Egy fárasztó nap krónikája

Egy babablogon várható lenne, hogy ilyen cím alatt egy hosszas, nyűgösködéssel teli nap története következik. De most nem erről van szó, Borka kisangyal volt tegnap is, ma is. Neki nem sok szerepe van a történetben, sőt, az igazat megvallva szegénykém meglehetősen háttérbe is szorult az elmúlt napokban.

A főszereplő dédi(alias nagymama) volt, aki megelégelvén a kórházi tartózkodást, még hétfőn eldöntötte, hogy saját felelősségre hazajön onnan. Ez nem kis szervezést igényelt, melyet két okból osztok most meg a nyilvánossággal: egyrészt, hogy kiírjam magamból a szervezés okozta stresszt, másrészt, mert bárkinek hasznos lehet még valamikor - bár természetesen senkinek nem kívánom, hogy bármely hozzátartozója ilyen helyzetbe kerüljön.

Tegnap délután bementem a kórházba Nagymamához, nem utolsó sorban azzal a feltett szándékkal, hogy megpróbálom lebeszélni a hazajövetelről - értem én, hogy borzasztó nyomasztó hely az a kórház, de Nagymama egyelőre gyakorlatilag magatehetetlen, igencsak elkél még neki a szaksegítség. A kórházba érve azonban már kész tények vártak, Nagymama már aláírta a nyilatkozatot, hogy saját akaratából elhagyja a kórházat, és hát annyira boldog volt szegénykém, hogy nem volt szívem lelombozni őt.

Ezért aztán kis beszélgetés után eljöttem tőle, hazaérvén pedig Lacival azonnal elkezdtük számba venni a helyzet megoldására kínálkozó lehetőségeket.
Már a múlt héten beszéltem telefonon a nagymamáék lakhelye szerint illetékes gondozási központtal, hiszen az már a baleset pillanatától világos volt, hogy egyszer majd szükség lesz ápolói segítségre.

Ott a következő derült ki:
ahhoz, hogy ők kiutaljanak egy ápolónőt, szükség van egy kitöltött formanyomtatványra nagymamáék háziorvosának szakvéleményével. Ez az űrlap csak náluk kapható - hogy a netről miért nem letölthető, azt ne kérdezze senki, ez előtt én is értetlenül álltam...
A háziorvos azonban csak a kórházi zárójelentés alapján írhatja meg azt a bizonyos szakvéleményt. Ergo a mai napig lehetőségünk sem lett volna bármit intézni.
Miután leadjuk a gondozási központnak a kitöltött, orvos által aláírt űrlapot, no meg az utolsó havi nyugdíjigazolást - mert ez is kell még - ők elküldik mindezt még egy közjegyzőhöz hitelesítésre, és csak azután kezdenek el egyáltalán ápolónő után nézni, hogy a közjegyző visszajuttatja hozzájuk a dokumentumokat.

Hát igen, tiszta sor, hogy ezzel az ügymenettel legjobb esetben is egy hét, mire ápoló jut nagymamához. Aki jelenleg teljesen magatehetetlen, a legalapvetőbb személyi higiéné fenntartásában is segítségre szorul. (Kevésbé cizelláltan: pelenkázni és mosdatni kell. )

Egyértelmű volt, hogy más megoldás után kell néznünk, így kigyűjtöttük a netről a számunkra szimpatikus ápoló szolgálatok elérhetőségét. 9 ilyet találtunk - a google vagy 40-et dobott ki a "háziápolás", "ápolási szolgálat" keresőszavakra - ezeket ma reggel elkezdtem felhívogatni. Végül egy maradt, ahol azonnali kezdést tudtak ígérni. Ha tényleg beválnak, majd leírom, hogy kik ők, tájékoztató jelleggel viszont már most elárulom, hogy 1600 ft-os órabérben dolgoznak. Ez - viszonyítva a többi ajánlathoz - középkategóriásnak mondható.
Mindez leírva egyszerűnek hangzik, valójában azonban az egész délelőttöm ráment a telefonálgatásra. Főleg mert mindenképp kellett volna találnom valakit a családból, aki oda tud menni ma délután 5-re nagymamáékhoz beengedni az állapotfelmérésre és szerződéskötésre érkező hölgyet, de hasztalan telefonáltam körbe az egész családot, a vége sajnos az lett, hogy Borikámat megint le kellett passzolnom nagyszüleihez, és nekem kellett odamennem.

A délelőtt folyamán beszéltem telefonon:
-7 ápolási céggel
-nagymamáék háziorvosával
-a gondozási központtal
-5 családtagommal
-Laci szüleivel - persze ők is családtagok, csak őket most külön veszem.
Más azt hiszem nem volt.

Bori persze jól érezte magát a nagyszülőknél, mint mindig, és végül nekem is akadt segítségem, mert Lacinak szerencsére épp nagymamáék környékén akadt dolga, s így ő is odajött. A hölgy az ápoló cégtől csak 6 után ért oda - szólt előtte telefonon, hogy késik - de végül mindent megbeszéltünk teljesen részletesen, és egy nagyon ideális megoldásra jutottunk, miszerint holnap reggeltől kezdve, minden nap - Húsvét alatt is - kétszer egy órán át (reggel és délután) segíti nagymamát egy ápolónő. Eteti, fürdeti, tisztába teszi, stb.

Ez nagyon megnyugtató, örülök, hogy rátaláltunk erre a lehetőségre.
Csak mire idáig eljutottunk, én gyakorlatilag zombi állapotba kerültem, fél 9-re értünk haza, Borkát már csak megpuszilgattuk, átöltöztettük, és hajítottuk is be az ágyba. :-)
Megyek, követem példáját...