In memoriam SZOPI

Borka már egy hete nem szopizik.

Részemről semmiféle tudatosság nincs ebben, nem választottam el, még ma reggel is megkínáltam, de ő egy hete se reggel, se este nem fogadja el a cicit. Ennyi időt adtam neki, most már biztos vagyok benne, hogy nem akar többet szopizni.

Bevallom, nem vagyok különösebben letörve, mivel Bori már 4 hetes kora óta tápszeres kiegészítést kapott, és én már akkor azt hittem, hogy csupán pár hétig tudom csak szoptatni. Ezért ebből a szempontból nézve inkább sikernek érzem, hogy végül féléves koráig húztuk, ezért is elég sokat küzdöttem.

Az, hogy mi vezetett ehhez a megoldáshoz, már más kérdés, mostanra biztos vagyok benne, hogy meg lehetett volna oldani tápszer nélkül, de ezen már túl vagyok, okultam az esetből, Borka leendő kistesójánál remélhetőleg már ügyesebb leszek.

Nem akarom az egészet a védőnőre és a doktornőre kenni, de tény, hogy annak idején borzasztó szorongást keltettek bennem az olyan mondataik, hogy "Anyuka, ez a gyerek éhes!!!" "Anyuka, ez a baba annyira pici, nem kísérletezgethet rajta! Egy ekkora babának hetente minimum 150 grammot kell hízni." Borka nem hízott annyit, és elég sokat sírt, én meg beijedtem, és nehéz szívvel bár, de elkezdtem neki tápszeres kiegészítést adni.

Azóta beszéltem, és leveleztem egy szoptatási tanácsadóval Schneiderné Diószegi Eszterrel is, neki is köszönhetjük, hogy legalább eddig sikerült kihúznunk, és nem választódott el hamarabb Bori. Ő világított rá, hogy Bori valószínűleg nem éhség miatt sírt akkoriban, és hála a pontos feljegyzéseimnek az is pontosan kiderült, hogy a pisis és kakis pelusok napi átlaga alapján sem valószínűsíthető, hogy keveset evett volna.

Nagy szerencsénkre azonban Bori gyakorlatilag bármilyen zöldséget, gyümölcsöt megeszik, amivel csak megkínáljuk, így ha másképp is, de teljesen kiegyensúlyozott a táplálkozása.