Csúcsszuper csaj

Csak tényszerűen, így is kiviláglik majd, hogy milyen szuper gyerek ez a Borka. :-)

Délelőtt Bori etetése közben, egyik pillanatról a másikra teljesen rosszul lettem, már épp csak annyit tudtam közölni Borival elhaló hangon, hogy "Bocs kicsim, a Mami nagyon rosszul van.", majd rituális keretek közt megtartottam az első fajansz-szeánszot Picurral. Bizony, bár eddig megúsztam némi émelygéssel, ma sajnos tovább mentem ennél. :-/ Reméljük, ez afféle "one and only" alkalom volt...

Nagyjából 5 percig voltam távol, majd miután visszetértem az élők sorába, folytattam Borika etetését. Hogy mi ebben a történetben az érdekes? Az, hogy máskor, ha csak egy pillanatra is függesztem fel az étel gyors bepakolását Borka szájába, az eredmény hangos sivalkodás... Most viszont, finom radarjaival megérezte Bori, hogy ezúttal komolyabb dologról van szó, és az 5 percet csendes, vidám nézelődéssel töltötte az etetőszékében, orra előtt a teli tál étellel! Ez hatalmas szó az én kis haspókomnál!!!

És ez még nem minden. Bár nagyjából helyrejöttem, és elmúlt a rosszullét, azért etetés után úgy éreztem, jobb lenne egy kicsit vízszintesben... Le is dőltem a kanapéra fél órára, nem aludni, csak pihenni kicsit, Borika pedig ezalatt békésen kolbászolt köröttem, szigorúan az 1 méteres körzetemben - ami megint csak nagy szó egy örökmozgó kislány esetében - és időről időre odajött, megsimogatta a fejemet, és néha még meg is nyalogatott, ami nála a puszival egyenértékű. Nem vicc, tényleg ennyire jófej gyerek. :-)))

De ha ez még mind nem lenne elég: délután orvosnál voltunk, ahol is Borka megkapta a bárányhimlő elleni oltást. Egyetlen kis kiáltást hallatott csak, de amint kihúzták belőle a tűt, abbahagyta a sírást, és fél perc múlva úgy mosolygott, hogy azt a doktornő is hitetlenkedve nézte.
Nagyon büszke voltam ám rá! :-)))

Igen, ez most dicsekedős volt, kell néha olyan is, nem? :-)