Duma Franci

Borka egy ideje olyan nagy dumás lett, hogy most már nem halogathatom tovább, meg kell örökítenem a tudományát.
A mama, papa, baba az alap, már hónapok óta tudja. Érdekes, hogy régebben a papa is mama volt, mostanában pedig én vagyok olykor papaként emlegetve. :-D Persze a kis luvnya, ha nagyon akar tőlem valamit, akkor rögtön tudja, hogy hogy hívnak... ha arról van szó, hogy vegyem fel, vagy segítsek neki feljutni valahová, akkor rögtön hatalmas szemekkel édes kis hangon csiripeli, hogy Mama, mama! :-)
Baba minden, és mindenki, pillanatnyi hangulattól függően, bármikor elhangozhat ez a szó, napjában 20-szor is.

No de lássuk a különlegesebb, Borka-specifikusabb szavakat!
Először is ott van a kkkkaaaa, azaz béka, akit már régóta emleget egy vízijátéka kapcsán, de most 2 napja egy plüss példánnyal is hatalmas barátságba keveredett.

Aztán ott van a ka, ami kanalat jelent, ami szintén Borka kedvenc játékainak egyike - olyannyira, hogy lassan egyetlen kávéskanalunkat sem találjuk, mert a kisasszony mindet elcsaklizta. :-D Figyelmetlen hallgató ezt a szócskát összekeverhetné a békával, de a mi figyelmes szülői fülünk pontosan hallja az intonációbeli különbséget.

Íme, a vidám trió: A kkkaaa, a baba meg a ka. :-)

A számunkra legmulatságosabb szava a ká, azaz kávé. Szerintem vicces, hogy Borka első szavai közt ez is ott van, pedig becsszóra nem is vagyunk olyan nagy kávéivók. De Borinak elég már csak a kávéscsésze látványa, és rögtön mondja, hogy ká. Méghozzá amolyan okos magyarázó hanglejtéssel, mintha előzékenyen közölni akarná velünk, hogy mi is az, amit iszunk - ha esetleg nem tudnánk.

Régóta emlegetett pajtás a kiskutya, aki régebben még csak lihegett :he-he-he-he, de újabban már ugat is: vavavava.
Nagymama kitartó oktatómunkájának köszönhetően Borka gyönyörűen megnevezi a lepkét is, úgy mint ekke, esetleg keeee. Egyébként Nagymamának elvitathatatlan érdemei vannak Borka beszédfejlődésében, nagyon lelkesen tanítgatja neki a szavakat. :-) Én kevésbé szoktam így direktben okítani, de nem zavar, hogy Laci anyukája ezt megteszi, mert úgy látom semmi kényszerűség nincs benne Bori részéről, nagy örömmel próbálja formálni a szavakat.

Amihez semmiféle oktatómunka nem kellett, kis haspókunk magától is megtanulta mondani, az természetesen a hamm szócska. Tegyük hozzá, hogy ezt a szenvtelen, érzelemmentes szót inkább csak akkor használja, ha úgy nagy általánosságban evésről, ételről beszélünk, a konkrét étel látványa inkább a hőő-hőő-hee-hee-heőőőőőő felkiáltásokat váltja ki Boriból, amolyan"Ide vele, de rögtön!" hangsúllyal. :-D

Kell-e mondanom, hogy Bori is gyakran hallatja a gyerekek kedvenc szavát, miszerint nem! Kicsit inkább mem-nek mondja, de azért egyértelmű, hogy erről van szó. Lassan kezdi ellenkezésre is használni, de egyelőre gyakoribb, hogy olyankor mondogatja, mintegy magának, ha olyasvalamit csinál, amiről jól tudja, hogy nem szabad. Pl. mikor egyedül bemegy a konyhába, fürdőszobába, le akar rántani, dobni valamit...

Van még egy kedvenc állatka, akit megnevez Bori, őt azért hagytam utoljára, mert ha őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy ezt rajtunk kívül senki más nem ismerné föl, mi is csak a szövegkörnyezetből tudjuk, hogy a tadaaa, az bizony kacsát jelent.

Most így hirtelen ennyi jut eszembe, nem tudom, hogy ez sok-e, vagy kevés, mi mindenesetre nagyon nagyon büszkék vagyunk Bori beszédtudományára, hatalmas öröm látni, ahogy napról napra több szót mond ki, egyre pontosabban, érthetőbben.