Tavaly ilyenkor már a kórházban voltam, ahová este 8 körül rendszertelen, de egyre erősödő fájásokkal mentem be. A napot előtte itthon töltöttem összevissza fájásokkal tarkítva, de nagyon szép napként él ez az emlékeimben, nyugodt voltam, és boldog, mert tudtam, hogy ez már a vajúdás kezdete. Nagyon jó dolognak tartom, hogy még itthon kikísérletezhettem, hogy milyen pózokban tudom legjobban elviselni a fájásokat(állva leginkább), teljesen magamtól ráéreztem egy "légzéstechnikára" amit egészen a szülés legvégéig tartani tudtam, talán épp azért, mert ez nem valami betanult dolog volt, hanem a saját testem diktálta. (Tudom ám még, remélem Picurnál is jól jön majd: há-há-há - belégzés hu-hu-hu - kilégzés. Elég viccesen hangzik, de nekem nagyon bevált. Nem lihegésszerűen kell elképzelni, hanem igazi mély be- és kilégzésekként. A legvégén már elég elgyötörten háháháhuhuhuztam, de a lényeg az volt, hogy ezáltal végig bőven jutottam oxigénhez, mert szülés közben ez az egyik legfontosabb dolog.)
A kórházban már bent tartottak, de rögtön mondták, hogy ebből legkorábban másnap reggel lesz csak gyerek.
Kaptam egy kis lazító, bódító injekciót elalvás előtt, amiért nagyon hálás vagyok, mivel valószínűleg ennek köszönhettem, hogy bár az éjszaka 15-20 percenként rámtörő fájásokat már csak állva viseltem el, minden egyes ácsorogva végigszuszogott fájás után azonnal visszaaludtam. Így ha szaggatottan is, de voltaképpen kipihentem magamat valamelyest reggel 7-re, amikor is a vizsgálat alatt elfolyt a magzatvizem.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak 22. este van... :-)
Kicsit nyomasztó volt a vajúdó szoba légköre, a sok jajgató nő, de akkor már elkezdtem szép lassan magamba fordulni - a szó jó értelmében, ahogy ez minden szülő nőre jellemző - és egy idő után már csak egyetlen gondolat volt a fejemben: Innen én már csak gyerekkel fogok elmenni, a kislányom ma vagy holnap megszületik, innen már nincs visszaút, így vagy úgy, de valahogy most már ki fog bújni...
Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy igazam lett. :-D
De erről majd holnap...
2008. július 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Végig lúdbőröztem a beszámolót! Ismerős érzések törtek rám, nagyon kellemes volt :)
Köszönöm Neked.
Borka ma egy éve született, tudom, hogy lesz újabb bejegyzés, de előre fel szeretném itt is köszönteni.
Boldog születésnapot kicsi oroszlánlány!
Megjegyzés küldése