Bori és Kun Béla

Belátom, nem egyértelmű, hogy hogy jön össze a kettő. Úgyhogy elárulom. :-)
Ma délután, a vasárnapi családi ebédet követő, jóleső, punnyadozós-emésztős csevegés közben Borka nagypapájának szájából valamiért elhangzott Kun Béla neve. Borka, aki mindaddig teljesen elmélyülten, látszólag felénk se figyelve játszott a földön, erre fölnézett, és nagy komolyan, mintegy beleegyezően megismételte: kunbéa.
Végül mégsem fulladtunk meg a röhögéstől, de nem volt sok híja. :-)

És ha valaki szeretné újfent megszemlélni ezt a huncut lányt, hát könnyen megteheti, amennyiben ide kattint. Ott láthatók Borka novemberi képei, amikhez annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy becsszóra nem mi állítjuk be a gyereket modelleket megszégyenítő pózokba... Zsenge 16 hónaposunk valamilyen megmagyarázhatatlan okból az elmúlt hónapban rászokott, hogy amint a fényképezőgép előkerül, ő azonnal leveti magát a földre, és olyan pózokba rendezi magát, és olyan pofikat vág, hogy egy profi fotómodell portfóliójának is díszére válnának az így készült képek. Azért majd még próbáljuk terelgetni az érdeklődését valami értelmiségibb munka felé is a következő 15-20 évben. ;-)