2008. január 30., szerda

VÉGEEEEEEE!!!

A viszgaidőszaknak.

Jelenleg mellékes tény, hogy egész eddigi iskolai pályafutásom leggyengébb félévét teljesítettem, valamint azon sem vagyok hajlandó tovább rágódni, hogy a leíró nyelvészet szigorlat miért haladja meg a képességeimet, most csak az a lényeg, hogy véget ért ez a nagyon nehéz időszak, és ismét minden időmet Borkának szentelhetem.


Akinek néhány napja kedvenc szavajárása, hogy mammam, és hogy babba. Nem állítom, hogy célzatosan, értelemmel használja ezeket a szavakat, de én próbálom benne tudatosítani, hogy mit jelentenek ezek a hangsorok.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök neki, hogy végre vége :) Nagyon ügyes vagy, hogy Borka mellett tanulsz. Én is, bár nekem nincs még vége a vizsgaidőszaknak, ezért kicsit hanyagolni fogom nemsokára a blogot...
Borkának mostantól (ha lehet az eddigeieket fokozni) aranyélete lesz :)

panka írta...

Igen, egyetlen elejtett megjegyzésedből már rájöttem, hogy te is okosodsz valamilyen iskolában, csak te nem sírsz ezen annyit a blogodban, mint én. :-) Elárulod, hogy mit tanulsz?

És ha vége a vizsgáidnak, nem írnál esetleg egy kis beszámolót, arról, hogy Te hogy csinálod? Engem nagyon érdekelne. Számomra tényleg borzasztó nehéz volt az elmúlt 2 hónap így, és szeretnék kiokosodni, hogy hogy lehetne jobban csinálni. Engem lelkileg borított ki, az hogy ha Borival voltam, azon idegeskedtem, hogy nem tanulok, ha tanultam, akkor meg azon, hogy nem foglalkozom eleget Borival. Igyekeztem este tanulni, de néha addigra már túl fáradt voltam.

Sok sok sikert kívánok neked a vizsgákhoz, de te biztosan nagyon ügyesen meg fogod oldani, nekem úgy tűnik, hogy jó szervező vagy, és ha ehhez az enyémnél kicsivel nagyobb akaraterő társul, akkor nem lehet gond. :-)

Névtelen írta...

Milyen kedves vagy :) De korántsem vagyok olyan jó szervező, mint ahogyan azt te látod :)
Nagyon nehéz gyerek mellett tanulni. Sokkal boldogabb lennék, ha nem lenne a suli. Minden szebb és nyugodtabb lenne, a szombatok szabadok lennének és kiegyensúlyozottabb lennék... na, nem panaszkodom :) de jó leírni, mert ebből látszik, hogy alapvetően a gyerekneveléssel nincs sok gond :)
Nálam szerencsére sokat segítenek a nagyszülők és Heléna sokat van velük, hogy tanulhassak. Ez az egy "titok" van.
ha ők nem lennének, akkor a férjem vállalná el a bébiszitter szerepét.
Egyébként pénzügyi végzettségem van ehhez szeretnék egy mérlegképes képesítést szerezni. Már benne vagyok a sűrűjében nem szeretném feladni.
Ha végre meglesz a számvitel vizsgám, ami a leg nehezebb, akkor írok erről is :)

panka írta...

A szombatok, igen... :-) Én is szívesen visszakapnám a szombatjaimat.
Nálunk is segítenek a nagyszülők, szóval egy szavam se lehet, szombatonként meg nálunk is a férjem vigyáz Borira, de néha még így is soknak érzem.
Nem baj, ennek is vége lesz egyszer, és akkor büszkék leszünk magunkra, hogy a gyönyörű gyerekeink mellett sok tudással is gazdagabbak lettünk. :-)
Bár már ott tartanánk!
Nagyon drukkolok neked, biztos megküzdesz azzal a fránya számvitellel! :-)