Megfejtés

Bár úgy látom, nem sokaknak sikerült álmatlan éjszakát okoznom :-D, azért elárulom a megfejtést. A két lelkes játékos mindegyike rosszul tippelt... :-)



Azok kedvéért, akik az ilyen burkolt célzásokat nem értik: igen, kislány. :-))))))))

Egy bejegyzés, melyből kiderül, hogy mennyire undok is vagyok...

Az ajándékról fogok írni.Amivel megleptem Lacit tegnap este. És magamat is. :-)
Merthogy ez olyasvalami, ami mindkettőnket foglalkoztatott már nagyon az elmúlt hetekben... Én pedig úgy éreztem, hogy a házassági évfordulónk kiváló alkalom lenne arra, hogy örömteli körülmények között kiderüljön a nagy titok... mégpedig, hogy Picur kisfiú, avagy kislány?

Így aztán még a múlt héten bejelentkeztem a Praxis rendelőbe egy 4D-s ultrahangra, ugyanahhoz a kedves és precíz szonográfushoz, akinél már Borival is jártunk anno.
A méltán népszerű Győrffy Mátyáshoz azonban már csak tegnap reggelre volt időpont, ezért kértem hát meg Lacit, hogy halasszuk el az ünneplést egy nappal.

A mindent leleplező felvétel el is készült tegnap reggel, Borka ezalatt a nagyszülőknél mókázott, Laci pedig csupán annyit tudott, hogy az ajándékával kapcsolatban van elintéznivalóm, ezért megyek el itthonról kora reggel.

Este viszont rám várt meglepetés, mivel fogalmam se volt, hogy hová cipel el Laci vacsorázni. De nekem sem kellett csalódnom, egy fantasztikus, egzotikus, Nepáli étteremben ünnepeltük 2. házassági évfordulónkat. Kicsit tartottam az idegen ízvilágtól, de minden nagyon finom volt, ráadásul nagyon meghitt volt a hangulat, hiszen az este nagyobbik felében mi voltunk az egyetlen vendégei a helynek.

Ami az én meglepetésemet illeti, tökéletesre sikerült, Laci mit sem sejtett a szándékomról, de nagyon jó ötletnek tartja így utólag. :-) És nagyon örül az eredménynek.

Ja, hogy áruljam már el végre, hogy akkor most kislány vagy kisfiú?
Merthogy mindenki tűkön ül, és rágja a körmét?
Na de hát megmondtam már a címben is, hogy undok vagyok. :-D
De nem nagyon, csak egy picikét, úgyhogy holnap reggel, mielőtt elindulunk a nyár utolsó mininyaralására, el fogom árulni a megfejtést.
Addig főjetek csak a levetekben, kedves blogolvasók. Tippelgetni is lehet... ;-)
(Annak aki már tudja: nem ér elárulni!!!)

2 éves

Na nem Bori - ennyire gyorsan azért nem öregszik - hanem a házasságunk Lacival. :-)
Ma két éve volt az esküvőnk.
Gyönyörű idő volt, nem túl meleg, nem túl hideg, épp tökéletes, és ezt gyakorlatilag az egész esküvőnkről is el lehet mondani. Szerintünk nagyon jól sikerült esküvő volt, de a vendégek visszajelzései alapján azt mondhatom, hogy nem csak mi gondoltuk így.:-)

Nem mondhatnám, hogy az azóta eltelt időben sokat unatkoztunk volna, pedig 2 év valójában nem is olyan sok idő, pláne egy házasságban. :-)
Ami a házassági évfordulóinkat illeti, egyelőre elég rendhagyó módon ünnepeljük őket...
Tavaly Borika épphogy csak 1 hónapos volt ezen a jeles napon, így a hatalmas ünneplés kimerült annyiban, hogy életében először 2 órára kölcsönadtuk a bébit a nagyszülőknek, a két holtfáradt szülő pedig kókadtan nézegette egymást itthon az üres lakásban. :-D Ha jól emlékszem, nagyjából egy koccintásra telt tőlünk, majd befeküdtünk az ágyba, és...neeeeeem, itt most nem intim pillanatok részletes leírása következik: konkrétan egy jóízű szunyókálással ünnepeltük 1. házassági évfordulónkat. :-DDD

Idénre azért már kicsit izgalmasabb programot tervezünk, ám bizonyos okokból nem mára, hanem holnap estére időzítettük az ünneplést. Ez a bizonyos ok pedig annyi, hogy a különleges ajándék, mellyel ez alkalomból szeretnék kedveskedni férjuramnak, csak holnap készül el, így az én kérésemre 1 nappal eltoltuk az ünneplést.
Így aztán ma este várhatóan ismét csak egy kis koccintással emlékezünk meg a 2 évvel ezelőtti fergeteges napról.

Azért, hogy rendhagyó programból most se legyen hiány, én úgy döntöttem, hogy egy gestatios diabetesszűrés céljából végzett orális glükózterheléssel emelem a nap fényét... Terheléses vércukorméréssel, na, ha így érthetőbb. :-D
(És nem sok szabad választásom volt benne, most kellett mennem, és eléggé utálom ezt a vizsgálatot, de sebaj, túl vagyok rajta. :-) )

Azért, hogy a lényeg nehogy lemaradjon ;-) :

Köszönöm az elmúlt 2 évet, nagyon szép napok vannak mögöttünk, még ha akadt köztük nehezebb is, eddig még együtt mindent megoldottunk, remélem - sőt tudom - hogy ez eztán is mindig így lesz. :-) Vigyázz, még legalább 50-60 évet tervezek veled... (Utána mehetsz csajozni, nem bánom.:-P)

Ui. : Dömdödöm. :-))) Ja, és: Járunk, szépfiú? ;-)))

Használati útmutató gyermekekhez

Az alábbiakban néhány mellékelt ábrán mutatjuk be kedves vásárlóinknak, hogy a birtokukban lévő "Gyermek" névre hallgató háztartási fenevadat miért ne hagyják őrizetlenül egyetlen percre sem.

1. ábra: Mert egy szempillantás alatt őskáoszt hoz létre bármely helyiségben - jelen esetben ruhásszekrényének teljes tartalmát söpörte a földre.

2. ábra: Mert hajlamos popsikenőccsel ápolni finom arcbőrét...



3. ábra: ...és méltatlankodva veszi tudomásul rosszallásunkat.

Szocializálódunk

Mi szülők is igyekszünk, de nekünk már kisebb újdonság ez, mint Borkának. A héten felnőtt-és gyerektársaságban egyaránt kipróbálta magát Borika. Őszintén mondhatom, hogy mindkét társaságban megállta a helyét.

István királyunk napját augusztus 20-án Dóri barátnőmnél töltöttük, aki István-napi pörkölttel és kuglóffal kedveskedett nekünk és barátainknak. Ez utóbbit Borka is megkóstolta, mondanom sem kell, nagyon ízlett neki.
Barátaink már jól ismerik Borkát, legutóbb Alsóörsön nyaraltak vele együtt, és azt kell mondanom, kislányunk igen nagy népszerűségnek örvend a körükben. :-) Így aztán most is lelkesen szórakoztatták őt, amit Bori sok vidám mosollyal és karattyolással hálált meg.

Játszott a "bácsikkal". :-)

Kicsit pasizni is próbált, de aztán megmagyaráztuk neki, hogy Péter már kissé túlkoros hozzá. :-)

Mivel azonban Borinak mégiscsak a gyerektársaság az igazi közege, tegnap az egész délutánt vidám gyerekekkel töltöttük egy klassz játszótéren: ismerős anyukákkal és gyerkőceikkel találkoztunk. Mi anyukák is remekül szórakoztunk, de a gyerekek sem panaszkodhatnak, mindenki talált magának játszótársat, így Bori is, a nála egy héttel idősebb kis Viola személyében.

Barátnők egymás közt.

Három grácia.

Igazán vidám délután volt, Bori este 9 után került ágyba, nem nagyon kellett ringatni, eldőlt, mint a zsák. :-)

A mai nap nagy részét pedig autósülés vásárlással töltöttük. Már 2 hete vadászunk egy megfelelő darabra(megfelelő=kifizethető, ugyanakkor jó minőségű), de ma sikerült megvennünk ezt a darabot. Szegény Bori a boltban feltehetőleg azt hitte, hogy azért akarjuk bekötni ezekbe az ülésekbe, hogy aztán jól otthagyjuk őt, vagy nem tudom, de borzasztóan üvöltött, minden egyes próbálkozásnál, jócskán megnehezítve ezzel a dolgunkat. Kicsit aggódtunk, hogy hogy fogjuk így rábírni az ebben való utazásra, de úgy tűnik, valóban csak addig tartott tőle, míg meg nem értette, hogy ez csak az új helye az autóban, nem pedig valami kényszerkaloda, mivel hazafelé máris nagyon vidáman ücsörgött benne.

Félidő

Vége az első félidőnek. :-) A meccs elején úgy tűnt, Picur K.O.- val győzni fog, és teljesen kikészíti a Mamáját, de mostanra egyenlítettem. :-) Izgatottan várjuk a második félidőt, aminek a végén remélhetőleg egy 1:1-es végeredménnyel egy egészséges gyermek és egy boldog, egészséges anyuka fog lejönni a pályáról. ;-)))

Picur a vizsgálatok és ultrahangos kukucskálások tanúsága szerint teljesen jól van, korának megfelelően, szépen fejlődik, és már most feltűnően cuki. :-)

Én is jól vagyok, (koromnak megfelelően, szépen fejlődöm ;-) ) csak mostanában igyekszem kicsit többet pihenni. Bár én nem érzem úgy, hogy túlhajtottam volna magamat az elmúlt időszakban, de orvosom múlt csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy erősen meg van rövidülve a méhnyakam, és mivel ennek a folyamatnak a következő állomása a méhszáj megnyílása, amire így a 20. hét környékén egyelőre nincs sok szükségünk, sőt... hát nyomatékosan fel lettem szólítva, hogy szedjem ki a hangyákat a bugyimból és ücsörögjek/feküdjek többet otthon, nyugton.

Mivel orvosomnak jól felfogott érdeke volt, hogy alaposan befosasson - és ezáltal komolyan vegyem a pihenést - mindenféle koraszüléseket emlegetett összevont szemöldökkel, de nem olyan fából faragtak, hogy könnyen berezeljek, úgyhogy őszintén mondhatom, nincs bennem semmi aggodalom, de bízom az orvosomban, és betartom az utasításait, úgyhogy pihenősebbre veszem a tempót - már amennyire ez egy örökmozgó egyéves mellett lehetséges.

Picur szerény hajléka így fest kívülről - most épp lilában, mert a szokásos piros pocakfotós pólóm épp mosásban van. :-)

Tudom, jó nagy, de hát ez van, úgy látszik, Picur kedveli a tágas teret. :-)

Hízni még csak 2 kilót híztam, tehát 63 kiló vagyok, szerintem ez nem rossz a 20. héten.

Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy Picurkám erőteljesen mocorog, és én ezt immáron 1 hónapja érzékelem is, sőt, az utóbbi napokban ténykedése már kívülről is érzékelhető, úgyhogy már Laciba is rúgott pár kedveset a gyermek. :-) Egyelőre örömmel fogadjuk, hogy így megrugdos minket, idekint lévő gyermekünket már inkább lebeszélni próbáljuk efféle akcióiról - egyébként sikerrel, Borka mostanában egyértelműen rájött, hogy miként kell finoman közeledni embertársaihoz, és ha ez nem is jön össze mindig maradéktalanul, azért tény, hogy rengeteg kedves, finom simogatást és puszit kapunk tőle, amik mellett néhány hajtépés és szemkivájás már igazán eltörpül. :-)

Duma Franci

Borka egy ideje olyan nagy dumás lett, hogy most már nem halogathatom tovább, meg kell örökítenem a tudományát.
A mama, papa, baba az alap, már hónapok óta tudja. Érdekes, hogy régebben a papa is mama volt, mostanában pedig én vagyok olykor papaként emlegetve. :-D Persze a kis luvnya, ha nagyon akar tőlem valamit, akkor rögtön tudja, hogy hogy hívnak... ha arról van szó, hogy vegyem fel, vagy segítsek neki feljutni valahová, akkor rögtön hatalmas szemekkel édes kis hangon csiripeli, hogy Mama, mama! :-)
Baba minden, és mindenki, pillanatnyi hangulattól függően, bármikor elhangozhat ez a szó, napjában 20-szor is.

No de lássuk a különlegesebb, Borka-specifikusabb szavakat!
Először is ott van a kkkkaaaa, azaz béka, akit már régóta emleget egy vízijátéka kapcsán, de most 2 napja egy plüss példánnyal is hatalmas barátságba keveredett.

Aztán ott van a ka, ami kanalat jelent, ami szintén Borka kedvenc játékainak egyike - olyannyira, hogy lassan egyetlen kávéskanalunkat sem találjuk, mert a kisasszony mindet elcsaklizta. :-D Figyelmetlen hallgató ezt a szócskát összekeverhetné a békával, de a mi figyelmes szülői fülünk pontosan hallja az intonációbeli különbséget.

Íme, a vidám trió: A kkkaaa, a baba meg a ka. :-)

A számunkra legmulatságosabb szava a ká, azaz kávé. Szerintem vicces, hogy Borka első szavai közt ez is ott van, pedig becsszóra nem is vagyunk olyan nagy kávéivók. De Borinak elég már csak a kávéscsésze látványa, és rögtön mondja, hogy ká. Méghozzá amolyan okos magyarázó hanglejtéssel, mintha előzékenyen közölni akarná velünk, hogy mi is az, amit iszunk - ha esetleg nem tudnánk.

Régóta emlegetett pajtás a kiskutya, aki régebben még csak lihegett :he-he-he-he, de újabban már ugat is: vavavava.
Nagymama kitartó oktatómunkájának köszönhetően Borka gyönyörűen megnevezi a lepkét is, úgy mint ekke, esetleg keeee. Egyébként Nagymamának elvitathatatlan érdemei vannak Borka beszédfejlődésében, nagyon lelkesen tanítgatja neki a szavakat. :-) Én kevésbé szoktam így direktben okítani, de nem zavar, hogy Laci anyukája ezt megteszi, mert úgy látom semmi kényszerűség nincs benne Bori részéről, nagy örömmel próbálja formálni a szavakat.

Amihez semmiféle oktatómunka nem kellett, kis haspókunk magától is megtanulta mondani, az természetesen a hamm szócska. Tegyük hozzá, hogy ezt a szenvtelen, érzelemmentes szót inkább csak akkor használja, ha úgy nagy általánosságban evésről, ételről beszélünk, a konkrét étel látványa inkább a hőő-hőő-hee-hee-heőőőőőő felkiáltásokat váltja ki Boriból, amolyan"Ide vele, de rögtön!" hangsúllyal. :-D

Kell-e mondanom, hogy Bori is gyakran hallatja a gyerekek kedvenc szavát, miszerint nem! Kicsit inkább mem-nek mondja, de azért egyértelmű, hogy erről van szó. Lassan kezdi ellenkezésre is használni, de egyelőre gyakoribb, hogy olyankor mondogatja, mintegy magának, ha olyasvalamit csinál, amiről jól tudja, hogy nem szabad. Pl. mikor egyedül bemegy a konyhába, fürdőszobába, le akar rántani, dobni valamit...

Van még egy kedvenc állatka, akit megnevez Bori, őt azért hagytam utoljára, mert ha őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy ezt rajtunk kívül senki más nem ismerné föl, mi is csak a szövegkörnyezetből tudjuk, hogy a tadaaa, az bizony kacsát jelent.

Most így hirtelen ennyi jut eszembe, nem tudom, hogy ez sok-e, vagy kevés, mi mindenesetre nagyon nagyon büszkék vagyunk Bori beszédtudományára, hatalmas öröm látni, ahogy napról napra több szót mond ki, egyre pontosabban, érthetőbben.

Kellemes kötelesség

Kellemes kötelességnek teszek eleget most, végre hivatalosan is fogadom az Ingrid és Heléna által nekünk adományozott kreatív blogger díjat. Nagyon jól esett a megtiszteltetés, csak hát a nyaralás kellős közepén nemigen volt lehetőségem teljesíteni a díjjal járó kötelezettségeket.
Merthogy a díjat viselőnek feladatai is vannak - bár mivel amint látom, a blogoszférában már végignyargalt ez a díj, azt hiszem mindenki tudja, miről is van szó.
Azért ismétlés gyanánt leírom, hogy milyen feladatok hárulnak a díj büszke tulajdonosára:

-a díj lógója meg kell jelenjen az oldalon a menüsorban
-az adományozót ki kell linkelni
-további 5 blogbarátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni
-a kiválasztottaknak üzenetet kell hagyni

Nem vagyok könnyű helyzetben, mert az általam olvasott blogok közül már majdnem mindenhol járt a díj, ahol meg nem, az zárt blog, így tulajdonosa nemigen fog tudni eleget tenni a feladatoknak.
De sebaj, azért kiosztom én is a magam díjait.

Földanyó-Noémi: Azt hiszem aki ismeri a blogját, annak egy percig sem kell magyaráznom, hogy a kreativitás szóról miért ő ugrik be nekem elsőre...
Áron, aki(illetve akinek nevében anyukája) egy valódi irodalmi kreatív.
Bogicáéknak, azaz Orsi barátnőmnek is szeretném átnyújtani ezt a díjat, igaz, ők nem fogják tudni továbbadni, de én nagyvonalúan engedélyezem ezt nekik. Nagyon örültem, mikor ők is blogírásra adták a fejüket, és meg kell hagyni, hogy igen formás, kreatív kis blogot vezetnek, immáron hónapok óta. Csak így tovább! :-)))
Pocakos Macskánál is járt már a díj, de szeretném én is megszavazni neki, egyrészt mert nagyon sokoldalú blog az övé, mindenféléről olvashatunk benne, másrészt pedig ő magát is kreatívnak tartom, mint édesanya, és mint háziasszony. Csodálom őt a gyakorlatiasságáért és hihetetlen teherbíró képességéért!
Végül, de cseppet sem utolsó sorban pedig én is megemlíteném Lóci és Dominó blogját, ahol a két kislegény kalandjain kívül annyi hasznos információhoz juthatunk, mi anyukák, amennyit semelyik másik blogon sem találhatunk.

Mindenhol jó, de legjobb...

...itthon. :-)
Szó se róla, a nyaralás is remek volt, Borinak egyértelműen, és persze nekünk is élvezetes volt, de azért volt néhány nehezítő körülmény, és tanulságok is akadtak a jövőre nézve.
Mindenesetre sokat pihentünk, aktívan és passzívabban is, az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk – főleg, ha figyelembe vesszük az eddigi nyár hihetetlen csapadékmennyiségét, amihez képest nyaralásunk 2 hete alatt igazán alig volt esős idő.

Mint azt már előre írtam, nyaralásunkat Balatonszárszón kezdtük meg, nagybátyám nyaralójában. Csak 3 és fél napot töltöttünk itt, ami lehetett volna tökéletes is – a körülményekhez képest még így is az volt – de az első éjszakán egy arra járó tehervonatról a szabályos helyen parkoló kocsinkra zuhanó emberfejnyi kő némiképp átírta ezeknek a napoknak a forgatókönyvét. A telek a vasúti töltés mellett található, gyerekkoromban minden vendégünk ott parkolt – a másik oldalon meglehetősen keskeny a hely – de ilyen baleset még sosem történt. (Másmilyen sem.) Mégis lelkiismeret furdalásom van azóta is, mert én mondtam Lacinak, hogy parkoljon oda nyugodtan, holott neki már akkor is rossz megérzése volt – igaz, ő szándékos dobálástól tartott.

Másnap délben fedeztük fel a hatalmas horpadást az autó oldalán. Ez az autó valójában Laci szüleié, bár most hosszú távú használatra megkaptuk, de így egy fokkal méginkább idegesítő a helyzet.
Mindegy, nem ragozom tovább, igyekeztünk hamar túltenni magunkat az eseten, csak a szárszói 3 napot gyakorlatilag mindvégig a MÁV-val, a biztosítónkkal, és a rendőrőkkel való ügyintézés töltötte ki. Az ügy végére még igen sokára fog pont kerülni, az Opel márkaszervízben 150 ezer forintosra becsülték a kárt, azért reméljük, hogy kevesebből is megússzuk.

Evezzünk vidámabb vizekre, lássuk, mivel is töltöttük első igazi, hosszú, családi nyaralásunkat:
Július 27-én vasárnap délután 1 körül tudtunk csak elindulni itthonról, mivel remek érzékkel az indulásunk előtti estére szerveztünk egy hatalmas vendégséget, és a másnapi romeltakarítás kissé elhúzódott. Kárpótlásul viszont igazán gyorsan leértünk Szárszóra. Borinak az első napon itt is nehézségei akadtak az elalvással – magyarán üvöltött, mint akit nyúznak – de ezt már megszoktuk, minden új helyen így indít, de második naptól már mindig megoldódik a probléma. A helyzetet tovább nehezítette, hogy sikerült itthon hagynunk Bori tápszerét – kezdőanyuka.hu :-D – de másnap ezt is megoldottuk.

Első napunkon - az autós sokkból felocsúdva – azonnal meglátogattuk Bogiékat Bogláron, egy vidám strandolós napot töltöttünk el velük. Meg kell említenem Bogi zenélős Micimackóját, amitől Borika szabályos transzba esett, sikítva követelte, hogy húzzuk fel, újból és újból. :-D
Másnap délelőtt Földváron jártunk, fagyiztunk, sétáltunk a kikötőben, igaz, Laci a rendőrökhöz is benézett közben, egy kis egyeztetésre a kocsi ügyében, akik egyébként meglepően készségesek voltak.

Szerdán – vagyis 30-án - délután átkompoztunk az északi partra, Alsóörsre, de előtte még a minket váltó Nagyiékkal(alias Mama) is meghúzkodtuk Borka fülét utószülinapilag.
Bori a nyaralás alatt egyre vidámabban és felszabadultabban pancsolt a Balatonban, igaz, a felfújható kis vízijárgányába a nyaralás végéig sem sikerült beültetnünk, valamiért borzasztóan fél tőle.
Borika keresztszülei, Noémi és Attila épp Balatonfüreden nyaraltak, ami csak egy ugrás Alsóörstől, így több közös programot is szerveztünk velük, amik mind remekül sikerültek.
Jártunk velük Kapolcson a művészeti (bűvészeti?) fesztiválon, amit Borka is igazán élvezett, vacsoráztunk velük Füreden egy igazán remek étteremben, valamint vitorláztunk is egyet közösen – ez utóbbi két programot Borka nélkül abszolváltuk, ő ez idő alatt a nagyszülőkkel mulatozott. ( Alsóörsön mindvégig Laci szüleivel nyaraltunk, aminek köszönhetően néha alkalmunk nyílt Bori nélkül is kikapcsolódnunk. Ellenben nem igazán nyílt alkalmunk hármasban lennünk – csak ha elmentünk otthonról. De ez egy ilyen biznisz, nem panaszképp mondom. Csak úgy megemlítem itt, ezen a nyílt blogon... ;-) )

A fürdőzésen kívül a vitorlázással is megismertettük Borkát, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy máris nagyon élvezte ezt a sportot – bár ő egyelőre csak egy mókás játszótérnek tekinti a hajót. :-)
Egy alkalommal Tihanyba is ellátogattunk, amit Bori a nagy meleg ellenére is nagyon élvezett – főleg, hogy egy hatalmas fagyitölcsért is bekebelezhetett. :-)
Mindannyian szépen lebarnultunk, ha nem is épp csokibarnára, de ez ügyben igazán nem lehet panaszunk. Borika rengeteget fejlődött ez alatt a két hét alatt is, legfőként a szókincse, de erről majd a napokban egy külön írásban számolok majd be.
Végezetül pedig, de egyáltalán nem mellékesen, közzétesszük a nyaralás képeit. Vigyázat, igen sok van!