Mindenhol jó, de legjobb...

...itthon. :-)
Szó se róla, a nyaralás is remek volt, Borinak egyértelműen, és persze nekünk is élvezetes volt, de azért volt néhány nehezítő körülmény, és tanulságok is akadtak a jövőre nézve.
Mindenesetre sokat pihentünk, aktívan és passzívabban is, az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk – főleg, ha figyelembe vesszük az eddigi nyár hihetetlen csapadékmennyiségét, amihez képest nyaralásunk 2 hete alatt igazán alig volt esős idő.

Mint azt már előre írtam, nyaralásunkat Balatonszárszón kezdtük meg, nagybátyám nyaralójában. Csak 3 és fél napot töltöttünk itt, ami lehetett volna tökéletes is – a körülményekhez képest még így is az volt – de az első éjszakán egy arra járó tehervonatról a szabályos helyen parkoló kocsinkra zuhanó emberfejnyi kő némiképp átírta ezeknek a napoknak a forgatókönyvét. A telek a vasúti töltés mellett található, gyerekkoromban minden vendégünk ott parkolt – a másik oldalon meglehetősen keskeny a hely – de ilyen baleset még sosem történt. (Másmilyen sem.) Mégis lelkiismeret furdalásom van azóta is, mert én mondtam Lacinak, hogy parkoljon oda nyugodtan, holott neki már akkor is rossz megérzése volt – igaz, ő szándékos dobálástól tartott.

Másnap délben fedeztük fel a hatalmas horpadást az autó oldalán. Ez az autó valójában Laci szüleié, bár most hosszú távú használatra megkaptuk, de így egy fokkal méginkább idegesítő a helyzet.
Mindegy, nem ragozom tovább, igyekeztünk hamar túltenni magunkat az eseten, csak a szárszói 3 napot gyakorlatilag mindvégig a MÁV-val, a biztosítónkkal, és a rendőrőkkel való ügyintézés töltötte ki. Az ügy végére még igen sokára fog pont kerülni, az Opel márkaszervízben 150 ezer forintosra becsülték a kárt, azért reméljük, hogy kevesebből is megússzuk.

Evezzünk vidámabb vizekre, lássuk, mivel is töltöttük első igazi, hosszú, családi nyaralásunkat:
Július 27-én vasárnap délután 1 körül tudtunk csak elindulni itthonról, mivel remek érzékkel az indulásunk előtti estére szerveztünk egy hatalmas vendégséget, és a másnapi romeltakarítás kissé elhúzódott. Kárpótlásul viszont igazán gyorsan leértünk Szárszóra. Borinak az első napon itt is nehézségei akadtak az elalvással – magyarán üvöltött, mint akit nyúznak – de ezt már megszoktuk, minden új helyen így indít, de második naptól már mindig megoldódik a probléma. A helyzetet tovább nehezítette, hogy sikerült itthon hagynunk Bori tápszerét – kezdőanyuka.hu :-D – de másnap ezt is megoldottuk.

Első napunkon - az autós sokkból felocsúdva – azonnal meglátogattuk Bogiékat Bogláron, egy vidám strandolós napot töltöttünk el velük. Meg kell említenem Bogi zenélős Micimackóját, amitől Borika szabályos transzba esett, sikítva követelte, hogy húzzuk fel, újból és újból. :-D
Másnap délelőtt Földváron jártunk, fagyiztunk, sétáltunk a kikötőben, igaz, Laci a rendőrökhöz is benézett közben, egy kis egyeztetésre a kocsi ügyében, akik egyébként meglepően készségesek voltak.

Szerdán – vagyis 30-án - délután átkompoztunk az északi partra, Alsóörsre, de előtte még a minket váltó Nagyiékkal(alias Mama) is meghúzkodtuk Borka fülét utószülinapilag.
Bori a nyaralás alatt egyre vidámabban és felszabadultabban pancsolt a Balatonban, igaz, a felfújható kis vízijárgányába a nyaralás végéig sem sikerült beültetnünk, valamiért borzasztóan fél tőle.
Borika keresztszülei, Noémi és Attila épp Balatonfüreden nyaraltak, ami csak egy ugrás Alsóörstől, így több közös programot is szerveztünk velük, amik mind remekül sikerültek.
Jártunk velük Kapolcson a művészeti (bűvészeti?) fesztiválon, amit Borka is igazán élvezett, vacsoráztunk velük Füreden egy igazán remek étteremben, valamint vitorláztunk is egyet közösen – ez utóbbi két programot Borka nélkül abszolváltuk, ő ez idő alatt a nagyszülőkkel mulatozott. ( Alsóörsön mindvégig Laci szüleivel nyaraltunk, aminek köszönhetően néha alkalmunk nyílt Bori nélkül is kikapcsolódnunk. Ellenben nem igazán nyílt alkalmunk hármasban lennünk – csak ha elmentünk otthonról. De ez egy ilyen biznisz, nem panaszképp mondom. Csak úgy megemlítem itt, ezen a nyílt blogon... ;-) )

A fürdőzésen kívül a vitorlázással is megismertettük Borkát, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy máris nagyon élvezte ezt a sportot – bár ő egyelőre csak egy mókás játszótérnek tekinti a hajót. :-)
Egy alkalommal Tihanyba is ellátogattunk, amit Bori a nagy meleg ellenére is nagyon élvezett – főleg, hogy egy hatalmas fagyitölcsért is bekebelezhetett. :-)
Mindannyian szépen lebarnultunk, ha nem is épp csokibarnára, de ez ügyben igazán nem lehet panaszunk. Borika rengeteget fejlődött ez alatt a két hét alatt is, legfőként a szókincse, de erről majd a napokban egy külön írásban számolok majd be.
Végezetül pedig, de egyáltalán nem mellékesen, közzétesszük a nyaralás képeit. Vigyázat, igen sok van!