(Ez a bejegyzés eredeti formájában egyesek szerint túl erős volt, így előkotortam a kamra mélyéről cizelláltabbik stílusomat, és kisebb finomításokat eszközöltem a szövegben. Íme tehát a javított kiadás:)
Hmm. A "különös" jelen esetben a "pocsék" eufemisztikus megfogalmazása. Legalábbis szerintem az volt. Laci szerint sem volt sokkal jobb, csak ő toleránsabb lélek, és nem akarta megbántani a szervezőket, akiket ismerünk, így ő csak visszafogottabban szenvedett.
A meghívásunk a Kortárs Építészek Klubjába szólt, elképzeltem valami kellemesen modern, hangulatos kis helyet, enyhe kultursznob beütéssel, ehelyett egy lebontásra ítélt romház fűtetlen, jéghideg hangárja, és rengeteg 18 éves és/vagy magát elképesztően alternek képzelő ember fogadott minket. (Igen, cinikus vagyok és gonosz, ez az új évben sem változott.)
A zenét egy darabig Panniék együttese szolgáltatta, az egész klassz volt, csak nem voltam ráhangolódva, aztán egy olyan együttes következett, ami állítólag szintén jó volt, de én speciel soha nem is tudnék ráhangolódni, aztán meg nem volt semmilyen zene, úgy egy órán keresztül. Ez nem dobta fel különösebben a buli hangulatát, így végre a többiek is belátták, hogy jobb lesz innen elpályázni.
Én ezt már a megérkezésünkkor beláttam, de az ott eltöltött, nagykabátban végigfagyoskodott másfél óra csak megerősített ebben.
Valamint abban is, hogy öreg vagyok én már ehhez. Meg begyöpösödött is biztosan. Meg túl anyuka.
Mindegy, szerencsére Dóri megmentette a helyzetet, és az egész bagázst meghívta a lakására, így az este végül egy közepesen unalmas, beszélgetős házibuliba szelídült.
Kettőkor jöttünk el, siettünk haza Borikához, aki mindez idő alatt békésen aludt a nagymamáéknál. Állítólag végig aludt, csak kétszer kelt fel enni 9 és fél 3 között, és se a petárdalövöldözés(!) sem T.L. bácsi, sem a doni kozák férfikórus házikoncertje nem zökkentette ki buddhai nyugalmából...
Mindegy. Jövőre itthon szilveszterezünk néhány kedves kisgyerekes barátunkkal. Aztán még pár évig szintén, azután meg majd jön Balázs Pali a nyugdíjasotthonba...
Hogy valami szebbel és vidámabbal zárjak, álljon itt egy szép vers. Küldöm magamnak, és mindenkinek, aki szereti. :-)
Hmm. A "különös" jelen esetben a "pocsék" eufemisztikus megfogalmazása. Legalábbis szerintem az volt. Laci szerint sem volt sokkal jobb, csak ő toleránsabb lélek, és nem akarta megbántani a szervezőket, akiket ismerünk, így ő csak visszafogottabban szenvedett.
A meghívásunk a Kortárs Építészek Klubjába szólt, elképzeltem valami kellemesen modern, hangulatos kis helyet, enyhe kultursznob beütéssel, ehelyett egy lebontásra ítélt romház fűtetlen, jéghideg hangárja, és rengeteg 18 éves és/vagy magát elképesztően alternek képzelő ember fogadott minket. (Igen, cinikus vagyok és gonosz, ez az új évben sem változott.)
A zenét egy darabig Panniék együttese szolgáltatta, az egész klassz volt, csak nem voltam ráhangolódva, aztán egy olyan együttes következett, ami állítólag szintén jó volt, de én speciel soha nem is tudnék ráhangolódni, aztán meg nem volt semmilyen zene, úgy egy órán keresztül. Ez nem dobta fel különösebben a buli hangulatát, így végre a többiek is belátták, hogy jobb lesz innen elpályázni.
Én ezt már a megérkezésünkkor beláttam, de az ott eltöltött, nagykabátban végigfagyoskodott másfél óra csak megerősített ebben.
Valamint abban is, hogy öreg vagyok én már ehhez. Meg begyöpösödött is biztosan. Meg túl anyuka.
Mindegy, szerencsére Dóri megmentette a helyzetet, és az egész bagázst meghívta a lakására, így az este végül egy közepesen unalmas, beszélgetős házibuliba szelídült.
Kettőkor jöttünk el, siettünk haza Borikához, aki mindez idő alatt békésen aludt a nagymamáéknál. Állítólag végig aludt, csak kétszer kelt fel enni 9 és fél 3 között, és se a petárdalövöldözés(!) sem T.L. bácsi, sem a doni kozák férfikórus házikoncertje nem zökkentette ki buddhai nyugalmából...
Mindegy. Jövőre itthon szilveszterezünk néhány kedves kisgyerekes barátunkkal. Aztán még pár évig szintén, azután meg majd jön Balázs Pali a nyugdíjasotthonba...
Hogy valami szebbel és vidámabbal zárjak, álljon itt egy szép vers. Küldöm magamnak, és mindenkinek, aki szereti. :-)
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne dűljön,
adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet -
nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem.
ne kelljen korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne dűljön,
adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet -
nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése