Igen, ez most egy olyan lesz. :-( Mert persze, tudom, hogy pozitívan kell gondolkodni, és azt is, hogy ez egy apróság mások bajához képest, és hogy egy anyának mindig erősnek kell maradni, de be kell vallanom: néha tehetetlen düh és elkeseredettség lesz rajtam úrrá, ha Borika szemproblémájára gondolok. És ma ez kitört belőlem.
Alapvetően, a mindennapokban, megszoktam, nekem gyakran már fel sem tűnik, hogy ragasztva van a kis szeme, nem agyalok ezen folyton. De minden nap eljön az este, amikor le kell szedni a tapaszt, és nekem már előre görcsbe áll a gyomrom, mert gyűlölöm azt, hogy a saját kezemmel kell fájdalmat okoznom az én drága kislányomnak, aki még olyan kicsi és védtelen, és még nem éri föl ésszel, hogy mi üt belém nap mint nap, miért őrülök meg minden este, és miért bántom őt... :-(
De már ezt is kezdjük megszokni - amennyire lehet. Kicsi Borikám egyre hősiesebben tűri a megpróbáltatást, meg talán én is belejöttem már valamelyest, és kitanultam, hogy hogy lehet a legkíméletesebben leszedni a szeméről a tapaszt.
Ma azonban egy újabb próbatételhez értünk: mától kezdve 4 napon át esténként, a tapasz levétele után még atropin kenőcsöt is kell kennem a szemébe. Sajnos úgy alakult, hogy ennek a mai első alkalomnak rögtön kettesben kellett nekifutnunk, Lacinak spanyol órája volt, nem volt itthon koraeste.
És küzdöttünk, és igyekeztünk, én hogy ne fájjon, de mégis oda kerüljön, Borka, hogy ne kelljen, de végül együtt sírtunk. Ő az ijedtségtől - pedig végig becézgettem, magyaráztam neki, hogy miért kell - meg a fájdalomtól, én pedig az elkeseredettségtől, hogy miéééééééért??? Miért kell ezzel küszködnünk, Bori egy gyönyörű, egészséges, értelmes kislány, borzasztóan megkeseríti az életünket ez a khr*/%gm*ö43%°*^ szembaj. :-(
Ott ültem a földön a kis zokogóval a karomban, és percekig csak bőgtünk együtt. Szegény még a vacsoráját is hüppögve kortyolgatta el, hiába puszilgattam közben végig. :-(((
Tudom, hogy mások sokkal nehezebb terheket, akár sokkal erősebben is viselnek, és hogy pont inkább annak kéne örülnöm, hogy Bori milyen gyönyörű, egészséges és értelmes, úgyhogy elnézést a kirohanásért, de ki kellett írnom magamból.
2008. április 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Remélem a 4 nap meghozza az eredményt és nem kell tovább szenvednetek!
Kitartás!
És tényleg nagyon kis ügyi és vagány a kiscsaj!
Istenem, Panka nagyon rossz lehet most nektek. Ahogy olvastam a soraidat, majdnem én is sírva fakadtam, mert eléggé együtt tudok veled érezni, és nem is tudom, hogy mennyire tudnék erős maradni a te helyzetedben. Ha egy anyának mindig erősnek kell maradnia, az anya akkor is emberből van, és főleg, ha a gyermekéről van szó, igen is egyetlen pillanat alatt el tudunk gyengülni.
Nagyon sok kitartást nektek és egy hatalmas puszit Borika fejecskéjére. :)
Ja és Orsi voltam, csak álnéven. ;)
Köszönöm szépen a kedves sorokat, nagyon jól esnek, természetesen pénteken majd részletesen beszámolok a szemészeti vizsgálat eredményéről... Remélem lát majd valami javulást a doktornő!
Panka! Szegénykém, ez nagyon nehéz lehet... remélem minden rendben lesz a szemecskéjével! :)
Jaj, Panka, most elpityeredtem. :(
A lényeg, hogy ügyesek vagytok, és megtesztek mindent, és _tényleg_ javulni fog a szeme. Mi pedig küldjük a pozitív energiákat. :)
Kitartás, nagyon megviselt, ahogy olvastam a soraidat :( KELL, hogy legyen eredménye a "munkátoknak". Nagyon drukkolok és puszi az okos és gyönyörű lányodnak!
Kitartás Panka drága, csak arra gondolj, hogy ez mind azért van, hogy mindenkinek jobb legyen.
Persze könnyű egy jöttment keresztapának beleugatni, aki csak babusgatja Borkát, és nem kell se kenegetnie, sem tapaszt tépkednie róla, de akkor is! :)
Jaj, most megríkattatok! (Úgy látszik ez egy ilyen keresztbe-kasul ríkatós bejegyzés.)Nagyon jól esik, hogy ennyien szorítanak nekünk.
Köszönöm szépen mindenkinek a bíztató és együttérző szavakat, tényleg nem nyavalygok már többet, csak ez most kijött belőlem. De máris jobb, hogy ennyien bíztattok!
Alapállapotban egyébként - most pl. alap állapot van :-) - úgy gondolom, hogy ez egy apró kellemetlenség csupán, amire pár év múlva már könnyedén fogunk visszaemlékezni, szóval semmiképp nem akarom felnagyítani a dolgot, csak hát az anyai lélek eléggé kiszolgáltatott az érzelmeknek...
Hát hogyne borolnál ki! Megértelek és én is hasonlóan reagálnám le, ha a gyermekem hasonló cipőben járna. De!
Valóban vannak ennél sokkal-sokkal nagyobb problémák is, és pár év múlva Borka igézőszemű szépkislány lesz, akinek nem kell takargatni a szemecskéjét, mint a kalózok ;)
Valóban szép, egészséges, értelmes gyermeked van és ez a lényeg! A többin pedig túllesztek.
Lacinak drukkolok a spanyolhoz!
Una idioma maravillosa ;)
ingrid
Panka, megértelek, de ne aggódd túl:)
A kellemetlenségek azért kellenek, hogy a gyerek szeme rendbejöjjön, és rendbe is fog jönni, ebben hiszek:)
De ezt már többzsör is elmondtam:)Nilü
Kedves Panka, csak most jutottam oda, hogy elolvassam ezt a bejegyzést. Úgy szeretnék valami vígasztalót írni... Borikát nagyon megkedveltem, annyira drukkolok, hogy minél hamarabb rendbe jöjjön a szeme és elfelejtsétek a ragasztgatást, kenőcsözést.
Eljön az is, addig is gondolunk rátok.
Szeretettel,
ÁronAnyu és Áron
Megjegyzés küldése