Hosszú...

Van, hogy az ember egy-egy időszakot később visszagondolva nagyon szépnek lát, jó szívvel emlékszik rá vissza, de amikor benne van, nem veszi észre, hogy milyen remek napokat is él meg. Aztán van olyan is, amikor már benne élve is értékelni tudjuk a jót, de ez a ritkább...
Ez van most velünk: biztosan mostanában is vannak nehezebb napok, és biztosan később is lesznek nagyon boldogok, de most direkt azzal a szándékkal írok, hogy megörökítsem egy szép időszak hangulatát.

Először is kezdjük ott, hogy kedvenc évszakom az ősz. Még akkor is, ha sokat esik. :-) Pedig nem tartom nagyon melankólikus alkatnak magamat, de valahogy mindig is közel állt hozzám az őszi időjárás, az ősz színei, szagai(imádom az avarégetés illatát), és mindenféle őszi örömök: teák, sült krumpli, avarban ugrálás, kirándulás...
Már a tavalyi ősz is szép volt Borival, de az például tipikusan egy olyan időszak aminek a szépségére csak utólag döbbentem rá, túl sok „frissanyukás probléma” és túl kevés alvással töltött óra jellemezte az életemet akkoriban ahhoz, hogy megéljem azoknak a napoknak a szépségét.

Most viszont teljes egészében élvezem ezeket az őszi napokat az én kis-nagylányommal. :-)
Igaz, hogy a kistesóvárás némiképp megnehezíti a mindennapi tevékenységeket – pontosabban csak a sok haskeményedés, és feszülés nehezíti meg – de még így is nagyon szép, békés napjaink vannak, amiket szerintem mindketten nagyon élvezünk Borival.

Borka már nagyon régóta átalussza az éjszakákat, hajnalban 5 és 6 között jelentkezik egy kis tápért, de utána még visszaalszik nagyjából 7-ig. Néha ennél később kel, néha korábban, de ez az átlagos. A reggel első percei ágyban hancúrozással telnek, Borika ilyenkor szeretetteljesen letapossa a vesénket, kinyomja a szemünket, és kitépi a hajunkat. :-D De nagyon aranyosan csinálja, és puszit, meg simit is oszt egyébként ilyenkor, meg mostanában rögtön reggel mesét is követel, már oda van készítve az éjjeli szekrényemre egy kis könyve, azzal kezdjük a napot.

Nálunk a Papa 9 körülre jár csak dolgozni (viszont 7-nél előbb szinte soha nem ér haza), így a reggelek viszonylag kényelmesen zajlanak. Együtt reggelizünk, hármasban, Borka néha többet eszik mint mi. :-D Nem vicc, így igaz, két karéj kenyér, vajjal, sajttal, sonkával, vagy lekvárral simán lecsúszik neki. Én meg reggel nem mindig kívánok ennyit, így eshet meg, hogy az 1 éves gyerekem leköröz evésben. :-)

Reggeli után sűrű pápázással elbúcsúztatjuk a Papát, majd kettesben maradunk. Borka 9 és 10 között szokta megkezdeni délelőtti alvását, ami nála az esetek többségében a hosszabb alvást jelenti, ilyenkor másfél-két óra alvásra lehet nála számítani, délután már csak egy, esetleg másfél órára dől le. Tudom, ez nem kevés napközbeni alvás, hálás is vagyok érte...

Míg Bori alszik, én kicsit összekapom a konyhát, meg a nagyszobát, a fönti részen nem zavargok ilyenkor, nehogy felébresszem.
Miután felébred a délelőtti alvásból, tízóraizik, általában gyümölcsöt, majd kezdődik a játék. Ha jó idő van, ilyenkor lenézünk a kertbe. Régebben ilyenkor sétáltunk, vagy játszótereztünk, de mióta pihenésre vagyok ítélve, nem indulok neki egyedül, mivel egy olyan házban élünk, ahol már a kertkapuig is csak lépcsőkön lehet feljutni, és gyakran már mire oda felcipeltem a babakocsit, begörcsölt a hasam. :-( Így aztán mostanában inkább kertezünk, ami tulajdonképpen hintázást, és sétálgatást jelent Borinak.
Mai képek:

Szerdánként azért elmegyünk a Ringatóra, ilyenkor Bori nagyszülei – akik itt laknak a szomszéd házban – segítenek nekem kicipelni és visszacihölni a babakocsit.
Levegőzés után visszavonulunk a lakásba, és játék, majd ebéd következik.(Főzelék, husi, hol bolti, hol házi, mostanában már egyre gyakrabban eszi nagyjából ugyanazt, mint mi)

Hogy mi mindent játszunk? Hát először is mesélünk, mert ez Bori kedvence, folyamatosan hordja nekem a könyveket, hogy meséljek belőlük. Aztán imád zenét hallgatni – gyerekdalokat, és szép dallamos felnőtt zenét egyaránt – amire vidáman riszálja a popsiját. :-) De egyedül is jól elmolyolgat a játékaival, ide pakol, oda pakol, a kedvencek még mindig a mágneses állatkák a farmos könyvből, de a többi játékával is jól elvan. Néha én is beszállok a játékba, beszéltetem az állatkáit, ilyesmi, de nélkülem is jól eljátszadozik. Mostanában megint szoktam neki furulyázni, azt is nagyon élvezi.

Sok olyan házimunka van, amit Bori ébrenléte alatt végzek el, egyrészt, mert mint mondtam, az „emeleten” (nem igazi emelet, csak egy kis szinteltolódás 6 lépcsőnyi különbséggel) nem szeretek olyankor pakolni, mikor alszik, mert arra könnyen fölébred, de másrészt szerintem jó is, ha látja, hogy miket csinálok. A mosás bepakolását, teregetést mindig vele csinálom, nagyon érdeklődve nézi, az ágyazást is szereti (hm, már amikor beágyazok – pirul-pirul), a porszívótól kicsit tart, de azért ezt is lehet mellette csinálni, felmosásnál persze mindig a vödörben pacsálna, de résen vagyok, és nem hagyom neki. :-)

A délutáni alvása alatt én is pihenek, mostanában néha alszom is, nagyon jól esik.
Mikor Bori fölébred, kicsit megszeretgetem – délutáni alvásból gyakran ébred kicsit nyűgösen, de egy kis ölelgetés helyrebillenti a lelkét – majd uzsi következik(rizspép, gyümölcs, ilyesmi), és megint játék. Illetve ilyenkor szoktunk nekilátni egy kis közös sütésnek, főzésnek. Borit nagyon érdeklik a konyhai műveletek, elég békésen elüldögél az etetőszékében, míg én főzök, sütök.
Azért ilyenkor délután már érezhetően fáradtabb, de általában még ilyenkor is jókedvűen eljátszadozik, persze néha befigyel egy kis hiszti, de nem az az általános.

7 előtt pár perccel megérkezik Laci, kivéve ha spanyol órája(vagy valami extra programja) van, mint pl. ma, mert akkor későn ér csak haza, és egyedül fektetem Borit. De a normál menetrend szerint ilyenkor egy félórás kis apa-lánya örömködés következik, majd fürdés, vacsi Borinak, mese, ének, fekvés, alvás.

Nem, nem azt akartam sugallni ezzel az írással, hogy az életünk mostanában egy vasárnapi Disney matiné :-) és szokott fájni a fejem, és szoktam nyűgös, fáradt, rosszkedvű lenni én is, Laci is, Bori is, de tény, hogy ez most egy szép időszak az életünkben, ezért akartam írásban is megragadni egy kicsit.
Valamelyik reggel ültünk hármasban a konyhában, jó kis jazz zenét hallgattunk, a frissen sült kenyerünket ettük, Bori meg épp kacarászott valamin...na ez már tényleg annyira hálivúdi volt, hogy Lacival egyszerre röhögtünk fel, hogy húdenyálas. :-D De az a helyzet, hogy az ilyen szirupos percek csak filmen olyan rosszak, élőben azért kimondottan kellenek néha. :-)

Az élet afféle apró örömeiről már nem is beszélve, mint a mai. ;-) Ajándékot kaptam postán a jótündéremtől... Egy csodaszép karkötőt! :-) Tudjátok, a Pay it forward játék...


Kedves Ingrid, nagyon szépen köszönöm, gyönyörű ez a karkötő – nyakláncnak is jó, felpróbáltam úgy is, nagy örömet szereztél vele!!!

:-)))