MMR-ről és egyéb oltásokról – avagy egy nehéz nap Borka életében (rém hosszú bejegyzés...)

Ha Bori már tudna folyékonyan beszélni, és valaki megkérdezné őt erről, hát szegénykém valószínűleg azt mondaná, hogy a tegnapi napot köszöni szépen, inkább kihagyta volna.

Délelőtt a szülésznőmnél voltam megbeszélésen a kórházban. Hogy időben odaérjek, föl kellett ébresztenem Borit 1 óra alvás után délelőtt 10-kor, hogy átvihessem őt a nagyszüleihez, akik vigyáztak rá ez idő alatt.
Épphogy csak hazaértem, és már indultunk is oltásra. Szegény már nagyon fél az orvosi rendelőben, mivel már emlékszik a régebbi oltásokra, így már megmérni sem engedte magát, keservesen sírt, és kapaszkodott belém.
Az oltáson végképp megsértődött, szegény úgy sírt, hogy már levegőért kapkodott, viszont mindössze pár másodpercig, aztán azonnal abbahagyta, és fél perc múlva már vidáman mosolygott rám.

Ekkor már mindketten azt hittük, hogy vége van a megpróbáltatásoknak a mai napra, Nagypapa autóval hazaröpített minket, Bori pedig azonnal ment aludni, és én is lepihentem.
Tehát már épp megnyugodtunk mindketten, amikor is... hatalmas kalapálásra ébredtünk, a fölöttünk lévő lakásból jöttek a hangok. Én csak bosszús voltam, Bori viszont halálra rémült: úgy ébredt, hogy szabályosan remegett az ágyban ülve, és percekig alig tudtam megnyugtatni. Kicsit több mint 1 óra alvás után kapta ezt az otromba ébresztést. Igazából még csak dühös sem lehetek a szomszédra, hiszen hétköznap délután 4-kor kalapálni azért nem halálos vétség. Csak nekünk most nagyon rosszul jött.

A délután további részét békésen töltöttük, úgy tűnt, végül mégis szépen végződik a nap.
Lefektettük Borkát, és amint azt már előre elterveztük, elindultunk abba a bizonyos svéd lakberendezési áruházba, gyerekbútorokat venni, a kisasszonyt pedig nagymamája gondjaira bíztuk. Már rengetegszer voltunk így este vásárolni, ez bevett gyakorlat nálunk, és ilyen alkalmakkor Bori és a nagymama még soha nem is találkoztak egymással, ugyanis Borka minden ilyen alkalmat végigaludt. Nem így a tegnapit... Negyed 11-kor arra értünk haza, hogy keservesen sír a nagyija karjaiban, és minket emleget, mint kiderült, nem is aludt semennyit, indulásunk után pár perccel fölébredt, és azóta folyamatosan bánatoskodott. :-(
Nagyon sajnáltam, hogy egy ilyen nap után még az estéje is ilyen pocsékul alakult, ha tudom, semmiképp nem megyünk el. (És ha tudom, hogy ez van, természetesen hazajövünk, csak hát nem tudtunk róla, amíg haza nem értünk...) Megpuszilgattuk, és fél 11-kor végül elaludt, amiből mi naiv szülők arra következtettünk, hogy most aztán reggel minimum fél 9-ig fogja húzni a lóbőrt, de nem volt szó ilyesmiről, 7 előtt fújta az ébresztőt ma is.
Arról most nem is írok hosszabban, hogy én mennyire fáradtam ki a tegnapi naptól, maradjunk annyiban, hogy nem kicsit...

Ennyit tehát Bori ramaty napjáról, remélem hamar kiheveri. A továbbiakban még magáról az MMR oltásról szeretnék ejteni pár szót. Nem vagyok hozzáértő, még csak természettudományos érdeklődésű sem, én tényleg csak mint érdeklődő anya próbáltam utánajárni, hogy mégis mit fecskendeztetek a gyerekembe – nem mintha bármiféle döntési helyzetben lennék arról, hogy döfjék-e vagy sem... kötelező oltásról lévén szó.

Az ÁNTSZ hivatalos oldalán bárki alapszinten tájékozódhat a kötelező védőoltásokról, így erről is, a betegségekről, amik ellen védenek, a szövődményekről, röviden, velősen. Boldog az az ember, aki ennyivel megelégszik, hiszen itt rövidre zárják a témát, fel sem merül, hogy egy oltás komolyan káros is lehet. Ez tehát a hivatalos álláspont.
Nem kell azonban nagyon meszire menni, hogy az ember olyan rémisztő információkba ütközzön ezzel az oltással kapcsolatban, amiket elolvasva komoly aggályai támadhatnak.Autizmust, és egyéb szörnyű betegségeket hoznak összefüggésbe az MMR oltással.(Vigyázat ez egy meglehetősen szélsőséges, és elég keményen a beijesztésre játszó információhalmaz - szerintem. De azért érdemes elolvasni, mert nyilván van valóságalapja, csak ez meg kizárólag a negatívumokat sorolja föl az oltással kapcsolatban.)

Nemrégiben keringett a babablogokon is egy cikk erről, sok anyuka olvasta szerintem, nekem őszintén szólva az a véleményem róla, hogy épp olyan mértékben ferdíti a valóságot, mint a minden szövődményt elkendőző hivatalos álláspont, én nem szeretem az ilyen szélsőséges, amerikaiaknak való összeesküvés-elméleteket. (A férfi, aki régebben minden oltás kutatásánál segédkezett, de ma már mindet károsnak tartja... Háááát... Nekem utoljára a bibliában voltak hitelesek az ilyen pálfordulások, de itt inkább pénzről van szó, nem annyira hitről... )
Ez persze csak egy vélemény, bár a belinkelt oldalt végigolvasva már sokkal színesebb képet kaphatunk a témában.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy elég alaposan elmélyültem ebben a témában, több cikket is elolvastam erről a védőoltásról, mellette és ellene szólókat egyaránt.
Több linket is tudok javasolni az érdeklődöknek, röviden összefoglalva pedig el tudom mondani a saját véleményemet, ami mindezekből nekem lecsapódott.

Egészen biztos vagyok benne, hogy az átlagos magyar állampolgár nem kap elegendő információt a kötelező (és választható) védőoltásokról, illetve, hogy az a tájékoztatás, amit megkap, teljesen egyoldalú, és csak az oltáspárti, hivatalos véleményt tükrözi. Valamint arról is meggyőztek az olvasmányaim, hogy naivitás azt hinni, hogy az elterjedt oltási rend (akár hazánkban, akár máshol) kizárólag orvosi és járványügyi megfontolások alapján alakult volna úgy ahogy, kőkemény üzlet, lobbi áll a háttérben, amiről valós információkat mi szülők nemigen kaphatunk. Nincs is ezzel olyan nagy baj, a gyógyszeriparról mindenki tudja, hogy hatalmas pénzek vannak benne, de például ezt tőlünk nyugatabbra nem is titkolják az emberek előtt, nem próbálják tisztán egészségügyi kérdésnek beállítani az oltások terjesztését.

Ahogy Hajdu Ráfis Gábor, a Nyitott Kapu közhasznú Alapítvány elnöke nyilatkozott:
„Nyugaton evidencia az is, hogy a védőoltás egy hatalmas üzlet, amivel nincs semmi baj, de a pénz és a hozzá fűződő politikai hatalom információ és döntéstorzító hatását mindenki ismeri. Így ezért sem fogadható el a fejlettebb etikai, morális és jogi színvonalon működő nyugati egészségügy számára, hogy kényszert alkalmazzon egy olyan ügyben, aminek tálalásába és döntés mechanizmusába mindenképpen belekeveredik valami, aminek semmi köze, sem az emberek egészségéhez, sem a gyógyításukhoz...”

Itt olvasható ez az interjú vele, és mellette még két másik szakértőt is megszólaltatnak, egyikük kimondottan oltáspárti, így több álláspontot is megismerhetünk a témában, nekem ez a cikk tetszett leginkább, épp ezért. Ami miatt a fent említett H.R.G. gondolkodása számomra szimpatikus, az az, hogy ő nem kimondottan az oltások ellen szól, hanem a mai magyaroroszági oltási rend ellen. Én is ésszerűbbnek, és demokratikusabbnak tartanám a nálunk bevett kötelező oltási rend helyett mondjuk a vegyes oltási rend bevezetését. Bizonyos halálos kimenetelű betegségek ellen akkor is kötelező lenne az oltás, de a többinek a beadatása a szülő saját döntéskörébe tartozna.

Jogos az ellenérv, hogy sajnos nem mindenki döntene felelősséggel ez ügyben, és így az amúgy is rossz szociális és higiénés körülmények között élő gyerekek járványügyi veszélyeztetettsége komolyan nőne. Szerintem azonban erre is van megoldás (nem egy hihetetlenül újszerű ötlet, már többen több helyen javasolták): Ne az oltás beadását kelljen kérnie a szülőnek, hanem a lemondást kössék egy olyan, aránylag hosszasabb, bonyolultabb adminisztratív folyamathoz, amit tényleg csak az csinálna végig, akinek szívügye, tudatos elhatározása, hogy gyermeke NE kapja meg az adott oltást. A többieknek járjon automatikusan, viccből senki nem fog végigjárni egy hivatali procedúrát.

Ez azért már jelentős különbség lenne ahhoz képest hogy most elméletileg börtön jár annak a szülőnek, aki megtagadja gyermeke beoltatását. Természetesen a vegyes oltási rendben is lennének olyan oltások, amiket kivétel nélkül mindenkinek be kéne adatni, de azokban az országokban, ahol ez így működik, jóval kevesebb ilyen kötelező oltás van, mint nálunk.
Azt az érvet meg soha nem értettem, hogy a beoltatlan gyerek veszélyezteti a többieket. Hát nem épp arra jó az oltás, hogy megóvjon járvány idején is a betegségtől? Akkor miért kéne félteni egy-egy oltatlan gyerektől az én beoltott gyerekemet? Vagy akkor nem is olyan jók az oltások, nem nyújtanak valós védettséget? Nem tudom, mint mondtam, nem értek hozzá, nem vagyok szakember, csak bennem ezek a kérdések merülnek fel az efféle hőbörgéseket hallva...

Az MMR oltás konkrétan a morbilli(kanyaró), mumpsz, rubeola(rózsahímlő) ellen véd, a kanyaró a legsúlyosabb, a másik két betegség ellen még az én gyerekkoromban nem is oltottak, én pl. voltam mumpszos is, rubeolás is. Amivel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy ebből is látszik, hogy túl lehet élni, hiszen én is tudom, hogy mindkét betegségnek lehetnek súlyos szövődményei. De kötelezővé nem feltétlenül tenném az ellenük való oltást, vagy legalábbis nem ebben a formában. Például biztosan sok szülő lenne, aki a háromból egy, vagy két betegség ellen beoltatná a gyerekét, ha külön-külön oltás is lenne ezekre a betegségekre, de nem egyszerre a három ellen. Ám ma Magyarországon nincs erre lehetőség (külföldön igen).

Azt a tényt sem szokták nagydobra verni, hogy az oltást egy higanytartalmú szerrel, a thimerosal-lal konzerválják, mely ugyan nyilvánvalóan jóval az egészségügyi határérték alatt tartalmaz higanyt, én mégsem gondolom, hogy mellékes információ lenne, nem hiszem, hogy sokakat tölt el boldogsággal, hogy ezt az oltással közvetlenül adagolják a gyermekük szervezetébe.

Egy rugalmasabb oltási rendszerben bármelyik szülő dönthetne úgy, hogy bizonyos oltásokat a most szokásosnál jóval később adat be a gyermekének, főleg mivel az sem mellékes körülmény, hogy a gyermek jár-e már közösségbe, vagy sem. Egy közösségbe nem járó gyerek szervezetét nem biztos, hogy elengedhetetlenül fontos ilyen komoly vegyszerekkel megterhelni, hiszen jóval kisebb az esélye, hogy elkapjon bármilyen fertőző betegséget.

Semmiképp nem nevezném magamat oltásellenesnek, látható, hogy mindezen kétségeim ellenére tegnap, tehát menetrend szerint, 15 hónapos korában elvittem Borit az MMR oltásra, de egy másik rendszerben máshogy döntöttem volna. (Később, és külön-külön oltattam volna.) Nem lelkes meggyőződésből oltattam be tehát, hanem mert törvénytisztelő alkat vagyok, nem én leszek az, aki tűzön-vízen át harcol a hatóságokkal, hogy kibújhasson ez alól az oltás alól, de nem volt jó érzés odacipelni a gyerekemet egy olyan oltásra, amiről az előnyei mellett igen sok hátrányt is fel tudnék sorolni. (Ha mást nem, azt még a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerni, hogy egy igen erős, lórúgás-szerű oltásról van szó, hiszen gyengített, de valódi vírusokat kap vele a gyerek. Mert ez tény, nem vita kérdése, mint a többi.)

Az általam megismert információk alapján én csupán arra jutottam, hogy egy sokkal, de sokkal széleslátókörűbb, kevésbé egyoldalú tájékoztatás engem - és szerintem sok más szülőt is - nyugodtabbá tenne. A hivatalos orvosi "tájékoztatás" mindent elkendőző magatartása bennem csak azt az érzést erősíti, hogy én itt csúnyán „meg vagyok vezetve”. Az ellenkező oldalon meg szintén komoly túlkapásokat lehet néha olvasni, nem ördögtől való minden oltás, ezt sem gondolom. De jó lenne például egy olyan tájékoztató füzetke, ami valós információkat nyújtana, és egyik „párt” érdekeit sem szolgálná, csak a szülők tisztánlátását, hogy mindenki maga dönthessen felelősen ebben a kérdésben. Ehhez természetesen az oltási rendet is meg kéne változtatni... Utópia?