Vaklárma

Hát, ezt a forgatókönyvet is kipróbáltuk: ma reggel potyalátogatást tettünk a Szent Imre Kórház szülészetén.
Az elmúlt éjjel ismét alig aludtam valamit, 3-tól 8-ig szabályos, ám a kelleténél rövidebb tízperces fájásaim voltak. De jó erős fájások - szerintem. Kutyafüle - az NST szerint...

Negyed 6 óta forró dróton voltam a szülésznőmmel, aki 8-ig mindig várakozásra szólított fel, akkor viszont azt javasolta, hogy nézzünk be a kórházba. Én eddigre már olyan állapotban voltam(vagyok), mint egy kicsavart felmosórongy, de már útközben sejtettem, hogy nem lesz itt most ebből szülés, mert nem jöttek elég erősen a fájások.
A szülésznőm nagyon készséges volt, megvizsgált, rákapcsolt majdnem fél órára az NST-re, de ez idő alatt mindössze két fájásom volt, azok sem elég erősek. Így aztán nem lepődtem meg nagyon, hogy miután az ügyeletes orvos is megvizsgált, és ő sem látta úgy, hogy érdemes lenne maradnom, hazaküldtek.

A szülésznőm szerint azért nem tud beindulni, illetve továbblendülni ebből az állapotból a vajúdás, mert én még nem készültem fel lelkiekben a szülésre. Lehet, hogy igaza van, bevallom, rámtört a félsz rendesen, már éjjel, hogy mi vár rám... Ugyanakkor már valóban nagyon szeretnék túllenni rajta... Nem jó állapot ez így. :-/
Reggel már sírva búcsúztam Borikától, na ez is blokkolhatja a szülést, hogy teljesen kivagyok a tudattól, hogy itt kell őt hagynom napokra. :-(

Most pihenni fogok, a szülésznő azt javasolta, hogy próbáljak ülve aludni a kanapén, talán úgy kevésbé fognak gyötörni a fájások, mint fekve, de hangsúlyozta, hogy mindenképp pihenjek, mert ebben a helyzetben valóban az a legrosszabb, hogy felőrli az energiámat, anélkül, hogy a szülés haladna.
Úgyhogy most megyek és megpróbálok aludni, aztán meg meglátjuk. Drukkoljatok, hogy túllendüljek minden félelmemen, és valóban beinduljon már rendesen ez a szülés - és megszülessen a hugi!