Zoo

Bizony, ma állatkertben jártunk! Bori végig aludt, én viszont szorgosan tanulgattam az állatok neveit, és minden fontos infót róluk, mert vannak még hiányosságaim e téren, úgyhogy fel kell fejlesztenem magamat, hogy okos legyek, mire Borkát valóban érdekelni fogja az élővilág. :-)

Ismeretlen ismerősökkel, vagyis netről ismert anyukákkal és gyerekeikkel voltunk, persze sok beszélgetésre nem volt alkalom a kicsik mellett, de azért jó volt személyesen is találkozni.

Állatkertből Dédihez vettük az irányt, rohamtempóban, mivel Borka eddigre már több mint 4 órája nem evett. Nagyon büszke vagyok rá, mivel gyakorlatilag egy hang nélkül kibírta az "éheztetést".
Dédiék úgy épphogy megvannak, se jól, se rosszul, szegény nagyikám egyre nehezebben mozog, de sajnos ez már nem megy újdonság számba. :-(
Bori azonban mindkettejüknek hihetetlen örömet okoz a puszta jelenlétével.

Megható látni az én morcos, szigorú nagypapámat, akinek évek óta tán csak hozzám volt egy-két kedves szava, amint simogatja a lányom arcát, és ellágyulva mondja neki: Mosolyogj kis Bori, olyan szépen mosolyogsz!
Aztán nekem, teljesen elolvadva: Nézd, hogy mosolyog! Hát ez egy arany baba!
Ismerni kéne ehhez nagypapát, csak annyit tudok mondani, hogy tényleg egy zsémbes, morgós(bár mint ebből is látszik, valójában jólelkű) vénember, akit Borikám így levesz a lábáról. :-)

Bori hazafelé is aludt, itthon meg nagyon nagyon vidáman játszott. Megint furulyáztam neki, már mikor előveszem a hangszert, mosolyog, és várja a zenét. Ilyen hálás közönségem se volt még! :-)

Laci nincs ma itthon, vidéken van legénybúcsún, úgyhogy ma kettesben töltöttük az estét Borkával.
A mai igazán klassz nap volt ; úgy látszik ezen a héten egy sima-egy fordított alapon váltakoznak a jó és rossz napok. A tegnapi esetnek továbbra is csak a fogzásban látom magyarázatát, ma mindenesetre semmi jelét nem mutatta Bori, hogy fájna neki valami.