Nagy napra virradtunk tegnap: Borika keresztelőjét tartottuk.
Béla atya keresztelte, aki annak idején Lacival összeadott minket. Ő az én tanárom volt még a főiskolán, és mivel ő katona pap, ezért a keresztelőt is az ő székhelyén, a Tábori Püspökség kápolnájában tartottuk.
Az atya ugyan (szokása szerint :-) ) alaposan elkésett, végül azonban mégiscsak lelocsolta Borkát, aki amúgy egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, az egész szertartás alatt komolyan, kerek szemekkel figyelt.
A keresztségben a Borbála Eszter nevet kapta, a keresztszülei pedig Noémi és Attila lettek.
Béla atya keresztelte, aki annak idején Lacival összeadott minket. Ő az én tanárom volt még a főiskolán, és mivel ő katona pap, ezért a keresztelőt is az ő székhelyén, a Tábori Püspökség kápolnájában tartottuk.Az atya ugyan (szokása szerint :-) ) alaposan elkésett, végül azonban mégiscsak lelocsolta Borkát, aki amúgy egyáltalán nem tiltakozott ez ellen, az egész szertartás alatt komolyan, kerek szemekkel figyelt.
A keresztségben a Borbála Eszter nevet kapta, a keresztszülei pedig Noémi és Attila lettek.
Az esemény fényét tovább emelte az az álomszép kis ruha, ami Dóri jóvoltából került hozzánk kölcsönbe - Dóri unokahúgának, Zsuzsikának is ez volt a keresztelőruhája.
Az egész ünnep nagyon szép volt, bár én természetesen megint produkáltam némi PREFACS-ot, bár ismét nem ok nélkül, de ez más lapra tartozik.
(Azok kedvéért, akik számára az előző mondat hottentottai volt - gondolom kb. mindenkinek - majd írok egy szakszerű bejegyzést a PREFACS-ról. :-))
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése