Sok-sok esemény

Tegnap, meg ma.
Jó, tegnap napközben nem pörögtük agyon magunkat, de itt volt Orsi, ami mégiscsak eseményszámba megy. Főzős-trécselős-klippnézegetős tesónapot tartottunk, jól esett. Borka napközben felváltva volt nyügger és tündérmanó, aztán estére sajnos végleg a hisztiskedést választotta. Így némiképp cakkos idegekkel távoztunk a süllyedő hajóról, nagymamáékra hagyva a probléma megoldását. (Amely feladatot ők tökéletesen abszolváltak is.)

Félreértés ne essék, nem azért léceltünk le, mert bepöccentünk a gyerekünktől, hanem, mert szülinapokra voltunk hivatalosak. Bizony, rögtön kettőre is, mivel Gergő és Sas egy napon születtek. Janka meg új albiba költözött. Ez épp elég oknak bizonyult egy kis dorbézolásra, igaz, mi csak módjával vettük ki a részünket a mókából, mert Lacinak fél hatkor kellett kelnie, mivel ma Sopronban tanított.

Nem állítom, hogy viruló rózsaszálnak éreztem magamat tegnap a nap végére, de azért meglepett, hogy ezt mennyien szóvá is tették.(Mármint, hogy fáradtnak tűnök.)

Az esetek többségében azt szoktam érezni mostanában a társasági eseményeken, hogy ufó vagyok, végleg kinőttem ebből, és minden nehézség ellenére mégis Borival lenni a legjobb, mert ő (még :-) ) kicsit sem hülye. De tegnap másként volt, jól éreztem magam a többiekkel, és egész egyszerűen sajnáltam, hogy nem alkoholizálhatok, züllhetek és világmegválthatok velük hajnalig. Hát, ilyen is van néha. Azért mire hazaértünk, már nagyon vártam, hogy magamhoz ölelhessem Borkát.

Aki gyakorlatilag átaludta az éjszakát. Igaz, így negyed egyre esett az utolsó szopi*, viszont hatig föl sem ébredt, akkor is csak én kértem meg Lacit, hogy mielőtt elindul, hozza át nekem, hogy ne kelljen majd felkelnem hozzá.


Baromira nem volt ám kedvem a mai naphoz, végül mégis egész jó lett. Bori ma jókedvében volt, amin lényegében még a kacskaringósra sikeredett orvosos-oltásos mutatványunk sem változtatott. A mutatvány a következőképp nézett ki:

-Berobogás az egészséges rendelésre, ahol is kiderül, hogy doktornő a betegrendelésen helyettesít ma.
-Etelka, a fülbelövős védőkislány (még nálam is fiatalabb) megnyugtat, hogy nem muszáj ezen a héten beadni Borinak az oltást.
-Mivel tápszerreceptre elengedhetetlenül szükségünk van, elrobogunk a betegrendelésre is, nagypapa+Bori kint kuksol a kocsiban, míg én intézkedem.
-Kiderül, hogy mégse lehet várni, moströgtönazonnal be kell adni Borinak az oltást.
-Kifutok érte, megdöfetem, gyermek üvölt, így a koszmó elleni kenőcs receptjét ott is felejtjük.(Még jó, hogy nem a tápreceptet. )

Szóval valahogy így.

Mondjuk a döfés előtt a doktornő még szolgált néhány hasznos(és kevésbé hasznos) tanáccsal, úgymint: legjobb orrszívó a porszívós - hasznos, ne fejegessek, ilyen apró mennyiségért kár a szufla - nem hasznos. :-) Azért még szeretnék pár hónapig szoptatni is valamennyit, nem hagynám kárba veszni a tejet...

Délután Bori nagymamázott, én vásároltam, 5-től viszont már együtt játszottunk itthon. Meg nevettünk sokat.

Mióta alszik, elmosogattam, előkészítettem a holnapi kaját, meg ezt az oldalt nézegettem. Tök jó, igyekszem megfogadni egy-két tanácsot.

*: Igenis szopi. A gyerek nem szopik, hanem szopizik, bármilyen gügyén is hangzik. A szopás mást jelent.