Gyors állapotjelentés

Tegnap este voltam NST-n a szülésznőmnél, az eredmény teljesen rendben van: méhem nyugodt, gyermek aktív. :-)

(Mivel tudom, hogy a blogunkat nem csak gyakorlott kismamák olvassák, és nem szeretném ha ezek az olvasóink kirekesztve éreznék magukat, elárulom, hogy mi is az az NST/már azon kívül, hogy egy fociblog neve :-)/ .
A babafalván találtam ezt a rövid leírást:

A magzati szívműködés és a méhösszehúzódások erősségének, ritmusának egyidejű megfigyelése. A kismama hasán két érzékelőfejet helyeznek el: a fájástevékenység észlelése a mechanikus nyomásérzékelőfejjel történik, a szívműködést az ultrahangos fej továbbítja a CTG készülékbe. A magzatmozgásokat a kismama jelzi. Az adatokat a gép regisztrálja, és az idő függvényében két görbén ábrázolja. Ha a magzat átmeneti vagy tartós oxigénhiányt szenved, a görbe rajzolata eltér a szokásostól.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy közel fél órán át ücsörgök egy kényelmes fotelben, a hasamra két kütyü van felcsatolva, én meg egy harmadik kütyüt nyomogatok, ha mozog a bébi. Mivel puccos magánrendelésre járok, a bébit nem nyomkodással, hanem finom bonbonok leküldésével próbáltuk mozgásra bírni, teljesen eredményesen. Tavaly nyáron a Szent Imrében még lépcsőztették is az anyukákat, hogy mozogjanak a dedek a pocakban, holott valójában nyugalmi állapotban kéne nézni az értéket, hát ehhez képest pláne értékeltem ezt a luxust. A vizsgálat végére pedig egy negyedik kütyü kidob egy EKG-ra emlékeztető papírcsíkot, amiből hozzáértő szemek azonnal kibogarászhatják, hogy jól van-e a baba. Az enyém a tegnapi vizsgálat alapján jól van. :-) )

Ezen kívül azt mondta még a szülésznőm, hogy nagyon lent van a hasam, és ne aggódjak, ha esetleg ezen a héten beindulna a szülés, akkor azért már nem dobnának ki a Szent Imréből, szülhetnék ott. Főleg azért, mert állítása szerint ez a bébi olyan gyorsan fog érkezni, hogy nem is lenne idő engem ide-oda küldözgetni. Hát, legyen igaza. :-) Fel is szólított, hogy gyakorlatilag az első két egymás után követező fájásnál hívjam őt föl, még akkor is, ha ezek csak 20 perces fájások lennének. Igyekszem majd szót fogadni, és csak remélem, hogy hugibaba valóban ilyen gyorsan fog kirobbanni belőlem, mert ha van valami amit szeretnék elkerülni, akkor az az, hogy órákig kelljen aszalódnom a vajúdóban a kórházban. Ugyanakkor azért jó lenne időben beérni a kórházba, szóval izgalmas lesz eltalálni a megfelelő időpontot az indulásra...

Ha valaki esetleg drukkolni szeretne nekem valamilyen időponthoz, akkor én azt kérem, hogy jövő péntekig még szuggeráljátok belém ezt a babát, és csak utána kezdjetek el a gyors és szép megszületéséért szurkolni, mert elég sok elintéznivalót halmoztam föl addig. De ez elég fölösleges erőlködés, mert úgyis akkor jön a gyerek, mikor ő szeretne, már most ő diktál. :-D

A tegnap estéről még azt kell leírnom, hogy szegény Borika totál kiborult a hiányomtól, mert pont a fektetése alatt tűntem el itthonról. Ez alapesetben nem szokott gondot okozni, a Papával is remekül el tud aludni, de most valamiért kibukott, egyre csak sírt, és annyira behergelte magát, hogy végül még az orra vére is eleredt kicsit. :-( Annyira sajnáltam szegényt, és hát persze rögtön az jutott eszembe, hogy hogy fogja kibírni, mikor én – jó esetben is legalább 2 napig – távol leszek a szülés miatt... Remélem ennél azért jobban fogja venni az akadályt, én így is épp eleget fogok aggódni érte... :-(

Nagyon fog hiányozni nekem. De nem szeretném, ha én is ennyire hiányoznék neki. Azt tudom valahogy kezelni, ha én bőgök utána, de azt nem nagyon, ha ő bőg énutánam.