2008. október 9., csütörtök

Anyamedve

Ma ismét látogatást tettem az orvosomnál, hogy Picur hogyléte felől érdeklődjek. Picur köszöni szépen, remekül van, szépen hízogat, és ma már az orvosom is egyértelműen lánynak látta. :-)

A jóhírek sora ezzel azonban véget is ér sajnos. :-( Mivel a külső méhszájam teljesen kinyílt, és a Salbutamol ellenére is keményedett a hasam az utóbbi hetekben is, az orvosom fekvésre szólított fel, s hogy a felszólítás súlyát is érezzem, elárulta, csak azért nem fektet be kórházba az elkövetkező hetekre, mert ilyen pici gyerekem van - valamint azért, mert aktuálisan annyira nincs hely a kórházban, hogy csak olyan betegeket tudnak felvenni a terhespatológiára, akiket a mentő visz be fenyegető vetéléssel. (Erre nem is tudom mit mondjak... Siralmas. Mármint az egészségügy. )

Ez azt jelenti, hogy a következő néhány hónapot leginkább itthon, a 4 fal közt fogom tölteni, ami ugyan nem dob föl nagyon, de ennél jóval nagyobb fejtörést okoz nekem, hogy Borira milyen hatással lesz ez.
Laci szülei rengeteget segítenek, már eddig is gyakran elvitték Borit sétálni, kertben játszani, de tőlük azért mégsem várhatom, hogy a fél életüket a játszótéren töltsék.
A saját bezártságomon kívül ez nyomaszt a leginkább, hogy Borit ebben az aktív, nyíladozó korszakában egy sor élménytől fosztják meg a körülmények. De az orvosom is azt mondta - és az eszemmel én is felfogom - hogy Bori számára pótolható lesz ez a kiesett idő a hugi születése után, Picurnak azonban nem állna módomban pótolni a hiányzó heteket az anyaméhben, ha hamarabb megszületne a sok rohangálás miatt...

Nem könnyű hónapok állnak tehát előttünk(már az elmúlt heteket is sok pihenéssel töltöttem, és nehezen tudom elképzelni, hogy ez még fokozható, de muszáj lesz), de igyekszem arra koncentrálni, hogy ez csak egy időszak az életünkből, ami egyszer véget fog érni, és akkor ismét felvehetem a fonalat, aktívkodhatok, amennyit csak bírok - két gyönyörű kislányommal. :-)

A medve tehát téli álomra hajtja a fejét... (Ó bárcsak valóban alhatnék januárig - azzal nem is lenne semmi bajom. :-) )

7 megjegyzés:

Orsi írta...

Üröm az örömben. :((
De pozitív életszemléleted biztos segít majd átvészelni ezt a pár hónapot. Írhatom, hogy nem lesz egyszerű, mert január azért még nagyon messze van, de közhelyekkel nem szeretnék élni.
Inkább arra kérlek, hogy ha bármiben tudok segíteni, vagy csak egy kis társaságra vágysz - esetleg Borit kéne kivinni a játszótérre és éppen nincs más a közeledben - csak szólj, és Bogival jó barátnők módjára már ott is termünk melletted. (szívesen mosogatok, főzök is, ha szeretnéd)

Kitartás, és puszi nektek!
BOT

Névtelen írta...

Drága Panka, megértem, ez nem lesz könnyű menet így. De azt mindig nagyon értékelem, hogy milyen jól állsz a dolgokhoz, és nem csinálsz tragédiát belőle. A lényeg, hogy most tényleg vigyázz nagyon magatokra - mondhatnám, vagány kiscsaj Picúr is, mégiscsak megköveteli magának a több figyelmet, lehet, hogy ez jel... :)
Borkának is az a jó, ha minden OK a Mamájával és a kistestvérével, szóval ha tehetné, bizonyára arra bíztatna, hogy miatta ne aggódj, és ne képzeld, hogy melletted "tartalmatlan" volna az élet, mégha pihenned is kell. :) Az orvos tök jól összefoglalta a lényeget a pótolhatóságról és pótolhatatlanságról. Addig pedig, ami az egyéb, külső élményszerzési lehetőségeket illeti, mint fent is olvasom :) vannak barátok, nagyszülők, de ne feledd, hogy a keresztszülők is! Komolyan gondolom, hogy bármikor kapható vagyok besegítésre (nagy séták, játszótér, házimunka, amire csak szükséged van), hívj, és megyek. Na jó, csak munkaidőn kívül tudok sajnos...de akkor tényleg nagyon szívesen.
Puszi!

PM írta...

Kitartás, tudom, hogy nem lesz egyszerű, de ezt most muszáj...
Én mindig a kórházba fekvéstől rettegtem, otthon azért egy fokkal jobb!
Gyönyörű Bori az előző poszt képein. Két ilyen gyönyörű kiscsajod lesz nemsokára :))))

panka írta...

Köszönöm szépen a támogatást, mindenkinek :-), már a társaság is nagy segítség, úgyhogy bárkit bármikor szívesen látunk, koszos és rendetlen otthonunkban. :-P :-) (Na jó, remélem ezt a problémát is orvosoljuk valahogy, ha máshogy nem, fizetett segítséggel, mert nem szeretnék mostantól januárig mocsokban élni.) Kaját eddig is rendeltem hétközben, eztán is fogok.

A kedélyállapotom meg hol ilyen, hol olyan, azért igyekszem pozitívan nézni a dolgokat tényleg, néha sikerül, néha viszont nagyon messzinek tűnik az az idő, amikor visszatérhetünk a normál kerékvágásba.(Mert az azért nem pikk-pakk jön el Picur születésével, hiszen még vele is bele kell majd rázódnunk a ritmusba...)

Évi írta...

jajj annyira jól fogod fel a dolgokat.Hát nem lesz egyszerü menet, az tuti:-(((.De pindúrnak most erre van szüksége, akkor muszáj.Isten mets, hogy be kelljen feküdnöd.Még mindig jobb a szépségnek, ha otthon fetrengö édesanyát lát, mert legalább lát.Ha bevonulnál idö elött a kórházba, na az törés lenne neki!!!
Gréta is egy csomó mindenröl lemaradt a tesó születésével, mert pont szar idök voltak mikor dalmi született.De ez PÓTÓLHATÓ!!!
nagyon bölcs dokid van ám tudd meg.
No és ez felhívás volt keringöre, mert át fogunk ruccanni!!!!Úgyis a beregszászin, van az egyik jó barátnöm, Grétának meg barátja.És akkor Dalmival átlibbenünk hozzátok, megnézve micsoda disznóolban éltek:-))))Hihihihi.
remélem nem veszel komolyan.Mármint a disznóólért.Menni fogunk vigyázz!!!!!csók évi

F.B. Dóri írta...

Biztos nem lesz egyszerű és az elkövetkező hetek nagyon hosszúnak fognak tűnni, de Borika okos, empatikus kislány, meg fogja érteni. Volt a környezetemben több hasonló eset és a gyerekeknek tényleg remekül működik a hatodik érzékük és korukat meghazudtolóan tudnak viselkedni.
Kitartás!

panka írta...

Évi, gyertek, gyertek! Bármikor jöhettek - most a héten kedd délután kivételével(mert akkor a védőnő teszi nálunk tiszteletét).

Dóri, tényleg nagyon ügyesen áll a helyzethez Bori is, csak hát még nagyon pici, és pl. ilyen fizikailag leküzdhetetlen akadályok vannak, hogy fölmászik a lépcsőn, de lejönni nem tud, és akkor le kell hoznom, meg még egy sor olyan helyzet adódik, mikor emelgetnem kell, még így is, hogy már profin jár. Azért nagyon büszke vagyok az én nagylányomra, mikor kérésre bármit, amit ért, odahoz nekem, visszateszi, békén hagyja, tényleg majdnem mindig úgy, ahogy kérem. :-)