Egy bejegyzés, melyből kiderül, hogy mennyire undok is vagyok...

Az ajándékról fogok írni.Amivel megleptem Lacit tegnap este. És magamat is. :-)
Merthogy ez olyasvalami, ami mindkettőnket foglalkoztatott már nagyon az elmúlt hetekben... Én pedig úgy éreztem, hogy a házassági évfordulónk kiváló alkalom lenne arra, hogy örömteli körülmények között kiderüljön a nagy titok... mégpedig, hogy Picur kisfiú, avagy kislány?

Így aztán még a múlt héten bejelentkeztem a Praxis rendelőbe egy 4D-s ultrahangra, ugyanahhoz a kedves és precíz szonográfushoz, akinél már Borival is jártunk anno.
A méltán népszerű Győrffy Mátyáshoz azonban már csak tegnap reggelre volt időpont, ezért kértem hát meg Lacit, hogy halasszuk el az ünneplést egy nappal.

A mindent leleplező felvétel el is készült tegnap reggel, Borka ezalatt a nagyszülőknél mókázott, Laci pedig csupán annyit tudott, hogy az ajándékával kapcsolatban van elintéznivalóm, ezért megyek el itthonról kora reggel.

Este viszont rám várt meglepetés, mivel fogalmam se volt, hogy hová cipel el Laci vacsorázni. De nekem sem kellett csalódnom, egy fantasztikus, egzotikus, Nepáli étteremben ünnepeltük 2. házassági évfordulónkat. Kicsit tartottam az idegen ízvilágtól, de minden nagyon finom volt, ráadásul nagyon meghitt volt a hangulat, hiszen az este nagyobbik felében mi voltunk az egyetlen vendégei a helynek.

Ami az én meglepetésemet illeti, tökéletesre sikerült, Laci mit sem sejtett a szándékomról, de nagyon jó ötletnek tartja így utólag. :-) És nagyon örül az eredménynek.

Ja, hogy áruljam már el végre, hogy akkor most kislány vagy kisfiú?
Merthogy mindenki tűkön ül, és rágja a körmét?
Na de hát megmondtam már a címben is, hogy undok vagyok. :-D
De nem nagyon, csak egy picikét, úgyhogy holnap reggel, mielőtt elindulunk a nyár utolsó mininyaralására, el fogom árulni a megfejtést.
Addig főjetek csak a levetekben, kedves blogolvasók. Tippelgetni is lehet... ;-)
(Annak aki már tudja: nem ér elárulni!!!)