Óévbúcsúztató

Véget ér ez az év is. Számunkra a 2006-os esztendő sem volt éppen eseménytelen, de az idei év garantáltan a legemlékezetesebbek közé fog tartozni, érthető okokból.

2007. a mi családunkban Borika éve lesz most már visszavonhatatlanul.

Idén minden róla szólt. Az év eleji rosszullétek,és a kismama újságok olvasgatása a téli estéken, az ólmos tavaszi fáradtság, és az első gyönyörű tavaszi kismamaruhák, a nagypocakos semmittevés a hőségben, az utolsó napok szülés előtt a mindennapos vizsgálatokkal, és aztán persze a fárasztó, de gyönyörű napok vele, forró nyáriak, hűvösebb ősziek, és az első hó, amit megmutathattam neki.

Nagyon szerettem várni őt, főképp az utolsó 3 hónapot élveztem. Sokan vannak, akik nehéznek, valóban terhesnek élik meg a babavárás utolsó időszakát, én viszont épp addigra szoktam bele teljesen a megváltozott állapotba. Élveztem, hogy végre egyszer büntetlenül nagy, és kerek lehetek :-), addigra már nagyokat aludni is megtanultam pocakkal, csodálatos érzés volt Borika mocorgását figyelni, de legjobban persze a tervezgetést, álmodozást, várakozást élveztem.






Az év eseménye: gondolom, egyértelmű...
A szülés semmihez sem hasonlítható élmény, fájt, persze, de egészen különleges volt megtapasztalnom, hogy mennyire más szabályok szerint működtem abban a pár órában. Semmi tudatos befolyásom nem volt a történésekre, a szervezetem nélkülem is tudta, hogy mit kell tennie. Nem voltak gondolataim, az ösztönök szintjére kerültem. Előtte féltem, hogy ez valami állatiasat fog előhozni belőlem, de épp ellenkezőleg, az egész teljesen emberi volt, csak lecsupaszítva minden fölöslegestől.

Én történetesen nem kiabáltam szülés alatt, sóhajtottam, lihegtem, és mikor már nagyon úgy éreztem, hogy nem bírom, akkor nyöszörögtem. De a szülés óta biztos vagyok benne, hogy aki a szülőágyon üvölt, az sem komédiázik, vagy hisztizik. Számára az a természetes, ez biztos, mert megtapasztaltam, hogy szülés közben mindenki a legigazibb önmaga, csak azt tudod csinálni, amit csinálnod kell, amit a saját tested, a gyereked, és az egész helyzet diktál.

A szülésen kívül számomra az idei évnek egy fontos tapasztalata volt a munka. Még sosem dolgoztam egyhuzamban, egy munkahelyen 5 hónapot, és ez idén megadatott.
Nem állítom, hogy megszakadtam a munkában, nem volt túl sok dolgom, és mindenki nagyon toleráns volt velem más állapotomra való tekintettel, de ezzel együtt mégis örülök, hogy dolgozhattam, még ha kicsit sem a saját szakterületemen.

És végül, de nem utolsó sorban, fontos változás az életünkben, hogy új lakásba költöztünk, Bori születése előtt két hónappal.
Társas ház, kerttel, nagyon klassz lesz Borinak. Egy lakás sosincs igazán készen, mindig akad rajta változtatni való, ezen is, de azért már egyre közelebb áll az álmaimban élő lakáshoz.

Hálás vagyok ezért az évért, a maga kis és nagy csodáival, mindenkinek, akihez tartozik...

Boldog Új Évet minden kedves blogolvasónknak!