2008. április 20., vasárnap

Mocorka

Elmaradásban vagyok: már szerdán szerettem volna megírni az aznapi programunkat, csak aztán a szemüveg projekt mellett elsikkadt, pedig ez sem érdektelen.
Előre szólok, hogy az ügy végkimenetele pozitív. Ezzel ugyan lelövöm a "poént" , de inkább megteszem, mert azért elég komoly dologról van szó, nem szeretném, ha bárki akár csak egy pillanatig is komolyan aggódna.

Arról van tehát szó, hogy Borka immáron 3 hónapja csak kúszik, ami ugyan igen hatékony mozgásforma, de felmerült, hogy lassacskán mégiscsak megpróbálkozhatna mászásal, vagy üléssel. Fokozta a felmerülő aggodalmunkat, hogy a kúszás során elég feltűnően hanyagolta a bal lábát, kicsit furán eltartotta, és nem igazán használta. Nem gondoltunk semmi komolyra, de mivel - foglalkozásomból adódóan - anno viszonylag jobban elmélyedtem a normál mozgásfejlődés tanulmányozásában, úgy gondoltam, nem árthat, ha szakember vizsgálja meg, hogy nincs-e semmi problémája Borinak.

Félreértések elkerülése végett, tényleg nem gondoltam nagyon komoly dologra, csak tisztában vagyok vele, hogy pont a mászás az a mozgásforma, aminek a kihagyása komoly problémákat okozhat a későbbiekben, már az iskolai tanulás során, mivel a keresztezett mozgás, amit ennek során valósít meg a baba - jobb kéz bal lábbal mozog, a bal kéz pedig a jobb lábbal - olyan idegpályákat aktivizál és olyan mértékben fejleszti a két agyfélteke szinkronizációját, mint semmilyen más csecsemőkori mozgásforma.

A fentiek miatt kikértem a védőnőnk véleményét is a kérdésben, és bizony ő is úgy látta, hogy érdemes lenne szakemberrel megnézetni Borka mozgását.
Adott egy telefonszámot, ami a Korai Fejlesztőbe szólt. Lelkesen még aznap fölhívtam őket, ám hamar lehűtöttek, kiderült, hogy legkorábban szeptemberre (!!!) van időpontjuk. Elkerekedett a szemem, de csak annyit kérdeztem a hölgytől, hogy akkor milyen más megoldást tudna javasolni, mert addigra Bori reményeim szerint járni fog. Tulajdonképpen készséges volt a hölgy, mondta, hogy azonnal kapcsolja egy kolláganőjét, aki tájékoztat az egyéb lehetőségekről. A kapcsolás sikertelen volt, de megígérték, hogy hamarosan visszahívnak.

Így is történt, negyed óra múlva csörgött a telefonom, illedelmesen bemutatkoztunk mindketten, én viszont jó szokás szerint nem igazán figyeltem, hogy mi is hangzik el a vonal túlfelén, gondoltam, X.Y. a Koraiból, hát mindegy hogy hívják. Így aztán igencsak meglepődtem, mikor a kedves női hang következő mondata így hangzott: Panka, maga az? :-)
Csak néztem bután, hogy akkor most mi van, de hamar kiderült, hogy a vonal túlfelén kedves volt tanárom, szakdolgozati konzulensem beszél. :-)))
Azt rögtön tisztáztuk, hogy valóban nincs szeptembernél hamarabb időpontjuk, de természetesen számos más hely is van, ahol kisbabák vizsgálatával, fejlesztésével foglalkoznak, ajánlott is párat a tanárnő.
Az egyik ezek közül a Mexikói úti Országos Mozgásvizsgáló Szakértői Bizottság volt, és én ezt választottam, mivel egy kedves netes ismerősöm gyes előtt ott dolgozott, és azonnal tudott nekünk időpontot szerezni.

Gondolom mostanra mindenki rájött: itt jártunk szerdán.
Azt leszámítva, hogy több mint 1 órát kellett várnunk a megbeszélt időponthoz képest, minden nagyon flottul, korrektül ment. Borka egy alapos neurológiai vizsgálaton esett át, aminek során megállapították, hogy természetesen semmilyen mozgásszervi rendellenesség nem áll fenn nála, viszont a mozgásfejlődésének üteme kicsit felborult - így fogalmazott a doktornő - ezért segítenünk kell neki néhány gyakorlattal, hogy átlendüljön ezen a holtponton. Erre természetesen konkrét javaslatokat is kaptunk, jópofa játékötleteket, melyek mind mászásra, illetve ülésre ösztönzik Borit.
A vizsgálat után még egy tesztet is felvettek Borkáról, amiből kiderült, hogy több területen is a kora előtt jár (büszke-büszke :-))) ) , másokban pedig teljesen korának megfelelő, egyedül a nagymozgásban van egy kis elmaradás, de még ez is a korának megfelelő szinten van, csak a normál sáv alsó részében.

Borka a fejlesztésből csupán annyit érzékel, hogy kapott mindenféle klassz játékot, amikkel nagyokat mókázunk. Többek közt ezt a felfújható hengert, amin előre –hátra kéne hintázni, bár pont ez egyelőre nincs nagyon ínyére a kisasszonynak, úgyhogy még csak finoman ismerkedünk vele.


Egyébként meg ilyen vidám volt ma. :-)

6 megjegyzés:

Ingrid írta...

Nagyon körültekintő és következetes anya vagy!
Tetszik, hogy mindent tudatosan ugyanakkor ösztönösen és száz százalékon csinálsz.
Ne aggódj! Ezeket a "már állnia kell" mondatokat én már meg sem hallom (bár Heléna még nem tart itt).
Amikor a doktornő elvárta volna, hogy forogjon, még nem forgott, de éreztem, hogy olyan erős, intenzív tartása van, ügyesen kicsavarodik, mozog, hogy tudtam nem lehet baj, csak kicsit lusta, lelazult gyerek...
Ettől függetlenül az ilyen megmozdulásokat mint a szerdai nagyon jónak tartom!

Puszi

Ingrid

Névtelen írta...

Szívből örülök a jó híreknek!!! Panka, tényleg klasszul csinálod, le a kalappal!
Puszi!

PM írta...

Örülök, hogy rendben vagytok és valóban nem fejlődik minden baba egyformán, de természetes, ha a szülők "aggódnak" :) Milyen kicsi a világ :)

Névtelen írta...

Olyan ügyes anya vagy! És nagyon szeretem a bejegyzéseidet.
Áronanyu

panka írta...

Jaj, mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kedves, elismerő szavakat, bevallom, nagyon jólestek. :-) Igyekszem tényleg megtalálni a középutat a tudatosság és az ösztönösség között, bár az "igyekszem" talán nem a legjobb szó, mert ez tulajdonképp magától alakult így, az ember anyaként is keresi az útját, tapogatózik mindenfelé, és aztán kialakul egy hozzáállás. Nálam ez alakult ki egyelőre, jó megerősítést kapni benne, hogy ez egy jó út.
Talán nem szoktam eleget hangsúlyozni, de fontosnak tartom megemlíteni, hogy én is az összes kedves hozzászólót remek anyukának tartom, azért is olvasgatom a mindennapjaitokat. :-)))
(Igen, Noémi, téged is remek anyukának tartalak, azt lehet ám tudni már így előre is!!! :-) )

Névtelen írta...

Oh, köszönöm a bizalmat, ez megható!!! Addig is (meg majd tutira akkor is) tanulok Tőled, olyan példásan taposod előttem az utat... :)