Kis könyvmoly

Ez volna Borika. :-)
Gyakorlatilag az első szemüveg kiváltásának másnapján beleszeretett a könyvekbe, és azóta ez csak fokozódott. Bizony, ez nem egy véletlen egybeesés, elég szomorú bizonyítéka ez annak, hogy előtte mennyire nem látott, nem csoda, hogy nem értékelte, hogy elmosódó színes foltokat lengetek a szeme előtt. :-/ Mióta azonban a szemüveg segítségével kitárult előtte a világ, ő belépést nyert a könyvek birodalmába is, én pedig nagyon megtisztelőnek érzem, hogy kísérője lehetek ezen az úton.

Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen sokat ad egy gyereknek a könyvek szeretete. Én is valódi könyvmoly voltam gyerekkoromban, bár én csak olyan 5 éves koromtól emlékszem pontosan a könyvek iránti rajongásomra - akkor tanultam meg olvasni, és onnantól fogva nem volt betű, ami az utamba akadhatott volna úgy, hogy én ne olvassam el.

Ezt gyakorlatilag szó szerint kell érteni, mindenféle válogatás nélkül olvastam, még szerencse, hogy családunk könyvtárában legfeljebb nem nekem való, de sohasem silány irodalommal találkozhattam. Így olvastam 11 évesen Thackeray-től a Hiúság vásárát, 12 évesen Balzactól és Zolától mindent, ami a kezem ügyébe került, 13 évesen meg Maupassant-tal töltöttem az estéimet, bár e legutóbbit, emlékszem, néha még én is túl vadnak találtam a koromhoz képest.

Jó kérdés, hogy mindezekből mennyit értettem, ezeket a könyveket mind elolvastam újból, 20 éves korom után is, és teljesen mást adtak nyilván, mint anno gyerekkoromban, természetesen sok összefüggésre és célzásra csak most döbbentem rá, ennek ellenére végülis nem bánom, hogy gyerekkori emlékek is fűznek ezekhez a cseppet sem gyerekeknek írott könyvekhez. Mindezek mellett persze egy sor valódi gyerekkönyvet is elolvastam, Micimackót, az összes Erich Kästnert, Sanyi manó meséit és természetesen az összes pöttyös és csíkos könyvet. :-)

Nyilvánvaló, hogy először Borkát is igényes, de gyerekeknek szánt irodalommal szeretném megismertetni. (Úgyhogy nem kell tovább aggódnia senkinek, nem Edgar Allan Poe Kegyetlen meséivel altatom a gyerekemet. ;-) ) Eddigi nagy kedvencei Boribon, és a Kisvakond, de néhány hete rákapott a Weöres Sándor versikékre, gondolom ezekben a szöveg ritmusa fogja őt meg.

Van néhány bábozós kiskönyvünk, ezeket sikítva követeli tőlem napjában négyszer-ötször, a legújabb sztár pedig egy nagy mágneses könyv, melyhez 20 kis állatfigura tartozik, és egy tanya életét mutatja be. Ebben mondjuk nyilván kevésbé a könyvet, mint inkább az állatkákat értékeli, de igényli, hogy meséljek neki a képekről.

Az elmúlt hónapokban tehát ezek a könyvek futottak, lassacskán azonban úgy érzem, bővítésre szorul Bori könyvtára. (Ha másért nem, hát már csak azért is, mert mitagadás, néha már rémesen unom századszorra elmondani Sápi kacsát, meg Pötyi katicát, nem ártana egy kis vérfrissítés... :-) )

Szerencsére választékban nincs hiány, ahogy azt ma a Pozsonyi Pagony honlapján böngészve is megállapíthattam. Úgy tűnik, egyre nagyobb rangot jelent igényes gyermekirodalmat írni, rajzolni, számos valódi remekmű közül válogathatok, mára már klasszikussá vált múlt századiak közül is(Bálint Ágnes, Marék Veronika), de a mai modernek közt is vannak igazi gyöngyszemek, hogy csak egyet említsek, például nagyon beleszerettem a Friss tinta című gyermekvers antológiába.

Így aztán csinos kis listát állítottam össze a Borkának vásárlandó könyvekből... Most már csak szponzort kéne találnom a nemes cél érdekében. :-D

Szerencsére ezzel sem lesz nagy gond, ésszerű keretek között Laci is támogatja az ilyen akciókat, ami meg anyagi okokból most kimarad, azt majd rokonoktól fogom kérni Borinak a decemberi ajándékrohamban. (Borinak ugye még a neve napja is decemberre esik, úgyhogy van még egy plusz lehetőség a Mikuláson és a karácsonyon kívül. És nem utolsó sorban, ezzel számomra tetsző mederbe terelhetem a nagyszülők kissé túláradó ajándékozási hajlamát. ;-) )

Ha megérkeznek hozzánk az új könyvek, majd tartok egy kis élménybeszámolót, könyvismertetőt...