2008. október 31., péntek

Terhesnyavalygások

Na hadd nyavalyogjak már egy kicsit így terhességileg. Nem áldott állapot, az se hordott még ki egy gyereket se, aki szerint ez a helyes kifejezés. Másállapot, esetleg. Meg várandósság is, mert várom Őt, hát hogyne várnám, máskülönben végig se csinálnám ezt a hajcihőt. :-)

Pedig nincs is sok nyavalyám, tudom, hogy sokan boldogok lennének ilyen terhességgel is, de azért jólesik kicsit elsorolnom sokasodó nyűgeimet.

Hányás, rosszullét: most összesen 4 alkalommal jutottam odáig, hogy leborulva áldoztam a nagy fajanszistenség előtt, ez kiskutyafüle ahhoz képest, hogy Borival 10 héten át masszívan hánytam napjában kétszer. Meg ez már amúgy is régen volt, utoljára nyár elején fordult elő ilyesmi. Csak megemlítettem, de menjünk is tovább, aktuális nyavalyákból is össze tudok szedni egy csokorra valót.

A hajam ronda. Ezen kicsit meg vagyok sértődve, mert Borival anno gyönyörű lett, dús és fényes, és teljesen zsírmentes, akkoriban elég volt hetente egyszer hajat mosnom. Most nincs ilyen jó dolgom, maradt a szokásos, tőnél zsíros, hajvégnél száraz kombináció.
A hajszálerek az arcomon is kitágultak, jó rondák.

Ez nem túl nőies, de bevallom: folyamatosan izzadok, mint egy ló.
Szintén nem egy finom vallomás, de a melleim engem személy szerint két hatalmas, ámde fonnyadt görögdinnyére emlékeztetnek. Mondjuk végső soron lényegtelen, hogy engem mire emlékeztetnek, a lényeg, hogy Lacit állítólag nem erre.

Elérkeztünk a legkritikusabb pontomhoz - terhességtől függetlenül a legproblémásabb testrészem: a hasam. Viszket, húzódik, hájas, és épp ma reggel konstatáltam, hogy minden elképzelést felülmúlóan csíkos. :-(

Jó az összes eddigit csak félig poénból nyavalyogtam, de ez az egy komolyan elkeserít, 25 évesen valahogy nem dob fel a gondolat, hogy soha többé az életben nem vehetek föl bikinit nyilvános helyen.(Nem túlzok, ez már az a kategória, amit büntet az ízlésrendőrség, gyengébb idegzetűek elsírnák magukat a látványomtól a strandon.) Illetve ugye van a sebészkéses megoldás, de az sem egy vonzó alternatíva számomra. Pedig kentem én (és masszíroztam, és csípkedtem, és váltózuhanyoztam, és ráolvastam) Borival is, most is, drágábbnál drágább, majd olcsó, de garantáltan hasznosnak mondott csodaszerekkel, de ezúton üzenem minden érintettnek: kár a gőzért, ez színtisztán hajlam kérdése, ha a bőröd repedni akar, hát repedni fog, ha mannával kened, akkor is.

Ehhez képest a lábamon lévő visszereken már csak kacagok. Mondjuk azok tényleg kispályásak, nem is fájnak, és csak közepesen rondák. (Úgyse látok el odáig a hasamtól.)
Mozgásom erőteljesen emlékeztet egy mozgáskorlátozott pingvinére.
A gyomrom rengeteget ég mostanában, Borival az elején égett, Hugival csak most kezdődött. A hasgörcsökről meg nem is beszélek, sajnos vannak, és egyáltalán nem a fájdalom a legrosszabb benne, hanem a pánik, hogy nehogy már megszülessen ez a gyerek idő előtt. Most azt beszéltem meg vele, hogy ha még legalább 6 hétig jókislány lesz, és bentmarad, akkor ha kibújik, kap csokit. De lehet, hogy anyatejben maradtunk, már nem emlékszem. :-)


És akkor a lelkemről még nem is szóltam, pedig lenne mit. Nyargalásznak bennem a terhességi hormonok le, s föl, és bár igazán könnyed stílusban csevegek erről bárkivel, teljesen őszintén szólva rég voltam ilyen depresszióközeli állapotban, mint most. De legalább pontosan tudom az okát, és azt is, hogy csak időszakos.
Nem csak az aktuális bezártság, és tehetetlenségemből adódó nehézségek okozzák a rosszkedvet, levertséget, hanem azt is bevallom - ha már ilyen őszinte lett ez a bejegyzés - hogy rendesen teli vagyok szorongással, hogy miként fogom megállni a helyemet kétgyerekes anyukaként.
Igazán sokat segít, hogy kivétel nélkül mindenki, akivel szót váltok erről, azzal kezdi: hát igen, az eleje borzasztó nehéz lesz... Függetlenül attól, hogy az illetőnek van-e akár csak egy gyereke is, ezt mindenki tudni véli, hogy én meg fogok pusztulni. Szép kilátások.

Nem vagyok mindig ennyire negatív (de mostanában azért többnyire igen), és mindettől függetlenül nem csak a társadalmi elvárások miatt mondom, hogy nagyon várom, és máris imádom a kisebbik lányomat, hanem mert valóban így van, nem ő tehet róla, hogy nehéz ez a helyzet.
Hát csak gondoltam ezt is megosztom kedves olvasóinkkal, hátha valaki kíváncsi a szegény kisterhes panaszaira.

Ja, és még azt akartam mondani, hogy feltöltöttem az albumba az októberi képeinket, jó sok, de szépek, meg viccesek, nézzétek meg!

9 megjegyzés:

Ingrid írta...

Jaj, Pankám!
Mindezeket csak te érzed ilyen elkeserítőnek. Biztos vagyok benne, hogy Lacit nem zavarják és abban is, hogy fogsz te még csinosan megjelenni stranon :)
Hogy miért? azért, mert még CSAK 25 (!!!!) éves vagy. Fiatal (ami én már sosem leszek :P) és a bőröd, tested még igencsak rugalmas, alakuló és alakvisszanyerő képességekben csodákra képes!
Ráadásul ezekkel az adottságokkal 25 évesen lesz 2 gyönyörű lányod! Ez már önmagában nagy dolog!
Ha mindezt 40 évesen írtad volna le, azt mondanám, szegényke, hát valóban nem sok szépet jósolok neki (bocsi negyevenesek!)....
Anyukám velünk huszonévesen szerte-széjjel csíkosodott. Nem sokat aggasztotta a tény, sem pedig a császármetszés hatalmas-függőleges éktelenkedése, hanem gyorsan visszanyerte az alakját, a csíkok elhalványultak, ő maga pedig hihetetlenül sugárzó, szép anyuka volt és a strandra is bikiniben járt!
Szóval, fel a fejjel.
Tisztellek az őszinteségedért és azért, hogy nem próbálsz meg erőn felül, hazugságokkal hitegetni bennünket hogy milyen is második babát várni egy ilyen kis cserfes kislány mellett ;)
Elpusztulni pedig nem fogsz, abban is biztos vagyok. nehéz lesz, de az élet megoldja, hidd el. Hamar alkalmazkodsz, aki tud (remélhetőleg) segít majd és a kis Hugi hihetetlen jó gyermek lesz, aki sokat-sokat alszik, hogy te Pankával is foglalkozhass meg magaddal...
A lelkednek most jót tenne egy lábmasszázs Lacitól :)

Fotók végignézegetve, mindegyik csodálatos, Borka gyönyörű mint mindig. nagyon tetszik nekünk!
Ja, és azok alapján cseppet sem vagy olyan lestrappált, mint ahogy leírtad :)
Vigyázz, mert rajtad a szemünk!

Évi írta...

Pankám.Én mást mondok,.Szerintem nem az eleje lesz nehéz, hanem a közepétöl.majd mikor hugi is mászni fog, fiókót nyitogat, Bork gyurmázna, de a kicsi megeszi. rajzolna, de a kicsi csakis arra a lapra hajt ami Borkánál van.Na szerintem innen nehéz.Mert egy újszölött az elején azért elég könnyű szokott lenni.?ajd ha már nyílik a kis csipája(mint nálunk), na akkor lehet kéfelé szakadni.

És szerintem egy borzasztó csinos, 25 éves CSINOs és bájos kismama vagy.:-)))))

Millió pusz nektek

panka írta...

Aranyosak vagytok lányok, jólestek a szavaitok. :-) Hát én is leginkább ebben a 25 évemben bízom, hogy ez segít majd abban, hogy energikus legyek, és legalább nagyrészben visszanyerjem majd a formámat...

Évi, bennem talán azért is könnyű az újszülöttkorral kapcsolatban félelmet kelteni, mert Bori újszülöttnek elég zűrös volt. Valószínűleg én is jó béna voltam, ami most már talán jobb lesz, de tény, hogy Bori elég nyűgöske, és rettentő keveset alvó, nehezen evő csecsemő volt. Már 1 hetesen is 4-5 órákat volt ébren egyvégtében, de persze csak úgy volt csöndben, ha cicizett, vagy cipelgettem, máskülönben üvöltött. Nem véletlen, hogy blogot is csak 3 hónapos korában kezdtem írni, addig azt se tudtam, élek-e vagy halok.
Hát én ebből indulok ki, mert Borival elég nagy trauma volt feldolgozni, hogy nem egy eszikalszik csecsemőt kaptam, akiról a szakkönyvekben olvastam, úgyhogy megfogadtam, most ugyanolyanra számítok, mint Bori volt, aztán legfeljebb megkönnyebbülten sóhajthatok, ha egy csöndes, álomszuszék kis szopizsákot kapok - bár úgy lenne. :-)

Ingrid írta...

Visszaklikkelgettem egész nap, hogy lássam, sikerült-e megnyugtatnom téged....

Szerintem a közepétől sem biztos hogy veszélyes lesz a dolog, mert lehet, hogy Kishugi irtó jófej lesz, aki nem huzogat fiókot, mindenben rendes, fegyelmezett kisbaba lesz :)
Persze ez is csak egy teória, én a pozitív lehetőségeket szoktam leginkább szuggerálni :)

Borka! Bocsáss meg, hogy lePankáztalak tegnap! Nem volt szándékos, de Anyukád olyan fiatalka, hogy mindig összekeverlek Benneteket :)
Szerintem ez 15 év múlva is így lesz :) Telefonban tuti, amikor pedig együtt vásároltok majd ruhákat, akkor mindenki a nővérednek nézi majd :) Figyeld csak meg!

Panka: Juj! Bori rettenetesen hasonlít Helénára, bár én tudtam mellette blogot írni, de amúgy az emlékeimben az él, hogy a kis kortársaihoz képest sokkal kevesebb időt aludt, sokszor volt ölben-kézben-karban és nagyon-nagyon sokszor rajtam. De nem baj, egy percet sem bánok, amit vele töltöttem, mert baromi jófej csaj lett, akárcsak Borka :)
Puszillak, szép éjszakát!

F.B. Dóri írta...

Végigolvastam Ingrid írását és csal bólogattam, bólogattam. :)
Biztos vagyok benne, hogy így lesz minden. :)
A 25 éved és a hihetetlenül jó Hugi nagy segítség lesz. :)

Bea írta...

Épp rá akartam kérdezni arra, hogy hogy érzed magad mostanában.
Remélem, hogy egy kicsit jobb színben látod azóta magad :) Szerintem minden kismamának vannak ilyen pillanatai és jogos és természetes.
Nem tudom milyen lehet két pici gyermek anyukájának lenni, de gondolj arra, hogy most már több tapasztalatotok van, mint amikor Borka volt baba és szerintem ez sok nehézséget megold majd.
Ó, és olvastam egyszer egy egyszerű székely asszony mondását: Ne akarj már mindent te magad megoldani! Hagyjál valamit az Úristennek is...

Névtelen írta...

Lehet, hogy túl optimista vagyok, de én azt gondolom, hogy pl. az én anyukám is, meg a korosztályunkban még hány, de hány anyuka csinálta ezt végig, mármint két picikével, pedig nem volt automata mosógép meg intelligens porszívó és kaja házhozszállítás. Úgyhogy te is meg fogod oldani, nyilván. Ügyes vagy, meg tudod szervezni.
Egyébként, hát igen, a név kötelez, az én Borcsim is pont ilyen volt három hónapos koráig, állandóan szoptatni kellett vagy hordozni, különben óbégatott és kilenc hónapig nem aludtam többet három óránál egyhuzamban. De már elmúlt, és lesz két gyönyörű lányod, akik majd jól elvonulnak játszani, napokig nem is látod majd őket, elfoglalják egymást, te pedig a körmödet lakkozhatod majd békésen :).

PM írta...

:))) Annyira aranyosan írtad le! Tetszik, hogy kellő humorral vagy feltöltve. Nem könnyű egy gyerekkel se (ezt is csak az mondja akinek nincs tuti ;) ) de kettővel sem lesz lehetetlen. annyira jó szervezőkészséged van és szerető férjed, hogy tuti menni fog! Terhességi nyavajái meg mindenkinek vannak, szerintem is leszel még nagyon csini - bár szvsz most is az vagy. A lányod meg csúcscuki, a pörgős szoknyás a kedvencem :)

Nilüfer írta...

Panka, én csak neked, négyszemközt..NEm lesz nehéz.természetes lesz:) Tudom, sokan rámugrottak emiatt a porontyon is, de hidd el, túl van lihegve:) Menni fog, és ha nem is minden percét, de élvezni fogod.Két lány..van annyál fantasztikusabb??:)) Van hát:)) Három lány..vagy három bármi:DDDD

A külsőhöz nem tudok szólni, amikor a hiúságot osztogatták, én hiányoztam:DDD
Ha nagyon nyomaszt, rendbehozza egy jó plasztikai sebész:)

nerm bagatellizálom ám a prpblémát, hanem HISZEM, hogy jól fogod csinálni.:)