Ma reggel Borka - akaratán kívül - nagyon megijesztett.
Meglehetősen rossz éjszakája volt, és furcsa is volt, mert már akkor is nagyon elkeseredetten sírt, amit nem szokott. Csak nyöszörögni szokott éjszaka, mikor fölkel, de nem így üvölteni. Szinte csillapíthatatlan volt.
Mindegy, végül megnyugodott, elaludt, és legnagyobb meglepetésünkre még mi is kialudtuk magunkat, mert végül fél 9-ig szundított reggel.
Ébredés után egy órán át vidám volt, evett, játszott, majd két perccel azután, hogy Laci elment dolgozni, pelenkázás közben minden átmenet nélkül rémülten üvölteni kezdett. Az előző pillanatban még mosolygott, egyértelmű volt, hogy valami nagyon fáj neki, szó szerint belenyilallt a fájdalom.
Hiába vettem fel, nem nyugodott meg, görcsösen kapaszkodott belém, mintha kérne, hogy segítsek már. Egy pillanatra letettem a pelenkázóra, hogy jobban lássam őt, hátha úgy el tudom dönteni, mi a baj. És akkor rémültem meg igazán, mert azt láttam, hogy gyakorlatilag nincs magánál.
Nem tudom pontosan leírni, csukva volt a szeme, az arcán az látszott, hogy szenved, de a szó valódi, kemény értelmében, el volt torzulva a kis arca, semmire nem reagált, és már hangja sem volt, elhallgatott, csak nyitott szájjal gyötrődött. Borzasztó volt. Nagyon megijedtem.
Fölkaptam, babusgattam, kérdezgettem, hogy mi a baj - mintha meg tudná mondani - aztán lassan elkezdett hüppögni, és csak akkor nyitotta ki a szemét.
Mikor kezdett megnyugodni, és jobb kedvre derülni, bekentem az ínyét dentinox géllel. Ez egy enyhe fájdalomcsillapító zselé babáknak, direkt a fogzási fájdalmak csökkentésére, és mivel nem volt hirtelen más tippem a fájdalom eredetére, ezzel próbálkoztam. Pár pillanat múlva teljesen megnyugodott, ezért gondolom, hogy talán ez lehetett a baja. De fájhat ennyire a fogzás egy kisbabának???
A nap hátralévő részét Bori alvással és nyűgösködéssel töltötte felváltva. Láza nincs, az emésztése normális, és semmi más jelét nem látom rajta betegségnek, úgyhogy kénytelen vagyok a fogzásra fogni ezt a mizériát. Azért ha holnap is nyűgösködik, vagy bármi szokatlant produkál, akkor mindenképp elviszem orvoshoz.
Meglehetősen rossz éjszakája volt, és furcsa is volt, mert már akkor is nagyon elkeseredetten sírt, amit nem szokott. Csak nyöszörögni szokott éjszaka, mikor fölkel, de nem így üvölteni. Szinte csillapíthatatlan volt.
Mindegy, végül megnyugodott, elaludt, és legnagyobb meglepetésünkre még mi is kialudtuk magunkat, mert végül fél 9-ig szundított reggel.
Ébredés után egy órán át vidám volt, evett, játszott, majd két perccel azután, hogy Laci elment dolgozni, pelenkázás közben minden átmenet nélkül rémülten üvölteni kezdett. Az előző pillanatban még mosolygott, egyértelmű volt, hogy valami nagyon fáj neki, szó szerint belenyilallt a fájdalom.
Hiába vettem fel, nem nyugodott meg, görcsösen kapaszkodott belém, mintha kérne, hogy segítsek már. Egy pillanatra letettem a pelenkázóra, hogy jobban lássam őt, hátha úgy el tudom dönteni, mi a baj. És akkor rémültem meg igazán, mert azt láttam, hogy gyakorlatilag nincs magánál.
Nem tudom pontosan leírni, csukva volt a szeme, az arcán az látszott, hogy szenved, de a szó valódi, kemény értelmében, el volt torzulva a kis arca, semmire nem reagált, és már hangja sem volt, elhallgatott, csak nyitott szájjal gyötrődött. Borzasztó volt. Nagyon megijedtem.
Fölkaptam, babusgattam, kérdezgettem, hogy mi a baj - mintha meg tudná mondani - aztán lassan elkezdett hüppögni, és csak akkor nyitotta ki a szemét.
Mikor kezdett megnyugodni, és jobb kedvre derülni, bekentem az ínyét dentinox géllel. Ez egy enyhe fájdalomcsillapító zselé babáknak, direkt a fogzási fájdalmak csökkentésére, és mivel nem volt hirtelen más tippem a fájdalom eredetére, ezzel próbálkoztam. Pár pillanat múlva teljesen megnyugodott, ezért gondolom, hogy talán ez lehetett a baja. De fájhat ennyire a fogzás egy kisbabának???
A nap hátralévő részét Bori alvással és nyűgösködéssel töltötte felváltva. Láza nincs, az emésztése normális, és semmi más jelét nem látom rajta betegségnek, úgyhogy kénytelen vagyok a fogzásra fogni ezt a mizériát. Azért ha holnap is nyűgösködik, vagy bármi szokatlant produkál, akkor mindenképp elviszem orvoshoz.
Kis túlzással mondhatom, hogy ezen a képen sikerült elcsípnünk a mai egyetlen vidám pillanatát. Reméljük holnap szebb napunk lesz!
5 megjegyzés:
Jaj szegénykém... Nagyon remélem, hogy több ilyen nem fordul elő, olvasni is nagyon rossz volt :(!
Nagyon szép Lányotok van, visszaolvasgattam és meglestelek Titeket :) Én is kilinkellek, ha nem bánod!
Szegény Borika! Nagyon szorítunk, hogy a későbbiekben jobban viseld a kis fogacskáid fejlődését. Rossz volt nagyon olvasni, hogy a mai napod ilyen nyöszörgősre sikerült. Maminak is meg neked is sok-sok kitartást kívánunk.
Puszi:
BOT
Remélem a mai napotok már szuper lesz. Ez olyan rossz érzés.Kitartást kivánunk mindkettőtöknek.RKriszta
Szegény Borkám, szegény Pankám...tényleg még olvasva is nagyon ijesztő a történet!
Remélem, mihamarabb fény derül a kínlódás okára és megoldódik a dolog!
Puszik!
Köszönjük szépen az aggódást, ma már minden redben volt szerencsére, majd írok is a mai klassz napunkról.
PM, csak nyugodtan, linkelj, persze!
Megjegyzés küldése