2008. szeptember 4., csütörtök

Helyzetjelentés

A szemecske frontról. Szemészeti kontrollon jártunk ma Borival. Május 22-én voltunk utoljára, azóta az volt minden feladatunk, hogy ragasztgassuk, atropinozzuk, és szemüveghez szoktassuk a szemét. Mindhárom feladatot sikerrel abszolváltuk, talán az atropinozás ment a legnehezebben, de többé-kevésbé azt is teljesítettük.

A lényeget tekintve: a diagnózis azt mutatja, hogy a helyzet egyelőre nagyjából változatlan. Minden marad a régiben, ugyanezt a szemüveget(emlékeztetőül: a 8 dioptriásat), és ugyanezt a fajta tapaszt kell hordania Borinak, ugyanazzal a menetrenddel, vagyis egyik nap a jobb, másik nap a bal szemét kell takarni. Nagy nagy pozitívum, hogy a vizsgálat során Bori többször is teljesen egyenesen nézett a bal szemével is, ami arra utal, hogy nem hiába ragasztgatjuk olyan állhatatosan a szemét, ha lassan is, de a javulás útjára lépett a kancsalságra hajló bal szemecske.

Nem tagadom, szívesen hallottam volna olyasmit, hogy máris javult a szeme pár dioptriával, de a racionális énem természetesen elfogadja, hogy ez egy nagyon lassú folyamat, és ezt is szép eredményként könyvelhetjük el, hogy néha már a helyén áll a rendetlenkedő szem.
Az anyai énem - az más tészta, az egy naiv, idealista álmodozó, és mindig valami hihetetlen, csodás gyógyulásban bízik. De ilyenkor a racionális énem jól lehurrogja. (Nem, nem vagyok skizofrén, mielőtt bárki aggódni kezdene értem. :-D)

Továbbá ez a bizonyos racionális énem határozottan örül neki, hogy nem kell megint 38 ezerért egy újabb szemüveget vennünk Borinak, bár az anyai énem ehhez is hozzáteszi, hogy a nemes cél érdekében akár 3 havonta is kiadnék kétszer ennyit, ha ez 3 havonta 1 dioptria javulást jelentene. :-D De nem fenyeget ez a veszély. A doktornő szerint sajnos akár 6-7 éves koráig is maradhat ez az erős szemüveg(nyilván nagyobb keretekkel majd), azt mondta, hogy rohamos javulásra inkább kiskamasz korban kell számítani.

Szeretem ebben a doktornőben(Dr. Reischl Mária), hogy bár mindig nagyon kedves, sosem akar hiú reményekkel kecsegtetni, inkább korrektül megmondja, hogy nem tud konkrét számokat mondani nekem. Így ez volt ma is a válasza arra a kérdésemre, hogy Borinak előreláthatólag meddig kell majd ragasztani a szemét. Azt mondta, amit tulajdonképpen már múltkor is, hogy ezt első körben nagyjából másfél év múlva fogja tudni megvizsgálni, mikor Borka már olyan szinten fog kommunikálni, hogy meg lehet vele csinálni egy hagyományos látástesztet. Addig csak azt tudjuk, hogy egyenként hogy lát a jobb illetve a bal szemével, akkor azonban arról is képet kapunk majd, hogy ebből ő milyen képet kap a két szemével együtt.

Nem tudta ígérni a doktornő, hogy mire óvodába kerül, addigra lekerülhet róla a tapasz, pedig ezt én nagyon szeretném. Nem akarom, hogy csúfolják a tapasz miatt. A gyerekek nehezen tudják kezelni a furcsa helyzeteket, és gyakran gonoszkodással reagálnak az általuk nem értett dolgokra. Óvónőként sajnos sok példát láttam erre, elég volt egy icipici másság is ahhoz, hogy valakit teljesen kiközösítsenek a gyerekek. :-( Gondolom, érthető, hogy Borit ettől minden áron meg akarom kímélni...

Mindezeken kívül egy nem életbevágó, de számomra fontos kérdésemre is nagyon bíztató választ adott a doktornő.
Most elfogult anyuka jelentkezik: az a helyzet, hogy Lacival mindketten egyértelműen úgy látjuk már régóta, hogy Borkának nagyon nagyon jó zenei érzéke van, ezen belül is: fantasztikusan jó ritmusérzéke. Imádja a zenét, a dalokra mindig ritmusra mozog, mióta tud állni, szabályosan táncol, és ezt is nagyon kecsesen teszi. Éppen ezért mindenképpen szeretnénk őt később(óvodás korra gondolunk) beiratni valamilyen tánc foglalkozásra, de nem tudtuk, hogy ennek a szeme miatt van-e bármi akadálya.

Mint kiderült, szerencsére egyáltalán nincs, a doktornő szerint Bori szemproblémája nem olyan jellegű, ami kizárná, hogy ugrálhasson. Ennek nagyon örülünk!!! :-)
Sokféle stílus szóba jöhet, a néptánctól a versenytáncig mindenben látok fantáziát, aztán a lehetőségek, és Bori majd eldöntik, hogy akrobatikus rock and roll, vagy eurithmia lesz-e a favorit. ;-)

(Ez a lelkendezés Borka kiváló képességeiről sokakat talán megmosolyogtat, igen, én is érzem, hogy nyilván ez egy elfogult jellemzés, és még senki szakember nem erősített meg abban, hogy Bori valami istenáldotta tehetség lenne, de szerintem a szülői hivatás egyik legszebb része, hogy állandóan figyeljük a gyermekünket, és megpróbáljuk kitapogatni, hogy mihez van érzéke, kedve, tehetsége, és megpróbáljuk segíteni, hogy mindezeket a képességeket kibontakoztathassa.
Nem vagyok az az anyuka, aki 20 féle különórára akarja járatni a gyerekét 3 éves korától - nekem elég sok különórám volt gyerekként, és nem is élveztem őket túlságosan - de azt vallom, hogy fontos, hogy egy gyerek kipróbálja magát néhány dologban, és ideálisnak tartom, ha ezek közül legalább egy olyan akad, amit kitartással tud csinálni.
Nem kell profivá válni, nem akarok élsportolót, művészpalántát, kis tudóst faragni a gyerekemből - távol álljon tőlem, normális gyerekkort szánok nekik - de szeretném, ha találnának valami olyan hobbit, ami örömöt, sikert és esetleg egy klassz közösséget nyújt nekik. Nos, csak ennyire gondolok, mikor az 1 évesem táncos jövőjét egyengetem. :-) )

Ezeknek a komoly gondolatoknak a végére idekéredzkedett valaki... :-) Emlékeztek Bodrira, az élet császárára? Már bemutattam őt itt, blogunk soraiban, de tegnap, Vera barátnőm lánybúcsúján ismét fontos szerephez jutott. :-) Először ártatlan kisbabát alakított, akit Verának kellett bepelenkázni, később azonban kiütközött a valódi természete, és kemény züllésbe kezdett. :-D
Íme, Vera és Bodri:

8 megjegyzés:

Évi írta...

Ha apró is de JAVULÁS!!!!Olyan jól fogjátok fel a dolgokat!!!Már ez is eredmény, hogy egyenesen marad az a kis rakoncátlan szép szeme.Hurrá.
Igen a gyerekek.Azt hiszem az óvónénivel kell majd beszélj.Hogy bevezesse ezt a tapasz témát.Mint valami, varázseröt, vagy nem is tudom én mit.A lényeg, hogy ne legyen napokig téma a gyerekek között.Remélhetöleg valami jó kis történettel fel fogja vezetni ezt a témát és természetes lesz a többieknek ez a tapasz dolog.Nagyon remélem.Mert a kis lelke mindennél fontosabb az tuti.
Táncosként(híre) azért majd emlitést tesz rólunk Borka???Hogy mi már minikorától ismertük???Reméelm.Millió pusz

Névtelen írta...

Tegnap gondoltam ám sokat rátok, hogy jó hírekkel gyertek el az orvostól! :)
A türelmetlenséget és csodavárást teljesen megértem, én is ilyen vagyok. De korrekt a doktornő, hogy nem kecsegtet olyasmivel, ami nem reális. Abból amit írtál, úgy értem, hogy a lényeg a lényeg: a lassú javulás beindult, és ez nagyon jó! Türelem, türelem, aztán majd jön a gyümölcse is, csak ez most kicsit lassan érő fajta...
Mozgás: szuper ötlet, a zene és tánc nagyon jó dolog! Tudod, én anno 4 évesen kezdtem a művészi tornát, amit 16 éves koromig nem untam meg. Az is csak hobbi volt, semmi verseny, vagy ilyenek. Ma már annyi klassz foglalkozásból lehet választani az egész kicsiknek is! :)
Hajrá és puszi, vasárnap találkozunk!

Névtelen írta...

Hát, valóban hosszú az út még a ragtapasz lekerüléséig... Azonban, ha javulást hoz, mindenképpen megéri.
Óvoda..., igen, a gyerekek tudnak rosszindulatúak is lenni, de ez tudatlanságból fakad, ahogy te is írtad. Barlanglakó őseinktől örökölt ösztön, hogy törekedjünk nem kiválni a többiek közül, idegenkedjünk attól amit nem ismerünk. Ezért egy ragtapaszos mese vagy bármilyen feldolgozása a témának hasznos lesz majd. De ezt szerintem te is nagyon jól tudod, szakmádba vág :) Sokat számít a majdani óvónéni hozzáállása a témához és Borika személyisége. Egy elbűvölő, karizmatikus személyiség feledtetni tud sok mindent.
Tánc... jól teszed, ha figyeled a kibontakozó képességeit és megteremted a lehetőséget, hogy kamatoztathassa. Talán nagy ajándékot adsz neki ezzel. Nem olyan anyának látlak, aki kötelezővé teszi a gyerek számára, hogy márpedig táncos leszel lányom és 15 év múlva megköszönöd nekem, hogy most zokogva is, de próbákra kell járnod....

Orsi írta...

Jajj, nagyon örülünk, hogy Borikának - ha nem is sokat - de javult a pici szeme. Tudod, ezt beszéltük Szandaváralján is, és annyira látszott rajtad, hogy ez a "kis" változás (hogy picit úgy láttad, hogy nem annyira áll befelé Bori szeme) mekkora örömmel tölt el téged. Hát igen. Egy igazi anyánál ez csak természetes, hiszen a legjobbat akarjuk csemetéinknek.
Nagyon remélem, hogy végig fogom tudni követni Borika szemének javulását a gyakorlatban is, és az elsők között hangozhat el majd a számból: "Látod, ha hosszú és nehéz is volt az út, de sikerült." :))

Ingrid írta...

Ó, kedves Panka! Hát a kis javulás is javulás!!! Elvégre még csak egy éves :) Három éves korára már sokkal jobb lesz minden, tuti :) És nincs is az olyan messze...

Sport vagy bármi: én úgy gondolom, hogy kell a gyereknek valami. Helénával mindent kipróbáltatunk, és ami a leginkább tetszik neki, azt fogja gyakorolni olyan intenzitásal, amilyennel szeretné.
Egy dolgot erőletetek csak majd: valami legyen vele, ami leköti, levezeti a kis feszkókat és ad egy rendszert a kis életének.
Borka táncosnő lesz, tuti :)

Más: jártál buliban????? Juj! Szuper :)

PM írta...

Én nagyon örülök annak, hogy nem romlott tovább! Bízom benne, hogy mivel időben "elkaptátok" a bajt, ha lassan is de biztosan várható majd javulás! A gyerekek "gonoszak" tudnak sajnos lenni, mindenki aki "más" kicsit az nekik feltünő, de a pedagógus dolga ezt kezelni! Örülök, hogy a táncot, mozgást nem befolyásolja ez a probléma.

Anyatünde (Bea) írta...

((Dupla zárójelben jegyzem meg - Pankának már meséltem egyébként - hogy a lányom szemtapaszait IRIGYELTÉK az ovis társai.
A csillagosokat a kislányok, a dinósakat az egész csoport, amikor kifogytunk ebből a kettőből, jöttek az autósak, azokat meg a kisfiúk. :D (Neki csak pár hétig kellett egyébként ragasztani a "jobbik" szemét, mert úgy tűnt, hogy "lustul" a kancsal szeme.)

Szóval a gyerekeknél nem feltétlenül csak gonoszságra lehet számítani egy ilyen szituban, hanem a felnőttek elképzeléseitől nagyon különböző látásmódra. észjárásra is. Messze nem "elitóvoda" volt egyébként.))

Anyatünde (Bea) írta...

Ja, és nem volt semmiféle "felvezetése" a témának az óvónő részéről, bár az vsz. más helyzet, mikor valakinek hosszasabban kell viselni egy ilyet, nem tudom.

(A szemüvegét is ki akarta próbálni az egész kiscsoport, mikor megkapta, ő volt az első "megszemüvegesedett" gyerek abban a csoportban.)