Karácsony

Mint azt már írtam, nagyon szépen telt az utolsó hármasban töltött karácsonyunk. Mindnyájan élveztük a sok-sok családi programot, Bori is, de azért el kell mondanom, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, mert a sok ünneplés nem kicsit bolygatta meg a szokott napirendjét, és ő ennek ellenére nagyon jól viselkedett mindenhol.

Pedig rögtön úgy kezdtünk, hogy a 23-ról 24-re virradó éjjelen óránként ébredt(talán a foga bántotta, nem jöttünk rá, hogy mi volt az ok), tehát már eleve alváshátrányból indult.

24-én nálunk már fél 5-kor csöngettek az angyalok, mivel 7-re már a szomszédba a nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak ünneplésre és vacsorára. Borka itthon egy csecsemőbabát kapott babaággyal, kissé didaktikus lépésként, a kistesóra való felkészülés jegyében. De nem tűnik rossz döntésnek, ha Bori a kistesóval is ilyen gondoskodó és kedves lesz, mint Sárika babával, akkor nagyon meg leszünk elégedve. :-) Eteti, itatja, tentézi, fekteti, takargatja, hurcolgatja, énekel és mesél neki - egyszóval fantasztikus minianyuka. :-)))

Rajta kívül még egy kis farmot kapott Borka, egy istállót tehénkével(búúú), csacsival(tyatyi), és barival(baji), nekik is nagy sikerük van, no meg úri dolguk, mert hála Borka gondoskodó természetének, ők is a babaágyban alhatnak Sári babával. (Ja, mielőtt valaki komoly elméleteket kezdene gyártani, NEM Sárinak fogják hívni a hugit, a játékbaba csak egy hirtelen ötlettől vezérelve kapta ezt a nevet - tőlem, mert ez jutott eszembe hirtelen, és Bori aranyosan mondja utánam, bár az ő kiejtésében inkább Terinek, vagy ilyesminek hangzik. :-) )

A nagyszülőknél Bori főleg könyveket kapott, valamint egy Kippkopp bábut, aki szintén azonnal belopta magát Borika szívébe. (A mellékelt ábrán a tegnapi reggeli látható, ahová Kippkoppnak is mindenáron Borival kellett tartania. :-) )

Nagymamáéknál az ünneplés után egy késő estébe nyúló vacsora következett, amit Borka nagyon hősiesen, mi több, rendkívül nyugodtan ült végig. Persze ő nagyon szeret enni, tehát volt némi motiváció, de azért szerintünk akkor sem kis teljesítmény egy 17 hónapostól kultúráltan végigülni egy háromfogásos ünnepi vacsorát, főleg ilyen késői órán.

Az ünnepi vacsora után Bori este 10-kor került ágyba, de másnap azért fitten ébredt 8 előtt - mi Lacival egy fokkal kevésbé voltunk fittek. :-) Délelőtt az ajándékokkal játszottunk, meséltünk, déltájban pedig ismét Laci szüleihez vettük az irányt, ahol egy újabb nagy családi ebéden vettünk részt, ezúttal további rokonokkal kiegészülve. Bori ismét a szokásos módon vette az akadályt, és gond nélkül ette végig a háromfogásos menüt. (Nem akarom teljesen erre kihegyezni ezt a beszámolót, de nekünk tényleg nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen ügyes az asztalnál, és ennyire jól bírja a hosszú ücsörgést. Persze beszélgettünk vele, szórakoztattuk egymást :-), és két fogás között kivettük az etetőszékből, hogy fusson egy-egy kört, de mindig csak pár percre, és ő beérte ennyivel.)

Az eddig leírtak is egy mozgalmas ünnepet mutatnak be, de a java csak ma következett: ma két helyen is ünnepeltünk, az én családomnál, előbb az apai turnussal, aztán az anyaival. Nem ez a legrosszabb dolog abban, ha az embernek elválnak a szülei, de tény, hogy ez is eszembe szokott jutni, hogy kicsit egyszerűbb lenne, ha ilyenkor csak egy helyre kéne menni. Ugyanakkor elismerem, hogy jóval izgalmasabb így, bár jelen állapotomban inkább kicsit fárasztónak értékeltem a programdömpinget. (És azt azt megelőző készülődést: szeretek ajándékozni, de be kell vallanom, nem könnyű 28 embernek ötletes ajándékot adni évről évre, márpedig épp ennyi embert "kell" megajándékoznom karácsonykor 3 nap alatt...És ez csak a családom, igaz nem a legszűkebb értelemben véve. Persze panaszra semmi okom, hiszen én is épp ennyi embertől kapok nagyon kedves ajándékokat. :-) )

De valójában tényleg jól éreztük magunkat, nővéremnél (nála volt az egyes számú banzáj) rengeteg gyerek is összegyűlt, amitől Bori először kicsit megijedt, de hamarosan feloldódott, olyannyira, hogy pár óra múlva hosszú időre el is tűnt játszani egy másik szobába az egyik kislánnyal. Ennek nagyon örültünk, jó volt látni, hogy gyerekek között is így feltalálja magát.

3 körül átigazoltunk nagymamámékhoz, mivel a kettes számú családi bulinak ők voltak a házigazdái, nagy szerencsénkre a két helyszín autóval mindössze 2 percre van egymástól, úgyhogy nem kellett sokat utazgatnunk. Borit ott is gyerektársaság várta, bár a fiúk(öcsém és unokatesóm) jóval nagyobbak nála, de egyrészt igazán kedvesek, és bármikor szívesen pesztrálják Borkát, másrészt pedig vannak nekik AUTÓIK, ami Borka szemében a legfantasztikusabb játékok egyike, úgyhogy a család nagy derültségére a kis szőke tündérünk mintegy háromnegyed órán keresztül lelkesülten berregett és tologatta az autókat, mit sem törődve a neki szánt cuki plüssállatkákkal, könyvekkel és egyéb csajos ajándékokkal. :-D

Nem lepődtünk meg nagyon, hogy ez után az élménytömeg után Bori már az autóban elaludt, itthon még játszott ugyan egy picit, de végül azért nemigen tiltakozott az alvás ellen.

Holnap délután még meglátogatjuk anyukámékat is, de délelőtt igyekszünk kipihenni magunkat, és gyönyörködni az ajándékainkban. (Mi is rengeteg mindent kaptunk Lacival, én persze tőle kaptam a legjobb ajándékot: egy varrógépet!!! :-) Kb. azt se tudom, hogy merről kell hozzáülni, de nagyon vágytam már rá, és nagyon szeretnék megtanulni varrni, úgyhogy örülök, hogy most lehetőségem nyílik erre. )

Ó és el ne felejtsem a hugi is szóbeli kitüntetésben részesül, egyrészt mert nem jutott eszébe az ünnepek alatt kibújni, másrészt pedig mert igazán strammul viselte, hogy ennyi helyre hurcibáltam őt a hasamban, és ennyi kaját pakoltam rá. :-D

Már nagyon fáradt vagyok, de mindenképp szerettem volna megörökíteni ezt a szépen sikerült 3 napot. :-)

(Holnap majd feltöltöm az albumunkba az összes karácsonyi képünket, addig ízelítőnek itt ez a néhány.)