A történeti hűség kedvéért - no meg, hogy senki ne vádolhassa egyoldalúsággal, szirupos ömlengéssel, életünk rózsaszínben való feltüntetésével a blogunkat - elárulom, tegnap este veszekedtünk az urammal. Igen, néha nálunk is előfordul ilyesmi, főképp, mikor ő fáradt, bennem meg nyargalásznak a terhességi hormonok.
Ma viszont kaptam tőle rózsát, puszit, és végül még moziba is elvitt. Olyat is mondott, hogy szeret. Én is mondtam neki ilyet, mer' tényleg. Tisztára mint a filmekben.
Ma viszont kaptam tőle rózsát, puszit, és végül még moziba is elvitt. Olyat is mondott, hogy szeret. Én is mondtam neki ilyet, mer' tényleg. Tisztára mint a filmekben.
:-P :-)))
Egy kis ízelítő a filmből, amit néztünk: (Igazi blődli hálivúdi limonádé, de most épp amúgy sem filozofikus magasságokban szárnyaló művészfilmre vagytam. :-) )
Egy kis ízelítő a filmből, amit néztünk: (Igazi blődli hálivúdi limonádé, de most épp amúgy sem filozofikus magasságokban szárnyaló művészfilmre vagytam. :-) )
Aztán az aktuális blogos játék keretében hamarosan én is megosztom nagyratörő álmaimat a kedves olvasókkal, de most képtelen vagyok negyed óránál hosszabb távra tervezni, amikor is reményeim szerint aludni fogok. :-)
1 megjegyzés:
Ismét hozzászólok a blogunkhoz (úgyis mint uram): annyival egészíteném ki, hogy a veszekedés természetesen totál értelmetlen volt (főleg, mivel áttételesen lakberendezéshez volt köthető), a film pedig szerintem a legbutább volt, amit valaha moziban láttam. Jó, a Spy Kids, amit a madridid vonaton láttam, az még butább volt. Viszont ma kifejezetten jól szórakoztam. Pierce Brosnan meg úgy nézett ki, mint egy kissé elhízott szertáros, aki régebben focizott a REACban.
A nagyratörő álmok máris szertefoszlottak, mert Panka még mindig ébren van (szombaton este 11kor!).
Bori pedig ma megtanult orrot fújni. Ez persze egyelőre annyit jelent, hogy lelkesen törölgeti a saját, Panka és Lulu baba orrát egy zsebkendővel.
Megjegyzés küldése