Blü-blü szavú Borka hétfője

Igenis blü-blü és nem bül-bül.

Legalábbis Borka szerint, mert ma egész délután ezt csicseregte: Blüblüblüblü.

Valószínűleg ez annyit jelent Boriul, hogy Mama, légyszíves vigyél el engem egy normális baba-mama tornára, ne csak ilyen kamuból annak nevezettre.

Öööö, vagy lehet, hogy csak én értettem így?
Mert ma végig ezen járt az agyam?

Múlt héten napokon át kutakodtam a neten, megfelelő, közeli babás tornára vadászva. Végül kiválasztottam a tőlünk 10 percnyi gyaloglásra lévő konditerem baba-mama tornáját.

Várakozással indultunk el reggel, de sajnos csalódnunk kellett. Ez voltaképp nem is baba-mama torna, hanem egy közepesen kemény izomerősítő edzés anyukáknak, ahol megtűrik a gyerekeket. De a babáknak semmi feladatuk nincsen.

Bori volt a legkisebb, szegénykém egy álló órán keresztül feküdt egy polifoamon, és békésen nézte, ahogy izzadok.
A többi gyerek már totyogós korú volt, ők az egyik sarokban randalíroztak, anélkül, hogy bárki is törődött volna velük.
Azt hiszem nem ez az amire vágyunk, úgyhogy továbbállunk.

Szerencsére van B terv is: baba-mama jóga egy Bartók Béla úti jógastúdióban. Rögtön holnap el is látogatunk oda, mivel pont keddenként van a babás jóga. Kicsit zsúfoltnak tűnhet a programunk, de Borka nagyon is élvezi, úgyhogy ez nem aggaszt.

Ezt a jógastúdiót már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magunknak, de mivel nem gyalogtávra van tőlünk, hanem vagy 25 percnyi buszútra, eddig mindig kiesett a rostán.

Most viszont már úgy érzem, muszáj megnéznünk, valami hívogat abban a helyben, úgy érzem, ott fogjuk megtalálni a nekünk való közös kikapcsolódást, feltöltődést.
Holnap természetesen beszámolok a tapasztalatokról...