Helyzetjelentés

A szemecske frontról. Szemészeti kontrollon jártunk ma Borival. Május 22-én voltunk utoljára, azóta az volt minden feladatunk, hogy ragasztgassuk, atropinozzuk, és szemüveghez szoktassuk a szemét. Mindhárom feladatot sikerrel abszolváltuk, talán az atropinozás ment a legnehezebben, de többé-kevésbé azt is teljesítettük.

A lényeget tekintve: a diagnózis azt mutatja, hogy a helyzet egyelőre nagyjából változatlan. Minden marad a régiben, ugyanezt a szemüveget(emlékeztetőül: a 8 dioptriásat), és ugyanezt a fajta tapaszt kell hordania Borinak, ugyanazzal a menetrenddel, vagyis egyik nap a jobb, másik nap a bal szemét kell takarni. Nagy nagy pozitívum, hogy a vizsgálat során Bori többször is teljesen egyenesen nézett a bal szemével is, ami arra utal, hogy nem hiába ragasztgatjuk olyan állhatatosan a szemét, ha lassan is, de a javulás útjára lépett a kancsalságra hajló bal szemecske.

Nem tagadom, szívesen hallottam volna olyasmit, hogy máris javult a szeme pár dioptriával, de a racionális énem természetesen elfogadja, hogy ez egy nagyon lassú folyamat, és ezt is szép eredményként könyvelhetjük el, hogy néha már a helyén áll a rendetlenkedő szem.
Az anyai énem - az más tészta, az egy naiv, idealista álmodozó, és mindig valami hihetetlen, csodás gyógyulásban bízik. De ilyenkor a racionális énem jól lehurrogja. (Nem, nem vagyok skizofrén, mielőtt bárki aggódni kezdene értem. :-D)

Továbbá ez a bizonyos racionális énem határozottan örül neki, hogy nem kell megint 38 ezerért egy újabb szemüveget vennünk Borinak, bár az anyai énem ehhez is hozzáteszi, hogy a nemes cél érdekében akár 3 havonta is kiadnék kétszer ennyit, ha ez 3 havonta 1 dioptria javulást jelentene. :-D De nem fenyeget ez a veszély. A doktornő szerint sajnos akár 6-7 éves koráig is maradhat ez az erős szemüveg(nyilván nagyobb keretekkel majd), azt mondta, hogy rohamos javulásra inkább kiskamasz korban kell számítani.

Szeretem ebben a doktornőben(Dr. Reischl Mária), hogy bár mindig nagyon kedves, sosem akar hiú reményekkel kecsegtetni, inkább korrektül megmondja, hogy nem tud konkrét számokat mondani nekem. Így ez volt ma is a válasza arra a kérdésemre, hogy Borinak előreláthatólag meddig kell majd ragasztani a szemét. Azt mondta, amit tulajdonképpen már múltkor is, hogy ezt első körben nagyjából másfél év múlva fogja tudni megvizsgálni, mikor Borka már olyan szinten fog kommunikálni, hogy meg lehet vele csinálni egy hagyományos látástesztet. Addig csak azt tudjuk, hogy egyenként hogy lát a jobb illetve a bal szemével, akkor azonban arról is képet kapunk majd, hogy ebből ő milyen képet kap a két szemével együtt.

Nem tudta ígérni a doktornő, hogy mire óvodába kerül, addigra lekerülhet róla a tapasz, pedig ezt én nagyon szeretném. Nem akarom, hogy csúfolják a tapasz miatt. A gyerekek nehezen tudják kezelni a furcsa helyzeteket, és gyakran gonoszkodással reagálnak az általuk nem értett dolgokra. Óvónőként sajnos sok példát láttam erre, elég volt egy icipici másság is ahhoz, hogy valakit teljesen kiközösítsenek a gyerekek. :-( Gondolom, érthető, hogy Borit ettől minden áron meg akarom kímélni...

Mindezeken kívül egy nem életbevágó, de számomra fontos kérdésemre is nagyon bíztató választ adott a doktornő.
Most elfogult anyuka jelentkezik: az a helyzet, hogy Lacival mindketten egyértelműen úgy látjuk már régóta, hogy Borkának nagyon nagyon jó zenei érzéke van, ezen belül is: fantasztikusan jó ritmusérzéke. Imádja a zenét, a dalokra mindig ritmusra mozog, mióta tud állni, szabályosan táncol, és ezt is nagyon kecsesen teszi. Éppen ezért mindenképpen szeretnénk őt később(óvodás korra gondolunk) beiratni valamilyen tánc foglalkozásra, de nem tudtuk, hogy ennek a szeme miatt van-e bármi akadálya.

Mint kiderült, szerencsére egyáltalán nincs, a doktornő szerint Bori szemproblémája nem olyan jellegű, ami kizárná, hogy ugrálhasson. Ennek nagyon örülünk!!! :-)
Sokféle stílus szóba jöhet, a néptánctól a versenytáncig mindenben látok fantáziát, aztán a lehetőségek, és Bori majd eldöntik, hogy akrobatikus rock and roll, vagy eurithmia lesz-e a favorit. ;-)

(Ez a lelkendezés Borka kiváló képességeiről sokakat talán megmosolyogtat, igen, én is érzem, hogy nyilván ez egy elfogult jellemzés, és még senki szakember nem erősített meg abban, hogy Bori valami istenáldotta tehetség lenne, de szerintem a szülői hivatás egyik legszebb része, hogy állandóan figyeljük a gyermekünket, és megpróbáljuk kitapogatni, hogy mihez van érzéke, kedve, tehetsége, és megpróbáljuk segíteni, hogy mindezeket a képességeket kibontakoztathassa.
Nem vagyok az az anyuka, aki 20 féle különórára akarja járatni a gyerekét 3 éves korától - nekem elég sok különórám volt gyerekként, és nem is élveztem őket túlságosan - de azt vallom, hogy fontos, hogy egy gyerek kipróbálja magát néhány dologban, és ideálisnak tartom, ha ezek közül legalább egy olyan akad, amit kitartással tud csinálni.
Nem kell profivá válni, nem akarok élsportolót, művészpalántát, kis tudóst faragni a gyerekemből - távol álljon tőlem, normális gyerekkort szánok nekik - de szeretném, ha találnának valami olyan hobbit, ami örömöt, sikert és esetleg egy klassz közösséget nyújt nekik. Nos, csak ennyire gondolok, mikor az 1 évesem táncos jövőjét egyengetem. :-) )

Ezeknek a komoly gondolatoknak a végére idekéredzkedett valaki... :-) Emlékeztek Bodrira, az élet császárára? Már bemutattam őt itt, blogunk soraiban, de tegnap, Vera barátnőm lánybúcsúján ismét fontos szerephez jutott. :-) Először ártatlan kisbabát alakított, akit Verának kellett bepelenkázni, később azonban kiütközött a valódi természete, és kemény züllésbe kezdett. :-D
Íme, Vera és Bodri: