B.Ú.É.K.

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak, kívánjuk, hogy a 2009-es év elhozza nektek mindazt, amire vágytok!!!

Mi most egy hugi babára vágyunk leginkább, ami igazán remek kívánság, mert biztosak lehetünk benne, hogy meg is fog hozzánk érkezni néhány napon belül. (Hát idén már nem túl valószínű. :-) )

Egy csokor Borkaság

Csak úgy, mert ezeket is szeretném megörökíteni Boriról, annyira jellemzőek rá ezek a vicces kedvességek. :-)


Nagyon édesen hahózik. :-) Rászokott, hogy reggelente, de máskor is, ha eszébe jut, hahóval köszön. Csücsörít hozzá, és úgy mondja.


Ha előre mondjuk neki a számokat, aranyosan elszámol tízig. Persze tudom, hogy ennek a produkción túl semmi értelme nincs, hiszen fogalma sincs, hogy mit szajkózik olyan lelkesen, de talán a sorrend megmarad benne, és akkor majd könnyebben fog számolni akkor is, mikor már lesz számfogalma. De ha nem, akkor csak aranyos, és kész. :-)


Már nagyon régi játékunk, hogy "leharapja" a lábujjunkat. :-D Reggel, ha kikandikál a lábam a paplan alól, rögtön jön, és mondja, hogy "jaj jaj" merthogy nekem ezt kell reagálnom erre a támadásra. :-D De hihetetlenül óvatos ám, sose harapott még meg igaziból ilyenkor(egyetlen egy esettől eltekintve máskor sem), csak finoman megcsócsálja a lábamat.
Az új Sárika babájának csupaszok a lábacskái, úgyhogy vele is eljátszotta már ezt a játékot párszor. :-)


Énekelget. A Bóta, bótát már írtam régebben, mostanában inkább azt mondja rá, bótata. Ezen kívül a tentét énekli még napjában többször a babáinak, persze dallam nélkül, de felismerhető, hogy ő most "énekel". Karácsony napján egy új dallal lepett meg minket, azóta ez a sláger, egész hosszú ének, saját szerzeménye, a lényege, hogy közben a nyelvét kell fogdosnia a kezével. :-D


Szeret bírkózni Lacival, sikítozva tombol olyankor, de pont ezt szeretem benne, hogy az ilyen kis vadócságai mellett ugyanő az, aki képes fél órán át ülni mellettem, és nézegetni egy szakácskönyvet, csak mert én azt csinálom. És míg az egyik pillanatban hangosan berregve tologatja a kisautóját, vonatát, addig a másikban félrehajtott fejjel cukiskodva csipogja a rózsaszín kiscipőjére, hogy "csini". :-)


Hihetetlenül jól felismeri a könyveit a gerincükről is, azonnal a megfelelő hívószavakat ismételgeti belőle, és a sorrendet is tudja fejből, még mielőtt lapoznék, már mondja is, hogy mi van a követező oldalon.


Vannak teljesen idióta szórakozásaink, ezeket totális fáradtság esetén, sírás ellen szoktam bevetni nála. Ilyen a büdimanózás, elképesztően összetett játék: a lényege, hogy én mély hangon mondogatom, hogy büdibüdibüdimanó, és közben megpuszilgatom a pocakját, ő pedig visítva röhög. :-) Pelenkázás közben játszom vele, ha már nagyon nem bírja türelemmel.


Van Borinak egy mániája, ami lassan már az agyunkra megy, de azért vicces: néhány hete teljesen rákattant egy Péterfy Bori számra: Nézz mélyen a szemembe... Az egyik sora úgy szól: hajolj bele a hajamba, ez tetszett meg Borinak, és napokig követelte napjában hússzor, hogy "néni, hajajja!!!". Még mindig eszébe jut párszor, de keményen ellenállunk, mert lassan piros kiütéseink lesznek ettől a számtól. :-)


Van egy szokása, ami nagyon aranyos, de nekem kicsit szívfacsaró is, abból indult a dolog, hogy ha nagyon belelovalja magát a sírásba, én azt szoktam neki mondani(kiabálni...) hogy hagyja abba. Néhány hete, ha kezd elkeseredni, úgy hüppög: "abba...abba..." és látszik, hogy győzködi magát, és tényleg próbálja abbahagyni.


Továbbra is csupa szeretet, rengeteg puszit és simogatást kapunk tőle, mi is, a babái is, állatkái is, néha csak úgy odajön hozzám, és megsimogatja a lábamat, ha épp azt éri el.

Ha puszit ad, azt mondja "kapa" ami abból ered, hogy én szoktam úgy kérdezni tőle, hogy kapok-e egy puszit. Erre válasz tehát, hogy kapa, és jön a finom nyálas puszi. :-)

Hát most ennyi jutott eszembe, de még rengeteg kis aranyossága van Borinak, amik miatt nagyon vidám vele az élet.

Még ilyen napokon is, mint a mai, pedig ma nincs sok okom a vidámságra: délelőtt egy fincsi kis gyökérkezelésen estem át a fogászaton, mivel tegnap bedurrant az egyik fogam. :-( Kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet, mert szeptemberben, minden félelmemet leküzdve direkt elmentem fogorvoshoz a terhesség miatt, és akkor mindent rendben láttak.
Erre most, hogy bármelyik nap megszülhetek, kapja magát, és belobban az egyetlen igazán problémás fogam. A következő időpontom gyökértömésre konkrétan január 5., tehát a szülés kiírt napja. Megbeszéltük a fogorvossal, hogy vagy megyek, vagy nem, kedvesen megjegyezte, hogy a szülőágyról azért ne másszak le emiatt, de nem vagyok tök boldog, mert párnapos gyerek mellől sem volt vágyam fogorvoshoz rohangálni, márpedig most kénytelen leszek, mivel ez egy többlépcsős folyamat, minimum 3 hetes kezelést jelent. :-( Hát ez van, én már inkább nevetek rajta - mondjuk ebben része van annak is, hogy szerencsére nem fájt a kezelés(hála az érzéstelenítőnek - remélem a babát sem zavarta) és azóta sem fáj, mióta elszállt az injekció hatása. Borka meg végképp gondoskodik róla, hogy mindig legyen min mosolyognunk. :-)))

Karácsonyi képek

Itten vannak, ni. :-) Én töltöttem fel őket saját kezűleg, tehát nem szültem meg egyelőre. :-)))

Karácsony

Mint azt már írtam, nagyon szépen telt az utolsó hármasban töltött karácsonyunk. Mindnyájan élveztük a sok-sok családi programot, Bori is, de azért el kell mondanom, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, mert a sok ünneplés nem kicsit bolygatta meg a szokott napirendjét, és ő ennek ellenére nagyon jól viselkedett mindenhol.

Pedig rögtön úgy kezdtünk, hogy a 23-ról 24-re virradó éjjelen óránként ébredt(talán a foga bántotta, nem jöttünk rá, hogy mi volt az ok), tehát már eleve alváshátrányból indult.

24-én nálunk már fél 5-kor csöngettek az angyalok, mivel 7-re már a szomszédba a nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak ünneplésre és vacsorára. Borka itthon egy csecsemőbabát kapott babaággyal, kissé didaktikus lépésként, a kistesóra való felkészülés jegyében. De nem tűnik rossz döntésnek, ha Bori a kistesóval is ilyen gondoskodó és kedves lesz, mint Sárika babával, akkor nagyon meg leszünk elégedve. :-) Eteti, itatja, tentézi, fekteti, takargatja, hurcolgatja, énekel és mesél neki - egyszóval fantasztikus minianyuka. :-)))

Rajta kívül még egy kis farmot kapott Borka, egy istállót tehénkével(búúú), csacsival(tyatyi), és barival(baji), nekik is nagy sikerük van, no meg úri dolguk, mert hála Borka gondoskodó természetének, ők is a babaágyban alhatnak Sári babával. (Ja, mielőtt valaki komoly elméleteket kezdene gyártani, NEM Sárinak fogják hívni a hugit, a játékbaba csak egy hirtelen ötlettől vezérelve kapta ezt a nevet - tőlem, mert ez jutott eszembe hirtelen, és Bori aranyosan mondja utánam, bár az ő kiejtésében inkább Terinek, vagy ilyesminek hangzik. :-) )

A nagyszülőknél Bori főleg könyveket kapott, valamint egy Kippkopp bábut, aki szintén azonnal belopta magát Borika szívébe. (A mellékelt ábrán a tegnapi reggeli látható, ahová Kippkoppnak is mindenáron Borival kellett tartania. :-) )

Nagymamáéknál az ünneplés után egy késő estébe nyúló vacsora következett, amit Borka nagyon hősiesen, mi több, rendkívül nyugodtan ült végig. Persze ő nagyon szeret enni, tehát volt némi motiváció, de azért szerintünk akkor sem kis teljesítmény egy 17 hónapostól kultúráltan végigülni egy háromfogásos ünnepi vacsorát, főleg ilyen késői órán.

Az ünnepi vacsora után Bori este 10-kor került ágyba, de másnap azért fitten ébredt 8 előtt - mi Lacival egy fokkal kevésbé voltunk fittek. :-) Délelőtt az ajándékokkal játszottunk, meséltünk, déltájban pedig ismét Laci szüleihez vettük az irányt, ahol egy újabb nagy családi ebéden vettünk részt, ezúttal további rokonokkal kiegészülve. Bori ismét a szokásos módon vette az akadályt, és gond nélkül ette végig a háromfogásos menüt. (Nem akarom teljesen erre kihegyezni ezt a beszámolót, de nekünk tényleg nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ilyen ügyes az asztalnál, és ennyire jól bírja a hosszú ücsörgést. Persze beszélgettünk vele, szórakoztattuk egymást :-), és két fogás között kivettük az etetőszékből, hogy fusson egy-egy kört, de mindig csak pár percre, és ő beérte ennyivel.)

Az eddig leírtak is egy mozgalmas ünnepet mutatnak be, de a java csak ma következett: ma két helyen is ünnepeltünk, az én családomnál, előbb az apai turnussal, aztán az anyaival. Nem ez a legrosszabb dolog abban, ha az embernek elválnak a szülei, de tény, hogy ez is eszembe szokott jutni, hogy kicsit egyszerűbb lenne, ha ilyenkor csak egy helyre kéne menni. Ugyanakkor elismerem, hogy jóval izgalmasabb így, bár jelen állapotomban inkább kicsit fárasztónak értékeltem a programdömpinget. (És azt azt megelőző készülődést: szeretek ajándékozni, de be kell vallanom, nem könnyű 28 embernek ötletes ajándékot adni évről évre, márpedig épp ennyi embert "kell" megajándékoznom karácsonykor 3 nap alatt...És ez csak a családom, igaz nem a legszűkebb értelemben véve. Persze panaszra semmi okom, hiszen én is épp ennyi embertől kapok nagyon kedves ajándékokat. :-) )

De valójában tényleg jól éreztük magunkat, nővéremnél (nála volt az egyes számú banzáj) rengeteg gyerek is összegyűlt, amitől Bori először kicsit megijedt, de hamarosan feloldódott, olyannyira, hogy pár óra múlva hosszú időre el is tűnt játszani egy másik szobába az egyik kislánnyal. Ennek nagyon örültünk, jó volt látni, hogy gyerekek között is így feltalálja magát.

3 körül átigazoltunk nagymamámékhoz, mivel a kettes számú családi bulinak ők voltak a házigazdái, nagy szerencsénkre a két helyszín autóval mindössze 2 percre van egymástól, úgyhogy nem kellett sokat utazgatnunk. Borit ott is gyerektársaság várta, bár a fiúk(öcsém és unokatesóm) jóval nagyobbak nála, de egyrészt igazán kedvesek, és bármikor szívesen pesztrálják Borkát, másrészt pedig vannak nekik AUTÓIK, ami Borka szemében a legfantasztikusabb játékok egyike, úgyhogy a család nagy derültségére a kis szőke tündérünk mintegy háromnegyed órán keresztül lelkesülten berregett és tologatta az autókat, mit sem törődve a neki szánt cuki plüssállatkákkal, könyvekkel és egyéb csajos ajándékokkal. :-D

Nem lepődtünk meg nagyon, hogy ez után az élménytömeg után Bori már az autóban elaludt, itthon még játszott ugyan egy picit, de végül azért nemigen tiltakozott az alvás ellen.

Holnap délután még meglátogatjuk anyukámékat is, de délelőtt igyekszünk kipihenni magunkat, és gyönyörködni az ajándékainkban. (Mi is rengeteg mindent kaptunk Lacival, én persze tőle kaptam a legjobb ajándékot: egy varrógépet!!! :-) Kb. azt se tudom, hogy merről kell hozzáülni, de nagyon vágytam már rá, és nagyon szeretnék megtanulni varrni, úgyhogy örülök, hogy most lehetőségem nyílik erre. )

Ó és el ne felejtsem a hugi is szóbeli kitüntetésben részesül, egyrészt mert nem jutott eszébe az ünnepek alatt kibújni, másrészt pedig mert igazán strammul viselte, hogy ennyi helyre hurcibáltam őt a hasamban, és ennyi kaját pakoltam rá. :-D

Már nagyon fáradt vagyok, de mindenképp szerettem volna megörökíteni ezt a szépen sikerült 3 napot. :-)

(Holnap majd feltöltöm az albumunkba az összes karácsonyi képünket, addig ízelítőnek itt ez a néhány.)

Ünnep

Köszönjük a karácsonyi jókívánságokat, és mi is áldott, békés ünnepet kívánunk minden minket olvasónak!

Borika már alszik, hamarosan mi is nyugovóra térünk, nagyon szépen telt az utolsó hármasban töltött karácsonyunk.
Később majd részletesebb beszámolóval is jövök... :-)
Addig is, egy már-már kötelező klasszikus; gyermek mikulássapkában. :-)

Fotók

Ideteszek néhány fotót, amiből élesebb logikájú olvasóink arra is rájöhetnek, hogy továbbra is egyben vagyok. :-)

Először is egy kép, ami épp ezt az állapotot örökíti meg, avagy egy 38 hetes pocakfotó.

És két kép a másik lányomról is.

Egy nőcis:

Meg egy pancsis. :-)

-mindenrendben-

Lassan megyek aludni, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy itthagyjam olvasóinkat az előző bejegyzés kétségeivel. :-D
Szóval nem szültem meg, tehát vállalom: hisztistyúk vagyok, és csak ez állt a mai hangulatom hátterében, semmi több. :-)

PNS

Prenatális stressz-szindróma. :-)
Nem tudom létezik-e ilyen, a PMS analógiájára, de ha igen, akkor nekem ma ez van, és ez ugye azt jelentené, hogy hamarosan megszülök. :-) Tudjátok, az a feszült, sírós, kissé idegbeteg hangulat, pont olyan, mint menstruáció előtt. Hát az ugyebár kizárt, úgyhogy másra nem tudok gondolni, csak hogy biztos a hugi készülődik kifelé. Jön a havazás is, a frontra is sok szülés szokott beindulni...

Reggel úgy ébredtem, hogy egyrészt szinte fáradtabb voltam, mint ahogy lefeküdtem, másrészt viszont olyan feszültnek éreztem magam - és ebből kifolyólag állítólag olyan undok is voltam - hogy Laci kedvesen ám határozottan visszaküldött aludni reggeli után. Azonban másfél óra alvás után is ugyanolyan sírós-frusztrált kedvvel ébredtem, úgyhogy nem csak a fáradtság volt a probléma.
De egyébként semmi más ennél konkrétabb jelét nem érzem annak, hogy indulna a szülés, úgyhogy ne vegyetek ám nagyon komolyan, lehet, hogy szimplán csak HP vagyok ma. :-P (Nem hülye! Azt nem vállalom. :-))) Hisztis.)

2 in 1

Még mindig, ne aggódjatok. :-) Szólunk ám, ha bármi változás áll be ez ügyben.
Tegnap elég maratoni rohangálást tartottam délután, az előző napokat pedig takarítással, rendrakással, és ajándékvásárlással töltöttem, szóval ettől a sok lótásfutástól akár meg is születhetett volna a kisbabánk, de egyelőre nem tette.

Tegnap beugrottam Laci egyik munkahelyi karácsonyára, ahonnan elrobogtam az orvosomhoz egy vizsgálatra, ahonnan tovaszáguldottam a szülésznőmhöz egy NST-re, és innen Lacival együtt elnéztünk még a másik munkahelyi karácsonyára, mert már mér' ne egy napon legyen a kettő, természetesen. :-D Nem unatkoztunk tehát, de Borika se, aki ez idő alatt a nagyszüleinél mulatozott, és csak este 10-re került ágyba - aludt is reggel egészen 8-ig, ami minálunk nagy szó ám nagyon.

Természetesen megosztom a hugiról szerzett információimat is: jól van odabenn, pancsol az egészséges magzatvizében, a kicsit sem meszes méhlepényem mellett, a súlyát továbbra is 2600g és 3 kiló közé becsli a gép, ami nem egy meglepő adat, mert én eleve ilyen súlyú babára számítok, és a múltkor is ilyesmit láttunk, bár biztosan hízogatott picit azóta.

Az orvosom még nem látta a méhszájamon a szülés előjeleit, bár félig viccesen felajánlotta, hogy változtathat ezen, de siettem menyugtatni, hogy ettől eltekinthetünk... (Egyébként tényleg nagyon nagyon finoman vizsgál mindig, ez most sem volt másként, csak mondta, hogy ha valaki már majd eleped egy jó kis szülésért, akkor azért ő is tud úgy vizsgálni, hogy rásegítsen. Hát én ennyire azért még nem epekedek...)

Ha addig nem történik semmi, akkor dec. 30-án este vizsgál meg legközelebb, ahogy a szülésznőm is akkor vár legközelebb NST-re. (Jó sokára, Borival ilyentájt már jóval sűrűbben vizsgálgattak.)

A doktor szerint nem valószínű, hogy hugibaba kibújik karácsonyig, de azt is rögtön hozzátette, hogy annyira higgyek neki, mintha a körtéri jóst kérdeztem volna. :-D
Nem tudom milyen jós működik a Móricz Zsigmond körtéren - merthogy nyilván arról beszélt, az van a rendelői vonzáskörzetében - de a lényeget megértettem, és én is épp így gondolom: még a legjobb nőgyógyász sem tudja pontosan megjósolni a szülés várható időpontját, mert bármikor felgyorsulhatnak úgy a történések, hogy egy tökéletesen zárt méhszáj, és magasan fekvő fejecske ellenére fél nap múlva a karjában tartja az anyuka a babáját. Mindenesetre én most valóban átállítottam az agyamat arra, hogy még így kettő az egyben ünnepeljük a karácsonyt, aztán lesz, ahogy lesz, én bármilyen forgatókönyvre nyitott vagyok, az egyetlen kikötésem, hogy happy enddel záruljon. :-)

A szülésznőhöz most Laci is eljött, hogy feltehesse az esetleges kérdéseit(nem nagyon voltak) és a szülésznő őt is felkészíthesse kicsit lelkiekben a szülésre, nem mintha ne emlékezne kristálytisztán a 17 hónappal ezelőtt történtekre, de mégse árt az ilyesmi.
Ahogy nekem sem, én mondjuk garantáltan nem emlékszem kristálytisztán annak a napnak a történéseire, de elképzelhető, hogy ez jobb is így. Nem állítom, hogy nincs bennem félsz a szülésre gondolva, de korántsem akkora, mint Bori születése előtt közvetlenül, és tulajdonképpen most nem annyira magától a szülési fájdalomtól tartok, hanem attól, hogy ne piszkáljanak fölöslegesen, és hogy ne legyen semmi komplikáció.

Hm. Itt most kitöröltem egy bekezdést amiben keszekusza gondolatok voltak arról, hogy milyen szülést szeretnék. Fölösleges, mert egyrészt úgyse rendelésre megy, másrészt meg van rá egyszavas megfogalmazás is: háborítatlant, ó milyen meglepő...
Igen, azt hiszem álmaim szülése egy háborítatlan kórházi szülés, rendelkezésre álló, de végsőkig háttérbe vonuló orvossal és szülésznővel.
Ehhez lehet drukkolni, az időpont teljesen huszadrangú részletkérdés. :-)

Tompa puffanás

Ha hallottatok ma valami ilyesmit, az a nagy kő volt, ami leesett a szívemről. Jó, mostanra talán már csak egy kis kavics volt, de eredetileg egy nagy, nehéz, súlyos kőként kezdte pályafutását, mikor a 24. héten először hangzott el orvosom szájából a "koraszülés" szó, velem kapcsolatban.
Igen, ez hosszú hetekig beárnyékolta a babavárást, minden kisebb hasgörcs jó nagy lelki görcsöt is okozott, mert tudtam, hogy ha valamit, hát azt nagyon nem akarom, hogy hamarabb szülessen ez a baba.(Jó vicc, ki akarná...)

Nem írtam erről igazán soha, mert még beszélni sem mertem róla, Lacinak is csak elvétve picit, de hogy mennyire nyomasztott ez, arra az a rengeteg cikk, és történet, és tudományos magyarázat a bizonyíték, amiket elolvastam a témában. Úgy voltam vele, hogy ebben semmiképp nem jó a struccpolitika, a koraszülés, ha bekövetkezik, mindenképp egy sokk, legalább alapszinten legyek tisztában azzal, hogy mi vár olyankor babára és mamára. A doktorom szerencsére egyetértett a logikámmal, és készségesen elmondta, hogy mi olyankor a teendő, hol van a legjobb PIC Budapesten, mentővel érdemes menni, nem taxival, még ha az gyorsabbnak is tűnik, stb. és persze közben azért igyekezett is megnyugtatni, hogy reméljük erre nem kerül sor, de legalább nem hajtott el a "Jaj anyuka ilyenre gondolni sem szabad" című álszent dumával. Már miért ne lenne szabad, ha egyszer van rá reális esély...

De nem kellett felhasználnom ezt a tudásomat, és ezért nem győzök eléggé hálás lenni.
Mint ahogy sokmindenért, és úgy döntöttem, most ezeket is megemlítem, ha már errefelé tereltem a szót.

Talán a karácsony előtti hangulat is okozza, de méginkább a terhességi érzékenység, mindenesetre bármi is az oka, örülök, hogy hirtelen elkezdtem így látni ezeket a dolgokat:
Rádöbbentem, hogy mennyire hálás lehetek a családomért, hogy van kiket szeretnem, és ők is szeretnek engem, hogy van hol laknunk, hogy egészségesek vagyunk...és egy sor ilyen rémesen közhelyes gondolat, de valahogy mostanában nap mint nap tudatosul bennem, hogy ezekért igenis hálás lehetek.
Hogy a világnak ezen a részén élek, és nem egy olyan részén, ahol mindennapos az öldöklés és a nyomor, hogy a gyerekemnek nem kell szenvednie, hanem minden alapvető lehetőség az én kezemben van, hogy boldog gyerekkort teremtsek neki, hogy nem kell azért sírnom, mert nincs mit adnom neki enni.

Jaj, tudom, üres szentimentális csöpögésnek hangzik ez, de valahogy most bennem átkattant ez, és komolyan tudok örülni ezeknek a dolgoknak. És nem is kell olyan messzire menni, a világ másik felére, sajnos az elmúlt hetekben ennél közelebb is több olyan tragédiát is "láttam" kívülről, amik ha eszembe jutnak, valahogy rögtön meg kell ölelnem a kislányomat, és olyankor csak arra gondolok, hogy én vagyok a legboldogabb nő a világon, amiért van nekem egy ilyen csodám, és hogy megintcsak hálás vagyok azért, hogy nem kell megtudnom milyen lehet elveszíteni mindezt.

Nem szoktam mindig ezen agyalni, és ettől még egy fáradt nap végén kiabálok a gyerekemmel, hogy álljon már le egy kicsit, és ne bőgjön megállás nélkül(Jelzem, ez Borival is csak fáradt napok végén fordul elő, pl. tegnap, de egyébként nem jellemző, hogy hisztizne.), de aztán megölelem és megbeszéljük a dolgot, és éjjel, ha felriadok(most már elég gyakran, így a terhesség végefelé járva) megintcsak az jut eszembe, hogy nincs ennél jobb dolog a világon, mint hogy van kiket szeretnem, és ismét hálát adok, hogy pillanatnyilag legnagyobb gondom az életben, hogy kinek mit ajándékozzak karácsonyra, elég szép rend van-e a lakásban(nincs), és hogy vajon hány hónap múlva fog koffein csorogni az ereimben vér helyett, ha két gyerek mellett kell helyt állnom. :-D Addig jó, míg van gyerek, van gond, és van kávé. :-)

De viccet félretéve, azt szerettem volna ideírni, hogy köszönöm Istenem.
Azt is, hogy nem jött korábban ez a baba a kelleténél, és most már bármikor is bújik ki, szép kifejlett kisbabának fog számítani, és az összes többi köszönnivalót is.

Vegyük úgy, hogy ez volt az ezévi vallásos tanúságtételem. :) Ennél gyakrabban úgyse szoktam ilyesmiről írni.

Már nagyon várjuk...

A Hugit. Hála a fészekrakó láznak, mely elhatalmasodott rajtam, az elmúlt napokban intenzív babaváró hétvégét tartottunk, melynek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy ha nem is 100, de 99%-ban felkészültünk második kislányunk érkezésére. :-)
Először is elkészült a lányszoba. Íme:

Tulajdonképpen már az elmúlt hetekben, most már csak az utolsó simításokat végeztük el rajta. Ez volt eddig Borika szobája, és egyelőre persze javarészt az övé is marad, a Hugi még jódarabig csak a pelenkázó komódot fogja használni ott. Ebbe már be is kerültek az aprócska ruhái, ott sorakoznak frissenmosva, tisztán.

Sőt, frissen vasalva is, amire bevallom büszke vagyok, mivel nem vagyok egy vasalóguru, és általában inkább megúszni igyekszem ezt a tevékenységet. De ma elkapott a gépszíj, és nem bírtam leállni. :-D

A gyerekszobába való megfelelő ruhásszekrényt rengeteget kerestük, végül két hete találtunk rá, jó áron. Ez nem egy gyerekbútor, rendes felnőttszekrénynek árulták, de nem túl magas, nekünk pontosan megfelel, és még színben is passzol a szobába.

Borka, mint látható, kapott egy nagylányos ágyat is, amit egyelőre csak mesemondásra, kuckózásra használunk, Bori még nem igazán lelkesedik a gondolatért, hogy ott aludjon. De nem is erőltetünk semmi ilyesmit, hiszen kicsike még ehhez, csak gondoltuk elkezdjük őt szoktatni a gondolathoz, hogy egyszer majd ilyenben kell aludnia. Egyelőre azonban továbbra is a jól megszokott kis rácsoságyában alszik. A cuki zsiráfos ágyneműt eredetileg már a huginak vettük, de végül inkább Borkáé lett, neki is szüksége volt egy jó meleg téli ágyneműre.

És hogy miben alszik akkor a hugi? Hát ebben a "mindenkislányálma" csodaszép bölcsőben, az ágyunk mellett közvetlenül.

Vagy inkább "mindenanyukaálma"? :-)
Azt hiszem, ebben a bölcsőben az a jó, hogy mindkettő egyszerre. A szépséges baldahin, a romantikus dizájn, csak az én anyai lelkemnek kell, de a pihepuhasága, és a leszerelhető oldala miatt, aminek köszönhetően a picibaba majd a közvetlen közelemben alhat, valóban a babák álmait is kielégíti.
A teszveszen lőttem a héten, hihetetlenül örültem neki, mivel már hetek óta vadásztam egy bölcsőre, de ilyen szépet, ilyen jó áron, sehol sem láttam. 1 hónapja megnyertem már egy aukciót a vaterán egy bölcsőre, de sajnos kiderült, hogy az eladó előre hirdetett meg egy olyan árut, ami még nála se volt, a gyártónál meg készlethiány állt be, bizonytalan időre. Így az az üzlet nem jött létre, de már egyáltalán nem bánom, mert ez a bölcső sokkal szebb, és praktikusabb, mint az volt. :-)

Végezetül, de nem utolsó sorban pedig elkészült a kórházi csomagom is, startra készen áll a szobában...

(De még nemnemnem nem szeretnék megszülni. Még egy pár napig ne, jó? :-) )

Mive a címből elsőre talán sokaknak a karácsony ugrott be, mint várnivaló, azért mutatok pár képet abban a témában is, mert persze azt is várjuk, arra is készülünk, csak az most számunkra azért kicsit háttérbe szorul emellett a másik várakozás mellett.

Találós kérdés

Mai feladványunk: mi látható az alábbi képen?

(Borika szerint hamm.)

Az első helyes megfejtő egy huginévelárulást kap ajándékba, csak mert tudom, hogy mindenkit ez izgat a legjobban. ;-) Mondjuk lassan már mindenki tudni fogja mire megszületik, de úgyis csak a móka kedvéért titkolózunk, más okunk nincs rá, hiszen nagyon szép neve lesz, nem valami eltitkolnivaló. :-)

Gyors állapotjelentés

Tegnap este voltam NST-n a szülésznőmnél, az eredmény teljesen rendben van: méhem nyugodt, gyermek aktív. :-)

(Mivel tudom, hogy a blogunkat nem csak gyakorlott kismamák olvassák, és nem szeretném ha ezek az olvasóink kirekesztve éreznék magukat, elárulom, hogy mi is az az NST/már azon kívül, hogy egy fociblog neve :-)/ .
A babafalván találtam ezt a rövid leírást:

A magzati szívműködés és a méhösszehúzódások erősségének, ritmusának egyidejű megfigyelése. A kismama hasán két érzékelőfejet helyeznek el: a fájástevékenység észlelése a mechanikus nyomásérzékelőfejjel történik, a szívműködést az ultrahangos fej továbbítja a CTG készülékbe. A magzatmozgásokat a kismama jelzi. Az adatokat a gép regisztrálja, és az idő függvényében két görbén ábrázolja. Ha a magzat átmeneti vagy tartós oxigénhiányt szenved, a görbe rajzolata eltér a szokásostól.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy közel fél órán át ücsörgök egy kényelmes fotelben, a hasamra két kütyü van felcsatolva, én meg egy harmadik kütyüt nyomogatok, ha mozog a bébi. Mivel puccos magánrendelésre járok, a bébit nem nyomkodással, hanem finom bonbonok leküldésével próbáltuk mozgásra bírni, teljesen eredményesen. Tavaly nyáron a Szent Imrében még lépcsőztették is az anyukákat, hogy mozogjanak a dedek a pocakban, holott valójában nyugalmi állapotban kéne nézni az értéket, hát ehhez képest pláne értékeltem ezt a luxust. A vizsgálat végére pedig egy negyedik kütyü kidob egy EKG-ra emlékeztető papírcsíkot, amiből hozzáértő szemek azonnal kibogarászhatják, hogy jól van-e a baba. Az enyém a tegnapi vizsgálat alapján jól van. :-) )

Ezen kívül azt mondta még a szülésznőm, hogy nagyon lent van a hasam, és ne aggódjak, ha esetleg ezen a héten beindulna a szülés, akkor azért már nem dobnának ki a Szent Imréből, szülhetnék ott. Főleg azért, mert állítása szerint ez a bébi olyan gyorsan fog érkezni, hogy nem is lenne idő engem ide-oda küldözgetni. Hát, legyen igaza. :-) Fel is szólított, hogy gyakorlatilag az első két egymás után követező fájásnál hívjam őt föl, még akkor is, ha ezek csak 20 perces fájások lennének. Igyekszem majd szót fogadni, és csak remélem, hogy hugibaba valóban ilyen gyorsan fog kirobbanni belőlem, mert ha van valami amit szeretnék elkerülni, akkor az az, hogy órákig kelljen aszalódnom a vajúdóban a kórházban. Ugyanakkor azért jó lenne időben beérni a kórházba, szóval izgalmas lesz eltalálni a megfelelő időpontot az indulásra...

Ha valaki esetleg drukkolni szeretne nekem valamilyen időponthoz, akkor én azt kérem, hogy jövő péntekig még szuggeráljátok belém ezt a babát, és csak utána kezdjetek el a gyors és szép megszületéséért szurkolni, mert elég sok elintéznivalót halmoztam föl addig. De ez elég fölösleges erőlködés, mert úgyis akkor jön a gyerek, mikor ő szeretne, már most ő diktál. :-D

A tegnap estéről még azt kell leírnom, hogy szegény Borika totál kiborult a hiányomtól, mert pont a fektetése alatt tűntem el itthonról. Ez alapesetben nem szokott gondot okozni, a Papával is remekül el tud aludni, de most valamiért kibukott, egyre csak sírt, és annyira behergelte magát, hogy végül még az orra vére is eleredt kicsit. :-( Annyira sajnáltam szegényt, és hát persze rögtön az jutott eszembe, hogy hogy fogja kibírni, mikor én – jó esetben is legalább 2 napig – távol leszek a szülés miatt... Remélem ennél azért jobban fogja venni az akadályt, én így is épp eleget fogok aggódni érte... :-(

Nagyon fog hiányozni nekem. De nem szeretném, ha én is ennyire hiányoznék neki. Azt tudom valahogy kezelni, ha én bőgök utána, de azt nem nagyon, ha ő bőg énutánam.

Borika a kis anatómus

Borka beszédét megfigyelve, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a kisasszonynak határozottan természettudományos érdeklődése van. :-) (Melyik gyereknek nem?)

Kezdődött ugye az állatokkal, gyümölcsökkel, növényekkel, mostanában pedig egyik kedvenc szórakozásunk a testrészek megnevezése és megmutogatása.

Fentről lefelé haladva a következőket tudja:
-hajaaaa
-szája, foga, orra, szeme, füle – ezeket csak megmutatja kérésre, de nem nevezi meg.
-keze-így is mondja.
-cici
-pocak-szintén csak mutatja.

És a number one: KÖDDŐŐŐK. Vagyis a köldök, Borka abszolút kedvenc testrésze. Kislányunk kedvéért kedvenc perverz családi szórakozásunkká vált egymás köldökének nézegetése. :-D Ha megigazítom a nadrágomat, és véletlenül kivillan, Bori azonnal transzba esik, és elkezdi üvölteni, hogy köddők, és minden áron meg is akarja tapogatni. Reggelente ha bemegyek a szobájába, néha kedvesen csak így üdvözöl: Köddők! :-D (Még jó, hogy önamagamért szeret a gyerekem. :-D) Arról meg aztán nem is szólok, ha véletlenül zuhanyozás után lát meg pucér hassal, mert ettől olyan önkívületi állapotba esik a kis köldök-fetisiszta, hogy azt külső szemlélő már biztosan kórosnak tartaná. De hát lássuk be, valóban izgalmas testrészről van szó. :-)

Ide tartozik, hogy Borika szerint a baba is egy testrészem, bár mint írtam már, úgy tűnik tudja, hogy valódi babáról van szó, azért mikor a testrészeket soroljuk, őt is mindig hozzáteszi. :-)
Na és végül de nem utolsó sorban tudja még mondani és mutatni, hogy lábaaa, és taapaa.

Orvos lesz, akárki meglássa! :-D (Esetleg bölcsész, mert annyit olvas, de még a jogász sem kizárt, mert kitartóan tud ücsörögni könyvekkel a kezében, a jogi diploma megszerzéséhez pedig állítólag ez a legfontosabb képesség. :-P)

Itt a haját mutatja.

Itt meg a fogát.

36 hetes pocakfotó

Hú bizony, már itt tartunk. Akár már 1 hét múlva is megszülethet a második lányunk, de egyébként ennyire azért szerintem nem esszük forrón a kását, tovább bentmarad, most úgy érzem. Mindenesetre annyira jó érzés, hogy már csak 7 napot kell kibírnia odabent, és érett kisbabaként, a saját orvosomnál a választott kórházamban szülhetem őt meg. (A Szent Imrében eleve csak betöltött 37 héttől fogadnak kismamákat szülni, mert ugye az azelőtt születő babák koraszülöttnek számítanak, és náluk nincs PIC(koraszülöttek ellátására szakosodott intenzív osztály), ezért a szabály szerint nem fogadhatnak ennél fiatalabb terhességgel érkező nőt.)

Így néz ki most a pocak, ami szerintem hatalmas, bár nem tudom megítélni, hogy Borival kisebb vagy nagyobb volt-e ilyen idősen, hol így látom, hol úgy. A kérdés megítélését nehezíti, hogy Borival nem készítettünk ilyen szép rendszeresen pocakfotókat, így nincs egyértelmű összehasonlítási alapom.

(Update: Most találtam egy Boripocakosat, ami pont ennyi idős, de inkább nem tenném közzé, mert házi használatra készült, és kissé pucér vagyok rajta. :-D De ez eldöntötte a kérdést: ez a has sokkal nagyobb, de Borival jóval hegyesebb volt. Találtam egy 39 hetes publikusat is, ha most is megérem még addig egyben, akkor majd bemutatom az összehasonlítást. :-))

A méreteim minden elképzelhetőt meghaladnak, immár 68 kilót nyomok, tehát az elmúlt négy hétben két kilót híztam, de eljutottam arra a pontra, hogy ez tökéletesen hidegen hagy. :-) Ennek a kétszeresére már nem fogok nőni, az a bizonyos rettegett 70 kiló viszont valószínűleg meglesz, vagy legalábbis nem sok fog tőle elválasztani, de érdekes módon már nem is rettegek tőle annyira, a mostani pacniságomon az a plusz 2 kiló már nem hinném, hogy sokat oszt vagy szoroz. Nem lesz szép, de még így is bőven 10 kilón belül marad a hízásom, úgyhogy nem kesergek, leadom majd, le biz' én. :-)

Egyéb érdekességet nem tudok írni a kiskisasszonyról, virgonc, édes(ezt megbízható forrásból - bizonyos anyai megérzésből - tudom :-) ), szeret zuhanyozni velem, legalábbis olyankor mindig beindul odabenn a bugi, és nagy huncut: szereti jól szájbarúgni az apukáját, mikor az gyanútlanul meg akarja őt puszilni pocakon keresztül. :-)

Szerdán este megyek először NST-re a szülésznőmhöz, jövő csütörtökön meg vizsgálatra a dokimhoz, majd mindkettőről igyekszem beszámolni.

Nálunk is itt járt...

Hát ki más, mint a Mikulás? És hozott a zsákjában Borkának mindenféle jót: almát, narancsot, egy csokimikit, és egy virgácsot is, mert mifelénk ilyen szigorú Mikulás jár, hogy még egy ilyen jó kislánynak is hoz fenyítőeszközt, hogy azt a kevés nyafogást is kisuppogassa belőle, ami néhanapján előfordul. :-) Na és, mivel a Mikulás jól ismeri minden gyerek titkos kívánságát, természetesen könyv is lapult az ajándékok között: Pom-pom karácsonyáról szóló. Ez máris garantált siker, tekintve, hogy a főszereplő neve könnyen kimondható, és így azonnal a sokat emlegetett sztárok közé lépett elő Borka világában. :-)

Érdekes egyébként, hogy bár Boribon az überalles minálunk, Borka az ő nevét nemigen próbálja mondogatni, csak hozza a könyvet, meg néhány kedvenc mozzanatot emleget a történetekből - ááááá a betegesből, brrrr-az autósból, bumm-a lufisból, stb.


(Khmm, bár valaki más érkezett volna ma hozzánk, nem Pom-pom, legalábbis mi mást beszéltünk meg a Mikulással, csak valahol a Pozsonyi úton lerobbant a szánja nagy bánatunkra, így nemhogy az eredetileg beígért december 4-re, de még mára sem ért ide Kipp-kopp, ahogy a névnapi ajándékok sem... De ezt csak mi tudjuk, Borka nem, így aztán csalódottságnak nyoma se volt rajta. :-) A megkésett kis gesztenyebaba pedig így talán majd a karácsonyfa alatt fog csücsülni a róla szóló mesekönyvekkel együtt. )

Így örült Bori az ajándékoknak:

Ilyen büszkén cipelte le-föl a lakásban az almát meg a narancsot. :-) Szegény csokimikire, akit csak azért tettünk a csomagba, hogy ne tűnjünk már nagyon szőrösszívű szülőknek, estig rá se nézett, szóval nem mondhatnánk, hogy lázba hozta Borkát.

Egy ilyen kompánia is érkezett hozzánk:

Névnapi parádé

Pompásan megünnepeltük tehát tegnap Borka névnapját, bár inkább már néveste lett belőle, mert szegény Papának nagyon sokáig kellett dolgoznia, utána meg a békávé tett neki keresztbe alaposan, majdnem két órán át jött haza.
Szerencsére Bori jól viselte a várakozást, és nem dőlt ki az álmosságtól, pedig így aztán 8-kor tudtuk csak megkezdeni az ünneplést.

Délután együtt sütöttük meg Borkával a finom névnapi sült túrótortát (amelynek receptje itt található, és amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki Ingridnek, aki közzétette :-) ). Bori nagyon ügyes volt, végig türelmesen asszisztált nekem a sütögetéshez, így:



És amit tegnap írtam nem vicc ám, Bori újabban napjában többször odateszi a cumisüvegét a hasamhoz, és hol baba, hol hammi felkiáltással "megeteti" a kishúgát. Tegnap a tortasütés közben egy citromot adtam neki "főzni", és azzal is megkínálta a hugit. :-))) Ez azon túl, hogy aranyos, azért is érdekes számomra, mert ez nekem azt bizonyítja, hogy Bori valóban érti, hogy valahogy egy igazi, élő baba van a hasamban, máskülönben nem jutna eszébe megetetni.

Visszatérve a névnapra: az ajándéknak hatalmas sikere volt Borinál, bár nem egészen azt kapta, amit elterveztünk neki. Eredetileg a Pagonyból érkezett volna neki az egyetlen Boribon könyv, ami még nincs meg nekünk, és hozzá egy boribonos párna. Sajnos azonban a csomag nem készült el időben, így nem érkezett meg hozzánk tegnap estig, ezért aztán kénytelen voltam a dugi ajándékrejtekünket feltúrni valami játékért Borinak. Igen, nekünk van egy ilyen titkos játékraktárunk az egyik szekrényben, ahol korábban vásárolt játékok várják, hogy mi megtaláljuk a megfelelő alkalmat az átadásukra. :-) Innen került hát elő a Téli böngésző (amit egyébként a Mikulás akart volna hozni), és egy elemmel működő kisvonat, amiről pedig én már teljesen el is felejtkeztem. :-D
Laci vette valamelyik külföldi útján a kisfiának - ja, hogy az nincs neki, hát akkor Borinak :-P - én meg jól elsúvasztottam a szekrény mélyére. Mivel azonban Borinak bizonyos szempontból határozottan fiús az érdeklődése, és már eddig is baráti viszonyt ápolt mindenféle autókkal és vonatokkal, hát úgy gondoltuk, ennek is örülni fog.
És milyen jól gondoltuk! :-) Szerelem volt első látásra, szegény Téli böngésző elég erősen csak a "futottak még" kategóriába került, a vonat mindennél izgalmasabbnak bizonyult.

Én alapvetően nem rajongok az olyan (műanyag) játékokért, amiket tulajdonképpen csak nézni tud egy gyerek, márpedig ez ilyen, de látva Bori örömét, azt mondom, néha belefér egy-egy ilyen is, az meg főleg megnyugtatott, hogy bár ma reggel is első dolga volt megnézni a vonatot, mikor 5 perc után mondtam neki, hogy elfáradt a vonat, pihenni szeretne, zokszó nélkül tudomásul vette, hogy kikapcsoltam, és inkább megetette a vonatot, valamint ha jól értelmeztem, megmutogatta a babáinak. :-)
A névnapozás további képei itt tekinthetőek meg.

És egy bónusz kép egy évvel ezelőttről, Borbála napról. Borka akkor még inkább csak a csomagolást értékelte az ajándékból. :-D

Borbála-nap

Drága kislányunk!

Nagyon nagyon boldog névnapot kívánunk neked:

Mama, Papa

(és Hugi baba is puszil a pocakból, és köszöni szépen, hogy ma annyiszor megkínáltad a cumisüveged tartalmával, igazán jólesik neki ez a kedves törődés tőled, még ha nem is tudja elfogadni. :-D)

Nagyon illik rád a neved, ezt mindig meg kell állapítanom, bár tartok tőle, hogy bárhogy is hívnának, most már így érezném. :-) Mindenesetre, szerintem egy Bori pont ilyen huncut, kedves kislány, amilyen te vagy. :-)))

Lesz ám ünneplés mindjárt, csak még várjuk haza a Papát a munkából... Holnap majd beszámolok a köszöntésről, csak ma már nem szeretnék gép elé ülni este, úgyhogy gondoltam a köszöntőt ide már most megírom. Folyt. köv. holnap. :-)