Nem tudom, hogy ki ismeri olvasóink közül a címadó népdalt, mindenesetre remekül jellemzi helyzetünket, hogy én reggelente, ébredés után rendszerint ezt a dalt dúdolgatom.
Boriról már egészen picike korában kiderült, hogy rendkívül kis alvásigényű gyerek. Már néhány hetesen is az volt a szokása, hogy a reggeli fél nyolc, nyolc órai ébredés után gyakran délig, vagy akár egyig nem volt hajlandó aludni, méghozzá úgy, hogy az álmosságnak a legkisebb jelét sem mutatta. A délutáni alvása is épphogy alulról súrolta a 2 órát akkoriban.
Gyermektelen olvasóink kedvéért: a miheztartás végett, ez kb. egy óvodás gyerek menetrendje, valamint a csecsemőgondozási szakkönyvek hemzsegnek az olyan mondatoktól, hogy például: "A kisbaba kéthónaposan már akár 2 és fél-3 órát is ébren tud maradni egyvégtében." Sose tudtam eldönteni, hogy ezen most sírjak, vagy nevessek.
3 hónapos kora körül egyébként ettől függetlenül beállt azért egy rendszer a nappali alvások terén, a túlalvás veszélye még ekkor sem fenyegette, de sikerült kiegyeznünk egy délelőtti 20-30 perces hunyásban, meg egy délutáni egy-másfél órás alvásban.
Ezt nagyjából a mai napig tartja is Bori, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi hetekben a délelőtti alvását kicsit megnyújtotta, van, hogy olyankor is egy teljes órára elalszik.
Mondanom sem kell, az igazi nehézségünk mégsem a nappali, hanem az éjszakai alvás hiányából adódik. És ez újkeletűbb probléma. Mert bár tény, hogy Bori sosem aludt sokat, kisebb korában mégis csak kétszer ébredt éjszaka, akkor is csak evett egyet gyorsan, és már aludt is tovább. Olyannyira fejlődőképes volt, hogy - amint itt a blogon is megemlítettem anno - 3 hónapos kora körül többször is előfordult, hogy éjféltől reggel 8-ig megszakítás nélkül átaludta az éjszakát. Ó, régi szép idők... :-)
Nem tudjuk, hogy mi okozta a változást, de nagyjából újév óta szabályos horrorba fordultak az éjszakáink. Nem elég, hogy gyakran óránként ébred, de olyankor aztán nem is akar visszaaludni. Az esetek többségében nem éhes, legfeljebb a sokadik ébredéskor hajnali 5-6 körül, olyankor már tápot is készítek neki. Tudom, kézenfekvő magyarázat lenne, hogy jön a foga, de én nem hinném, mert gyakran nem is sír éjjel, mikor fölébred, csak játszani szeretne. Természetesen a frontok is hatnak rá, tudom, tudom, de azért ennyi front tán csak nincsen...
Marad a találgatás és az álmatlanság.
3 hónapos koráig Bori az ágyunk mellett aludt egy kis mózeskosárban. Onnan egyik napról a másikra, egyetlen zokszó nélkül költözött át a saját szobájába, a saját kiságyába. Zökkenőmentes volt a váltás, mivel nappal már újszülött kora óta ott altattuk, így nem volt számára idegen a hely.
Nagyjából 4 hónapos koráig napközben hosszas ringatással altattam, mára azonban annyira ügyesen megtanult egyedül elaludni, hogy ha elálmosodik, elég letennem őt a kiságyba az alvóállatkájával, és egy cumival, és pár perc múlva már alszik is. Nappal néha még be kell mennem hozzá párszor egy egy simogatásra, mielőtt elalszik, az esti lefekvés azonban a lehető legolajozottabban működik.
Elolvastam jópár alvással, altatással kapcsolatos elméletet az egyágybanalvóstól a hagyjukbőgnimajdelmúlikig, ezek alapján azt már legalább biztosan tudom, hogy én azt tartanám most jogosnak, ha Borka egyszer ébredne éjjelente egy gyors evésre, és aztán aludna tovább, arról azonban, hogy ezt miként érhetném el nála, fogalmam sincs.
(Minden használható, emberséges ötletet szívesen fogadunk, már nagyon szeretnénk aludni egy jót.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése