas - mondjuk 7 hónap alatt szerintem ez szép eredmény - most sem borzasztó, de fixen 37,5 fölött van. Már tegnap este ennyi volt, kapott éjszakára lázcsillapító kúpot, amitől le is ment a láza - bár így se volt valami remek éjszakánk - de ma délelőtt megint felkúszott ugyanannyira, így délután elvittem az gyerekorvosunkhoz. (Igen, még ugyanaz a dokink, de ma aránylag készséges volt.)
Azt mondta, ez valami vírusfertőzés, egyelőre nem ad rá antibiotikumot, igyon sok folyadékot, és csillapítsuk a lázát. Kis hasmenése is van Borinak, arra Normaflore-t ajánlott.

És hogy egész biztosan ne... : Ma reggelre Laci is rosszul érezte magát, nem is ment dolgozni, pedig ahhoz nála komoly indok kell. Úgyhogy ma megnyitottam a családi kórházamat.

S ha ez még mind nem lenne elég: előbb felhívtam nagybátyámat, hogy referáljon Nagymama állapotáról, mert ma ő készült meglátogatni, erre kiderült, hogy mivel 7 óra után pár perccel értek oda, nem engedték be őket a kórházba. Pedig Nagypapa is ment velük, szegénykém már dél óta felöltözve várta őket, annyira be akart már menni Nagymamához, még bonbont is vett neki. Amúgy ha együtt vannak, folyton piszkálják egymást, de azért ilyenkor kiderül, hogy nem jó nekik egymás nélkül.
Szóval most senki nem tud semmit Nagymamáról, ráadásul szegény biztos szintén egész nap várta, hogy valaki meglátogassa. Azt mondjuk tudja, hogy voltak bent nála, csak nem mehettek be, mert végül legalább a csomagot sikerült felküldeniük neki, amiben hálóingek, meg más fontos apróságok voltak.

Hab a tortán: Odafelé Nagypapa is megbotlott és elesett, hiába fogták kétfelől, de szerencsére nem lett semmi baja az ijedtségen túl.

:-(((
Megyek aludni, hátha a holnapi nap több jót hoz.

Kis kalóz

Mint láthatjátok, Borkának nem szegik kedvét ilyen apró kellemetlenségek, mint ez a kis szemtapasz.

De szükség is van most a jókedvére, hogy feledtesse az aggodalmunkat... Most kaptam a hírt, hogy nagymamám hajnalban elesett otthon. Combnyaktörés. Most műtik. :-(