Sok-sok esemény

Tegnap, meg ma.
Jó, tegnap napközben nem pörögtük agyon magunkat, de itt volt Orsi, ami mégiscsak eseményszámba megy. Főzős-trécselős-klippnézegetős tesónapot tartottunk, jól esett. Borka napközben felváltva volt nyügger és tündérmanó, aztán estére sajnos végleg a hisztiskedést választotta. Így némiképp cakkos idegekkel távoztunk a süllyedő hajóról, nagymamáékra hagyva a probléma megoldását. (Amely feladatot ők tökéletesen abszolváltak is.)

Félreértés ne essék, nem azért léceltünk le, mert bepöccentünk a gyerekünktől, hanem, mert szülinapokra voltunk hivatalosak. Bizony, rögtön kettőre is, mivel Gergő és Sas egy napon születtek. Janka meg új albiba költözött. Ez épp elég oknak bizonyult egy kis dorbézolásra, igaz, mi csak módjával vettük ki a részünket a mókából, mert Lacinak fél hatkor kellett kelnie, mivel ma Sopronban tanított.

Nem állítom, hogy viruló rózsaszálnak éreztem magamat tegnap a nap végére, de azért meglepett, hogy ezt mennyien szóvá is tették.(Mármint, hogy fáradtnak tűnök.)

Az esetek többségében azt szoktam érezni mostanában a társasági eseményeken, hogy ufó vagyok, végleg kinőttem ebből, és minden nehézség ellenére mégis Borival lenni a legjobb, mert ő (még :-) ) kicsit sem hülye. De tegnap másként volt, jól éreztem magam a többiekkel, és egész egyszerűen sajnáltam, hogy nem alkoholizálhatok, züllhetek és világmegválthatok velük hajnalig. Hát, ilyen is van néha. Azért mire hazaértünk, már nagyon vártam, hogy magamhoz ölelhessem Borkát.

Aki gyakorlatilag átaludta az éjszakát. Igaz, így negyed egyre esett az utolsó szopi*, viszont hatig föl sem ébredt, akkor is csak én kértem meg Lacit, hogy mielőtt elindul, hozza át nekem, hogy ne kelljen majd felkelnem hozzá.


Baromira nem volt ám kedvem a mai naphoz, végül mégis egész jó lett. Bori ma jókedvében volt, amin lényegében még a kacskaringósra sikeredett orvosos-oltásos mutatványunk sem változtatott. A mutatvány a következőképp nézett ki:

-Berobogás az egészséges rendelésre, ahol is kiderül, hogy doktornő a betegrendelésen helyettesít ma.
-Etelka, a fülbelövős védőkislány (még nálam is fiatalabb) megnyugtat, hogy nem muszáj ezen a héten beadni Borinak az oltást.
-Mivel tápszerreceptre elengedhetetlenül szükségünk van, elrobogunk a betegrendelésre is, nagypapa+Bori kint kuksol a kocsiban, míg én intézkedem.
-Kiderül, hogy mégse lehet várni, moströgtönazonnal be kell adni Borinak az oltást.
-Kifutok érte, megdöfetem, gyermek üvölt, így a koszmó elleni kenőcs receptjét ott is felejtjük.(Még jó, hogy nem a tápreceptet. )

Szóval valahogy így.

Mondjuk a döfés előtt a doktornő még szolgált néhány hasznos(és kevésbé hasznos) tanáccsal, úgymint: legjobb orrszívó a porszívós - hasznos, ne fejegessek, ilyen apró mennyiségért kár a szufla - nem hasznos. :-) Azért még szeretnék pár hónapig szoptatni is valamennyit, nem hagynám kárba veszni a tejet...

Délután Bori nagymamázott, én vásároltam, 5-től viszont már együtt játszottunk itthon. Meg nevettünk sokat.

Mióta alszik, elmosogattam, előkészítettem a holnapi kaját, meg ezt az oldalt nézegettem. Tök jó, igyekszem megfogadni egy-két tanácsot.

*: Igenis szopi. A gyerek nem szopik, hanem szopizik, bármilyen gügyén is hangzik. A szopás mást jelent.

Dédinap

Ma teljesen hirtelen ötlettől vezérelve - a hétfői depit megelőzendő - meglátogattuk dédiéket. Útközben vásároltunk is, Orsinak szülinapi ajándékot, mivel ő meg holnap teszi nálunk tiszteletét.

Ez a kép nem ma készült, hanem úgy 3-4 hete, de dédis, és aranyos, úgyhogy kiteszem.

Bori példásan viselte a pesti közlekedés minden nyűgét, akárcsak anyukája. :-) Persze kenguruval mentünk, mint mindig. Az ajándékba kapott fekvőbabakocsink csak környékbeli sétákra alkalmas, nem igazán békávékompatibilis, persze lehet, hogy csak én vagyok nyápic. De nem baj, mert mire Bori cipelhetetlenül nehéz lesz, addigra már jó lesz neki a faja kis ülőkocsink, ami viszont városban-dzsalós darabnak tűnik.

Nagymama - ja bocs, dédi, mindig elrontom :-) - ma nagyon ügyesen mozgott, segítség nélkül tudott felállni a székből, többször egymás után, pedig a múltkor már tényleg egész elkeserítőnek láttam a helyzetet.

Hazafelé még a Szent Imre Gimnáziumba is beugrottunk, Emese barátnőmmel találkozni, aki éppen kézműves foglalkozást tartott ott. Kicsit aggódtam, hogy ez már sok lesz Borkának, de még ott is mosolygós-nézelődős volt, csak hazafelé nyönyörgött egy kicsit, de egy kis cumival még az is kezelhető volt, olyannyira, hogy még egy villám vásárlást is beiktattunk.

Azt hittem, hogy mire hazaérünk farkaséhes lesz, mivel addigra már három és fél órája nem evett, de tévedtem, elég ímmel-ámmal cummorászott csak, még a tápinak is csak a felét ette meg.

Papa hazaérkezéséig mindenféle izgi dolgot játszottunk, aminek az volt a lényege, hogy didaktikus mamiként mndent megpróbáltam a kezébe nyomni. Nem tehetek róla, annyira élvezem, hogy már ilyen ügyesen tud fogni. Ebben az elmúlt héten fejlődött hatalmasat.

Fürdés után mutatkozott meg, hogy azért a mai nap kiütötte a kiccsajt rendesen, egyrészt lenyomott egy anti-szopi balhét (már rutinosan kezeltem: úgy kell, hogy játszócumival megnyugtatom, elhiszi, hogy nem kell ennie, aztán egy óvatlan pillanatban kicserélem a cumit cicire, vagy cumisüvegre, és ilyenkor már nem zavarja. ), másrészt viszont már a tápot is álmában cummantotta be. Nem kellett altatni, csak behajítottam az ágyba, és azóta is alszik.

Máma reklámoztam magunkat egy kicsit, itten .

Ma este ünnepélyesen megkezdtem a "Mamából bombanő lesz" c. projektet, azaz a fokozatosság elvén haladva, lenyomtam egy húszperces tornát Schobertnével, aki ugyan kétségkívül feszesseggű kismama, ellenben (ugye egy magánblogon szabad ilyet írni?) buta, mint egy vödör sár. De nem baj, mert:

a) nem barátkozni akarok vele
b) így legalább jókat röhögünk rajta Lacival.

Azért lehet, hogy majd beújítok valami intellektuálisan felemelőbb virtuális tornapartnert...

Utóirat: Laci épp most tekerte le a gázt a cumisüvegek alatt, melyek immár fél órája sterilizálódtak... Bazi sterilek lettek. Meg bazi vízkövesek.

Családi nap

Nagyon fáradt és álmos vagyok, de annyira klassz napunk volt ma, hogy muszáj legalább pár szót írnom róla. Délelőtt családi mese- és játékdélelőttöt tartottunk hármasban, amit Bori nagyon értékelt. Elégedettségének új, brekegésszerű örömgurgulázásával adott hangot, hasonlít a grúra, csak lelkesebben és hangosabban csinálja. Játszott a Macival(alias Yokki),
a Sünivel,

és új haverjával Hal Lalival.

A nagymamáéknál elfogyasztott ebéd előtt sétáltunk egy nagyot, amit Bori szintén élvezett, csak egy kicsit nyekergett közben, pedig végig ébren volt. Míg ebédeltünk, csendben játszott a szomszédbéli haverjaival: Pamaccsal, Nagyhallal, Rózsaszín párduccal, és Cinivel. (Aki nem Sarolta.)

A sonkás kocka után viszont egy kis borisírás volt a desszert, de nem kaptunk belőle túl nagy adagot. Hamar elaludt. Épp fölébredt, mikor megérkeztek Eszter barátnői, Emese, és Kati, ők is megcsodálták Borkát.
Picit ottfelejtettük a kisasszonyt nagymamázni, míg mi Lacival lángvágóval feltártuk lakásunk eredeti formáját. (Na, jó, végül beértük egy alaposabb takarítással.)

Bár Bori ismét szabotálta az esti szopit, csak tápogni akart, azért ma mindnyájan megelégedetten térünk nyugovóra. (Ő már szundít is.)

Elmaradások

Még 23-án szerettem volna...

Szóval Bori 3 hónapos!
4980 g, fogalmam sincs hány centi. Egy hónapja 57-nek mérték a rendelőben.

Kicsit kihullott és sokat szőkült a haja, egyre édesebb a kis arca, mivel egyre többet mosolyog. Családtagokra, meg Yokki macira, no meg az Oroszlánra.
Tud már fogni, immár teljesen tudatosan is. Hason fekve fejét emeli, kinyomja magát "fekvőtámaszba", hintázik a pocakján, és majdnem vissza tud fordulni a hátára, csak egy kicsit kell neki segíteni.

Rengeteget gagyog: eő, hő, heő, heőhe, abú, bú, grú, zíí, göge, öge, és hasonlók alkotják a szókincsét.
Tud buborékot fújni a nyálából. :-)
Sokat és jókedvvel játszik - azaz nézegeti, fogdossa és ütögeti a fölé lógatott, vagy mellé tett játékot.
Jól eszik, még mindig kap anyatejet is, de most már az evés nagy hányadát a tápi teszi ki. (És nem vagyok hajlandó lelkifurdalni ezért.)
Szeret fürdeni, és a peluscserénél is nagyon jókedvű, együttműködő.

Most már éjjel is, nappal is a kiságyában alszik, éjszaka általában kétszer, néha csak egyszer ébred. (11 és 7 között) Néha meg háromszor, de azért az a legritkább.

Csak néha hisztizik, de akkor nagyon. :-)Általában olyankor, ha fáradt - késődélután, vagy evésnél, ha nem úgy jön a kaja, ahogy ő szeretné.
De a nap nagy részében vidám, mosolygós, jókedvű, igazi jókislány. :-)

Szintén huszonharmadikához: Mivel a tévében egy nekünk tesző megemlékezést sem találtunk, mi így emlékeztünk.
Meg így, meg így, meg így.
Ezt is meghallgattuk.
Ezt meg elolvastuk. Na jó, olvasni tényleg csak én olvastam, a többit Bori is látta és hallotta. Hiába, van amit nem lehet elég korán kezdeni. :-)

Maradék hétvége

A hétvége hátrelévő része sem telt eseménytelenül, vasárnap délelőtt családilag fölmentünk a temetőbe Laci nagyszüleinek a sírjához, egyben Borika megismerkedett Ákosékkal. Ebédre jöttünk csak haza,paradicsomos-mozzarellás csirkét ettünk.(made by me) Borika még egy délutáni ejtőzést is engedélyezett nekünk, mielőtt elindultunk Tibiékhez a pizzapartyra. A buli jó volt, sőt, tekintve, hogy Tibiék is előszeretettel beszéltek leendő kisbabájukról (februárra várják a kislányt), még ufónak sem éreztem magam.

Hazaérkezve viszont megtudtuk, hogy szegény Borika csomót sírt nélkülünk a nagymamáéknál, amit nagyon sajnáltam. Szegény még álmában is hüppögött, totál kiakadhatott. :-( Valószínűleg emiatt, az éjszakája is zaklatottabb volt, kétszer ébredt, minek következtében hétfő reggelre tökéletes zombivá fejlődtem.
a hangulatomat nem éppen kedvező irányba befolyásolta az a tény, hogy Lacitól délután búcsút kellett vennünk péntek estig. Münchenbe (vagyis Münkenba :-))utazott dolgozni, mítingelni, fontosemberkedni.

Este hatkor a "lányok" érkeztek hozzánk borinézőbe, pankaszórakoztatóba. Borkát mindenki megcsodálta, bár tegnap ismét meggyződtem arról, hogy kár, hogy mindenki délután jön Borihoz, mert délelőtt hasonlíthatatlanul derűsebb. Közös erővel megfürdettük a lányt, aztán egy kiadós cummantás után zokszó nélkül elaludt.
Gabi, Rita és Kriszti viszonylag korán hazamentek, Verával és Apolkával viszont még fél 12-ig próbáltuk megváltani a világot. (Mint a híradásokból kiderül, nem jártunk sikerrel.)

Közvéleménykutatást végeztem "Mennyit dolgozik a pasitok?" címmel, és az eredmény megerősített abban, amit eddig is gondoltam: (majdnem) mindenki túlórázik valamennyit, de annyi munkát senki sem visz haza, mint Laci.(Szép lenne itt egy mondat, hogy: De annyi pénzt se... De nem lenne igaz.) Ráadásul (számomra) meglepő módon az derült ki, hogy minél kisebb egy cég, annál több az extra szopás,(pardon)és bizony a sokat szidott multiknál a legkiszámíthatóbb az élet. Ez nyilván nem reprezentatív mintavétel, de engem pont hasonló korú, hasonló helyzetben lévő emberek munkája érdekelt.

Igazi nagylány

Bizony, az, aki éjjel a saját szobájában, saját ágyacskájában alszik minden zokszó nélkül, ráadásul csak egyszer ébred szopizni hajnalban! Most próbáltuk először, de máris ilyen sikereket könyvelhetünk el. Eddig az ágyunk mellett, a közvetlen közelemben aludt egy mózeskosárban, de már teljesen kinőtte. Észrevettük, hogy gyakran arra ébredt fel, hogy mocorgás közben beleütközött a kosár falába. Mivel napközben már eddig is a szobájában aludt, reméltük, hogy nem lesz nehéz átszoktatni éjjelre is, de ilyen sikerre nem számítottunk. Csak így tovább!

A vidám éjszaka után egy vidám, ámde fárasztó nap következett, mivel ez ugye csak amolyan álhétvége. Lacinak ugyan nem kellett bemennie dolgozni, de cserébe itthon mókázhatott - a laptoppal.
Tehát a Papa programja egy egésznapos szopóroller volt a Captivate- tel,(:-P infós szakzsargon rulez...) meg egyebekkel, míg mi Borival szórakoztattuk egymást.

Forgolódott

És macizott.

Nagymamáéknál ebédeltünk, sőt Bori ott is uzsonnázott, míg én itthon ledőltem egy kicsit, mivel erősen kezdtem hasonlítani egy zombihoz. (Nem tudom miért, de ma nagyon nyomott voltam.)

Papa a fáradt gőz kieresztése végett most lelécelt férfiasan bulizni, én még tartogatom azt a gőzt idebenn holnap délutánig, mikor majd én is...

Nagymamanap

Nagymamanapot tartottunk. Délelőtt a pénteki nagyi jött hozzánk, délután Bori időzött szomszéd nagymamánál, míg én Szabó Ervin bácsinál vendégeskedtem. (Na, jó, azért hazafelé kicsit vásárolgattam is...)

A tegnapi nap punnyadós, nyűgösködős, takarítós volt, szóra sem érdemes.
A nagymamák tiszteletére Borka felöltözött a legcsinosabb farmer miniruhájába, sőt még a mackós topánkáját is magára öltötte. (Majd lesz róla kép is, csak nem a mi gépünkkel készült.)Igaz, pénteki nagyi látogatását majdnem végig átaludta, de csak majdnem, a végén kicsit grúzott neki is.

A GRÚról: ez Borinál kb. annyit jelent: szeretlek, te is engem? Hihetetlenül édesen, egészen kedves lágy hangon mondja, mélyen a célszemély szemébe nézve. "Ártatlantündérkevagyok" mosoly is dukál hozzá. Ellenállhatatlan. Ezt ő is tudhatja, mert engem rendszerint altatás közben bombáz ilyen grú-akciókkal, mintha csak azt mondaná: Naaaa, olyan aranyos vagy, biztos nem akarod komolyan, hogy elaludjak... Látod én is milyen kis édes vagyok, hát lenne szíved berakni az ágyba???
De én kegyetlen anya vagyok, nincs szívem, úgyhogy van szívem - betenni őt az ágyba.
Ez ellen azért az esetek többségében végül nincs is kifogása, csak előtte elegendő ideig kell riszálnom a popsiját.

Este is egyre ügyesebben alszik el, gyakorlatilag az a legegyszerűbb altatás. Ma is még teljesen éberen nézelődött, mikor beraktam az ágyába az esti szopi után, aztán negyed órán belül magától elaludt egy hang nélkül. Olyan büszke vagyok rá! (Ezért is, meg amúgy is.)

Bori egyetemre jár

Na jó, még csak ma kezdte, de máris begyűjtötte a maximális kreditet bájoskodásból. :-) Bementünk meglátogatni Lacit, és ezzel közel fél órára megállítottuk a MIT életét. (kis túlzással)
A kisasszony az úton sem tétlenkedett, odafele és visszafele is begyűjtött két dícséretet a kötelező öreg néniktől. Az utazást gond nélkül átvészelte, pedig kicsit aggódtam, mivel induláskor lepörgetett egy gyors, ám annál intenzívebb hisztit, de a kenguruban végül mosolygásba szelídült a nagy ramazuri.

Bori az egyetemen igen szagosan demonstrálta a hatékony termelésről alkotott nézeteit, így a körtárgyalóban lévő asztal pelenkázóvá avanzsált, ami némiképp megbotránkoztatta Gergőt. Gergő Laci kollégája, egyben Bori legújabb hódolója. Kissé koros hozzá, de mint tudjuk "egy tisztes, őszes halánték egy nő számára ajándék".

Mint hazaérkezésünk után kiderült, Borka úgy gondolta, hogy az utazás alatti háromnegyed órás szunyával teljesítette is a mai alvás-penzumot. Nos, ebből kisebb nézeteltérésünk adódott, végül persze Bori sikeres kommunikációs technikája meggyőzött arról, hogy tulajdonképpen minden vágyam a karomban cipelni őt, és énekelgetni neki. (Az a vicc, hogy végül tényleg még élveztem is.)
Azért kompromisszumkésznek mutatkozott, egy idő után kiegyeztünk a kenguruban hurcolászásban, sőt végül az ördögtől való, gonosz játszócumi segítségével mégis elaludt.

Álmában szurkolta végig a lengyel-magyar focimeccset, mint kiderült igen eredményesen, aztán egy fürdés-kaja kombó erejéig fölébredt, utána viszont visszatért a tollas bálba. Biztos a dolgos munkanapról álmodik...

Mik vogmuk

Isapur, persze, amúgy meg egy fiatal család, minden értelemben. Úgy egyenként sem vagyunk túl idősek, de családként is elég újak vagyunk. 2007. július 23. óta van egy Borink, aki a kislányunk, és ez néha még most is hihetetlen, pedig már 12 hete, hogy idekintről szemléli a nagyvilágot. Szerettem volna erről a 12 hétről is írni egy kis összefoglalót, de esélytelen, mert sosem jutnék el a MOSThoz, úgyhogy legyen elég annyi, hogy gyönyörű, ámde esetlen, riadt kis krumplicskából, csupamosoly, csupaértelem kislánnyá fejlődött. És ez még csak fokozódni fog... (Elfogultság? Az meg mi???)

A Papa, aki civilben Laci, már leírta magáról a legfontosabbakat a "profil" rovatban. :-) Majd még cifrázza, ha lesz kedve.
A Mama, aki meg én volnék, úgyis annyit fog itt megnyilvánulni, hogy kár külön bemutatkozni. (Olvasóink többsége nyilván úgyis ismer. :-) )

Lefelé nézős, de szeretem, mert Bori olyan elgondolkodó rajta.