Hey man u know I'm really okay...

... and the gun in my hand will tell you the same!

Bahh! Utánaszámoltam, karácsonykor lesz 13 éve, hogy Sas kölcsönadta a Smash CD-t, ami az első volt, amit a frissen kapott discmanbe beraktam. Azóta várom, hogy egyszer élőben is hallhassam a fenti, vezetéstechnikai tanácsokat is tartalmazó opusz mellett azt, hogy tudom, hogy kihasználnak, és gyere, játsszuk le, bár azért azt nem mondanám, hogy ez volt minden, amit akartam (én kérek elnézést). Hangom nem sok van most, de ez nem meglepő, főleg, mivel az első sorból néztem a hangverseny nagy részét. Az viszont határozottan meglepő volt, hogy gyakorlatilag úgy jutottam az első sorba, hogy elkezdtem tempósan sétálni, és egyszer csak egy kordon volt előttem.

A Volt nagyon jó...l sikerült (nem csapom le ezt a magas labdát, egész héten ilyenek mentek a Skypeon). A legnagyobb hibája, hogy messze van, viszont maga a fesztivál emberi léptékű (csak egyszer tévedtem el hajnalban), nem kaptam szívrohamot az áraktól, és sikerült egy teljes estét eltöltenem anélkül, hogy biztonsági őrök vertek volna valakit (pedig valódi inkalosok voltak). Persze a család hiányzott, főleg ma reggel, bár magunkhoz képest szinte villámgyorsan indultunk, ebédre haza is értem.

Láttam az Offspring mellett egyébként a mai alterzene üstökösének számító 30Y-t, ami szerintem nagyon halvány volt, fejhangon szenvelgés (igaz, a 35 fokos meleg nem tesz jót senkinek) és a Clawfingert, akik gyengébbek voltak, mint anno Szigeten. Ja, és 5 percet a Moby Dikcből és a Tűzmadárból, ezeken jót mulattam.

Update: Bori (akivel általában közelharcot kell vívni ezért) önkiszolgáló módon iszik a cumisüvegből. Az imént pedig megpróbálta Panka lábára rakni a papucsát.