Nehéz napokról őszintén...

Mert vannak ilyenek, ismerjük el. Kinek nincsenek?
Megörökíteni nyilván a szebb pillanatokat igyekszik az ember, de hogy ne egy rózsaszín, csöpögős, mű képet fessek magunkról: én nem tartom szégyellnivalónak, hogy bizony nem csak ilyen napokból áll az életünk.
Van, mikor mindketten rossz passzban vagyunk Borival, és az egészen pontosan olyan, mint mikor két rossz passzban lévő nőcit összezárnak. :-) Undokok vagyunk, mindketten.

Persze nyomasztó ez, hiszen a felelősség mégiscsak az enyém, nekem kéne megpróbálni ilyenkor szebbé varázsolni mégis valahogy a napot, de néha tényleg nehéz, mert úgy érzem, minden energiám elfogyott. Bori pedig érzékeny antennáival veszi, hogy valami nem stimmel, de ettől inkább ő is csak ideges lesz, még nem várhatom el tőle, hogy ilyenkor csendben háttérbe vonuljon, és belátással legyen. Még jó sokáig képtelenség lesz ilyesmit elvárni tőle.
És a lavina csak pörög, duzzad, és estére két kiborult, hisztis - tegnap konkrétan két zokogó - nő fogadja a munkából hazatérő Papát. :-( Aki szegény azt sem érti mi a helyzet, és azt sem tudja kit vigasztaljon.

/Aztán egyébként az este már jól sikerült, kitaláltuk, hogy két ilyen cakkos idegzetű nőszemélyen csakis egy kád meleg, habos fürdő segíthet, úgyhogy Borival együtt becsobbantunk a habokba, és sok sok puszival kértünk egymástól bocsánatot a rémséges napért. Igen, egyértelmű volt, hogy Bori is ki akarta magából adni a feszültséget végre, cicásan bújt hozzám, és annyi puszit kaptam, mint máskor egy hét alatt. :-) /

De hiába a szép befejezés, egy-egy ilyen nap kemény üzenet számomra arról, hogy mennyire ki vagyok merülve, de másrészt arról is, hogy még mennyit, de mennyit kell fejlődnöm türelem és elfogadás terén, mert egy anya nem engedheti meg magának, hogy a saját gyengeségének a gyereke lássa kárát.
Igen, az anya is ember, és persze néha kimutathatja, hogy eddig és ne tovább, szakad a cérna. De ha az ilyen alkalmak túl sűrűvé válnak - és én úgy érzem, hogy nálunk a tesóvárás okozta nehézségek, és fáradtság miatt mostanában ez a helyzet - akkor el kell gondolkodni, meg kell állni kicsit, és töltekezni kell valahonnan. Mert kimerült energiaraktárakból nem lehet adni, és hamarosan ördögi körbe kerül az ember, ahonnan már nehéz kikecmeregni, ahol már minden nap csak egyre nehezebb és nehezebb.

Szerencsés és boldog embernek mondhatom magamat, mert lehetőségem van a szeretteim támogatásával újból és újból feltöltődni. Mert olyan férjem van, aki megérti, hogy szükségem van néha kikapcsolódásra, és olyan férjem van, aki gond nélkül helyettesít engem a gyerekünk mellett.
Mivel a tegnapi nap csak a kiáradása volt egy régóta morajló feszültség-és fáradtsághullámnak, megoldás után néztünk...
A mai nap nagy részét Bori a nagyszüleivel tölti, hogy én ezalatt rendbe tehessem a lakást, és pihenhessek kicsit, néhány nap múlva pedig egy teljes, magamra fordítható szabadnapot kapok ajándékba. Igazi nőcis nap lesz. :-) Majd beszámolok róla, egyelőre a szervezés fázisában van, úgy tűnik a jövő szombat lesz ez a nap...