Mindennapi Borkaságok

Az utóbbi pár bejegyzésnek nem Bori állt a középpontjában, mindig akadt valami más írnivalóm. Ez nem feltétlenül baj, de most már mindenképp szeretnék írni róla is, mert igazán van miről.
Minden túlzás nélkül, őszintén állíthatom, hogy Borka rengeteg módon aranyozza be mindennapjainkat, igazi élmény vele lenni. Nyílt színen bevallom: el vagyok varázsolva a lányomtól. :-)
Szerintem végtelenül finom, kedves és bájos természete van, ugyanakkor igazi kis kópé, klassz humorérzéke van, és hihetetlen jópofa dolgokat talál ki.

Nehéz így rendszerezve összeszedni...
Az biztos, hogy mostanában mi a szövegelésén derülünk a legjobbakat. Nagyon sokat beszél, rengeteg mindent megnevez, igaz, ha objektív akarok lenni, el kell árulnom, hogy nem beszél kimondottan tisztán, kívülálló nehezen értené meg. Mi viszont 99%-ban megértjük őt.

Fő érdeklődési köre a természet, azon belül is az állatok. De kerti sétái során - amiket leginkább a nagymamájával szokott megejteni - rendszeresen megnevezi a fát, és a követ is. Ezeket pontosan úgy ejti, ahogy kell. A kerti séták egyik nagy sztárjának, a gyíknak, azonban külön Borka-féle neve van: kügy. Már mesekönyvben is megismeri, igaz, a kígyó és a vízisikló is ezen a néven fut, de hát a hasonlóság vitathatatlan.

Könyveket nézegetve megismer sok állatot, és lelkesen skandálja a nevüket. Kedvencei: a béka (kkkkkkkaaaaa - irtózatos hosszú brekegést kell elképzelni, nem értem, hogy nem fullad meg, vöröslő fejjel fél percig is kuruttyol), a kutya (még mindig vava) valamint a kacsa (kadaaa). De tudja azt is, hogy mit mond a tehén: búúúú (náthásan tanulta meg, és komolyan ezért mond búút múúú helyett :-) ), a tyúk: ko(t), ko(t), ko(t), a kakas - akit természetesen következetesen kakának nevez, de azt jól tudja, hogy kuku-t mond, és a halacska(cuppog).
Gyümölcsök közül az almát, körtét és a diót nevezi meg, úgymint aamma, köte, didíí.
Ékszereket is tud: kötőő a karkötő, tatt, vagy valami ilyesmi, meg természetesen a hajcsat.

A kanál már nemcsak ka, hanem kadá, vagy valami hasonló. Kérdésre megmondja, hogy mi van a pelusában. :-) Bősz kakaaa a válasz, ha tényleg az van benne, és néma csend a válasz, ha nincs benne semmi. Olyankor csak néz rám, afféle "Nem érted, hogy nincs? Hagyj már békén!" fejjel.

Aztán van két szó, amiket soha senki más nem értene meg rajtunk kívül, mi is csak a következetes szóhasználatból jöttünk rá, hogy mit jelentenek. A lámpa, ami Boriul bügye, és a vízóra, amit minden egyes kézmosásnál lelkes didiee felkiáltással üdvözöl. :-)

A cserfelésen kívül mostanában énekelni is kezdett, lelkesen, beleéléssel áriázik, nagyon kedves hangon, egyáltalán nem hamisan és magasan, hanem tényleg kellemesen. Néha kérésre is hajlandó előadást tartani, de a spontán koncerteket eddig mindig pelenkázás közben adta.

Egy igazi szeretetgombóc! Puszilgat, ölelget minket, boldog, ha kézenfogva sétálhat velem, napjában százszor megsimogat engem is, a kistesót is, most már magától jön, és mondja a hasamat simogatva, hogy baba. Nem akarok túl sokat belelátni a gyerekembe, de valahogy azt látom az arcán ilyenkor, hogy bár nem tudja hogyan, de érti, és elfogadja, hogy az én hasamban tényleg egy baba van. Olyan gyengéden, ugyanakkor örömmel fogja meg mindig a hasamat, ezért is gondolom, hogy a lényeget érti.

Gondoskodó kis lényéből fakad a kedvenc játéka: mindent és mindenkit megetet. Az összes állatkáját, és minket, amikor csak eszébe jut, naponta rengetegszer. Járkál körbe egy kanállal, vagy bármilyen hosszúkás tárggyal (hajkefe, csörgő, toll, pálcika ugyanúgy lehet kanál) néha főz is előtte egy lábosban(ami persze szintén dobtól vödörig bármilyen kicsit is kerek üreges tárgy lehet) és sorra megeteti az útjába akadókat. Van egy műanyag halacskája, ő szegény a tápláléklánc legaljára szorult, más állatai nem szokták megenni egymást, de ezt a halacskát már mindenki, még az igazán szelíd Malacka is megkóstolta. :-D

Nálunk még a zokni sem marad éhen. :-)

Az állatkáit, babáit is dédelgeti, puszilgatja, hurcolja magával, sőt könyvet is nézeget velük. Egyébként, bár rengeteg mesélést igényel, újabban már egyedül is remekül elnézegeti a képeskönyveit. (De a képhez sem ragaszkodik, ma délután például a Kommunista Kiáltványt tanulmányozta elmélyülten, vagy 5 percen keresztül. :-D Remélem nem lép politikai pályára. :-) )

A kedveskedésen kívül mókázni is nagyon jól lehet vele, mindenféle viccelődésre, csikizésre, dobálásra, hangos, boldog kacagás a válasz, még fáradtan is. (Egyedül a délutáni alvás után nincs viccelődös hangulatában, olyankor ébredés után 5-10 percig még dédelgetést igényel.)

Partner bármiben, igazán megértő, majdnem mindent meg lehet neki magyarázni, el lehet vele fogadtatni. Van akarata persze, és nála is eltörik néha mécses, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarta, de nagyon nagyon fáradtnak kell ahhoz lennie, hogy ebből komoly sírás kerekedjen. Általában pár nyösszenés után megérti, hogy ezt most tényleg nem lehet, kevés ilyen dolog van, tehát nem nehéz betartani, és olyankor komoly kis fejjel szipogva már ő magyarázza nekünk, hogy mem, mem, vagyis hogy nem szabad.

Ha ő nem akar csinálni valamit, azt magakérető neee, neee szócskával hozza tudtunkra. Ezen sokat nevetünk, mert utánozhatatlanul vicces a hangsúly, és a hozzá tartozó kézmozdulat. Tényleg olyan ilyenkor, mint valami békebeli jóházból való úrihölgy, aki szeretné ám, de neeeem, szó se lehet róla, ő tisztességes lány. :-D Borival is pont ez a helyzet, többnyire csak amúgy tisztességből ellenkezik, leginkább evésnél, de ha ráhagyom, fél perc múlva már folytatja is az evést, ivást. (Továbbra is nagyon jó evő, nem válogat, ez az ellenkezősdi tényleg csak a kötelező kűr része. :-) )

Nem is tudom, mit írjak még... órákig tudnék írni róla, és akkor sem tudnám, hogy hogy mutassam be csöpögés nélkül, hogy mennyire édes, kedves természetű, szeretnivaló gyerek. Jó vele lenni nagyon. :-)