Ma voltunk a szemészeten Borival.
Nem sok jóval kecsegtettek, nem szépítem a helyzetet, bevallom: le is vagyok törve egy kicsit.
Megpróbálom tényszerűen vázolni a helyzetet.
A doktornő azonnal megállapította, hogy Bori valóban kancsal, tényleg nem a babakancsalságról, vagy látszatkancsalságról van szó.
Ezután egy alapos vizsgálat következett, aminek eredményeképpen a következő diagnózist állította föl a doktornő: (teljesen laikus leírás következik, én ezt értettem meg abból amit mondott)
Borkának egyik szeme sem működik teljesen jól, de valóban a bal a gyengébb, ez látszik is, hiszen ezzel bandzsít jobban.
A kancsalság voltaképpen csak a látható jele egy szemen belüli működési zavarnak, oka a szemizmok rendellenes működése.
„A kancsalító gyermek a két szem ideghártyáján keletkezett különböző képet nem tudja egy egységes képpé alakítani, ezért a kancsal szem képét elnyomja, szupprimálja. Ez a folyamat vezet a tompalátás kialakulásához.”
Ez a folyamat máris másfél dioptriás romlást okozott a szemében, ez azonban egyelőre még könnyen lehet, hogy korrigálható, olyan módon, hogy a szemeit felváltva leragasztjuk, hogy mindkettő egyforma terhelésnek legyen kitéve, s ez által a gyengébbik szem is megtanulja ellátni feladatát.
Háromlépcsős kezelés lehetséges, az egyelőre a jövő zenéje, hogy végig kell-e járnunk mind a három lépcsőfokot.
1. Most egy hónapon keresztül minden nap másik szemét kell leragasztanunk Borkának, hol a jobbat, hol a balt. Már meg is vettük a speciális, babaszemre méretezett tapaszokat, nagyon kis csinosak, már nem sima leukoplasztot használnak e célra, hanem helyes, színes, mintás ragtapaszt.
2. Április 11-én kell visszamennünk kontrollra, amikor újra megvizsgálják Borkát, és eldöntik, hogy kell-e szemüveget készíttetnünk neki. Ha igen, akkor az alatt is ugyanúgy le kell tapasztani a szemét, naponta váltogatva továbbra is. Ez a kezelés akár évekig is tarthat, attól függően, milyen mértékben javul Bori szeme, mennyire egyenlítődik ki a két szem munkája, s ezáltal mennyire csökken a kancsalság. Ha végül sikerül elérni, hogy minden rendben legyen, akkor eddig tart a történet.
3. Ha az évekig tartó szemüveges, leragasztott szemes korrekció sem jár eredménnyel, az azt jelenti, hogy nem a szemizmokkal, hanem valamelyik szemideggel van probléma. Ez esetben további javulás már csak műtéttel érhető el, ami esztétikai szempontból is fontos lehet, de száz százalékos eredményt ez sem hoz, a térlátás a műtét után sem lesz tökéletes. A műtét elvégzését kamaszkorban, vagy fiatal felnőttkorban javasolják, addig szemüveget kell viselnie.
Ilyenkor egy idő után már természetesen nem kell leragasztani a szemét, csak egy speciálisan csiszolt szemüveget kell viselnie, ez azonban már nem azt a célt szolgálja, hogy fejlődjenek a szemizmok, csupán segít az éleslátásban.
Nem túl bíztató, hogy a doktornő gyanakszik ez utóbbi lehetőségre, mivel Borka születésétől fogva kancsalít, és ez azt feltételezi, hogy még születés közben megsérült valamelyik ideg a szemében. Természetesen azért ő is azt mondta, hogy végig kell járni az előző lépéseket is, minden korrekciós lehetőséget ki kell próbálni, és csak akkor lehet kimondani ezt a diagnózist, ha az előbbi módszerek nem vezetnek célra.
(Laci most elolvasta ezt a bejegyzést, és azt mondja, ő úgy értette, hogy a doktornő ezt csak mint lehetőséget említette, de nem valószínűsítette jobban mint az ellenkezőjét. Lehet, hogy én értettem félre valamit, nem tudom. Ez most egyelőre úgyis mindegy.)
Igyekszem az optimistábbik énemet elővenni, a pesszimistát meg elcsomagolni jó mélyre, úgyhogy most „Élj a mának!” jeligére csak az éppen aktuális lépéssel foglalkozom, tehát először is megismertetjük Borkát a szemtapasszal.
Holnap esküvőre megyünk, és alig leszünk itthon, este meg Bori a nagyszülőkkel lesz, úgyhogy csak holnapután kezdjük az inkvizíciót, szeretnénk vele lenni az első használatkor, hogy segítsünk neki megszokni ezt a furcsaságot.
Most valóban le vagyok lombozva emiatt egy kicsit, hiszen bármilyen kicsi bajról is van szó, mégiscsak az derült ki, hogy valamije nem teljesen úgy működik Borikának, ahogy kéne, és egy anyának ez mindig aggasztó érzés, de azt mondom: soha ne legyen nagyobb bajunk ennél!
(Végezetül még csak annyit: aki akar egy jó programot a gyerekének, az feltétlenül vigye el szemészeti vizsgálatra. :-)))
Komolyan, akkora buli az egész, Borka totál le volt nyűgözve, mivel úgy érték el, hogy a megfelelő helyre nézzen míg a doktornő vizsgálja, hogy az asszisztensnő érdekesebbnél érdekesebb, zenélő, csörgő, színpompás játékokat mutogatott neki a doktornő háta mögött. :-) )
2008. február 29., péntek
2008. február 27., szerda
Hakapeszi Maki
Borka ma evett életében először darabosat. Ebédnél a kezébe adtam egy darab puhára főtt répát, és kíváncsian vártam, hogy boldogul vele. Mindenhol azt olvastam, hogy a babák fog nélkül is megbírkóznak a puha darabos ételekkel, ezért mertem próbálkozni.
Bori is nagyon ügyes volt, bár láthatóan meglepte őt a dolog. Mindent a szájába töm, babaszokás szerint, de szerintem arra már rájött, hogy a legtöbb ilyen szájba tömött dolog nem ehető, úgyhogy elég döbbent kis fejet vágott, mikor rájött, hogy ez viszont igen.
Igyekeztem leküzdeni a parámat, hogy megfullad, bár öklendezett egy kicsit, mikor túl nagy falatot próbált lenyelni, de ügyesen megoldotta a helyzetet.
Azért a próbálkozás után megetettem őt a hagyományos kanalas módszerrel is, egyelőre még hatékonyabb így az evészet.
Íme a meglepett kis ínyenc:
Bori is nagyon ügyes volt, bár láthatóan meglepte őt a dolog. Mindent a szájába töm, babaszokás szerint, de szerintem arra már rájött, hogy a legtöbb ilyen szájba tömött dolog nem ehető, úgyhogy elég döbbent kis fejet vágott, mikor rájött, hogy ez viszont igen.
Igyekeztem leküzdeni a parámat, hogy megfullad, bár öklendezett egy kicsit, mikor túl nagy falatot próbált lenyelni, de ügyesen megoldotta a helyzetet.
Azért a próbálkozás után megetettem őt a hagyományos kanalas módszerrel is, egyelőre még hatékonyabb így az evészet.
Íme a meglepett kis ínyenc:
2008. február 26., kedd
Zsörtölődős. Meg Borkázós.
Bocsánat, ma nem vagyok túl jó kedvemben, nem leszek túl szívderítő.
Már tegnap este eléggé letörtem, mert kiderült, hogy megint adminisztratív bonyodalmak elébe nézhetek az egyetemen. Pázmány Péter Kaotikus...
Még elsőben felmentést kaptam minden pedagógiai tárgy alól, hiszen van már tanári diplomám. Tegnap viszont egy levél kapcsán újból megnéztem a felmentéseimet, és döbbenten láttam, hogy két tantárgy mégis van, ami alól nem kaptam felmentést, és ezeket pont ebben a félévben kellett volna fölvennem. Áááááá. Haragszom magamra, mert már megint a saját figyelmetlenségem miatt fogok szívni.
A tárgyválasztási időszak már lezárult persze, ami ugyan valószínűleg nem azt jelenti, hogy nem vehetem fel a tárgyat, csak tutira sokat kell fizetnem érte. Ezen felül kaptam egy levelet a tanulmányi előadótól, hogy fizessek 4000 ft eljárási díjat. Hogy mire, azt egyelőre homály fedi, mert idén egy kérvényt adtam csak be, ami 1000 ft volt, de azt már rég be is fizettem.
Hát ez van. Az egyetem az egyetlen hely, ahol a butaságért pénzbírság jár. (Hm, megfontolandó, lehet, hogy máshol is célravezető lenne ez a módszer... :-) )
Azért hogy Boriról is írjak: hihetetlen tempóban fejlődik kúszás terén, ma reggel döbbenten konstatáltuk, hogy gyakorlatilag nincs már számára leküzdhetetlen távolság a szobán belül. És elérhetetlen hely se sok... Ma reggel fél óra leforgása alatt kétszer lepakolta a videókazettákat egy alsó polcról, kétszer kihúzgálta az újságokat a kisasztal aljából, egyszer majdnem lerántotta Laci laptopját a fotelből, egyszer meg a vezetékekkel kezdett közelebbi ismeretséget kötni, de erről aztán villámgyorsan lebeszéltem.
Egyelőre nagyon élvezem, hogy ilyen kis izgő-mozgó aktív lánykám van, biztos még jobban oda kell rá figyelnem ezután, de tudom, hogy egész pici korától kezdve hihetetlen mozgásvágy dolgozik benne, és bár paradoxonnak tűnik, de megfigyeltük, hogy minél többet mozoghat, annál nyugodtabb.
Látható, hogy minden egyes új, fejlettebb mozgásforma megtanulása után megnyugszik egy kicsit, oldódik benne a feszültség, ami abból fakad, hogy tulajdonképpen már akkor is futni vágyott, mikor még épphogy csak a fejét bírta megemelni. :-)
Akinek végtelenül nyugodt, kényelmes gyereke van, annak talán furcsa ez, de Borinál már hónapokkal ezelőtt is előfordult, hogy sírva feszítette előre a kis testét, annyira, de annyira vágyott rá, hogy haladjon. Ezért is találtuk ki a kis játékunkat, hogy húzgálom őt finoman a padlón a két karjánál fogva. Élvezte, de az önálló mozgás még nagyobb örömet okoz neki.
Ahogy a nagymamája fogalmazott Borka olyan "sajtkukac típusú" gyerek. :-)
Ami így igaz, és néha tagadhatatlanul nehezebbé teszi a vele való együttlétet, de azért összességében nagyon is örülök neki, hogy ilyen kis örökmozgóm van.
Én épp az ellentéte voltam gyerekkoromban - ahova letettek, ott maradtam, akár órákig. És így utólag nem tartom ezt szerencsésnek, mert rengeteg élményről lemaradtam ez által, kimaradtak a gyerekkoromból az igazi kalandok, felfedezések.
Borin már most látszik, hogy "belemenősebb" csaj lesz, mint én vagyok. Ugyanakkor én, mint az anyukája azt is pontosan látom, hogy nem kell aggódnom, mert emellé a nagy mozgékonyság mellé meglepően nagy lelki béke, és nyugodtság is társul. Nehéz ezt megfogalmazni, de pontosan érzem, hogy nála ez a két jellemző egyszerre van jelen.
Na, hát szerencsére végül inkább Borkázós, mint zsörtölődős lett ez a bejegyzés. :-)
Már tegnap este eléggé letörtem, mert kiderült, hogy megint adminisztratív bonyodalmak elébe nézhetek az egyetemen. Pázmány Péter Kaotikus...
Még elsőben felmentést kaptam minden pedagógiai tárgy alól, hiszen van már tanári diplomám. Tegnap viszont egy levél kapcsán újból megnéztem a felmentéseimet, és döbbenten láttam, hogy két tantárgy mégis van, ami alól nem kaptam felmentést, és ezeket pont ebben a félévben kellett volna fölvennem. Áááááá. Haragszom magamra, mert már megint a saját figyelmetlenségem miatt fogok szívni.
A tárgyválasztási időszak már lezárult persze, ami ugyan valószínűleg nem azt jelenti, hogy nem vehetem fel a tárgyat, csak tutira sokat kell fizetnem érte. Ezen felül kaptam egy levelet a tanulmányi előadótól, hogy fizessek 4000 ft eljárási díjat. Hogy mire, azt egyelőre homály fedi, mert idén egy kérvényt adtam csak be, ami 1000 ft volt, de azt már rég be is fizettem.
Hát ez van. Az egyetem az egyetlen hely, ahol a butaságért pénzbírság jár. (Hm, megfontolandó, lehet, hogy máshol is célravezető lenne ez a módszer... :-) )
Az se javított a hangulatomon, hogy Laci ma egy kisebb műtéten esett át, tudtuk előre, semmi különös, egy sebészeti rutinműtét egy bedurrant zsírmirigy miatt, de hát nőből vagyok, persze, hogy szorongtam egy kicsit érte. (Már teljesen jól van, csak egy picit húzódik a vágás, jövő héten a varratot is kiszedik.)
Azért hogy Boriról is írjak: hihetetlen tempóban fejlődik kúszás terén, ma reggel döbbenten konstatáltuk, hogy gyakorlatilag nincs már számára leküzdhetetlen távolság a szobán belül. És elérhetetlen hely se sok... Ma reggel fél óra leforgása alatt kétszer lepakolta a videókazettákat egy alsó polcról, kétszer kihúzgálta az újságokat a kisasztal aljából, egyszer majdnem lerántotta Laci laptopját a fotelből, egyszer meg a vezetékekkel kezdett közelebbi ismeretséget kötni, de erről aztán villámgyorsan lebeszéltem.
Egyelőre nagyon élvezem, hogy ilyen kis izgő-mozgó aktív lánykám van, biztos még jobban oda kell rá figyelnem ezután, de tudom, hogy egész pici korától kezdve hihetetlen mozgásvágy dolgozik benne, és bár paradoxonnak tűnik, de megfigyeltük, hogy minél többet mozoghat, annál nyugodtabb.
Látható, hogy minden egyes új, fejlettebb mozgásforma megtanulása után megnyugszik egy kicsit, oldódik benne a feszültség, ami abból fakad, hogy tulajdonképpen már akkor is futni vágyott, mikor még épphogy csak a fejét bírta megemelni. :-)
Akinek végtelenül nyugodt, kényelmes gyereke van, annak talán furcsa ez, de Borinál már hónapokkal ezelőtt is előfordult, hogy sírva feszítette előre a kis testét, annyira, de annyira vágyott rá, hogy haladjon. Ezért is találtuk ki a kis játékunkat, hogy húzgálom őt finoman a padlón a két karjánál fogva. Élvezte, de az önálló mozgás még nagyobb örömet okoz neki.
Ahogy a nagymamája fogalmazott Borka olyan "sajtkukac típusú" gyerek. :-)
Ami így igaz, és néha tagadhatatlanul nehezebbé teszi a vele való együttlétet, de azért összességében nagyon is örülök neki, hogy ilyen kis örökmozgóm van.
Én épp az ellentéte voltam gyerekkoromban - ahova letettek, ott maradtam, akár órákig. És így utólag nem tartom ezt szerencsésnek, mert rengeteg élményről lemaradtam ez által, kimaradtak a gyerekkoromból az igazi kalandok, felfedezések.
Borin már most látszik, hogy "belemenősebb" csaj lesz, mint én vagyok. Ugyanakkor én, mint az anyukája azt is pontosan látom, hogy nem kell aggódnom, mert emellé a nagy mozgékonyság mellé meglepően nagy lelki béke, és nyugodtság is társul. Nehéz ezt megfogalmazni, de pontosan érzem, hogy nála ez a két jellemző egyszerre van jelen.
Na, hát szerencsére végül inkább Borkázós, mint zsörtölődős lett ez a bejegyzés. :-)
2008. február 23., szombat
Hetedhét Borka
Borika ma 7 hónapos. Hihetetlen, hogy már ilyen nagy! Ma sokat gondoltam a születése napjára, nekem tulajdonképpen közelebbinek tűnik, gyorsan repülnek a napok Borival.
Rájöttem, hogy itt a blogon még nem ismertettem Bori születésének történetét, mivel azonban még ősszel megjelent az Index baba-mama blogján, bárki elolvashatja ott.
Újítok a hófordulós beszámolókon, saját kútfőből mindig csak azt tudom írni, hogy milyen szép, milyen ügyes, ami persze igaz is, csak nem túl változatos. Találtam egy hónapról hónapra részletező leírást a neten, itt, eztán mindig az itt felsorolt állításokkal fogom összehasonlítani Borka tudományait, viselkedését.
Ezzel távolról sem "vizsgáztatni" szeretném, tisztában vagyok vele, hogy az ott leírtak csak általános útmutatók, az "átlagos" fejlődést mutatják be, de mint tudjuk "átlagos gyerek" nincsen, ez csak nekem fog kapaszkodót adni. Ha valaki, hát én aztán hiszek a természetes, egyéni tempójú fejlődésben, nem fogok pánikba esni ha valamit két hónappal később tud, és igyekszem azt is a helyén kezelni, ha valamit meg extra gyorsan megtanul.
Mindezek után, lássuk, milyen is egy tankönyvi 7 hónapos, és milyen Borka?
Testi fejlődés :
Jól egyensúlyoz a fejével: Bori is.
Inkább kúszik (hasával a földön), semmint mászik: Bori ezt főleg hátrafelé teszi, de ha nagyon el akar érni valamit, akkor hajlandó előre is kúszni. Mászni még egyáltalán nem mászik.
Négykézlábra áll, és előre-hátra ringatja magát: Nem csinál ilyet. Már nagyon közel áll hozzá, hogy négykézlábra álljon, de még nem sikerült neki.
Háton is mozog, fenekét fölemeli, és leteszi: Huhúúú, de még hogy! Majd leszakad az ágya, ha rájön a hoppáré! :-)
Kibújt egy vagy két foga: hát ezt tudjátok. Sehol semmi, csak a fájás.
Egyszerre két kezében egy-egy tárgyat fog, és összeütögeti őket: Bizony, bizony, csak úgy zeng a lakás a műanyag játékok csattogásától.
Szájával és kezével fölfedezi a saját testét: Ez az, hogy megeszi a lábujját? :-) Stimmel.
A tárgyak megfogásánál használja az ujjait is: Használja.
Szociális fejlődés
Megjelennek a humorérzék első jelei, huncutkodik: Naná, nagy huncut, de már régóta.
Ellenkezik, ha valamit nem akar megtenni: Memmmmmmmmm!!!!!!! :-)))
Ütögeti, simogatja a tükörképét: Hónapok óta.
A hangszíne alapján megtanulja a „nem” szó jelentését: Meg abból, hogy az anyukája rém csúnyán néz rá, mikor huszadszorra mondja el.
Kifejezi, ha szeretne bekapcsolódni a társaságba: Elég hatékony módszerei vannak: sikongat, kiabál.
Értelmi fejlődés
Nagyobb figyelem-összpontosításra képes, jobban érdeklik a részletek: Igen, megnézegeti a játékait alaposan.
Megérti, hogy a tárgyak nem tűnnek el, ha el vannak rejtve: Bori minimális érdeklődést sem mutat az elrejtős, vagy kukucsos játékok iránt, totál hidegen hagyják az ilyen irányú próbálkozásaim, szóval nem tudom.
Hangokat vagy hangsorokat utánoz: Igen! Épp tegnap, büfizett egyet, én meg mondtam, hogy neki, hogy büff, erre ő is, majdnem ugyanúgy: bffff!
A leggyakrabban a „ma”, „mu”, „da”, „di”, „ba” hangkapcsolatokat mondja ki: D betűset még nem hallottam tőle, a többit rengetegszer.
Kezdi megtanulni cselekedeteinek következményeit: Lehet, de a jelek szerint nem hatja meg különösebben.
Továbbra is hatalmas lendülettel fordul hasról hátra, pedig már milliószor beverte így a fejét, (de sose sírt), továbbra is keresztbe fordul az ágyában, pedig annak rendre az a vége, hogy beszorul, és továbbra is hasra vágja magát pelenkázáshoz, pedig én rendíthetetlen türelemmel, kivétel nélkül mindig visszafordítom, és elmagyarázom neki, hogy így nem fog menni. :-)
Egy kisbaba képét saját magával azonosítja, és ennek megfelelő hangokat ad ki: Na, itt még nem tartunk.
Tudja, kicsoda az a mama vagy anya, és azt is tudja, hogy belőled csak egy van: Szeretném hinni, hogy így van. :-)
Felkapja a fejét, ha egy beszélgetésből kihallja a saját nevét: Igen, de érdekes, mert csak akkor, ha én mondom a nevét. Ha más szólongatja, arra oda se bagózik. :-)
Rájöttem, hogy itt a blogon még nem ismertettem Bori születésének történetét, mivel azonban még ősszel megjelent az Index baba-mama blogján, bárki elolvashatja ott.
Újítok a hófordulós beszámolókon, saját kútfőből mindig csak azt tudom írni, hogy milyen szép, milyen ügyes, ami persze igaz is, csak nem túl változatos. Találtam egy hónapról hónapra részletező leírást a neten, itt, eztán mindig az itt felsorolt állításokkal fogom összehasonlítani Borka tudományait, viselkedését.
Ezzel távolról sem "vizsgáztatni" szeretném, tisztában vagyok vele, hogy az ott leírtak csak általános útmutatók, az "átlagos" fejlődést mutatják be, de mint tudjuk "átlagos gyerek" nincsen, ez csak nekem fog kapaszkodót adni. Ha valaki, hát én aztán hiszek a természetes, egyéni tempójú fejlődésben, nem fogok pánikba esni ha valamit két hónappal később tud, és igyekszem azt is a helyén kezelni, ha valamit meg extra gyorsan megtanul.
Mindezek után, lássuk, milyen is egy tankönyvi 7 hónapos, és milyen Borka?
Testi fejlődés :
Jól egyensúlyoz a fejével: Bori is.
Inkább kúszik (hasával a földön), semmint mászik: Bori ezt főleg hátrafelé teszi, de ha nagyon el akar érni valamit, akkor hajlandó előre is kúszni. Mászni még egyáltalán nem mászik.
Négykézlábra áll, és előre-hátra ringatja magát: Nem csinál ilyet. Már nagyon közel áll hozzá, hogy négykézlábra álljon, de még nem sikerült neki.
Háton is mozog, fenekét fölemeli, és leteszi: Huhúúú, de még hogy! Majd leszakad az ágya, ha rájön a hoppáré! :-)
Kibújt egy vagy két foga: hát ezt tudjátok. Sehol semmi, csak a fájás.
Egyszerre két kezében egy-egy tárgyat fog, és összeütögeti őket: Bizony, bizony, csak úgy zeng a lakás a műanyag játékok csattogásától.
Szájával és kezével fölfedezi a saját testét: Ez az, hogy megeszi a lábujját? :-) Stimmel.
A tárgyak megfogásánál használja az ujjait is: Használja.
Szociális fejlődés
Megjelennek a humorérzék első jelei, huncutkodik: Naná, nagy huncut, de már régóta.
Ellenkezik, ha valamit nem akar megtenni: Memmmmmmmmm!!!!!!! :-)))
Ütögeti, simogatja a tükörképét: Hónapok óta.
A hangszíne alapján megtanulja a „nem” szó jelentését: Meg abból, hogy az anyukája rém csúnyán néz rá, mikor huszadszorra mondja el.
Kifejezi, ha szeretne bekapcsolódni a társaságba: Elég hatékony módszerei vannak: sikongat, kiabál.
Értelmi fejlődés
Nagyobb figyelem-összpontosításra képes, jobban érdeklik a részletek: Igen, megnézegeti a játékait alaposan.
Megérti, hogy a tárgyak nem tűnnek el, ha el vannak rejtve: Bori minimális érdeklődést sem mutat az elrejtős, vagy kukucsos játékok iránt, totál hidegen hagyják az ilyen irányú próbálkozásaim, szóval nem tudom.
Hangokat vagy hangsorokat utánoz: Igen! Épp tegnap, büfizett egyet, én meg mondtam, hogy neki, hogy büff, erre ő is, majdnem ugyanúgy: bffff!
A leggyakrabban a „ma”, „mu”, „da”, „di”, „ba” hangkapcsolatokat mondja ki: D betűset még nem hallottam tőle, a többit rengetegszer.
Kezdi megtanulni cselekedeteinek következményeit: Lehet, de a jelek szerint nem hatja meg különösebben.
Továbbra is hatalmas lendülettel fordul hasról hátra, pedig már milliószor beverte így a fejét, (de sose sírt), továbbra is keresztbe fordul az ágyában, pedig annak rendre az a vége, hogy beszorul, és továbbra is hasra vágja magát pelenkázáshoz, pedig én rendíthetetlen türelemmel, kivétel nélkül mindig visszafordítom, és elmagyarázom neki, hogy így nem fog menni. :-)
Egy kisbaba képét saját magával azonosítja, és ennek megfelelő hangokat ad ki: Na, itt még nem tartunk.
Tudja, kicsoda az a mama vagy anya, és azt is tudja, hogy belőled csak egy van: Szeretném hinni, hogy így van. :-)
Felkapja a fejét, ha egy beszélgetésből kihallja a saját nevét: Igen, de érdekes, mert csak akkor, ha én mondom a nevét. Ha más szólongatja, arra oda se bagózik. :-)
Hát ilyen a héthónapos Bori baba.
Ja, a cumiját már egyedül vissza tudja tenni a szájába!
2008. február 22., péntek
Zoo
Bizony, ma állatkertben jártunk! Bori végig aludt, én viszont szorgosan tanulgattam az állatok neveit, és minden fontos infót róluk, mert vannak még hiányosságaim e téren, úgyhogy fel kell fejlesztenem magamat, hogy okos legyek, mire Borkát valóban érdekelni fogja az élővilág. :-)
Ismeretlen ismerősökkel, vagyis netről ismert anyukákkal és gyerekeikkel voltunk, persze sok beszélgetésre nem volt alkalom a kicsik mellett, de azért jó volt személyesen is találkozni.
Állatkertből Dédihez vettük az irányt, rohamtempóban, mivel Borka eddigre már több mint 4 órája nem evett. Nagyon büszke vagyok rá, mivel gyakorlatilag egy hang nélkül kibírta az "éheztetést".
Dédiék úgy épphogy megvannak, se jól, se rosszul, szegény nagyikám egyre nehezebben mozog, de sajnos ez már nem megy újdonság számba. :-(
Bori azonban mindkettejüknek hihetetlen örömet okoz a puszta jelenlétével.
Megható látni az én morcos, szigorú nagypapámat, akinek évek óta tán csak hozzám volt egy-két kedves szava, amint simogatja a lányom arcát, és ellágyulva mondja neki: Mosolyogj kis Bori, olyan szépen mosolyogsz!
Aztán nekem, teljesen elolvadva: Nézd, hogy mosolyog! Hát ez egy arany baba!
Ismerni kéne ehhez nagypapát, csak annyit tudok mondani, hogy tényleg egy zsémbes, morgós(bár mint ebből is látszik, valójában jólelkű) vénember, akit Borikám így levesz a lábáról. :-)
Bori hazafelé is aludt, itthon meg nagyon nagyon vidáman játszott. Megint furulyáztam neki, már mikor előveszem a hangszert, mosolyog, és várja a zenét. Ilyen hálás közönségem se volt még! :-)
Laci nincs ma itthon, vidéken van legénybúcsún, úgyhogy ma kettesben töltöttük az estét Borkával.
A mai igazán klassz nap volt ; úgy látszik ezen a héten egy sima-egy fordított alapon váltakoznak a jó és rossz napok. A tegnapi esetnek továbbra is csak a fogzásban látom magyarázatát, ma mindenesetre semmi jelét nem mutatta Bori, hogy fájna neki valami.
Ismeretlen ismerősökkel, vagyis netről ismert anyukákkal és gyerekeikkel voltunk, persze sok beszélgetésre nem volt alkalom a kicsik mellett, de azért jó volt személyesen is találkozni.
Állatkertből Dédihez vettük az irányt, rohamtempóban, mivel Borka eddigre már több mint 4 órája nem evett. Nagyon büszke vagyok rá, mivel gyakorlatilag egy hang nélkül kibírta az "éheztetést".
Dédiék úgy épphogy megvannak, se jól, se rosszul, szegény nagyikám egyre nehezebben mozog, de sajnos ez már nem megy újdonság számba. :-(
Bori azonban mindkettejüknek hihetetlen örömet okoz a puszta jelenlétével.
Megható látni az én morcos, szigorú nagypapámat, akinek évek óta tán csak hozzám volt egy-két kedves szava, amint simogatja a lányom arcát, és ellágyulva mondja neki: Mosolyogj kis Bori, olyan szépen mosolyogsz!
Aztán nekem, teljesen elolvadva: Nézd, hogy mosolyog! Hát ez egy arany baba!
Ismerni kéne ehhez nagypapát, csak annyit tudok mondani, hogy tényleg egy zsémbes, morgós(bár mint ebből is látszik, valójában jólelkű) vénember, akit Borikám így levesz a lábáról. :-)
Bori hazafelé is aludt, itthon meg nagyon nagyon vidáman játszott. Megint furulyáztam neki, már mikor előveszem a hangszert, mosolyog, és várja a zenét. Ilyen hálás közönségem se volt még! :-)
Laci nincs ma itthon, vidéken van legénybúcsún, úgyhogy ma kettesben töltöttük az estét Borkával.
A mai igazán klassz nap volt ; úgy látszik ezen a héten egy sima-egy fordított alapon váltakoznak a jó és rossz napok. A tegnapi esetnek továbbra is csak a fogzásban látom magyarázatát, ma mindenesetre semmi jelét nem mutatta Bori, hogy fájna neki valami.
2008. február 21., csütörtök
Riadalom
Ma reggel Borka - akaratán kívül - nagyon megijesztett.
Meglehetősen rossz éjszakája volt, és furcsa is volt, mert már akkor is nagyon elkeseredetten sírt, amit nem szokott. Csak nyöszörögni szokott éjszaka, mikor fölkel, de nem így üvölteni. Szinte csillapíthatatlan volt.
Mindegy, végül megnyugodott, elaludt, és legnagyobb meglepetésünkre még mi is kialudtuk magunkat, mert végül fél 9-ig szundított reggel.
Ébredés után egy órán át vidám volt, evett, játszott, majd két perccel azután, hogy Laci elment dolgozni, pelenkázás közben minden átmenet nélkül rémülten üvölteni kezdett. Az előző pillanatban még mosolygott, egyértelmű volt, hogy valami nagyon fáj neki, szó szerint belenyilallt a fájdalom.
Hiába vettem fel, nem nyugodott meg, görcsösen kapaszkodott belém, mintha kérne, hogy segítsek már. Egy pillanatra letettem a pelenkázóra, hogy jobban lássam őt, hátha úgy el tudom dönteni, mi a baj. És akkor rémültem meg igazán, mert azt láttam, hogy gyakorlatilag nincs magánál.
Nem tudom pontosan leírni, csukva volt a szeme, az arcán az látszott, hogy szenved, de a szó valódi, kemény értelmében, el volt torzulva a kis arca, semmire nem reagált, és már hangja sem volt, elhallgatott, csak nyitott szájjal gyötrődött. Borzasztó volt. Nagyon megijedtem.
Fölkaptam, babusgattam, kérdezgettem, hogy mi a baj - mintha meg tudná mondani - aztán lassan elkezdett hüppögni, és csak akkor nyitotta ki a szemét.
Mikor kezdett megnyugodni, és jobb kedvre derülni, bekentem az ínyét dentinox géllel. Ez egy enyhe fájdalomcsillapító zselé babáknak, direkt a fogzási fájdalmak csökkentésére, és mivel nem volt hirtelen más tippem a fájdalom eredetére, ezzel próbálkoztam. Pár pillanat múlva teljesen megnyugodott, ezért gondolom, hogy talán ez lehetett a baja. De fájhat ennyire a fogzás egy kisbabának???
A nap hátralévő részét Bori alvással és nyűgösködéssel töltötte felváltva. Láza nincs, az emésztése normális, és semmi más jelét nem látom rajta betegségnek, úgyhogy kénytelen vagyok a fogzásra fogni ezt a mizériát. Azért ha holnap is nyűgösködik, vagy bármi szokatlant produkál, akkor mindenképp elviszem orvoshoz.
Meglehetősen rossz éjszakája volt, és furcsa is volt, mert már akkor is nagyon elkeseredetten sírt, amit nem szokott. Csak nyöszörögni szokott éjszaka, mikor fölkel, de nem így üvölteni. Szinte csillapíthatatlan volt.
Mindegy, végül megnyugodott, elaludt, és legnagyobb meglepetésünkre még mi is kialudtuk magunkat, mert végül fél 9-ig szundított reggel.
Ébredés után egy órán át vidám volt, evett, játszott, majd két perccel azután, hogy Laci elment dolgozni, pelenkázás közben minden átmenet nélkül rémülten üvölteni kezdett. Az előző pillanatban még mosolygott, egyértelmű volt, hogy valami nagyon fáj neki, szó szerint belenyilallt a fájdalom.
Hiába vettem fel, nem nyugodott meg, görcsösen kapaszkodott belém, mintha kérne, hogy segítsek már. Egy pillanatra letettem a pelenkázóra, hogy jobban lássam őt, hátha úgy el tudom dönteni, mi a baj. És akkor rémültem meg igazán, mert azt láttam, hogy gyakorlatilag nincs magánál.
Nem tudom pontosan leírni, csukva volt a szeme, az arcán az látszott, hogy szenved, de a szó valódi, kemény értelmében, el volt torzulva a kis arca, semmire nem reagált, és már hangja sem volt, elhallgatott, csak nyitott szájjal gyötrődött. Borzasztó volt. Nagyon megijedtem.
Fölkaptam, babusgattam, kérdezgettem, hogy mi a baj - mintha meg tudná mondani - aztán lassan elkezdett hüppögni, és csak akkor nyitotta ki a szemét.
Mikor kezdett megnyugodni, és jobb kedvre derülni, bekentem az ínyét dentinox géllel. Ez egy enyhe fájdalomcsillapító zselé babáknak, direkt a fogzási fájdalmak csökkentésére, és mivel nem volt hirtelen más tippem a fájdalom eredetére, ezzel próbálkoztam. Pár pillanat múlva teljesen megnyugodott, ezért gondolom, hogy talán ez lehetett a baja. De fájhat ennyire a fogzás egy kisbabának???
A nap hátralévő részét Bori alvással és nyűgösködéssel töltötte felváltva. Láza nincs, az emésztése normális, és semmi más jelét nem látom rajta betegségnek, úgyhogy kénytelen vagyok a fogzásra fogni ezt a mizériát. Azért ha holnap is nyűgösködik, vagy bármi szokatlant produkál, akkor mindenképp elviszem orvoshoz.
Kis túlzással mondhatom, hogy ezen a képen sikerült elcsípnünk a mai egyetlen vidám pillanatát. Reméljük holnap szebb napunk lesz!
2008. február 20., szerda
Végre!
Végre találtunk egy olyan babafoglalkozást, ami mindkettőnk kényes ízlésének megfelel. :-)
Ringató foglalkozáson jártunk ma Borival, ő is nagyon nagyon élvezte, és én is úgy érzem, hogy ez valami igazán szép és hasznos dolog, így örömmel járok ide ezentúl vele. Az egész országban vannak ilyen foglalkozások, bár nyilván sok múlik az egyes foglalkozásvezetők stílusán, személyiségén, én mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket az énekes mondókás foglalkozásokat. Egészen kicsi kortól várják a babákat, mivel az ölbéli dalos játékok már a néhány hónapos babáknak is nagy örömet okoznak.
A legtöbb dalt természetesen ismerem - foglalkozási "ártalom" :-) - de még így is jót tesz egy kis emlékezet-frissítés, mert kiderült, hogy több dalnak csak az első egy-két versszakát tudom pontosan. Mondókákban meg sosem voltam nagyon otthon, pedig a jelek szerint Bori azt is nagyon értékeli. A legtöbb mondóka végén van valami "poén": levegőben lengetés, csiklandozás, ilyesmi, ezeket mind hatalmas kacajjal jutalmazta, nem kis örömömre.
A mai napunk egyéb tekintetben is remek volt, Borka nagyon víg kedvében volt egész délután. Este meg elővettem a furulyámat, és én is zenéltem neki, mint Erika néni a Ringatón, és bizony nagy sikerem volt. :-)
Bónusz ajándékként egy tegnap készült kép Borkáról:
Ringató foglalkozáson jártunk ma Borival, ő is nagyon nagyon élvezte, és én is úgy érzem, hogy ez valami igazán szép és hasznos dolog, így örömmel járok ide ezentúl vele. Az egész országban vannak ilyen foglalkozások, bár nyilván sok múlik az egyes foglalkozásvezetők stílusán, személyiségén, én mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket az énekes mondókás foglalkozásokat. Egészen kicsi kortól várják a babákat, mivel az ölbéli dalos játékok már a néhány hónapos babáknak is nagy örömet okoznak.
A legtöbb dalt természetesen ismerem - foglalkozási "ártalom" :-) - de még így is jót tesz egy kis emlékezet-frissítés, mert kiderült, hogy több dalnak csak az első egy-két versszakát tudom pontosan. Mondókákban meg sosem voltam nagyon otthon, pedig a jelek szerint Bori azt is nagyon értékeli. A legtöbb mondóka végén van valami "poén": levegőben lengetés, csiklandozás, ilyesmi, ezeket mind hatalmas kacajjal jutalmazta, nem kis örömömre.
A mai napunk egyéb tekintetben is remek volt, Borka nagyon víg kedvében volt egész délután. Este meg elővettem a furulyámat, és én is zenéltem neki, mint Erika néni a Ringatón, és bizony nagy sikerem volt. :-)
Bónusz ajándékként egy tegnap készült kép Borkáról:
2008. február 19., kedd
Képek - csak mert szépek
Vasárnap nagycsaládilag mulatoztunk.
Attila a jeles eseményen - jó keresztapához méltóan - gyönyörű képeket készített Borkáról. Rengeteget.
Íme néhány:
Attila a jeles eseményen - jó keresztapához méltóan - gyönyörű képeket készített Borkáról. Rengeteget.
Íme néhány:
2008. február 17., vasárnap
7 év - 7 szál rózsa
Sárga. Mert az a kedvencem.
Tizennegyedikén ünnepeltük Lacival a hetedik évfordulónkat. Nem tudok mi szépet írni.
Az elég lesz, hogy abban maradtunk, még legalább hétszer ennyit szeretnénk megélni közösen, ugyanilyen boldogan?
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Ennek a versnek a kezdősora volt az idézet az esküvői meghívónkon. És igen, akarok mindig, mindig játszani, mert megtaláltam a játszótársamat. :-)
2008. február 13., szerda
In memoriam SZOPI
Borka már egy hete nem szopizik.
Részemről semmiféle tudatosság nincs ebben, nem választottam el, még ma reggel is megkínáltam, de ő egy hete se reggel, se este nem fogadja el a cicit. Ennyi időt adtam neki, most már biztos vagyok benne, hogy nem akar többet szopizni.
Bevallom, nem vagyok különösebben letörve, mivel Bori már 4 hetes kora óta tápszeres kiegészítést kapott, és én már akkor azt hittem, hogy csupán pár hétig tudom csak szoptatni. Ezért ebből a szempontból nézve inkább sikernek érzem, hogy végül féléves koráig húztuk, ezért is elég sokat küzdöttem.
Az, hogy mi vezetett ehhez a megoldáshoz, már más kérdés, mostanra biztos vagyok benne, hogy meg lehetett volna oldani tápszer nélkül, de ezen már túl vagyok, okultam az esetből, Borka leendő kistesójánál remélhetőleg már ügyesebb leszek.
Nem akarom az egészet a védőnőre és a doktornőre kenni, de tény, hogy annak idején borzasztó szorongást keltettek bennem az olyan mondataik, hogy "Anyuka, ez a gyerek éhes!!!" "Anyuka, ez a baba annyira pici, nem kísérletezgethet rajta! Egy ekkora babának hetente minimum 150 grammot kell hízni." Borka nem hízott annyit, és elég sokat sírt, én meg beijedtem, és nehéz szívvel bár, de elkezdtem neki tápszeres kiegészítést adni.
Azóta beszéltem, és leveleztem egy szoptatási tanácsadóval Schneiderné Diószegi Eszterrel is, neki is köszönhetjük, hogy legalább eddig sikerült kihúznunk, és nem választódott el hamarabb Bori. Ő világított rá, hogy Bori valószínűleg nem éhség miatt sírt akkoriban, és hála a pontos feljegyzéseimnek az is pontosan kiderült, hogy a pisis és kakis pelusok napi átlaga alapján sem valószínűsíthető, hogy keveset evett volna.
Nagy szerencsénkre azonban Bori gyakorlatilag bármilyen zöldséget, gyümölcsöt megeszik, amivel csak megkínáljuk, így ha másképp is, de teljesen kiegyensúlyozott a táplálkozása.
Részemről semmiféle tudatosság nincs ebben, nem választottam el, még ma reggel is megkínáltam, de ő egy hete se reggel, se este nem fogadja el a cicit. Ennyi időt adtam neki, most már biztos vagyok benne, hogy nem akar többet szopizni.
Bevallom, nem vagyok különösebben letörve, mivel Bori már 4 hetes kora óta tápszeres kiegészítést kapott, és én már akkor azt hittem, hogy csupán pár hétig tudom csak szoptatni. Ezért ebből a szempontból nézve inkább sikernek érzem, hogy végül féléves koráig húztuk, ezért is elég sokat küzdöttem.
Az, hogy mi vezetett ehhez a megoldáshoz, már más kérdés, mostanra biztos vagyok benne, hogy meg lehetett volna oldani tápszer nélkül, de ezen már túl vagyok, okultam az esetből, Borka leendő kistesójánál remélhetőleg már ügyesebb leszek.
Nem akarom az egészet a védőnőre és a doktornőre kenni, de tény, hogy annak idején borzasztó szorongást keltettek bennem az olyan mondataik, hogy "Anyuka, ez a gyerek éhes!!!" "Anyuka, ez a baba annyira pici, nem kísérletezgethet rajta! Egy ekkora babának hetente minimum 150 grammot kell hízni." Borka nem hízott annyit, és elég sokat sírt, én meg beijedtem, és nehéz szívvel bár, de elkezdtem neki tápszeres kiegészítést adni.
Azóta beszéltem, és leveleztem egy szoptatási tanácsadóval Schneiderné Diószegi Eszterrel is, neki is köszönhetjük, hogy legalább eddig sikerült kihúznunk, és nem választódott el hamarabb Bori. Ő világított rá, hogy Bori valószínűleg nem éhség miatt sírt akkoriban, és hála a pontos feljegyzéseimnek az is pontosan kiderült, hogy a pisis és kakis pelusok napi átlaga alapján sem valószínűsíthető, hogy keveset evett volna.
Nagy szerencsénkre azonban Bori gyakorlatilag bármilyen zöldséget, gyümölcsöt megeszik, amivel csak megkínáljuk, így ha másképp is, de teljesen kiegyensúlyozott a táplálkozása.
2008. február 12., kedd
Faramuci helyzet
Gyors beszámoló a mai jógáról, mert megígértem:
Szóval kérem, az a helyzet, hogy míg a tegnapi tornával szemben nekem vannak fenntartásaim, ámde Borkának szemmel láthatóan bejött, addig a mai jóga hiába tetszett nekem, Borka utálta.
Tényleg, nincs rá jobb szó, még nem láttam így kiakadni őt emberek közt. A puszta tény, hogy kisbabák, és idegen nénik vették körül, most is lenyűgözte, jóllakottan, és kipihenten érkeztünk, így egyértelműen annak szólt a nemtetszése, hogy én nekiálltam ide-oda pakolni, és gyömöszölni őt, ahogy azt kell.
Az egész inkább arra emlékeztetett, mintha bírkóztam volna vele, és cseppet sem arra, mintha ellazultan jógáznánk. Hogy végképp ne maradjon kétségem az akarata felől: valahányszor letettem őt a jógaszőnyegre, és békénhagytam, azonnal felderült és vígan kúszott-mászott, mintha csak azt mondaná: na végre, hogy megértettél!
De ezen felül is van még probléma: tesztelvén a hétköznap délutáni forgalomban a jógastúdióhoz vezető utat, úgy érzem, sok lenne ez nekem heti rendszerességgel a babás békávézás nevű sportból. Odafelé több, mint 45 perc volt az út, vissza már csak fél óra, addigra lement a nagy tömeg.
Úgyhogy most töröm a fejem, hogy melyik megoldást válasszam.
a) Az van, amit én akarok, ebadta kölyke, jógázunk és punktum!
b) Megint megnézzük a tegnapi babás tornát, ha Borinak bejön, én is megszerethetem, végülis a jelek szerint Ő nem igényli, hogy olyan nagy aktivitást követeljen tőle a torna, mint én gondoltam.
c) Tovább keresek. Tudom, ez hangzik a legjobban, csak nekem kevésbé, mert az elmúlt héten szünet nélkül a neten lógtam ez ügyben, és nem találtam szimpatikus megoldást a közelben.
d) Kiszedem a hangyákat a bugyimból, és nem megyünk sehová tornázni. Nézegetjük Borival egymást, meg a négy falat. (Nem túl jellemző rám.)
Szóval kérem, az a helyzet, hogy míg a tegnapi tornával szemben nekem vannak fenntartásaim, ámde Borkának szemmel láthatóan bejött, addig a mai jóga hiába tetszett nekem, Borka utálta.
Tényleg, nincs rá jobb szó, még nem láttam így kiakadni őt emberek közt. A puszta tény, hogy kisbabák, és idegen nénik vették körül, most is lenyűgözte, jóllakottan, és kipihenten érkeztünk, így egyértelműen annak szólt a nemtetszése, hogy én nekiálltam ide-oda pakolni, és gyömöszölni őt, ahogy azt kell.
Az egész inkább arra emlékeztetett, mintha bírkóztam volna vele, és cseppet sem arra, mintha ellazultan jógáznánk. Hogy végképp ne maradjon kétségem az akarata felől: valahányszor letettem őt a jógaszőnyegre, és békénhagytam, azonnal felderült és vígan kúszott-mászott, mintha csak azt mondaná: na végre, hogy megértettél!
De ezen felül is van még probléma: tesztelvén a hétköznap délutáni forgalomban a jógastúdióhoz vezető utat, úgy érzem, sok lenne ez nekem heti rendszerességgel a babás békávézás nevű sportból. Odafelé több, mint 45 perc volt az út, vissza már csak fél óra, addigra lement a nagy tömeg.
Úgyhogy most töröm a fejem, hogy melyik megoldást válasszam.
a) Az van, amit én akarok, ebadta kölyke, jógázunk és punktum!
b) Megint megnézzük a tegnapi babás tornát, ha Borinak bejön, én is megszerethetem, végülis a jelek szerint Ő nem igényli, hogy olyan nagy aktivitást követeljen tőle a torna, mint én gondoltam.
c) Tovább keresek. Tudom, ez hangzik a legjobban, csak nekem kevésbé, mert az elmúlt héten szünet nélkül a neten lógtam ez ügyben, és nem találtam szimpatikus megoldást a közelben.
d) Kiszedem a hangyákat a bugyimból, és nem megyünk sehová tornázni. Nézegetjük Borival egymást, meg a négy falat. (Nem túl jellemző rám.)
2008. február 11., hétfő
Blü-blü szavú Borka hétfője
Igenis blü-blü és nem bül-bül.
Legalábbis Borka szerint, mert ma egész délután ezt csicseregte: Blüblüblüblü.
Valószínűleg ez annyit jelent Boriul, hogy Mama, légyszíves vigyél el engem egy normális baba-mama tornára, ne csak ilyen kamuból annak nevezettre.
Öööö, vagy lehet, hogy csak én értettem így?
Mert ma végig ezen járt az agyam?
Múlt héten napokon át kutakodtam a neten, megfelelő, közeli babás tornára vadászva. Végül kiválasztottam a tőlünk 10 percnyi gyaloglásra lévő konditerem baba-mama tornáját.
Várakozással indultunk el reggel, de sajnos csalódnunk kellett. Ez voltaképp nem is baba-mama torna, hanem egy közepesen kemény izomerősítő edzés anyukáknak, ahol megtűrik a gyerekeket. De a babáknak semmi feladatuk nincsen.
Bori volt a legkisebb, szegénykém egy álló órán keresztül feküdt egy polifoamon, és békésen nézte, ahogy izzadok.
A többi gyerek már totyogós korú volt, ők az egyik sarokban randalíroztak, anélkül, hogy bárki is törődött volna velük.
Azt hiszem nem ez az amire vágyunk, úgyhogy továbbállunk.
Szerencsére van B terv is: baba-mama jóga egy Bartók Béla úti jógastúdióban. Rögtön holnap el is látogatunk oda, mivel pont keddenként van a babás jóga. Kicsit zsúfoltnak tűnhet a programunk, de Borka nagyon is élvezi, úgyhogy ez nem aggaszt.
Ezt a jógastúdiót már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magunknak, de mivel nem gyalogtávra van tőlünk, hanem vagy 25 percnyi buszútra, eddig mindig kiesett a rostán.
Most viszont már úgy érzem, muszáj megnéznünk, valami hívogat abban a helyben, úgy érzem, ott fogjuk megtalálni a nekünk való közös kikapcsolódást, feltöltődést.
Holnap természetesen beszámolok a tapasztalatokról...
Legalábbis Borka szerint, mert ma egész délután ezt csicseregte: Blüblüblüblü.
Valószínűleg ez annyit jelent Boriul, hogy Mama, légyszíves vigyél el engem egy normális baba-mama tornára, ne csak ilyen kamuból annak nevezettre.
Öööö, vagy lehet, hogy csak én értettem így?
Mert ma végig ezen járt az agyam?
Múlt héten napokon át kutakodtam a neten, megfelelő, közeli babás tornára vadászva. Végül kiválasztottam a tőlünk 10 percnyi gyaloglásra lévő konditerem baba-mama tornáját.
Várakozással indultunk el reggel, de sajnos csalódnunk kellett. Ez voltaképp nem is baba-mama torna, hanem egy közepesen kemény izomerősítő edzés anyukáknak, ahol megtűrik a gyerekeket. De a babáknak semmi feladatuk nincsen.
Bori volt a legkisebb, szegénykém egy álló órán keresztül feküdt egy polifoamon, és békésen nézte, ahogy izzadok.
A többi gyerek már totyogós korú volt, ők az egyik sarokban randalíroztak, anélkül, hogy bárki is törődött volna velük.
Azt hiszem nem ez az amire vágyunk, úgyhogy továbbállunk.
Szerencsére van B terv is: baba-mama jóga egy Bartók Béla úti jógastúdióban. Rögtön holnap el is látogatunk oda, mivel pont keddenként van a babás jóga. Kicsit zsúfoltnak tűnhet a programunk, de Borka nagyon is élvezi, úgyhogy ez nem aggaszt.
Ezt a jógastúdiót már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magunknak, de mivel nem gyalogtávra van tőlünk, hanem vagy 25 percnyi buszútra, eddig mindig kiesett a rostán.
Most viszont már úgy érzem, muszáj megnéznünk, valami hívogat abban a helyben, úgy érzem, ott fogjuk megtalálni a nekünk való közös kikapcsolódást, feltöltődést.
Holnap természetesen beszámolok a tapasztalatokról...
2008. február 10., vasárnap
Semmi különös
Semmi különös nem történt a hétvégén, mégis igazán remek volt.
Pénteken, Orsinak köszönhetően - aki elvállalta a bébiszitterkedést - elnézhettünk "Bogi díszvacsorájára", amit büszke apukája szervezett. Finomat ettünk, jót mulattunk.
Borka igazán tekintettel volt dorbézoló szüleire, így szombaton 9 után (!) ébredt.(Jó, előtte fölkelt még fél hatkor enni, de az teljesen jogos volt.)
A délelőtt során elsétáltunk a legendás "krokodilos játszóra", melynek legendai hőse Laci, aki kisfiú korában gyakran játszott ott. Míg én a közeli boltban feltöltöttem pelenka- és bébiétel készleteinket, addig Borka és Laci apa-lánya expedíció keretében felfedezték a szépemlékű játszóteret. Hamarosan én is csatlakoztam hozzájuk, és egy kis pikniket rögtönöztünk az egyik napsütötte padon a frissen vásárolt finomságokból. Gyönyörú idő volt, és nagyon jókedvűen falatoztunk, sajnálom, hogy nem volt nálunk fényképezőgép, hogy megörökítsük ezt a vidám délelőttöt.
Hazaérvén nekiláttam az ebédfőzésnek, azaz nekiláttunk, mivel Bori hathatós segítségem volt, éspedig azáltal, hogy olyan csöndes, derűs érdeklődéssel nézte végig, amint elkészítettem a krémsajtos csirkét kukoricapürével, mintha holnaptól már bizony neki kéne főzni helyettem, és most mindent alaposan meg akarna jegyezni.
Egyszerűen minden érdekli, ami a konyhában történik.
Stahl Judit viszont nem igazán jön be neki (vagyunk még így egy páran...), szegény meg is kapta tőle a magáét, délután minden egyes elölhagyott szakácskönyvén alaposan elagyabugyálta a szuperszakácsnő fényképét. :-)
(Csak hogy árnyaljam a Stahl Juditról alkotott véleményemet: Imádom a receptjeit, utálom a stílusát. Úgyhogy minden szakácskönyve megvan, de a receptek elején található überjópofi szövegeit már igyekszem lendületből átugrani. A konyhamesteri kvalitásai viszont vitathatatlanok. Szerintem. :-))
A mai napon pedig Nagyi látott minket vendégül(úgy is mint Mama),ahol jót ettünk, beszélgettünk, Borka pedig közelebbi ismeretségbe került egy narancssárga lufival. (A képeken Domával látható.)
Az idegen helyen való elalvás okozott ugyan némi gondot, de végül azért egy félórás hunyásra sikerült rábírni a kisasszonyt. Ettől viszont nem igazán pihente ki magát, úgyhogy a délután egy pontján elérkezett a semminemjó állapot.
Meglepő tapasztalat, hogy még ilyen mély pontról is van visszaút: a szomszédban lakó ikrek meglátogatása semmi perc alatt feldtette Borkával minden nyűgét, tátott szájjal figyelte a nagy háromévesek hancúrozását.
Gondolom Bori azt hitte, ez a hétvége nem tartogat már több kalandot számára, hazaérvén azonban rácáfoltunk erre, ugyanis mára ütemeztük az első nagykádas fürdést!
Velem csobbant a habokba Bori, aki eddig csak kiskádban fürdött, mivel azonban kacérkodunk a babaúszás gondolatával, ki akartuk próbálni, hogy mit szól a kicsi lány ennyi vízhez.
A reakció tipikusan Borkás volt: minden újdonság érdekli, egy alkalomból ezért semmiről nem lehet nála eldönteni, hogy tetszik-e neki. (A legjellemzőbb eset: élete első porszívós orrleszívását anno csodálkozó mosollyal vette tudomásul. Döngettük is a mellünket, hogy micsoda klassz gyerekünk van, ilyen még a világon nem volt: szereti az orrszívást! Aha. Csak a második alkalomtól kezdve üvölt, mint a fába szorult féreg. Mikor rájött, hogy nem egyszeri szülői elmezavarról, hanem szokászerű gyakorlatról van szó.)
Úgyhogy lesz még a fürdés terén néhány ilyen jellegű próbálkozásunk, hogy megtudjuk, hogy viszonyul ehhez az új helyzethez.
Most pedig jó éjt mindenkinek, mert én például egyértelműen úgy viszonyulok ehhez az új helyzethez (már, hogy gyerekem van :-) ), hogy permanensen a narkolepszia határán vagyok.
Pénteken, Orsinak köszönhetően - aki elvállalta a bébiszitterkedést - elnézhettünk "Bogi díszvacsorájára", amit büszke apukája szervezett. Finomat ettünk, jót mulattunk.
Borka igazán tekintettel volt dorbézoló szüleire, így szombaton 9 után (!) ébredt.(Jó, előtte fölkelt még fél hatkor enni, de az teljesen jogos volt.)
A délelőtt során elsétáltunk a legendás "krokodilos játszóra", melynek legendai hőse Laci, aki kisfiú korában gyakran játszott ott. Míg én a közeli boltban feltöltöttem pelenka- és bébiétel készleteinket, addig Borka és Laci apa-lánya expedíció keretében felfedezték a szépemlékű játszóteret. Hamarosan én is csatlakoztam hozzájuk, és egy kis pikniket rögtönöztünk az egyik napsütötte padon a frissen vásárolt finomságokból. Gyönyörú idő volt, és nagyon jókedvűen falatoztunk, sajnálom, hogy nem volt nálunk fényképezőgép, hogy megörökítsük ezt a vidám délelőttöt.
Hazaérvén nekiláttam az ebédfőzésnek, azaz nekiláttunk, mivel Bori hathatós segítségem volt, éspedig azáltal, hogy olyan csöndes, derűs érdeklődéssel nézte végig, amint elkészítettem a krémsajtos csirkét kukoricapürével, mintha holnaptól már bizony neki kéne főzni helyettem, és most mindent alaposan meg akarna jegyezni.
Egyszerűen minden érdekli, ami a konyhában történik.
Stahl Judit viszont nem igazán jön be neki (vagyunk még így egy páran...), szegény meg is kapta tőle a magáét, délután minden egyes elölhagyott szakácskönyvén alaposan elagyabugyálta a szuperszakácsnő fényképét. :-)
(Csak hogy árnyaljam a Stahl Juditról alkotott véleményemet: Imádom a receptjeit, utálom a stílusát. Úgyhogy minden szakácskönyve megvan, de a receptek elején található überjópofi szövegeit már igyekszem lendületből átugrani. A konyhamesteri kvalitásai viszont vitathatatlanok. Szerintem. :-))
A mai napon pedig Nagyi látott minket vendégül(úgy is mint Mama),ahol jót ettünk, beszélgettünk, Borka pedig közelebbi ismeretségbe került egy narancssárga lufival. (A képeken Domával látható.)
Az idegen helyen való elalvás okozott ugyan némi gondot, de végül azért egy félórás hunyásra sikerült rábírni a kisasszonyt. Ettől viszont nem igazán pihente ki magát, úgyhogy a délután egy pontján elérkezett a semminemjó állapot.
Meglepő tapasztalat, hogy még ilyen mély pontról is van visszaút: a szomszédban lakó ikrek meglátogatása semmi perc alatt feldtette Borkával minden nyűgét, tátott szájjal figyelte a nagy háromévesek hancúrozását.
Gondolom Bori azt hitte, ez a hétvége nem tartogat már több kalandot számára, hazaérvén azonban rácáfoltunk erre, ugyanis mára ütemeztük az első nagykádas fürdést!
Velem csobbant a habokba Bori, aki eddig csak kiskádban fürdött, mivel azonban kacérkodunk a babaúszás gondolatával, ki akartuk próbálni, hogy mit szól a kicsi lány ennyi vízhez.
A reakció tipikusan Borkás volt: minden újdonság érdekli, egy alkalomból ezért semmiről nem lehet nála eldönteni, hogy tetszik-e neki. (A legjellemzőbb eset: élete első porszívós orrleszívását anno csodálkozó mosollyal vette tudomásul. Döngettük is a mellünket, hogy micsoda klassz gyerekünk van, ilyen még a világon nem volt: szereti az orrszívást! Aha. Csak a második alkalomtól kezdve üvölt, mint a fába szorult féreg. Mikor rájött, hogy nem egyszeri szülői elmezavarról, hanem szokászerű gyakorlatról van szó.)
Úgyhogy lesz még a fürdés terén néhány ilyen jellegű próbálkozásunk, hogy megtudjuk, hogy viszonyul ehhez az új helyzethez.
Most pedig jó éjt mindenkinek, mert én például egyértelműen úgy viszonyulok ehhez az új helyzethez (már, hogy gyerekem van :-) ), hogy permanensen a narkolepszia határán vagyok.
2008. február 7., csütörtök
Isten hozott, kicsi Bogi!
Ma délután megszületett a barátaink kislánya.
Boglárka Orsolya 3 és fél kilósan és 52 centisen érkezett ide a nagyvilágba.
Anyukája Orsi, első gyerekhez képest rövid ideig tartó, kádban töltött vajúdás után 4 nyomással szülte meg a pici lányt. A kis hölgy és fantasztikus anyukája remekül vannak.
Mindezt a büszke apától, Tibitől tudjuk.
Isten éltesse a kis családot!
Boglárka Orsolya 3 és fél kilósan és 52 centisen érkezett ide a nagyvilágba.
Anyukája Orsi, első gyerekhez képest rövid ideig tartó, kádban töltött vajúdás után 4 nyomással szülte meg a pici lányt. A kis hölgy és fantasztikus anyukája remekül vannak.
Mindezt a büszke apától, Tibitől tudjuk.
Isten éltesse a kis családot!
2008. február 6., szerda
Borika a kis ufó
Kicsit meg vagyok rémülve, most, hogy kiderült a gyerekemről, hogy paranormális képességekkel rendelkezik zsenge csecsemő létére.
Minden jel arra utal, hogy Borka röntgensugaras szemeivel félévesen olvasni is tud, és tegnap este több szobával odébbról elolvasta az előző bejegyzésemet, és jól megsértődött rám, hogy ország-világ előtt bemószerolom őt.
Legalábbis semmi, de semmi más magyarázatát nem látom annak a megdöbbentő - ám mindannyiunk nagy örömére szolgáló - ténynek, hogy Borikánk ÁTALUDTA AZ ELMÚLT ÉJSZAKÁT!!! :-)))
Este 8-tól reggel fél 6-ig a hangját se hallottuk. Akkor kért egy tápot, és még 7-ig hagyott minket aludni. (Ő már valószínűleg nem nagyon aludt akkor, de békésen eljátszott a kiságya fölött lógó játékkal.)
Úgy döntött, nem hagyja, hogy elrontsam a jó hírét, inkább megmutatja, hogy tud ő, ha akar. Reméljük, ez nem csak egy egyszeri bemutató volt. :-)
Minden jel arra utal, hogy Borka röntgensugaras szemeivel félévesen olvasni is tud, és tegnap este több szobával odébbról elolvasta az előző bejegyzésemet, és jól megsértődött rám, hogy ország-világ előtt bemószerolom őt.
Legalábbis semmi, de semmi más magyarázatát nem látom annak a megdöbbentő - ám mindannyiunk nagy örömére szolgáló - ténynek, hogy Borikánk ÁTALUDTA AZ ELMÚLT ÉJSZAKÁT!!! :-)))
Este 8-tól reggel fél 6-ig a hangját se hallottuk. Akkor kért egy tápot, és még 7-ig hagyott minket aludni. (Ő már valószínűleg nem nagyon aludt akkor, de békésen eljátszott a kiságya fölött lógó játékkal.)
Úgy döntött, nem hagyja, hogy elrontsam a jó hírét, inkább megmutatja, hogy tud ő, ha akar. Reméljük, ez nem csak egy egyszeri bemutató volt. :-)
2008. február 5., kedd
Én az éjjel nem aludtam egy órát...
Már régóta tervezem, hogy megírom a nagy alvós bejegyzést. Helyesebben fogalmazva, a nagy nem alvósat...
Nem tudom, hogy ki ismeri olvasóink közül a címadó népdalt, mindenesetre remekül jellemzi helyzetünket, hogy én reggelente, ébredés után rendszerint ezt a dalt dúdolgatom.
Boriról már egészen picike korában kiderült, hogy rendkívül kis alvásigényű gyerek. Már néhány hetesen is az volt a szokása, hogy a reggeli fél nyolc, nyolc órai ébredés után gyakran délig, vagy akár egyig nem volt hajlandó aludni, méghozzá úgy, hogy az álmosságnak a legkisebb jelét sem mutatta. A délutáni alvása is épphogy alulról súrolta a 2 órát akkoriban.
Nem tudom, hogy ki ismeri olvasóink közül a címadó népdalt, mindenesetre remekül jellemzi helyzetünket, hogy én reggelente, ébredés után rendszerint ezt a dalt dúdolgatom.
Boriról már egészen picike korában kiderült, hogy rendkívül kis alvásigényű gyerek. Már néhány hetesen is az volt a szokása, hogy a reggeli fél nyolc, nyolc órai ébredés után gyakran délig, vagy akár egyig nem volt hajlandó aludni, méghozzá úgy, hogy az álmosságnak a legkisebb jelét sem mutatta. A délutáni alvása is épphogy alulról súrolta a 2 órát akkoriban.
Gyermektelen olvasóink kedvéért: a miheztartás végett, ez kb. egy óvodás gyerek menetrendje, valamint a csecsemőgondozási szakkönyvek hemzsegnek az olyan mondatoktól, hogy például: "A kisbaba kéthónaposan már akár 2 és fél-3 órát is ébren tud maradni egyvégtében." Sose tudtam eldönteni, hogy ezen most sírjak, vagy nevessek.
3 hónapos kora körül egyébként ettől függetlenül beállt azért egy rendszer a nappali alvások terén, a túlalvás veszélye még ekkor sem fenyegette, de sikerült kiegyeznünk egy délelőtti 20-30 perces hunyásban, meg egy délutáni egy-másfél órás alvásban.
Ezt nagyjából a mai napig tartja is Bori, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi hetekben a délelőtti alvását kicsit megnyújtotta, van, hogy olyankor is egy teljes órára elalszik.
Mondanom sem kell, az igazi nehézségünk mégsem a nappali, hanem az éjszakai alvás hiányából adódik. És ez újkeletűbb probléma. Mert bár tény, hogy Bori sosem aludt sokat, kisebb korában mégis csak kétszer ébredt éjszaka, akkor is csak evett egyet gyorsan, és már aludt is tovább. Olyannyira fejlődőképes volt, hogy - amint itt a blogon is megemlítettem anno - 3 hónapos kora körül többször is előfordult, hogy éjféltől reggel 8-ig megszakítás nélkül átaludta az éjszakát. Ó, régi szép idők... :-)
Nem tudjuk, hogy mi okozta a változást, de nagyjából újév óta szabályos horrorba fordultak az éjszakáink. Nem elég, hogy gyakran óránként ébred, de olyankor aztán nem is akar visszaaludni. Az esetek többségében nem éhes, legfeljebb a sokadik ébredéskor hajnali 5-6 körül, olyankor már tápot is készítek neki. Tudom, kézenfekvő magyarázat lenne, hogy jön a foga, de én nem hinném, mert gyakran nem is sír éjjel, mikor fölébred, csak játszani szeretne. Természetesen a frontok is hatnak rá, tudom, tudom, de azért ennyi front tán csak nincsen...
Marad a találgatás és az álmatlanság.
3 hónapos koráig Bori az ágyunk mellett aludt egy kis mózeskosárban. Onnan egyik napról a másikra, egyetlen zokszó nélkül költözött át a saját szobájába, a saját kiságyába. Zökkenőmentes volt a váltás, mivel nappal már újszülött kora óta ott altattuk, így nem volt számára idegen a hely.
Nagyjából 4 hónapos koráig napközben hosszas ringatással altattam, mára azonban annyira ügyesen megtanult egyedül elaludni, hogy ha elálmosodik, elég letennem őt a kiságyba az alvóállatkájával, és egy cumival, és pár perc múlva már alszik is. Nappal néha még be kell mennem hozzá párszor egy egy simogatásra, mielőtt elalszik, az esti lefekvés azonban a lehető legolajozottabban működik.
Elolvastam jópár alvással, altatással kapcsolatos elméletet az egyágybanalvóstól a hagyjukbőgnimajdelmúlikig, ezek alapján azt már legalább biztosan tudom, hogy én azt tartanám most jogosnak, ha Borka egyszer ébredne éjjelente egy gyors evésre, és aztán aludna tovább, arról azonban, hogy ezt miként érhetném el nála, fogalmam sincs.
(Minden használható, emberséges ötletet szívesen fogadunk, már nagyon szeretnénk aludni egy jót.)
2008. február 1., péntek
Beigazolódott balsejtelem :-(
Tegnap a doktornő sajnos alátámasztotta a sejtésemet, hogy Bori kancsalsága már túlmegy a szokásos bébikancsalságon, kaptunk is rögtön beutalót a szemészetre. :-(
(Más okokból sem volt egy igazán jól sikerült kaland a tegnapi orvoslátogatás, de ezt hagyjuk, nem akarom megint felhúzni magamat. Legyen elég annyi, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velünk rendesen, és a kérdéseimet is lekezelően válaszolták meg.)
Persze még nem biztos, hogy valóban kap szemüveget Bori, de egyre valószínűbb. És ettől bánatos vagyok, mert nem szeretném, ha szemüveges lenne szegény. Abban bízom, hogy azt hallottam többektől is, hogy aki ilyen kicsi korában kap szemüveget, az gyakran már óvodás korára leveheti, mert a kancsalság legtöbb fajtája jól korrigálható.
Reméljük, az övé is.
Gonosz dolog lenne pusztán illusztrációnak idetenni egy kancsi képét, de mivel még ezen is annyira aranyos, ezért ide merek tenni egy olyat, amin bizony keresztbe áll a szeme.
Ez mostanában sajnos már szinte az alap állapot. :-(
(Más okokból sem volt egy igazán jól sikerült kaland a tegnapi orvoslátogatás, de ezt hagyjuk, nem akarom megint felhúzni magamat. Legyen elég annyi, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velünk rendesen, és a kérdéseimet is lekezelően válaszolták meg.)
Persze még nem biztos, hogy valóban kap szemüveget Bori, de egyre valószínűbb. És ettől bánatos vagyok, mert nem szeretném, ha szemüveges lenne szegény. Abban bízom, hogy azt hallottam többektől is, hogy aki ilyen kicsi korában kap szemüveget, az gyakran már óvodás korára leveheti, mert a kancsalság legtöbb fajtája jól korrigálható.
Reméljük, az övé is.
Gonosz dolog lenne pusztán illusztrációnak idetenni egy kancsi képét, de mivel még ezen is annyira aranyos, ezért ide merek tenni egy olyat, amin bizony keresztbe áll a szeme.
Ez mostanában sajnos már szinte az alap állapot. :-(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
