Dédinap

Ma teljesen hirtelen ötlettől vezérelve - a hétfői depit megelőzendő - meglátogattuk dédiéket. Útközben vásároltunk is, Orsinak szülinapi ajándékot, mivel ő meg holnap teszi nálunk tiszteletét.

Ez a kép nem ma készült, hanem úgy 3-4 hete, de dédis, és aranyos, úgyhogy kiteszem.

Bori példásan viselte a pesti közlekedés minden nyűgét, akárcsak anyukája. :-) Persze kenguruval mentünk, mint mindig. Az ajándékba kapott fekvőbabakocsink csak környékbeli sétákra alkalmas, nem igazán békávékompatibilis, persze lehet, hogy csak én vagyok nyápic. De nem baj, mert mire Bori cipelhetetlenül nehéz lesz, addigra már jó lesz neki a faja kis ülőkocsink, ami viszont városban-dzsalós darabnak tűnik.

Nagymama - ja bocs, dédi, mindig elrontom :-) - ma nagyon ügyesen mozgott, segítség nélkül tudott felállni a székből, többször egymás után, pedig a múltkor már tényleg egész elkeserítőnek láttam a helyzetet.

Hazafelé még a Szent Imre Gimnáziumba is beugrottunk, Emese barátnőmmel találkozni, aki éppen kézműves foglalkozást tartott ott. Kicsit aggódtam, hogy ez már sok lesz Borkának, de még ott is mosolygós-nézelődős volt, csak hazafelé nyönyörgött egy kicsit, de egy kis cumival még az is kezelhető volt, olyannyira, hogy még egy villám vásárlást is beiktattunk.

Azt hittem, hogy mire hazaérünk farkaséhes lesz, mivel addigra már három és fél órája nem evett, de tévedtem, elég ímmel-ámmal cummorászott csak, még a tápinak is csak a felét ette meg.

Papa hazaérkezéséig mindenféle izgi dolgot játszottunk, aminek az volt a lényege, hogy didaktikus mamiként mndent megpróbáltam a kezébe nyomni. Nem tehetek róla, annyira élvezem, hogy már ilyen ügyesen tud fogni. Ebben az elmúlt héten fejlődött hatalmasat.

Fürdés után mutatkozott meg, hogy azért a mai nap kiütötte a kiccsajt rendesen, egyrészt lenyomott egy anti-szopi balhét (már rutinosan kezeltem: úgy kell, hogy játszócumival megnyugtatom, elhiszi, hogy nem kell ennie, aztán egy óvatlan pillanatban kicserélem a cumit cicire, vagy cumisüvegre, és ilyenkor már nem zavarja. ), másrészt viszont már a tápot is álmában cummantotta be. Nem kellett altatni, csak behajítottam az ágyba, és azóta is alszik.

Máma reklámoztam magunkat egy kicsit, itten .

Ma este ünnepélyesen megkezdtem a "Mamából bombanő lesz" c. projektet, azaz a fokozatosság elvén haladva, lenyomtam egy húszperces tornát Schobertnével, aki ugyan kétségkívül feszesseggű kismama, ellenben (ugye egy magánblogon szabad ilyet írni?) buta, mint egy vödör sár. De nem baj, mert:

a) nem barátkozni akarok vele
b) így legalább jókat röhögünk rajta Lacival.

Azért lehet, hogy majd beújítok valami intellektuálisan felemelőbb virtuális tornapartnert...

Utóirat: Laci épp most tekerte le a gázt a cumisüvegek alatt, melyek immár fél órája sterilizálódtak... Bazi sterilek lettek. Meg bazi vízkövesek.