2008. február 29., péntek

SZEMbesítés

Ma voltunk a szemészeten Borival.
Nem sok jóval kecsegtettek, nem szépítem a helyzetet, bevallom: le is vagyok törve egy kicsit.
Megpróbálom tényszerűen vázolni a helyzetet.

A doktornő azonnal megállapította, hogy Bori valóban kancsal, tényleg nem a babakancsalságról, vagy látszatkancsalságról van szó.
Ezután egy alapos vizsgálat következett, aminek eredményeképpen a következő diagnózist állította föl a doktornő: (teljesen laikus leírás következik, én ezt értettem meg abból amit mondott)

Borkának egyik szeme sem működik teljesen jól, de valóban a bal a gyengébb, ez látszik is, hiszen ezzel bandzsít jobban.
A kancsalság voltaképpen csak a látható jele egy szemen belüli működési zavarnak, oka a szemizmok rendellenes működése.

„A kancsalító gyermek a két szem ideghártyáján keletkezett különböző képet nem tudja egy egységes képpé alakítani, ezért a kancsal szem képét elnyomja, szupprimálja. Ez a folyamat vezet a tompalátás kialakulásához.”


Ez a folyamat máris másfél dioptriás romlást okozott a szemében, ez azonban egyelőre még könnyen lehet, hogy korrigálható, olyan módon, hogy a szemeit felváltva leragasztjuk, hogy mindkettő egyforma terhelésnek legyen kitéve, s ez által a gyengébbik szem is megtanulja ellátni feladatát.

Háromlépcsős kezelés lehetséges, az egyelőre a jövő zenéje, hogy végig kell-e járnunk mind a három lépcsőfokot.


1. Most egy hónapon keresztül minden nap másik szemét kell leragasztanunk Borkának, hol a jobbat, hol a balt. Már meg is vettük a speciális, babaszemre méretezett tapaszokat, nagyon kis csinosak, már nem sima leukoplasztot használnak e célra, hanem helyes, színes, mintás ragtapaszt.

2. Április 11-én kell visszamennünk kontrollra, amikor újra megvizsgálják Borkát, és eldöntik, hogy kell-e szemüveget készíttetnünk neki. Ha igen, akkor az alatt is ugyanúgy le kell tapasztani a szemét, naponta váltogatva továbbra is. Ez a kezelés akár évekig is tarthat, attól függően, milyen mértékben javul Bori szeme, mennyire egyenlítődik ki a két szem munkája, s ezáltal mennyire csökken a kancsalság. Ha végül sikerül elérni, hogy minden rendben legyen, akkor eddig tart a történet.

3. Ha az évekig tartó szemüveges, leragasztott szemes korrekció sem jár eredménnyel, az azt jelenti, hogy nem a szemizmokkal, hanem valamelyik szemideggel van probléma. Ez esetben további javulás már csak műtéttel érhető el, ami esztétikai szempontból is fontos lehet, de száz százalékos eredményt ez sem hoz, a térlátás a műtét után sem lesz tökéletes. A műtét elvégzését kamaszkorban, vagy fiatal felnőttkorban javasolják, addig szemüveget kell viselnie.
Ilyenkor egy idő után már természetesen nem kell leragasztani a szemét, csak egy speciálisan csiszolt szemüveget kell viselnie, ez azonban már nem azt a célt szolgálja, hogy fejlődjenek a szemizmok, csupán segít az éleslátásban.

Nem túl bíztató, hogy a doktornő gyanakszik ez utóbbi lehetőségre, mivel Borka születésétől fogva kancsalít, és ez azt feltételezi, hogy még születés közben megsérült valamelyik ideg a szemében. Természetesen azért ő is azt mondta, hogy végig kell járni az előző lépéseket is, minden korrekciós lehetőséget ki kell próbálni, és csak akkor lehet kimondani ezt a diagnózist, ha az előbbi módszerek nem vezetnek célra.


(Laci most elolvasta ezt a bejegyzést, és azt mondja, ő úgy értette, hogy a doktornő ezt csak mint lehetőséget említette, de nem valószínűsítette jobban mint az ellenkezőjét. Lehet, hogy én értettem félre valamit, nem tudom. Ez most egyelőre úgyis mindegy.)

Igyekszem az optimistábbik énemet elővenni, a pesszimistát meg elcsomagolni jó mélyre, úgyhogy most „Élj a mának!” jeligére csak az éppen aktuális lépéssel foglalkozom, tehát először is megismertetjük Borkát a szemtapasszal.
Holnap esküvőre megyünk, és alig leszünk itthon, este meg Bori a nagyszülőkkel lesz, úgyhogy csak holnapután kezdjük az inkvizíciót, szeretnénk vele lenni az első használatkor, hogy segítsünk neki megszokni ezt a furcsaságot.

Most valóban le vagyok lombozva emiatt egy kicsit, hiszen bármilyen kicsi bajról is van szó, mégiscsak az derült ki, hogy valamije nem teljesen úgy működik Borikának, ahogy kéne, és egy anyának ez mindig aggasztó érzés, de azt mondom: soha ne legyen nagyobb bajunk ennél!


(Végezetül még csak annyit: aki akar egy jó programot a gyerekének, az feltétlenül vigye el szemészeti vizsgálatra. :-)))
Komolyan, akkora buli az egész, Borka totál le volt nyűgözve, mivel úgy érték el, hogy a megfelelő helyre nézzen míg a doktornő vizsgálja, hogy az asszisztensnő érdekesebbnél érdekesebb, zenélő, csörgő, színpompás játékokat mutogatott neki a doktornő háta mögött. :-) )

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megértelek, persze, hogy nehéz elfogadni egy Anyának bármit, ami picit is "rossz" a gyermekének. Tetszik a hozzáálásod, nagyon remélem, hogy megoldódik a probléma a lehető leggyorsabban!

Névtelen írta...

Csókolom, Anya nagyon csodálja Panka nénit a hozzáállásáért és nagyon drukkolunk mindketten, hogy egyszer el is felejtsük, hogy ilyen gond egyáltalán létezett a Borika szemével. Anya tizenéveskori barátnője is pont ez történt, neki is sokáig ragasztották a szemét és aztán szépségkirálynő lett, amihez Anya szerint a ragyogó tekintete is hozzájárult.
Ha meg tetszik engedni, akkor hamarosan elvinném Borkát autókázni!
Kacsócupp,
Áron

Tibi írta...

Kedves Bori, Panka és Laci!

Szomorúan olvastuk, hogy mi történt a szemészeten, de egyben örömmel is tölt el minket, hogy megoldható a probléma, és Borikának rendbehozhatóak a szemei. :)
Sok kitartást, erőt kívánunk, és tényleg nagyon fontos, hogy mindig próbáld a pozitív oldalt megfogni ilyen helyzetekben is. Bár már én is tudom, hogy ez baromi nehéz feladat.

Sok puszi nektek:

BOT

Névtelen írta...

Drága Panka!
Nagyon sajnálom Borka szemét, de biztos vagyok benne, hogy (mivel iylen korán derült ki) korrigálható. Én is csak csodálni és elismerni tudlak a hozzáállásodért és az optimizmusodért, mivel tudom, hogy egy anyának ez a leg nehezebb, ha a saját gyermekéről van szó.
Sok puszi Borkának!

panka írta...

Kedvesek vagytok, köszönöm mindenkinek a bíztatást. Persze ebben az optimizmusban van egy nagy adag önszuggesszió, de enélkül csak sápítoznék Borka feje fölött, hogy jajistenem most mi lesz, de ettől senkinek se lenne jobb, sőt...
Minden kiélezett helyzetben ott dől el a gyerek hozzáállása a dologhoz, hogy hogyan reagál a szülő, mit közvetít felé. Ez pont egy ilyen helyzet, és nem állítom, hogy tökéletesen megy, de épp ezért tényleg igyekszem pozitívan állni az egészhez.
Mondjuk, ha megnézitek a következő bejegyzés vigyori kis kalózlányát, láthatjátok, hogy nem nehéz mellette optimistának lenni. :-)))