Csak a derekam szokott néha berzenkedni.
Egy ilyen estét örökít meg ez a kép. A sapka csak a móka kedvéért van rajtam. Amúgy Lacié. Én erősen Törpillára hajazok benne.
Hétvégén Borka velünk ebédelt. Miután megelégelte az autósülésből nézelődést, kikéredzkedett az asztalhoz, és mindent úgy csinált, mint a nagyok.
Evett kanállal.
Valamint a mikrohullámú sütő működését is behatóan tanulmányozta.
Egyébként megint halat evett, úgy látszik, ez a kedvence. :-)
Bár, ha nincs más, beéri a babája lábával is.
Ma fényesen megünnepeltük Borikánk első névnapját, ő is nagyon élvezte, gondolom azt hitte, ez valami új vicces játék, hogy egy nagy zacskóból előhúzunk mindenfélét, és örülünk neki. :-)
Azért érdeklődve kukucskált a szatyorba...
...bár, mint utóbb kiderült, valószínűleg inkább az ajándékzacskó érdekelte: meg akarta enni.
Amúgy a zacskóban egy Boribon könyv, egy rágható, állatokról szóló gumikönyv, egy csörgő gombócbaba, és egy műanyag egér volt.
Múlt héten egy fantasztikus honlapot találtam, egy fiatal anyuka nagyon nagyon klassz babákat készít, sajnos idén már nem lehet rendelni tőle, de leveleztünk, és megbeszéltük, hogy jövőre valamikor veszek majd tőle Borinak egy édes kis manót. Egyébként három kislánya van, a legnagyobb szintén Bori. :-) A honlapján közzéteszi a legkisebb manó szabásmintáját, ezen felbuzdulva, el is kezdtem kiszabni Borkának egy olyan álommanót. Remélem karácsonyig elkészülök vele.
Addig csak nekem van manóm. Nekem viszont olyan aranyos, amilyen tutira senki másnak nincs. :-)
Végezetül, ha már az előző bejegyzésben emlegettem, íme egy mandala, a legújabb. Ezt mondjuk nem én rajzoltam, csak színeztem, de azért ideteszem, mert szerintem szép lett.
2 megjegyzés:
éheztetjük szegény gyereket, csakhogy aztán vicceskedjünk azon, hogy meg akarja enni az ajándékzacskót? na szép, mondhatom! ;)))
Huh, lebuktunk...
Egyébként erről a kommentedről valamiért nem kaptam értesítést. Hülye ez a rendszer.
Megjegyzés küldése