Bevallom, alaposan kirúgtam ma a hámból: kerek 1 órát sétáltam a családommal. :-P Vad, mi?
Afféle fekvésre ítélt terheseknek való, ereszdelahajam buli. :-)
A séta egyébként még így is csak azért nyúlt ilyen hosszúra, mert Borika már indulásnál egyértelművé tette, hogy ő aztán nem fog holmi babakocsiban ücsörögni, mint valami kisbaba, hanem nagylányosan, lezseren, a saját lábán kíván jönni. Beleegyeztünk. Mert ilyen jófej, liberális szülők vagyunk. :-) Meg mert büszkék vagyunk a járási tudományára, és a lelkesedésére, amivel a hosszú utakat rója.
Saját mércéjével mérve kimondottan hosszú távot tett meg így gyalog, a Papa kezébe kapaszkodva. Még mikor elfáradt, akkor sem akart beülni a babakocsiba, sírva ellenkezett, de a gonosz szülei begyömöszölték, mert már esett-kelt a fáradságtól. Azért a kocsiban is élvezte a séta további részét a kishölgy, ártatlan kiskutyákat ijesztgetett bősz vava felkiáltásokkal, és ezzel szintén ártatlan járókelőket mosolyogtatott meg. :-)
Bezártsági szindrómámat mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy még egy ilyen aprócska útra is égetően fontosnak éreztem elvinni a fényképezőgépet, hogy mindent az utolsó mozzanatig dokumentálhassak. A végeredmény azért nem lett rossz szerintem. :-) (Köszönhetően a díszleteseknek, és a kiváló statisztáknak. ;-) )
Afféle fekvésre ítélt terheseknek való, ereszdelahajam buli. :-)
A séta egyébként még így is csak azért nyúlt ilyen hosszúra, mert Borika már indulásnál egyértelművé tette, hogy ő aztán nem fog holmi babakocsiban ücsörögni, mint valami kisbaba, hanem nagylányosan, lezseren, a saját lábán kíván jönni. Beleegyeztünk. Mert ilyen jófej, liberális szülők vagyunk. :-) Meg mert büszkék vagyunk a járási tudományára, és a lelkesedésére, amivel a hosszú utakat rója.
Saját mércéjével mérve kimondottan hosszú távot tett meg így gyalog, a Papa kezébe kapaszkodva. Még mikor elfáradt, akkor sem akart beülni a babakocsiba, sírva ellenkezett, de a gonosz szülei begyömöszölték, mert már esett-kelt a fáradságtól. Azért a kocsiban is élvezte a séta további részét a kishölgy, ártatlan kiskutyákat ijesztgetett bősz vava felkiáltásokkal, és ezzel szintén ártatlan járókelőket mosolyogtatott meg. :-)
Bezártsági szindrómámat mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy még egy ilyen aprócska útra is égetően fontosnak éreztem elvinni a fényképezőgépet, hogy mindent az utolsó mozzanatig dokumentálhassak. A végeredmény azért nem lett rossz szerintem. :-) (Köszönhetően a díszleteseknek, és a kiváló statisztáknak. ;-) )
5 megjegyzés:
Kifejezetten festőiek a képek és hát valljuk be, nem olyan rossz dolog megörökíteni a novemberi tavaszt az örökkévalóságnak. ;)
Bori fantasztikus, hogy mekkora nagylány...
Szépek vagytok na. :)
BOT
Nagyon szépségesek a képek, de főleg a szereplők :)))
Szép helyen sétáltatok :) Jaj a sétára irígykedek, úgy várom én is, hogy Nóri elinduljon egyedül is :)))
Gyönyörűek a képek!!!!! És TI IS!!! :)))
A gyerek saját lábán történő közlekedésében egyetlen kivetnivalót tartok- mármint a mi gyerekünket nézve - hogy nem megy mindig arra, amerre kell és sokszor lassú a tempó... de gondolom ez mindenkinél így van :))) Csak leírtam...
Ja, és újabban mi is igen ritkán vesszük elő a babakocsit. Hiába, nagylányaink vannak... :)
Csodaszép képek!!
Nekem a pocakos árnyék a kedvencem. :)
Megjegyzés küldése